Bibliai kánon
A bibliai kánon olyan szövegek (vagy „könyvek”) összessége, amelyeket egy adott zsidó vagy keresztény vallási közösség hiteles írásnak tekint.[1]
A kánon szó a bibliai iratokra alkalmazva a hit szabályát tartalmazó, az Istentől ihletett iratok együttesét, gyűjteményét jelenti. Már a 2. századtól fogva találkozunk a keresztény irodalomban olyan kifejezésekkel, mint az egyház kánona, az igazság kánona, a hit kánona. A kifejezést először és egyértelműen Athanasziosz (Atanáz) püspök alkalmazta a Bibliára Kr. u. 350 körül.
A kanonikus irat a kánonhoz tartozó bibliai iratot jelent. A kanonikus gyűjtemény kifejezés arra utal, hogy a Biblia az Istentől ihletett iratokat teljességükben tartalmazza. A kanonizáció kifejezés azt jelenti, hogy az egyház elismerte az egyes iratok isteni ihletettségét és ezzel a kánonhoz való tartozását. Ha a kanonizáció folyamatáról beszélünk az ó- és újszövetségi egyházban, akkor arról van szó, hogy mikor, miként ismerték fel vagy ismerték el az egyes iratok kanonikus voltát és csatolták véglegesen a kánonhoz.
| Az Ószövetség könyvei |
|---|
 |
| Héber Biblia (Azok a könyvek, melyek az összes keresztény és zsidó kánon legalább egyikében megtalálhatóak.) |
|
1 Mózes · 2 Mózes · 3 Mózes · 4 Mózes · 5 Mózes · Józsué · Bírák · Rúth · 1–2 Sámuel · 1–2 Királyok · 1–2 Krónikák · Esdrás · Nehémiás · Eszter · Jób · Zsoltárok · Példabeszédek · Prédikátor · Énekek · Ézsaiás · Jeremiás · Siralmak · Ezékiel · Dániel · Hóseás · Jóel · Ámós · Abdiás · Jónás · Mikeás · Náhum · Habakuk · Szofoniás · Aggeus · Zakariás · Malakiás |
| Katolikus deuterokanonikus könyvek |
|
Tóbiás · Judit · 1 Makkabeusok · 2 Makkabeusok · Bölcsesség · Sirák fia · Báruk · Jeremiás levele · Dániel (kieg.) · Eszter (kieg.) |
| A görög és szláv ortodox kánon többletei |
| A grúz ortodox kánon többletei |
| A „szűkebb” etióp ortodox kánon többletei |
|
Ezra apokalipszise · Jubileumok · 1 Énok · 1-3 Etióp Makkabeusok · 4 Báruk |
| A szír Pesitta kánonjának többletei |
| Újszövetség |
|---|
Etimológia
[szerkesztés]A kánon szó görög eredetű és „vesszőt”, „vonalzót”, „botot”, „mérővesszőt” jelent. Valószínűleg közös eredetű a héber kaneh szóval, amely „nád”, „sás”, „vessző”, „mérővessző” jelentésű (Ezékiel könyve 40,3 és 42,16). Már az ókori klasszikus irodalomban is használták „norma”, „szabály”, „példa”, „minta” értelemben, és az Újszövetségben is megtaláljuk (Második levél a korintusiaknak 10,13, Levél a galatáknak 6,16 stb.).
A kanonizáció folyamata
[szerkesztés]A zsidók és a keresztények egyaránt azt vallják, hogy a Biblia tanítása szerint Isten kiválasztott „szent embereit”, a prófétákat használta fel arra, hogy az emberiségnek szóló üzeneteit tolmácsolják. A keresztények továbbá azt is vallják, hogy a prófétai írások megőrzését és minden néppel, emberrel való megismertetését pedig egyházára bízta. Pál apostol a zsidó nép jelentőségéről szólva az első helyen említi, hogy „Isten rájuk bízta az Ő beszédeit” (Rómaiakhoz írt levél 3,2).
A keresztény felfogás szerint a bibliai iratok által közölt kinyilatkoztatás az utolsó apostol halálával zárult le, bár a kánon csak az azt következő évszázadok során zárult le véglegesen.
Ókor
[szerkesztés]Már a 2. századtól kezdve a szentírási könyvek több jegyzéke is maradt reánk.
