Aba Sámuel magyar király
| Sámuel | |
 |
|
| Aba Sámuel uralkodói díszben | |
|
|
|
| Ragadványneve | Aba |
| Magyar Királyság királya | |
| Sámuel | |
| Uralkodási ideje 1041 – 1044 |
|
| Koronázása | Csanád 1044. április 22. |
| Elődje | Péter |
| Utódja | Péter |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Aba nemzetség |
| Született | 990 körül |
| Elhunyt | 1044. július 5. (54 évesen) Tisza vidékén |
| Nyughelye | Sári monostor (Abasár) |
| Házastársa | Géza egyik leánya (Sarolta?) |
| Gyermekei | két leány Aba nembéli Péter (?) |
Aba Sámuel (990 k. – 1044. július 5.) Magyarország harmadik királya 1041-től 1044-ben bekövetkezett haláláig.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Neve, származása
Nevéről azért érdekes említést tenni, mert a korabeli források sosem Aba Sámuelként hivatkoznak a királyra; nevezik Abának és Sámuelnek. Az egykorú elbeszélő írások Abának hívták, ő magát pénzein Sámuelnek nevezte,[1] Anonymus a 13. században Sámuel királyról szól: „Árpád vezér nagy földet adott Ednek és Edöménnek a Mátra-erdőben, ahol az unokájuk, Pata később várost épített. Az ő sarjadékukból származott hosszú idő után Sámuel király is, akit kegyességéért Abának hívtak”. A két évszázaddal később élő Anonymus már nem tudott az ebben a korban még szokásos kettős névadásról, amire példa a király Vajk István neve is, ahol Vajk a születéskor kapott (pogány) név, István pedig az, amit a keresztségben kapott. Sámuel eredeti Aba nevéből alakult ki az Aba nemzetségnév (Aba nemzetség), és már 1067-ből ismert egy Aba nembéli Péter nevű ember, aki vélhetően Sámuel király fia volt. [2] Maga a Sámuel név héber eredetű ószövetségi név, amelyet a korban Sámuel bolgár cár is viselt. A vele való szövetségre utalhat a névadás, amely nevet Aba 1000 körül kaphatott a keresztségben, mint István király családjának tagja (sororiusa – ami itt nem sógort, hanem nővérének fiát jelenti minden bizonnyal). [3]
Arra vonatkozóan, hogy Sámuel zsidó volt-e vagy sem, különböző vélemények állnak fenn. Anonymus kun származásúnak tartja, egy 14. századi krónika koremzi[4] származásúnak említi.[1][5] A két eredet-elméletben közös az, hogy keleti származású volt. Ebben az időben viszont csak egy olyan keleti származású törzs élt Magyarországon, aki keletről érkezett és telepedett le Magyarország területén; ezek a kazárok közül kivált kabarok (kavarok) részét alkotó kálizok voltak. A kazárok vallása az izraelita volt, ezért többen is arra a megállapításra jutottak, hogy Aba Sámuel zsidó hitre tért családból származott.[6] (Sámuel ősei a Kazár Birodalomba tartozó nép elitjeként vehették fel a zsidó vallást.) Más feltételezések szerint nem zsidó, hanem egy ősi keresztény vallás,[7] az ún. nesztorianizmus követője volt. Ezek minden bizonnyal téves feltevések, nem lehetett volna király nem római-bizánci keresztényként. Az is hihetőbbnek tűnik, hogy a zsidó kazár elit ellen a nem zsidó kabarok lázadtak fel.
