Ugrás a tartalomhoz

Gyüreg

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyüreg (Giroc)
Gyüreg címere
Gyüreg címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeTemes
KözségGyüreg
Rangközségközpont
Irányítószám307220
SIRUTA-kód155323
Népesség
Népesség17 999 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság100[1]
Népsűrűség75,87 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság90 m
Terület55,28 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 42′, k. h. 21° 14′45.700000°N 21.233333°EKoordináták: é. sz. 45° 42′, k. h. 21° 14′45.700000°N 21.233333°E
Gyüreg weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyüreg témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gyüreg, 1910-ig Gyirok (románul: Giroc, németül: Girock vagy Kirok) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét Kiss Lajos a György személynév ómagyar Györök alakváltozatából eredezteti.[forrás?]

Először 1371-ben Gyrug, 1569-ben (egy arab betűs defterben) G'urıq, 1717-ben Jurok. 1723–25-ben Jurak, 1783-ban pedig Diurak alakban írták. Nevét az 1900-as években a község tiltakozása ellenére változtatták meg.[2]

Fekvése

[szerkesztés]

A 2000-es évekig Temesvártól két kilométerre délre feküdt, de a Florilor lakónegyed megépülése tulajdonképp összekötötte a várossal.

Népessége

[szerkesztés]

Etnikai és vallási megoszlás

[szerkesztés]

Története

[szerkesztés]

Határában, a Temes mellett bronzkori földvár található.[3] 1569-ben és 1579-ben pusztaként tüntették fel. 1717-ben hetven házból állt, 1727-ben 47 ortodox család, 1838–40-ben 2400 ortodox hívő lakta.[4] Földesura a jobbágyfelszabadításig az államkincstár volt. 1874-ben, majd 1912–13-ban építették meg a falutól öt–hat kilométerre délre, a falu határában a Temes folyó töltését. Első sváb lakói 1865 és 1870 között települtek be földbérlőként és iparosként, később 1910–12-ben egy tönkrement nagybirtok helyén vásárolt (meglehetősen rossz minőségű) földet az a tizenkét–tizenöt sváb család, akik a falutól kb. egy kilométerre egy saját tanyaközpontot hoztak létre. Ők az 1921-es földreformot követően települtek be a faluba, főként a déli részébe. A faluban élő katolikus németek és magyarok 1971-ban illegálisan szentelték fel az egy lakóház helyére épült templomukat. A helybeli ortodox tanító 1897-ben népbankot szervezett.[5] A századfordulótól a második világháborúit téglagyár működött benne. A két világháború között sok lakója szamárháton tejet szállított az erzsébetvárosi piacra. Baptista közössége 1956-ban alakult. Az 1960-as években Bihar megyeiek, a 70-es években ezenkívül erdélyiek és moldvaiak is beköltöztek. 1977-ben Temesvárhoz csatolták a második világháború után beépült Besenyei-pusztát.

Nevezetességek

[szerkesztés]
  • A falu melletti erdőben egy bronzkori földvár maradványait tárták fel. A lelőhely a romániai műemlékek jegyzékében a TM-I-s-B-06061 sorszámon található.[6]
  • Szent Demeternek szentelt ortodox temploma 1759-ben épült, falfestményei a 19. század első feléből valók. (TM-II-m-B-06235)[6]
  • 2000 után horgász- és pihenőhellyé alakították a falutól délre fekvő Gărbărit-tavat. Ugyanekkor a falutól északra lecsapolták a Cătana-tavat.
  • Határában görögkatolikus kolostor épül.[7]

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. [1]
  2. Mező András: Adatok a magyar hivatalos helynévadáshoz. Nyíregyháza, 1999, 132. o.
  3. A földvár részletes ásatástörténetét bemutatja Liviu Măruia et al.: ArheoGIS: Baza de date a patrimoniului arheologic cuprins în Lista Monumentelor Istorice a județului Timiș; rezultatele cercetărilor de teren. 1. köt. Cluj-Napoca, 2011 [2] Archiválva 2013. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. Florin Zamfir: Școala și societatea românească din comitatul Timiș, între anii 1867-1900. Timișoara, 2009, 271. o.
  6. a b Lista monumentelor istorice: Județul Timiș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  7. www.preasfantatreime.ro

Források

[szerkesztés]
  • Octavian Gruița – Ion Murariu – Marius Matei: Giroc – arc peste timp. Timișoara, 2010 [3] PDF
  • Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.