Markión, a gnosztikus tanító megállapította maga kánonját, amelybe az evangéliumok közül csak Lukácsot, az apostolok levelei közül pedig csak Pál tíz levelét foglalta bele. Ez a kánon mutatja, hogy a szent iratok gyűjteményének fogalma már a 2. században létezett a hívők között.[2]
170 körül keletkezett az ú. n. Muratori-töredék. Ennek hiányzó elején Máté és Márk bizonyosan meg volt említve, de hiányzik belőle a Zsidók., Jakab, Péter II. stb.[3] Összességében a mai 27 újszövetségi könyvből 22 van benne.[2] Magánolvasmányként megemlíti a Hermasz pásztorát is.[3]
A korai szír és latin fordítások, amelyek a 2. század végén keletkeztek, 22 vagy 23 könyvet tartalmaztak a mai Újszövetség 27 iratából.[2]
A Codex Baroccio (206), amely A 60 könyv címet viseli, 64 könyvet tartalmazott, de Eszter és a Jelenések könyve hiányzott belőle.[2]
A korai egyházatyák, mint Polycarpus, Ignatius, Jusztinusz mártír, Irenaeus idéznek különböző újszövetségi iratokból: „ezt mondja az Úr”, „meg van írva”, „ezt mondja az Írás” formulákban. A legkorábbi tanú pedig a Didakhé, amely szintén így idéz.[2]
A Constitutio Apostolorum, a szír kánon (400 körül), Philastrius (395), Junilius Africanus és a későbbiek apokrif könyveket egyáltalán nem sorolnak fel, kivéve az „apostolok kánonjait“; a Jel.-et és Zsid.-et pedig a novatiánusok miatt nem említik.[3]
A 4. századi egyháztörténetíró Euszebiosz az Újszövetség valamennyi mai iratát felsorolta, de megemlítette, hogy hat könyvvel kapcsoltaban egyesek ellenvetéseket támasztanak.[2]
A A zsidókhoz írt levelet csak a 4. században fogadták el véglegesen a nyugati egyházban, mivel anonim irat.[2] Jakab levelét Pál megigazulás-tanával való látszólagos ellentéte miatt ellenezték egyesek. Júdás levele a hitelesség szempontjából vált megkérdőjelezetté, ugyanis az Énokh könyve című pszeudoepigráf iratból idéz. Péter II. levelének szerzőségét kérdőjelezték meg, mert stílusában eltér Péter I. levelétől. János második és harmadik levele személyes jellege miatt nem terjedt el széles körben, ezért késett a kanonizálása.[2]
Athanasius püspök 367-ben kelt húsvéti levelében felsorolta mind a 27 mai újszövetségi könyvet, mint amelyet kizárólagosan szabad használni az istentiszteleteken és az egyházi életben. Athanasius ez a levele az újszövetségi kánon lezárulásának a dokumentuma.[2]
A (mind az ószövetségi, mind az újszövetségi) kánon kialakulása az egyházban egy folyamat volt, mely valószínűleg 382-ben zárult le véglegesen a római zsinaton, amikor is I. Damasus (366-384) volt a pápa. Ezért ezt a dokumentumot "Decretum Damasi"-nak nevezi az egyháztörténetírás.
A katolikus egyház hivatalos megnyilatkozásai között találjuk meg ezt a iratot, amelynek gyűjteményes kiadását a keresztény közismeret ún. "Denzinger"-nek nevez, Heinrich Denzinger (1819-1883) német jezsuita első szerkesztője nyomán.
Későbbiek
[szerkesztés]Az alább felsorolt könyvek egyikét-másikát egyes helyi kánonok elfogadtak, többet közülük néhány egyházatya is támogatott, némely régi újszövetségi kézirat gyűjteményben is megtalálhatók voltak. A folyamatos vizsgálat és rostálás során végül is elvetették a bibliai kánonba való felvételüket. A középkori egyházban még nagyon kedveltek egyeseket ezek közül, különösen a Hermasz pásztorát, azonban semmilyen egyházi zsinat vagy fórum nem kanonizálta őket.[2]
A legfontosabb ezek közül:[2]
- Az ál-Barnabás levele (1. vagy 2. század)
- II. Kelemen levél (2. század)
- Hermasz pásztora
- Didakhé
- Péter apokalipszise (150 körül)
- Pál és Tekla cselekedetei (170 körül)
- Laodiceaiakhoz írt levél
- Zsidók (héberek) evangéliuma (1. század)
- Polikárposz levele a filippibeliekhez (108)
- Ignatius hét levele (110 körül)
Újkor
[szerkesztés]Luther 1534-es bibliakiadásában a deuterokánonikus könyveket függelékbe tette,[3] azaz hét ószövetségi könyvet áthelyezett az apokrifok közé, amelyek nem tekinthetők egyenlőnek a Szentírás többi könyvével, de hasznos és jó olvasni őket.[4]
1546-ban a katolikus egyház tridenti zsinat dogmatizálta az apokrifok folytonosságát a következő módon:
- A zsinat elfogadja és tiszteli az összes könyvet, (belefoglalva az apokrifokat) mind az Ó- mind az Újszövetséget. Az egy Istent tekinti mindkettő szerzőjének... Ha valaki nem fogadja el szentnek és kanonikusnak a mondott könyveket teljességükben, minden részlettel együtt, amint a Katolikus Egyházban olvassák, azon legyen átok. [5][6]
A zsinat minden bizonnyal a reformációval szembeni ellentét miatt fogalmazott ilyen formában. Ennek ellenére neves katolikus teológusok is tagadták az apokrif iratok kanonikusságát, köztük például Tommaso De Vio bíboros.[2]
A protestánsok visszatértek a héber ószövetségi kánonhoz, a keleti ortodox egyházakban pedig máig a Septuagintát használják Ószövetségként.