Születési idejét is csak becsülni lehet; 990 és 1000 körülre teszik.[8] Feltehetően Sámuel a kavar törzsek feje lehetett. Szállásterülete a Mátra tágabb körzetében feküdt. Mikor I. István magyar király Magyarország uralkodója lett, tényleges hatalmának megszilárdításáért sokat kellett tennie, le kellett győznie törzsi ellenfeleit. Egy álláspont szerint Sámuel ellen, mint törzsi állam vezetője ellen azonban nem fegyveres támadást indított, hanem diplomáciai eszközöket vett igénybe; hozzáadta feleségül húgát (akik gyakran említenek Gizella néven, de biztosan nevét nem tudhatni), olyan feltételeket szabva, hogy térjen át a keresztény hitre. Sámuel belement az egyezségbe, így szállásterületét István beolvasztotta Magyarországba, megalapítva az egri püspökséget, illetve létrehozva Újvár megyét. Mindemellett István a német mintára alapított palotaispáni (palotagrófi) címmel ruházta fel, amely a későbbi nádori cím elődje lett.[9]
[szerkesztés] Uralkodása
Elődje, Orseolo Péter idegenbarát politikát folytatott, a döntéshozatalban mellőzte a királyi tanácsot és azokat a főurakat, akik nem támogatták, kizárta és helyükre feltétlen híveit, németeket és olaszokat ültetett. Péter megfosztotta Gizellát birtokai nagy részétől és el is záratta egyik várába,[10] továbbá a kánonjog megsértésével hozott az egyházat érintő döntéseket. 1041-re a növekvő elégedetlenség a mellőzött magyar urak körében lázadást váltott ki, ezért Péter király III. Henrik német-római császár udvarába menekült. A megüresedett királyi székbe Aba Sámuelt ültették.
Sámuel 1041-ben követeket küldött Henrikhez Strassburgba, hogy az esetleges békéről tárgyaljanak. Henrik azonban nem szándékozott megbékélni. Sámuel erre csapatával 1042. február 15-én a Traisen folyónál betört az Osztrák Őrgrófságba, és Tulln városáig nyomult. Ennek a déli hadtestnek tevékenysége inkább csak portyázásra hasonlított, annak ellenére, hogy a király vezette. Az északi hadsereg azonban súlyos vereséget szenvedett Péter sógorától, Adalbert őrgróftól és fiától, Liutpoldtól. Miután az őrgróf és fia támadást indított a foglyokkal haladó magyar csapatra, a foglyok fellázadtak és szétverték a csapatot, sokan menekülés közben a Morva folyóba fulladtak.
III. Henrik még 1042 őszén támadást indított Magyarország ellen és elfoglalta a Dunától északra eső területeket, és a Nyitrai Dukátus élére egy Csehországban élő Árpád-házi herceget ültetett, akit azonban a császári csapatok visszavonulása után Aba Sámuel elűzött és a területet visszafoglalta.
Egy év múlva azonban újra megtorló hadjáratot indított III. Henrik Magyarország ellen, melynek során egészen a Rábáig jutott. Aba Sámuel tudta, hogy nincs esélye a németek ellen és a második támadás után lemondott az István által 1030-ban megszerzett területekről, valamint hadisarc fizetésébe is beleegyezett. Így a két ország közti új határt a Lajta és a Morva folyók jelentették.
A Pétert elűző és az őt hatalomra juttató uralkodóréteg most már Aba Sámuel ellenségévé vált. Összeesküvést szerveztek ellene, ami azonban kitudódott. Aba Sámuel 1044 húsvétján tanácskozásra hívta az összeesküvőket és Marosváron (Csanádon) tőrt állítva nekik lekaszaboltatta őket a híveivel.
Legnagyobb belpolitikai hibája az volt, hogy megpróbálta visszaállítani a szabad parasztokra vonatkozó, István előtti jogokat, adóztatni kívánta a nemességet és a papságot is. Ezzel azonban elveszítette a főurak és a főpapi réteg és elsősorban Szent Gellért csanádi püspök támogatását is, valamint ürügyet szolgáltatott III. Henriknek az előző évi béke megsértésére és egy újabb támadásra.
1044-ben III. Henrik és Péter király a Dunától délre támadott, ugyanazon az útvonalon mint egy évvel korábban, azonban most magyar segédcsapatok segítették a támadók tájékozódását és így át tudtak kelni a Rábcán és a Rábán. Aba Sámuel Ménfőnél bocsátkozott csatába III. Henrik seregével 1044. július 5-én. Mikor a Péterhez már jobban kötődő urak kiváltak a magyar hadból, Aba Sámuel sorsa megpecsételődött. Menekülésre kényszerült, útját az ország belseje, a Tisza felé vette. A ménfői csatavesztés uralkodásának végét jelentette.
