Baku

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Bakı szócikkből átirányítva)
Vilagorokseg logo ff tif.png  A településen világörökségi helyszín található 
Baku
Baku Montage.jpg
Baku címere
Baku címere
Közigazgatás
Ország  Azerbajdzsán
Tartomány Baku
Polgármester Hajibala Abutalybov
Irányítószám AZ1000
Körzethívószám 12
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 2 045 815 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 1280 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság -28 m
Terület 260 km²
Időzóna MSK (UTC+3)
MSD (UTC+4)
Elhelyezkedése
Baku  (Azerbajdzsán)
Baku
Baku
Pozíció Azerbajdzsán térképén
é. sz. 40° 23′, k. h. 49° 52′Koordináták: é. sz. 40° 23′, k. h. 49° 52′
A Baku weboldala

Baku (azeri betűkkel: Bakı, Loudspeaker.svg kiejtése) Azerbajdzsán fővárosa és egyben legnagyobb városa. Népessége 2 045 815 fő (2011)[2]. Fontos kulturális, közlekedési és kereskedelmi központ.

A város és környéke a Föld egyik legjobban szennyezett területe.[3]

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főváros az Abşeron-félsziget déli részén fekszik, a Kaszpi-tenger nyugati partján, 28 méter tengerszint alatti magasságban.

Az időjárása nyáron meleg és nedves, míg télen hűvös és csapadékos, amikor viharos sarki eredetű szelek fújnak (például az északról fújó Xəzri). Bár a hó ritka errefelé, a partvonal hőmérséklete mégis lesüllyed fagypont alá. Az átlaghőmérséklet 14,2 °C, az átlag csapadékmennyiség 150 mm/év.

Baku éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 6,6 6,3 9,8 16,4 22,1 27,3 30,6 29,7 25,6 19,6 13,5 9,7 18,1
Átlaghőmérséklet (°C) 4,4 4,2 7,0 12,9 18,5 23,5 26,4 26,3 22,5 16,6 11,2 7,3 15,1
Átlagos min. hőmérséklet (°C) 2,1 2,0 4,2 9,4 14,9 19,7 22,2 22,9 19,4 13,6 8,8 4,8 12,0
Átl. csapadékmennyiség (mm) 21 20 21 1 18 8 2 6 15 25 30 26 210
Havi napsütéses órák száma 89 89 124 195 257 294 313 282 222 145 93 102 2207
Forrás: World Meteorological Organisation, Hong Kong Observatory, Meoweather

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legelterjedtebb nézet szerint Baku nevének jelentését a város régebbi perzsa neveiből származtatják. Az egyik teória szerint a Bad-kube azt jelenti, hogy a "város, ahol a szelek fújnak". A másik nézet szerint a Bagkun névből ered, melynek jelentése az "Isten hegye". Az arab források által feltüntetett névváltozatok (Baku, Bakukh, Bakuya, Bakuye) mind a perzsa névből származnak.

Egy harmadik vélemény szerint az elnevezés visszanyúlik a zoroasztrikus időkbe, és a Baga szóból ered, mely napot vagy istent jelent.

Ős- és ókori történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baku és környéke már a bronzkortól kezdve lakott hely. Az i. e. 6. században Ateshi-Baguan tiszteletére emeltek templomot. A rómaiak soha nem hódították meg a várost és környékét, annak ellenére, hogy Pompeius Magnus és Néró is vezetett hadjáratot a Kaukázusban. A szovjet időszak alatt sokáig úgy hitték, hogy a Sabunçu kerület helyén található Ramana településnév a Romana-ból ered, ezért rómaiak alapították.

Szent Bertalan apostol idején Baku neve Alban, de sokan úgy vélik, hogy a Kaukázusi Albánia államalakulat fennállása során Albanopolisznak hívták. Valószínűsíthető, hogy ekkor egy keresztény templom is volt a mai Szűztorony helyén. Szintén ebben az időben terjedt el Zarathustra vallása is, a zoroasztrizmus.