Az Ószövetség kanonizációja
[szerkesztés]Az Ószövetség kanonizációja hosszú folyamat végeredménye. A legelső, egységesen sugalmazottnak elfogadott könyvek csoportja a Tóra, azaz a Törvénykönyv (Mózes öt könyve) volt. Ez már a Kr. e. 4. században többé kevésbé kialakult. A prófétai könyvek (Nebi’îm)kánonja valamikor a Kr. e. 2. században véglegesült, bár ezt nem minden zsidó felekezet fogadta el. Így például a szadduceusok kizárólag a Tóra sugalmazottságát vallották. A legvitatottabb azonban a Ketûbîm (azaz Írások) listája volt. A kereszténység kialakulásának idejében erről még nem volt egységes álláspont a zsidók körében. Egyes zsidó csoportok (például az alexandriai diaszpórában élők több olyan könyvet is elismertek sugalmazottnak, amit a judeai farizeus zsidóság nem tekintett annak. Ezek egy része már eleve görögül íródott, ám többségük arámi vagy héber könyvek koiné fordítása volt.
A végleges héber kánon 24 könyvbe sorolja az Ószövetség iratait, szemben a keresztény (protestáns) 39-es felosztással, amely a Septuaginta (az alexandriai görög fordítás) felosztását követi. A különbözőség abból adódik, hogy a héber kánonban Sámuel első és második könyve, valamint A királyok első és második könyve és A krónikák első és második könyve csak egy-egy könyv, a 12 kispróféta is egy könyv, illetve Ezdrás és Nehémiás könyvei is egyetlen könyvet alkotnak.
Az Ószövetség kanonizációjának dokumentumai
[szerkesztés]- A legtöbb ószövetségi könyv említést tesz a már létező egyéb szent iratokról, vagy azok gyűjtéséről; ezeket abszolút tekintélyű, ihletett kinyilatkoztatásnak ismerték el. Például „Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei” (Péld 25,1).
- Az Ószövetség Kr. e. 250 körül Alexandriában elkészített görög fordítása, a Szeptuaginta tanúsítja, hogy a kánon gyűjteménye akkor már teljes volt.
- A Kr. e. 132 körüli Jézus, Sirák fiának könyve című deuterokanonikus irat bevezetése szerint ez idő tájt már nemcsak egységes gyűjteményként voltak ismertek a szent iratok, hanem az Újszövetségből ismert hármas felosztás is megvolt: a törvény, a próféták és az írások.
- Az újszövetségi iratok, azon belül különösképpen Jézus bizonyságtétele az „Írásokról”, szintén igen fontos tanúság. Az Kr. u. 1. század első felében a szent iratok egységes gyűjteményként voltak használatban, és a kettes („a törvény és a próféták”) vagy hármas felosztás („a törvény, a próféták és az írások” vagy „zsoltárok”) is érvényben volt. „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem” (Máté evangéliuma 5,17).
- Philón, az alexandriai görög műveltségű zsidó filozófus Kr. u. 40 körül szintén úgy beszél a szent iratokról, mint amelyek „a törvény, a próféták, a himnuszok és a többi írás” gyűjteményét foglalják magukba, amelyek „nevelik és tökéletesítik a tudást és a kegyességet”. (De Vita Contemplativa, III. 25.)
- Josephus Flavius, zsidó történetíró (kb. Kr. u. 37–100) írja: „I. Artaxerxész (Longimanusz, Kr. e. 464 – 424) óta egészen a mi időnkig ugyancsak mindent feljegyeztek. Ezeket az írásokat mégsem tartjuk az előbbiekkel azonos hitelességűeknek, mivelhogy megszakadt a próféták pontosan nyilvántartott láncolata. A gyakorlat mutatja meg, miként közeledünk mi saját írásainkhoz. Bár roppant idő telt el azóta, sem hozzátenni, sem elvenni belőlük, sem megváltoztatni bármit is nem merészelt senki, mert minden zsidóban már születésétől fogva benne gyökerezik az a meggyőződés, hogy ezek Isten végzései…” (Apión ellen, avagy a zsidó nép ősi voltáról, Budapest, 1984 – Hahn István fordítása)
- Egyes tudósok úgy gondolják, hogy Kr. u. 90 körül Jochanan ben Zakkai rabbi vezetésével zsinatot tartottak Jamniában, amely a zsidó vallás központja lett Jeruzsálem pusztulása után, és ezen a zsinaton megállapították a héber kánon máig érvényben lévő, 24 könyvet tartalmazó katalógusát. Az elméletet Heinrich Graetz dolgozta ki 1871-ben, mely hamar népszerű lett. Azonban már 1925-ben megkérdőjelezte W. M. Christie a The Journal of Theological Studies szakfolyóiratban megjelent cikkében a zsinat történelmiségét és az 1960-as, 70-es évekre általános nézet lett az elmélet megalapozatlan volta.[7] A kritikusok szerint a héber kánon a Kr. e. 4. században rögzítve volt már, és ezen semmit sem változtattak az Kr. u. 1. században a zsidó írástudók körében lefolytatott viták egynémely könyv kanonikusságáról. A palesztinai kánon jelenleg is érvényes sorrendjéről az első dokumentum Meliton sárdisi keresztény püspöktől való a Kr. u. 170 körülről, aki a Közel-Keletre utazott azért, hogy pontosan ismerteti az iratok számát és sorrendjét a héber kánonban. Végül a Kr. u. 5. századból való Babilóniai Talmud a mai héber kánon felosztásával és sorrendjével pontosan azonos, teljes katalógust közöl, amelyet az alábbiakban ismertetünk. (Ebben a sorrendben találjuk az iratokat a mai kiadású héber nyelvű bibliákban is.)