[szerkesztés] Halála, utóélete
Aba király pedig Ménfőnél szálla vele szembe roppant sok fegyveressel, igen bizakodva győzedelmébe, mivel némely bajorok jelentették volt neki, hogy a császár kevesed magával jött. S a mint beszélik, Aba királyé lett volna a győzelem, ha csak némely Péter barátságában megmaradt magyarok zászlaikat földre nem dobták s meg nem futamodtak volna. Tehát hosszan és erősen folyt csata után végre is, isten segítségébe bizva, a császár diadalt nyere. Aba király pedig a Tisza felé futa s a magyarok, kiknek uralkodtában vétett vala, egy faluban, egy ó veremben megölik s egy egyház mellé eltemetik. Néhány év mulva, midőn testét a sírból kiásták, szemfedőjét és öltözetét rothadatlan és sebhelyeit begyógyúlva találták, s eltemették osztán testét tulajdon monostorában. - Képes Krónika
Halálának körülményei nem egészen tisztázottak. Vannak olyan források amelyek arra mutatnak, hogy a királyt menekülés közben Füzesabony tájékán utolérték és megölték,[11][12] más elképzelés szerint még a csata helyszínén ölték meg. Holttestét valószínűleg először a feldebrői monostorban helyezték örök nyugalomra, amikor évekkel később felnyitották a sírt, azt látták, hogy ruhái épek voltak, a sebei pedig begyógyultak. Innen vitték át végső nyughelyére az abasári monostorba.[13]
Halála után III. Henrik Székesfehérváron személyesen ültette trónra újra Pétert 1044 júliusában. Segédkezéséért cserébe a német-római császár életbe léptette a német jogot, majd 1045 pünkösdjén a császár újra Magyarországra jött, Péter pedig az országot aranyozott lándzsa formában átadta Henriknek, ezzel Magyarország a Német-római Császárság hűbérese lett.
[szerkesztés] Emlékezete
Aba Sámuelt az egykorú és későbbi krónikák is trónbitorlóként, zsarnokként ábrázolják, azonban a nép sokáig szentként tisztelte.[14][15]
Miután trónra lépett, mindent megtett Péter tevékenységének és híveinek eltüntetésére, aminek volt pozitív és negatív oldala is. Megpróbálta például tisztségébe visszahelyezni a Péter által elmozdított két püspököt, ő alapította a feldebrői és az abasári monostort. A 14. századi krónikás hagyomány szerint az abaújvári várat is Aba Sámuel építtette, ez az adat egybevág a régészeti feltárások eredményével is. Azonban eltörölte a Péter által hozott törvényeket és adókat, valamint a központi hatalmat erősítő intézkedéseit. Teret nyitott az állam és egyház ellen fordulóknak. Egyházellenességében a Balkánról terjedő bogumil eretnekség hatásának is része volt.[8] Péter hívei közül sokakat megöletett vagy megkínoztatott, 1042-ban Csanádon megölette a nemesi ellenzék 50 tagját. Ezért 1042 húsvétján Gellért püspök megtagadta királlyá koronázását. Az egyházhoz fűződő viszonyát tovább rontotta, hogy a hadisarcot a püspökök megadóztatásával akarta finanszírozni. A régi társadalmi rendet próbálta visszaállítani, a viszonylagos egyenlőség megteremtésével, a nemeseket mellőzte és inkább parasztokkal és nemtelenekkel tartott közösséget, velük étkezett, lovagolt. Ezt a Képes krónika így rója fel neki: „Megvetette… az ország nemeseit és mindig parasztokkal meg nemtelenekkel tartott”.[16] Egyes források szerint a pápa híveivel együtt kiközösítette Aba Sámuelt az egyházból.[17][18]
2001. augusztus 20-án állították fel szobrát Encsen. A bronzból készült szobor Balogh Géza nyíregyházi szobrászművész alkotása. Abasáron a római katolikus plébániatemplom előtti téren áll szobra, mely vélhetően azt az Aba király képet erősíti, ami a templom falán lévő freskón látható. Ezen a falfestményen Aba Sámuel átadja a bencés kolostor kulcsát a monostor vezetőjének. A szobor Till Aran alkotása. Kő Pál Aba Sámuel ábrázolása az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban látható. Haját az alkotó pogány rítus szerint, három varkocsba fonva ábrázolja, koponyája jobb oldalán lékelésre utaló lemez látszik.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ a b Magyarország uralkodói, Pannonica Kiadó, 2003, 31 oldal
- ↑ Györffy, György. István király és múve, 2. kiadás, Gondolat, 241. o. ISBN 963-281-221-2 (1983)
- ↑ Györffy, György. István király és múve, 2. kiadás, Gondolat, 286. o. ISBN 963-281-221-2 (1983)
- ↑ Koremz ma az Aral-tó vidékén elterülő Hvárezmmel azonos
- ↑ Abasár hivatalos honlapja
- ↑ Kristó Gyula: Arisztokrácia az Árpád-korban
- ↑ Timkó Imre: Keleti kereszténység, keleti egyházak. Budapest, 1971., 131. old
- ^ a b Uralkodók és dinasztiák, Magyar Világ Kiadó, 2001, 7. oldal
- ↑ KRISTÓ GYULA: SZENT ISTVÁN KIRÁLY, Budapest, Neumann Kht., 2002.