A sirváni sahoktól az orosz uralomig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baku történelmi belvárosa, Sirvani Sahok Palota

Baku akkor vált fontossá, amikor Semakha városát lerombolta egy földrengés, és I. Akhszitán sirvánsah fővárossá tette a 12. században. Marco Polo megemlítette, hogy Baku olajat exportált a Közel-Keletre, de kereskedett még az Arany Hordával és a Moszkvai Fejedelemséggel is.

1501-ben I. Iszmáíl perzsa sah, a Szafavida dinasztia uralkodója ostrom alá vette Bakut. A lakók elszántan védekeztek, ezért Iszmáil egy idő után az erődöt aláaknázta. Az erőd fölrobbant és a lakosság nagy részét kiirtották. 1538-ban végleg véget vetettek a sirváni sahok uralmának, és 1604-ben az erődrendszert lerombolták.

A 17. század folyamán több utazó, és követ is járt a városban, például a török Evlija Cselebi, a német Adam Olearius és a svéd Engelbert Kaempfer. 1660-ban a kozákok pusztították a város környékét.

1722-ben megdőlt a Szafavida-dinasztia, ami óriási káoszt okozott, és Bakut török és orosz csapatok meghódították. 1723. január 26-án az oroszok hosszú ostrom után meghódították a várost, és két ezred katonát hagytak helyőrségként Iván Barjatyanszkij herceg vezetésével. Ám az 1730-as évekre Nádir sah legyőzte az oroszokat, és a Ganja közelében 1735. március 10-én kötött megállapodás értelmében az oroszok kivonultak.

1747-ben Nádir sah halála után létrejött a Bakui Kánság, mely később a jóval erősebb Quba Kánság hatása alá került.

A cári Oroszország ezután ismét a kaukázusi régió meghódítását tervezte. 1796 tavaszán II. Katalin parancsára Valerián Zubov tábornok 6000 katonával elfoglalták Bakut. Júniusban az orosz flotta is bevonult a Bakui-öbölbe és csapatokat is állomásoztattak. Ám ezután I. Pál 1797-ben kivonta a katonákat a városból.

Utóda, I. Sándor cár az Orosz-Perzsa háború alatt megbízta Pável Cicianov tábornokot a város meghódításával, de ő merénylet áldozata lett. A vezér nélkül maradt sereg egy év múlva tudja csak elfoglalni a várost, ami a Gulisztáni Egyezmény eredményeként 1813-tól az Orosz Birodalom része lesz.

1813–1920[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baku 1861

1840. április 10-én a cári közigazgatási reformmal, Baku ujezd az Orosz Birodalom egyik közigazgatási egysége lesz. 1859-ben, miután Semakha (ma: Şamaxı) városát lerombolta egy földrengés, ide helyezték át a kormányzóság (gubernyija) székhelyét.

A város igazán gyors fejlődését az olaj kitermelésének köszönhette. 1846-ban itt fúrták a világ első olajkútját, 1859-ben épült az első olajfinomító, 1863-ban az első petróleumgyártó üzem, ahol hűtőgépeket is alkalmaztak.[4] 1861-ben lebontották a várost körülvevő falakat. 1868-ban megépült a távíróvezeték Tifliszbe, míg 1879-ben Krasznovodoszkba. 1882-ben Ludvig Nobel külföldi olajmunkásokat hozatott be, akik a Villa Petrolea nevű negyedben telepedtek le. 1883-ban a Rotschild család is beszállt az olajkitermelésbe. Szintén ebben az évben látogatást tett Bakuban III. Sándor orosz cár. 1890-re a világ kőolajtermelésének fele, Oroszországénak a 95%-a innen került ki. 1894-ben megnyílt az első könyvtár, illetve egy víztisztító is. 1907-ben megérkezett a városba az első személygépkocsi.

Az első világháború előestéjére a kitermelt olaj mennyisége 7 millió tonna volt évente. Ez fontos célponttá tette az elkövetkező harci eseményekben. Németország, mivel nem bízott Törökország olajtartalékaiban, ezért megbízta Kress von Kressenstein tábornokot, hogy foglalja el Bakut. Erre válaszul a britek odaküldték Lionel Dunsterville tábornokot, akinek sikerült kivernie a városból és környékéről az ott lévő németekkel szövetséges török csapatokat, és így 1918-ban létrejött a független Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság.