| A kereszténység története | |
|---|---|
| |
| TORAH | TÖRVÉNY | ||
|---|---|---|---|
| Héber | Magyar | Latin | Fordítás |
| Böresit Sömot Vajjiqrá Bömidbar Döbarim |
Mózes 1. könyve Mózes 2. könyve Mózes 3. könyve Mózes 4. könyve Mózes 5. könyve |
Genezis Exodus Leviticus Numeri Deuteronomium |
Teremtés könyve Kivonulás könyve Léviták könyve Számok könyve Második törvénykönyv |
| NÖBIIM | PRÓFÉTÁK | ||
| Korábbi próféták | Józsué Bírák Sámuel Királyok | ||
| Későbbi próféták | Ézsaiás (Izaiás) Jeremiás Ezékiel A tizenkét, ún. kis próféta | ||
| KÖTUBIM | ÍRÁSOK | ||
| Költői könyvek | Zsoltárok Példabeszédek Jób | ||
| Az öt tekercs (Megillót- ünnepi tekercsek) |
Énekek éneke Ruth Jeremiás siralmai Eszter A prédikátor könyve | ||
| Történelmi könyvek | Dániel könyve Ezsdrás és Nehémiás Krónikák | ||
Az Újszövetség kanonizációja
[szerkesztés]Az újszövetségi iratok néhány évtized alatt keletkeztek, mégis bizonyos időt vett igénybe az újszövetségi kánon kialakulása, mert az egyes iratok általános, az egész Római Birodalomra kiterjedő elterjedése, illetve ismertté válása szükséges volt a kánon lezárulásához. A szent iratok széles körű megismerése istentiszteleti felolvasás által történt A jelenések könyve (1,3) alapján: „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálás beszédeit”.
Az Újszövetség kanonizációjának dokumentumai
[szerkesztés]- Lukács evangéliuma (1,1–4) tanúsága szerint az evangélium írása idején már számos, Jézus életét és tanításait megörökítő írás volt ismert.
- A 2–4. századi egyházatyák, Papiasz Hierapolitész, Szent Polükarposz, Antiochiai Szent Ignác, Szent Jusztinusz , Iréneusz idéznek különböző újszövetségi iratokból „ezt mondja az Úr”, „meg van írva”, „ezt mondja az Írás” formulával. A legkorábbi, legfontosabb tanú pedig a Didaché című irat, amely szintén így idéz.
- Az úgynevezett Muratori kánonjegyzék Kr. u. 170 körül keletkezett, latin nyelvű, töredékes irat. 22 újszövetségi iratot sorol fel, és rövid megjegyzéseket tesz az egyes iratokkal kapcsolatos adatokról a kanonikusság szempontjából. Szerzője ismeretlen.
- A régi szír és latin fordítások, amelyek a 2. század végén keletkeztek, 22, illetve 23 iratot tartalmaznak az Újszövetség 27 iratából.
- Egy népszerű, és az interneten igen sok példányban olvasható félreértés szerint létezik Kr. u. 206-ból egy Codex Baroccio nevű kánonlista, mely az Újszövetség 27 iratából 26-ot tartalmaz, csak A jelenések könyve hiányzik belőle. A valóságban ilyen irat nincs. A félreértést az okozta, hogy egy késő középkori dokumentum lapszéli jegyzete hivatkozik a Codex Baroccio 206-ra, amit bizonyos bibliakutatók évszámnak hittek. A valóságban ez nem évszámot jelent, hanem a Barocci-gyűjtemény 206. darabját, amely feltehetően a IX. századból való.[forrás?]
- Az egyháztörténetíró Eusebius (340 körül) az Újszövetség valamennyi iratát felsorolja, de megemlíti, hogy hat könyvvel kapcsolatban egyesek ellenvetéseket támasztanak.
- Nagy Szent Atanáz püspök 367-ben kelt 39. számú húsvéti levelében felsorolja mind a 27 újszövetségi iratot, mint amelyeket kizárólagosan szabad használni az istentiszteleteken és az egyházi életben. Atanáznak ez a levele a keleti egyházban az újszövetségi kánon kialakulásának és lezárulásának dokumentuma.