- ↑ Valószínűleg Veszprém várába.
- ↑ Halála helyét egyesek Füzesabonnyal azonosítják, mások Abádszalókkal. Kézainál csak annyi szerepel, hogy a Tisza felé menet egy faluban megölték, elásták egy veremben, majd néhány év múlva kihantolták, szemfedelét és ruháit sértetlenül, sebeit behegedve találták, majd elvitték és eltemették a saját monostorában [1]
- ↑ National Geographic: Ásóval a boldogtalan emlékezetű Sámuel király nyomában
- ↑ Aba Sámuel sírjáról és emléktáblájáról. Később állítólagos sírhelyén pincéket építettek ki, ahol 1773-ban, a báró Haller Sándor a következő szöveggel ellátott emléktáblát avatott fel: „Ez üregbe volt letéve Sámuel Aba, Magyarország III. királya vagy inkább zsarnok, országpusztító. Gonosszal és kegyetlenséggel teljes király, ki népe által a Tiszánál megöletett. Bámuljátok a dolgok éktelen változását, a királyi sírboltból lett borospince felett! Hol a halál véres zsákmánya pihent, ott a kedvet adó hordók domborodnak. Ezért pirul Bacchus, ezért pirosabb a saári (abasári) bor a felernuminál. Most igyál, hogy kipirulj! Romjaiból kiemelte báró Haller Sámuel tábornok.”
- ↑ „…és nem csupán népszerű volt; utóbb hamvait a szentekéhez hasonló módon tisztelték.” - Györffy György: Magyarország története Előzmények és magyar történet 1242-ig
- ↑ „Néhány év mulva, midőn testét a sírból kiásták, szemfedőjét és öltözetét rothadatlan és sebhelyeit begyógyúlva találták…” - Kézai Simon: Magyar Krónika
- ↑ Bellus Ibolya fordítása
- ↑ Magyarország uralkodói, Pannonica Kiadó, 2003, 32. oldal
- ↑ Kristó Gyula – Makk Ferenc: Az Árpád-ház uralkodói könyve szerint: „Bár van olyan forrásunk, amely 1044-nél a magyarok pápai kiközösítéséről szól, mivel királyukat (Pétert?) meggyalázták, de az értelmezési problémák miatt ez Aba Sámuelre és híveire aligha vonatkoztatható.”
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Felhasznált irodalom
- Uralkodók és dinasztiák, Magyar Világ Kiadó, 2001.
- Magyarország uralkodói, Pannonica Kiadó, 2003.
- Kristó Gyula – Makk Ferenc: Az Árpád-ház uralkodói, I.P.C. Könyvek Kft., 1996, ISBN 963-7930-97-3
- Magyarország története Előzmények és magyar történet 1242-ig, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987, ISBN 963-05-1518-0
- Wolf Mária: Abaújvár (100 magyar falu könyvesháza)
- Feldebrő (100 magyar falu könyvesháza)
[szerkesztés] Irodalom
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Abasár hivatalos honlapja
- Szilágyi: A Magyar nemzet története Péter és Aba Sámuel
- National Geographic: Ásóval a boldogtalan emlékezetű Sámuel király nyomában
- Aba Sámuel a Képes Krónikában
| Előző uralkodó: Péter |
|
Következő uralkodó: Péter |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