A szovjet uralom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A függetlenség elnyerése után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baku 11 kerületre oszlik, ezenkívül van 48 kisebb közigazgatási egység is, melyeknek jó része a városhoz kapcsolódó településekből áll.

A 11 kerület:

  • Binəqədi
  • Qaradağ
  • Xətai
  • Xəzər
  • Nərimanov
  • Nəsimi
  • Nizami
  • Səbail
  • Sabunçu
  • Suraxanı
  • Yasamal

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város lakosságának nagy részét az azeriek alkotják (90%). A népesség növekedése a 19.század közepén indult meg. Az akkor még 7000 lakosú település népessége 1860-ra 13 000, 1897-re 112 000, 1913-ra már 215 000 főre nőtt. Ezután a város növekedését a két világháború szakította meg egy időre, de napjainkban Bakunak több mint 2 000 000 lakosa van.

Év Azeri  % Orosz  % Örmény  % Zsidó  % Egyéb  % Összesen
1886 37,530 43.3 21,390 24.7 24,490 28.3 391 0.5 2,810 3.2 86,611
1897 40,341 36 37,399 33.4 19,099 17.1 3,369 3 11,696 10.5 111,904
1926 118,737 26.2 167,373 36.9 76,656 16.9 19,589 4.3 70,978 15.7 453,333
1939 215,482 27.4 343,064 43.6 118,650 15.1 31,050 3.9 79,377 10.1 787,623
1959 211,372 32.9 223,242 34.7 137,111 21.3 24,057 3.7 56,725 8.7 652,507
1970 586,052 46.3 351,090 27.7 207,464 16.4 29,716 2.3 88,193 6.9 1,262,515
1979 530,556 52.4 229,873 22.7 167,226 16.5 22,916 2.3 62,865 6.2 1,013,436
1999[5] 1,574,252 88 119,371 6.7 378 0.02 5,164 0.3 89,689 5 1,788,854
2009[6] 1,848,107 90.3 108,525 5.3 104 0 6,056 0.6 83,023 4.1 2,045,815

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régi és új Baku

A gazdaság fő terméke a kőolaj. Már a 8. századtól kezdve ismerik jelenlétét, és a 15. századra már több kézzel ásott olajkút is működött. Az így nyert olajból akkor lámpákat működtettek. A nagymértékű bányászat 1872-ben indult meg. Szakképzett munkások érkeztek mindenhonnan a városba. A 20. század elejére több mint 3000 olajkút működött, és Baku adta a világ olajtermelésének a felét. Ebben az időben jelentős volt még az olajipari eszközök gyártása is. A második világháború idején a sztálingrádi csatának az volt a fő tétje, hogy ki tarthatja kezében a hatalmas bakui olajmezőket. A 20. század végére a parti olajforrások elkezdtek kimerülni, emiatt a kitermelés visszaesett.

Jelenleg az olajipar ismét újjáéledőben van. Az állami olajvállalat, a Azərbaycan Respublikası Dövlət Neft Şirkəti vezetésével kezdődött meg Azəri-Çıraq-Günəşli part menti olajmező és a Şah Deniz-gázmező feltárása és kitermelése.

A gazdaság újjáéledését mutatja a 2001-ben megnyitott Bakui Értéktőzsde, továbbá a turisztikai beruházások, új hotelek építése (Hyatt Park, Hyatt Regency, Park Inn, Excelsior).

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azerbajdzsán oktatási központjaként számos egyetem található Bakuban. A kommunizmus bukása után több magánegyetem is alakult. Szintén a főváros a központja az 1945-ben alapított Azerbajdzsáni Tudományos Akadémiának.