- A nyugati kereszténység a kánont a 386-os Római zsinaton véglegesítette, Damasus római püspök és Hieronymus presbiter vezetésével
Csoportosítás kanonikusság alapján
[szerkesztés]- A négy fő csoport
- Az összes iratot, amelyeket a kanonizáció folyamán megvizsgáltak, négy csoportba oszthatjuk. Az első századok egyházatyáitól valók az alábbi fogalmak és a csoportosítás.
- Homologoumena csoport: Azok az iratok tartoznak ide, amelyeket egyhangúlag, azonnal mindenki kanonikusnak fogadott el. (Az elnevezés a homologeo igéből származik, amelynek jelentése: 'egyetérteni'.)
- Antilegomena csoport: Az a néhány ó- és újszövetségi irat tartozik ide, amelyeket szintén sokan és azonnal elismertek, egyesek azonban később kétségbe vonták a kanonikusságukat. (Az elnevezés az antilego igéből származik, amelynek jelentése: 'ellentmondani'.) Ezek az ellenvetések, melyekről bebizonyosodott, hogy félreértésen, illetve meg nem értésen alapultak, nem rendítették meg e könyvek kánoni tekintélyét.
- A pszeudoepigráf iratok csoportja: Ide tartoznak azok az írások, amelyeket egyöntetűen mindenki elvetett, mint a prófétai, apostoli iratok utánzásával próbálkozó hamisítványokat. (A pseudoepigrafo kifejezés jelentése: 'álírások, hamisítványok'.)
- Az apokrif iratok csoportja: Azok a könyvek tartoznak az apokrifek közé, amelyeket általánosan nem fogadtak el kanonikusnak, egyesek vagy egyes zsinatok azonban igen. (Az apokripha görög kifejezés jelentése: 'elrejtett'. Arra utal, hogy ezeket az iratokat nem volt szabad olvasni a zsinagóga, illetve a keresztény gyülekezet istentiszteletein.)
- Deuterokanonikus könyvek
- A 4. században volt egy második kanonizáció, amikor néhány további könyvet is beillesztettek a kánonba. Ezeket az úgynevezett deuterokanonikus, vagyis a „második kánonhoz tartozó” könyveket ma csak a katolikus és az ortodox Biblia tartalmazza, a protestáns Biblia nem. A protestánsok az apokrif iratok közé sorolják őket.
A Biblia általánosan elfogadott könyvei (homologoumenák)
[szerkesztés]Az Ó- és Újszövetség ókeresztény négyes csoportosítás szerinti homologoumena könyvei a következők:
| Az Ószövetség könyvei | ||
|---|---|---|
| TÖRTÉNELMI KÖNYVEK | Mózes 1–5 Józsué Bírák Ruth Sámuel 1–2 |
Királyok 1–2 Krónikák 1–2 Ezsdrás Nehémiás Eszter |
| ÍRÁSOK | Jób Zsoltárok Példabeszédek |
Prédikátor Énekek éneke |
| PRÓFÉTÁK | Ésaiás Jeremiás Jeremiás siralmai |
Ezékiel Dániel |
| KIS PRÓFÉTÁK | Hóseás Jóel Ámosz Abdiás Jónás Mikeás |
Náhum Habakuk Zófóniás Haggeus Zakariás Malakiás |
| Az Újszövetség könyvei | ||
| EVANGÉLIUMOK | Máté Márk Lukács János | |
| ŐSKERESZTÉNY EGYHÁZ KIALAKULÁSA |
Az apostolok cselekedetei | |
| APOSTOLI LEVELEK | Rómaiakhoz Korinthusiakhoz 1–2 Galatákhoz Efézusiakhoz Filippiekhez Kolosséiakhoz Thesszalonikaiakhoz 1–2 Timóteushoz 1–2 Títuszhoz Filemonhoz |
A zsidókhoz Jakab Péter 1–2 János 1–3 Júdás |
| APOKALIPTIKUS LEVÉL | A jelenések könyve | |
A Biblia egykor vitatott könyvei (antilegomenák)
[szerkesztés]Az ókeresztény négyes csoportosítás szerinti antilegomena könyvek a következők:
Az Ószövetség vitatott könyvei
[szerkesztés]- Salamon Énekek éneke könyvének kanonikusságát vonta kétségbe Sammai iskolája a Kr. u. 1. században arra hivatkozva, hogy egyesek érzékinek találják.
- Eszter könyve iránt támasztottak kétségeket egyesek arra hivatkozva, hogy nem lelki, Isten neve elő sem fordul benne.
- Ezékiel könyvét is megkérdőjelezte Sammai iskolája, mert a mózesi törvénnyel való harmónia hiányát állapította meg, az első tíz fejezetben pedig gnosztikus tendenciát vélt felfedezni.
- A példabeszédek könyvével kapcsolatban az észrevétel az volt, hogy nem logikus, ellentmond önmagának.
Az Újszövetség vitatott könyvei
[szerkesztés]- A zsidókhoz írt levelet csak a 4. században fogadták el véglegesen a nyugati egyházban, mivel szerzője kérdéses volt, az apostoli szerzőséget pedig a kanonicitás egyik legfontosabb ismérvének tekintették. A keleti egyházban viszont Pál levelének tekintették kezdettől fogva, és könnyen elfogadták. Napjainkban ugyanakkor erősen kétségbe vonják, hogy Pál volt a szerzője.[8]
- Jakab levelét Pál megigazulás-tanával való látszólagos ellentéte miatt kérdőjelezték meg egyesek, tehát a tartalmi hitelesség oldaláról vált kétségessé. Luther Márton például, ahogy a deuterokanonikus könyveket apokrif címszó alatt az Ószövetsség után hozta, a tartalomjegyzékben pedig számozatlanul hagyta, úgy Szent Jakab levelét is az Újszövetség után külön hozta, és a könyv nem kapott sorszámot Luther Újszövetségfordításában. Órigenész, Euszebiosz, Szent Jeromos, Hippói Szent Ágoston és mások rámutattak azonban kiegészítő jellegére Pál leveleinek tanításaihoz képest, és támogatták kanonikusságának elismerését.
- Péter második levelének péteri szerzőségét is vitatták azon az alapon, hogy stílusában eltér Péter első levelétől. A különbözőségek mellett azonban – amit a téma mássága indokol – nagyon sok belső hasonlóság is van a két levél között nyelvileg és tartalmilag egyaránt. Ez esetben is az előző pontban felsorolt tekintélyes ókori egyházi tanítók támogatták a levél kanonizálását.
- János második és harmadik levele személyes jellegük miatt nem terjedtek el széles körben a korai időkben, kanonizálásuk egyrészt ezért késett. Másrészt a szerző nem apostolnak, hanem presbiternek, vénnek nevezi magát. Az alábbi érvek támogatták viszont kanonizálásukat: a stílus és a gondolatok hasonlósága az apostol első levelével, valamint Péter apostol hasonló szóhasználata, aki szintén presbiternek nevezi magát (Péter első levele 5,1).
- Júdás levele a hitelesség szempontjából vált megkérdőjelezetté, ugyanis az Énokh könyve című apokrif iratból idéz (14–15. vers). Nyilvánvaló lett azonban, hogy csak a maga céljainak megfelelő részletet ragadja ki, olyan jelleggel, ahogy Pál is idéz pogány görög szerzőktől (Az Apostolok cselekedetei 17,28; Első levél a korintusiaknak 15,32; Levél Titusznak 1,12). Egyáltalán nem hitelesíti a művet mint egészet, nem a szent írások idézésénél használt formulával idézi. Egyesek bizonytalannak tartják Énokh könyve Kr. e. 1. századra datálását is, és azt vallják, hogy a könyv későbbi, és Énokh könyve idéz Júdás leveléből, és nem fordítva.
- A jelenések könyve a korai egyházatyák írásainak tanúsága szerint a homologoumena, vagyis a mindenki által egyetemesen elfogadott könyvekhez tartozott a 3. század közepéig. Akkor Alexandriai Dionüsziosz alexandriai püspök megkérdőjelezte hitelességét, mert a montanisták eretnek irányzata ennek a könyvnek téves értelmezésére alapozta millenista nézeteit. Nyilvánvalóvá lett azonban, hogy egy ilyen visszaélés miatt nem rekeszthető ki a kánonból A jelenések könyve, amely egyébként a kanonikusság minden kívánalmának megfelel.
A Biblia deuterokanonikus könyvei
[szerkesztés]A következő könyveket a protestáns kánon nem tartalmazza. A protestánsok apokrif iratoknak tartják őket.
Apokrif vagy pszeudoepigráf (álfeliratú) iratok
[szerkesztés]Semelyik jelentősebb mai egyház nem fogadja el őket. Némelyiküket egyes bibliaváltozatok valaha tartalmaztak, illetve egyes mai kisebb keresztény egyházak (például a kopt és az etiópiai) elfogadják. (A kopt egyház Bibliája például tartalmazza az Énokh könyvét (Henoch apokalipszise) és a Pál levele a laodicabeliekhez című iratot.)