Állami egyetemek

  • Azerbajdzsáni Orvosi Egyetem (1930)
  • Azerbajdzsáni Közgazdaságtudományi Egyetem (1930)
  • Azerbajdzsáni Olajipari Akadémia
  • Azerbajdzsáni Műszaki Egyetem
  • Azerbajdzsáni Nyelvészeti Egyetem
  • Bakui Szláv Egyetem
  • Bakui Állami Egyetem
Baku főpályaudvar
Baku Nemzetközi Repülőtér

Magánegyetemek

  • Azerbajdzsáni Nemzetközi Egyetem (1997)
  • Khazar Egyetem (1991)
  • Odlar Yurdu Egyetem (1995)
  • Qafqaz Egyetem (1992)
  • Nyugati Egyetem (1991)

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város tömegközlekedését a metró és a buszok látják el. Régen voltak villamosvonalak is, de ezeket megszüntették. A baki metró két vonalból áll, a piros és a zöld színnel jelöltből. A buszok az útvonalukon belül bárhol megállnak, ha leintik őket, vagy ha valaki szól, hogy álljon meg. Ezenkívül még van két taxitársaság is a városban. A sárga színű kocsik a Star, míg a fehér színűek a Azerq taxis vállalatok járművei.

A város repülőtere a Heydar Aliyev nemzetközi repülőtér. Ezenkívül rendszeres kompjáratok kötik össze Bakut a türkmenisztáni Türkmenbaşyval, illetve az iráni Bandar-e Anzalival és Nusahrral.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baku belvárosának nagy részét az UNESCO Baku fallal körülkerített része a Şirvanşah térrel és a Szűz-toronnyal meghatározás alatt a Világörökség részévé nyilvánította 2000-ben. A sirváni sahok palotáján és a Szűz-tornyon kívül, két karavánszeráj, fürdők, tűztemplom és a Djuma mecset is itt található, mely egykor a Szőnyeg és Szépművészeti Múzeumnak adott otthont, mely most már az egykori Lenin Múzeum épületében található.

A főváros másik nevezetessége az egykori Kirov park, ma a "Mártírok vonala", a karabahi háború és a "Fekete Január" áldozatainak emlékére.

Ezenkívül a városban még található több múzeum, és szép, 19. századi épület, főleg a belvárosban és az olajkorszak idején épült városrészben.

Szórakozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Opera épülete
Fájl:Panoram of Baku Night.jpg
Baku éjszakai látképe

Bakunak élénk kulturális élete van. A városban több színház, mozi, koncertterem, operaház, diszkó és kocsma található. Itt rendezték meg 2012 májusában a Eurovíziós Dalversenyt.

A színházak repertoárjában egyaránt megtalálhatóak a nemzeti és nemzetközi művek. Az Azerbajdzsáni Állami Operaház és Balettintézet a legjelentősebb színház, illetve operaház. A Nemzeti Filharmónia szintén népszerű, köszönhetően kitűnő akusztikájának. A legjelentősebb mozi az Azerbajdzsán Mozi, a Heydar Aliyev Palota pedig Baku legnagyobb előadóteme.

A diszkók egészen kora reggelig, míg a kocsmák hajnalig tartanak nyitva. A legnépszerűbb diszkók a "Club 1033", "X-site", "Capitol Night Club", "Hyatt Disco", "Zagulba Disco Club" és a "Le Mirage". A pubok közül ismert a "Rig bar" és a "Phoenix Bar".

Az egyik legjelentősebb rendezvény a minden évben megrendezett Bakui Nemzetközi Jazzfesztivál, ahová több híres zenész is érkezik az USA-ból, Németországból, Oroszországból, Grúziából stb.

A város legjelentősebb strandjai a Shikhovo és az "Ezeregy éjszaka".

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Város Ország
Szaúd-Arábia Dzsidda Szaúd-Arábia
Irak Baszra Irak
Franciaország Bordeaux Franciaország
Szenegál Dakar Szenegál
USA Houston Texas, USA
Törökország Isztambul Törökország
Törökország İzmir Törökország
Németország Mainz Németország
Olaszország Nápoly Olaszország
Bosznia-Hercegovina Szarajevó Bosznia-Hercegovina
USA Honolulu Hawaii, USA
Jordánia Ammán Jordánia
Törökország Konya Törökország
Irán Tebriz Irán
Vietnam Vung Tau Vietnam

Városkép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Panorámakép a városról
Panorámakép a városról

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Baku témájú médiaállományokat.