A kereszténység irányzataiban
[szerkesztés]A kereszténység különböző irányzataiban, ágaiban elfogadott kanonikus könyvek:
Ószövetség
[szerkesztés]| Ortodox Ószövetség | Nyugati keresztény Ószövetség | Ősi keleti Ószövetség | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Könyvek és részek | Zsinati [9] | Szláv [10] | Görög [11] | Katolikus [12] | Protestáns [13] | Örmény apostoli [14][15] |
Szíriai [14] | Kopt ortodox [16][17] |
Etióp ortodox [18] |
| Mózes I. | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen |
| Mózes II. | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen |
| Mózes III. | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen |
| Mózes IV. | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen |
| Mózes V. | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen |
| Józsué | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen |
| Bírák | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen |
| Rúth | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen |
| Sámuel I. | Igen | Igen | Igen | Igen |
Igen | Igen |
Igen |
Igen |
Igen |
| Sámuel II. | Igen | Igen | Igen | Igen |
Igen | Igen |
Igen |
Igen |
Igen |
| Királyok I. | Igen | Igen | Igen | Igen |
Igen |
Igen |
Igen |
Igen |
Igen |
| Királyok II. | Igen | Igen | Igen | Igen |
Igen |
Igen |
Igen |
Igen |
Igen |
| Krónikák I. | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen |
Igen |
Igen |
Igen |
Igen |
| Krónikák II. | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen |
Igen |
Igen |
Igen |
Igen |
| Manasse imája (2 Krónika 36: 24-34) |
Igen | Igen | Nem | Nem | Nem | Igen | Igen |
Nem | Igen |
| Ezsdrás | Igen | Igen | Igen |
Igen |
Igen |
Igen |
Igen |
Igen |
Igen |
| Nehémiás | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Nem | Igen | Igen |
| Ezsdrás III. | Nem | Igen | Igen | Nem | Nem | Igen |
Nem | Nem | Igen |
| Tóbiás | Nem | Igen | Igen | Igen | Nem | Igen | Nem | Igen | Igen |
| Judit | Nem | Igen | Igen | Igen | Nem | Igen | Igen | Igen | Igen |
| Eszter | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen |
| Eszter könyvének kiegészítései |
Igen | Igen | Igen | Igen | Nem | Igen | Nem | Igen | Igen |
| Jób | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen |
| Zsoltárok (1-150) | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen |
| 151. zsoltár | Igen | Igen | Nem | Nem | Nem | Igen | Nem | Igen | Igen |
| Példabeszédek | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen |
| Prédikátor | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen |
| Énekek éneke | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen |
| Bölcsesség k. | Nem |
Igen | Igen | Igen | Nem | Igen | Igen | Igen | Igen |
| Sirák fia k. | Nem |
Igen | Igen | Igen | Nem | Igen | Igen | Igen | Igen |
| Izajás (Ézsaiás) | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen |
| Jeremiás | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen |
| J. Siralmak | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen |
| Jeremiás levele | Nem |
Igen | Igen | Igen [* 1] |
Nem | Igen [* 2] |
Igen | Igen [* 3] |
Igen [* 4] |
| Báruk könyve | Nem |
Igen | Igen | Igen | Nem | Igen | Igen | Igen | Igen |
| Ezékiel | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen |
| Dániel | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen |
| Kiegészítések Dániel könyvéhez |
Igen | Igen | Igen | Igen | Nem | Igen | Igen | Igen | Igen |
| Kispróféták | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen |
| Makkabeus I. | Nem |
Igen | Igen | Igen | Nem | Igen | Igen | Igen | Igen [* 5] |
| Makkabeus II. | Nem |
Igen | Igen | Igen | Nem | Igen | Igen | Igen | Igen [* 6] |
| Makkabeus III. | Nem |
Igen | Igen | Nem | Nem | Igen | Igen | Nem | Igen [* 7] |
| Ezsdrás IV. | Nem |
Igen | Nem | Nem | Nem | Igen |
Nem | Nem | Igen |
| Вáruk apokalipszise | Nem | Nem | Nem | Nem | Nem | Nem | Igen | Nem | Nem |
| Báruk IV. | Nem | Nem | Nem | Nem | Nem | Nem | Nem | Nem | Igen |
| Énok I. | Nem | Nem | Nem | Nem | Nem | Nem | Nem | Nem | Igen |
| Jubileumok | Nem | Nem | Nem | Nem | Nem | Nem | Nem | Nem | Igen |
Újszövetség
[szerkesztés]| Könyv | Ortodox | Katolikus | Protestáns | Örmény ap., szír, kopt egyházak | Etióp ortodox[18] | Malankár és asszír egyházak [19] | Eredeti nyelv |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Kanonikus evangéliumok | |||||||
| Máté | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | feltehetőleg görög |
| Márk | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | görög |
| Lukács | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | görög |
| János | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | görög |
| Apostoli történelem | |||||||
| Ap. Csel. | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | görög |
| katolikus levelek | |||||||
| Jakab | Igen | Igen | Igen [* 8] |
Igen | Igen | Igen | görög |
| Péter I. | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | görög |
| Péter II. | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Nem | görög |
| János I. | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | görög |
| János II. | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Nem | görög |
| János III. | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Nem | görög |
| Júdás | Igen | Igen | Igen [* 9] |
Igen | Igen | Nem | görög |
| Pál levelei | |||||||
| Római | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | görög |
| I. Kor. | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | görög |
| II. Kor. | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | görög |
| Galata | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | görög |
| Efezus | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | görög |
| Filippi | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | görög |
| Kolosszé | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | görög |
| I. Thessz. | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | görög |
| II. Thessz. | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | görög |
| I. Tim. | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | görög |
| II. Tim. | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | görög |
| Тitus | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | görög |
| Filemon | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen | görög |
| Zsidók | Igen | Igen | Igen [* 10] |
Igen | Igen | Igen | feltehetőleg görög |
| Apokalipszis | |||||||
| Jelenések | Igen | Igen | Igen [* 11] |
Igen | Igen | Nem | görög |
| További könyvek | |||||||
| Zsinatok | Nem | Nem | Nem | Nem | Igen | Nem | arab [20] |
| A Szövetség könyve | Nem | Nem | Nem | Nem | Igen | Nem | görög [21] |
| Kelemen könyve | Nem | Nem | Nem | Nem | Igen | Nem | arab vagy görög |
| Didascalia | Nem | Nem | Nem | Nem | Igen | Nem | görög[22] |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ulrich, Eugene. The Notion and Definition of Canon, The Canon Debate. Hendrickson Publishers, 29, 34. o. (2002)
- ↑ a b c d e f g h i j k l Vankó-Reisinger: Bevezetés a Biblia tanulmányozásához (1993)
- ↑ a b c d Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 2. Kánon (1931)
- ↑ Bp Samuel Fallows – Andrew Constantinides Zenos: The Popular and Critical Bible Encyclopædia and Scriptural Dictionary: Fully Defining and Explaining All Religious Terms, Including Biographical, Geographical, Historical, Archæological and Doctrinal Themes, Superbly Illustrated with Over 600 Maps and Engravings. 1910. Hozzáférés: 2021. március 16.
- ↑ Geisler Nix: A General Introduction to the Bible, Chicago, 1975.
- ↑ Új Exodus: Megfoghatatlan dolgok (magyar nyelven). Új Exodus, 2014. december 2. (Hozzáférés: 2021. március 17.)
- ↑ Xeravits Géza - A jamniai zsinat mítosza, Vigilia, 77. évf. 6. szám. [2015. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 13.)
- ↑ Pheme Perkins: Reading the New Testament: An Introduction
- ↑ Библия. Синодальный перевод
- ↑ Библия на церковнославянском языке
- ↑ Παλαιά Διαθήκη (Εβδομήκοντα). [2019. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 17.)
- ↑ Nova Vulgata — Vetus Testamentum
- ↑ J. David Miller. The Story of the Christian Canon, 1.1.2004
- ↑ a b James Keith Elliott. New Testament Textual Criticism: The Application of Thoroughgoing Principles. — BRILL, 2010. — P. 631
- ↑ The Bible in The Armenian Church
- ↑ Коптская Библия
- ↑ James Keith Elliott. New Testament Textual Criticism: The Application of Thoroughgoing Principles. — BRILL, 2010. — P. 630
- ↑ a b 'R. W. Cowley. The Biblical Canon Of The Ethiopian Orthodox Church. [2018. november 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 20.)
- ↑ Bruce M. Metzger. The Canon of the New Testament: Its Origin, Development, and Significanc. — 1997. — P. 220
- ↑ W. Hartmann, K. Pennington. The History of Byzantine and Eastern Canon Law to 1500. — CUA, 2012. — P. 289
- ↑ S. Corcoran. A newly identified Greek fragment of the Testamentum Domini. — Journal of Theological Studies 62, 2011. — P. 118—135
- ↑ 'J. M. Harden. An introduction to Ethiopic Christian Literature (1926).. [2006. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 14.)
Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ Bárúk könyvének 6. fejezete
- ↑ Bárúk könyvének 6. fejezete
- ↑ Bárúk könyvének 6. fejezete
- ↑ Bárúk könyvének 6. fejezete
- ↑ Nem felel meg a kereszténység más ágai könyvének.
- ↑ Nem felel meg a kereszténység más ágai könyvének.
- ↑ Nem felel meg a kereszténység más ágai könyvének.
- ↑ Luther gyanúsnak találta, bár nem zárta ki, az Újszövetség végére tette.
- ↑ Luther gyanúsnak találta, bár nem zárta ki, az Újszövetség végére tette.
- ↑ Luther gyanúsnak találta, bár nem zárta ki, az Újszövetség végére tette.
- ↑ Luther gyanúsnak találta, bár nem zárta ki.
Források
[szerkesztés]- Henrich Denzinger - Peter Hünermann: Hitvallások és az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai, Örökmécs Kiadó- Szent István Társulat, 2004., Bátonyterenye-Budapest.
- Magyar katolikus lexikon
- Vankó-Reisinger: Bevezetés a Biblia tanulmányozásához, Bibliaiskolák Közössége, 1993.
- Pecsuk Ottó (szerk.): Bibliaismereti kézikönyv, Kálvin Kiadó, 2008
- A Biblia története, a Biblia keletkezése és hatása, Kálvin János kiadó 2007 Budapest ISBN 978 963 5580804
