Ugrás a tartalomhoz

Kisapostag

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nem tévesztendő össze a következővel: Apostag.
Kisapostag
Légi felvétel
Légi felvétel
Kisapostag címere
Kisapostag címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeFejér
JárásDunaújvárosi
Jogállásközség
PolgármesterNagy Attila (független)[1]
Irányítószám2428
Körzethívószám25
Népesség
Teljes népesség1426 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség140,81 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság70[3] m
Terület9,58 km²
Földrajzi nagytájAlföld[4][5]
Földrajzi középtájMezőföld[4][5]
Földrajzi kistájKözép-Mezőföld[4][5]
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 53′ 38″, k. h. 18° 55′ 54″46.893769°N 18.931669°EKoordináták: é. sz. 46° 53′ 38″, k. h. 18° 55′ 54″46.893769°N 18.931669°E
Kisapostag (Fejér vármegye)
Kisapostag
Kisapostag
Pozíció Fejér vármegye térképén
Kisapostag weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisapostag témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kisapostag község Fejér vármegyében, a Dunaújvárosi járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

A Duna jobb partján, Dunaújvárostól délre (6 km), a Mezőföldön, Fejér, Bács-Kiskun és Tolna vármegyék hármas határán. Nyugati oldalán a 6-os főút, északról pedig az M8-as autópálya és a Pentele híd található. A település egybeépült Baracs-Üdülőtelep településsel, de közigazgatásilag nem tartozik vele össze.

Története

[szerkesztés]

A területen már a bronzkorban is éltek emberek, akik az itt talált kerámiaedények után a kisapostagi kultúra nevet kapták. Későbbi emlékek közé sorolható a két római őrtoronymaradvány, amelyeket a 6-os út építése közben találtak. A négyszögű, 40–50 m oldalhosszúságú tornyok a 4. század második felében épültek fából, tetejüket tégla fedte, és árok vette őket körül. A főút 75,6 kilométerénél egy római eredetű mérföldkövet is találtak, amely szerint 51 mérföldre van Aquincumtól, mely Gordianus császár korából Kr. u. 239-ből származik. A 11. és a 13. század között a település a Veszprém-völgyi apácák birtoka volt, majd a Paksy család birtokrésze lett a terület a 14. században. Ebből a korból származnak azok a kemencék, amit az 1960-as években a Dunasoron tártak fel. Jelentős dunai átkelőhely volt itt, amit egy 1217-es oklevél bizonyít. A török időkben a terület elnéptelenedett, mint általában a Duna-menti települések. A fő hadiút erre haladt, az utánpótlási vonalak legkézenfekvőbb helye a Duna volt. A török dúlások után a 18. században a túlpartról érkező dunaegyháziak, apostagiak, dunavecseiek művelték a területet.

Egy 1782-es térképen már Egyház szalások néven szerepel (valószínűleg a német ajkú szerző elírása alapján). Egy későbbi 1858-as térkép Egyház szállások néven említi. Az 1882-es térképen már Kis Apostag a neve a falunak. 1867. november 26-áról dokumentumok bizonyítják, hogy Dunaegyházáról szlovák származású családok költöztek át[6] a területre, akik már amúgy is vagy egy évszázada művelték az itteni földeket. 1891-ben közigazgatásilag Baracshoz csatolták, ettől kezdve lett önálló kisközség. 1900-ban még 58% tartotta magát szlovák nyelvűnek, de az asszimilálódás beindult. Napjainkra már csak családnevek emlékeztetnek a szlovák eredetre, igazán már senki nem tartja a hagyományokat. A második világháborúban németek és szovjet csapatok is beszállásolták ideiglenesen magukat a faluba. A falu fejlődése a háború után a Dunai Vasmű építésével párhuzamosan fellendült. A munkalehetőségek és a város léte pozitívan hatott a községre. Napjainkban a lakosság 1500 fő körül van.

A Kisapostagi-sziget

[szerkesztés]

Kisapostag közelében egy több névváltozatban is fellelhető dunai sziget helyezkedik el. Elnevezések: Apostagi-, Schalbert-, Salbert-, Scharbert, vagy Salabert-sziget. Jelenleg itt vezet keresztül az M8-as autópálya hídja.[7]

1823-ban részletes térkép készült a területről (Duna Mappáció), amely még két erdővel borított szigetet tüntetett fel a helyszínen. Az egyik Apostagi-sziget néven, a másik pedig Rátz-sziget néven volt ismert. A térkép a Duna két partja, az Alföld és Solti-síkság közötti jelentős szintkülönbséget is kiemeli, ahol a dunántúli löszdombok akár 50 méterrel is a magasodhatnak a Duna vízszintje fölé. A közelben még egy harmadik sziget is felfedezhető volt, a Peba-sziget, amely 1823-ra összeforrt a Duna partjával. A későbbi évtizedekben Kisapostag előtt egy újabb homokpad képződött, és egy 1858-ban készült hajózási térképszelvényen a folyam és a település között nagyobb távolságot mutat. Ugyanakkor feltünteti a part menti hajómalmokat, a korabeli meder mélységét, és a szigetek helyén ártéri erdőt jelöl.

A táj képe a XX.századra jelentősen átalakul. Egy 1930-ban készült térkép kiemeli a megépült vízszabályozási műveket, amely a folyómedret leszűkítette és lezárta a mellékágakat. A három kisebb sziget helyén ekkor egyetlen nagyobb sziget volt található, a falu előtti homokpad pedig erdős területté vált. Erre az időszakra tehető a Nagy-sziget aranykora, amikor az idetelepedett Scharbert-család gazdálkodott a déli részén, illetve a mellékág lezárásának környéke cserkésztábornak adott helyet. A Református Keresztény Ifjúsági Egyesület (RKIE) már 1921-től alkalmi táborozási helyet alakított ki a területen, illetve önkéntes munkatáborokat szerveztek. Egy a Református Élet folyóiratban 1937-ben megjelent cikk a következőképpen számol be a táborhelyről: „… a Duna közepén levő sziget a maga bokraival, fűz- és ezüstnyárfáival, akácaival, friss levegőjével, mély áhítatos csendjével valami csodálatos légkört teremt az ottlévők között.” Gróf Teleki László 1943-ban A vecsei KIE-tábor című írásában fogalmazza meg: „…a magyar ifjúság legelhanyagoltabb rétegeinek: a napszámos, iparos és kereskedő ifjúságnak valóságos nemzetmentő állomása, hol beteg lelkek találnak gyógyulást…”.[8]

A cserkésztáborok nyaranta voltak megszervezve, ahol számos pedagógus, író, és népdalgyűjtő megfordult, illetve maga gróf Teleki Pál kultuszminiszter, főcserkész is. A sziget 1938-ban nagy létszámú nemzetközi cserkésztábornak nyújtott helyet.

Az 1950-es évekre erőteljes feliszaposodás kezdődött a sziget környékén. Ekkor a Sztálinvárosi Városgazdálkodási Vállalat kertészeti részlege működtetett nagyszabású gazdaságot a területen. A megtermelt árut Sztálinváros (a későbbi Dunaújváros) lakossága vásárolta fel. Az 1960-as években munkálatok kezdődtek a régi mellékágban. A Dunai Vasművek alatt az egykori Schalbert-majorság és a cserkésztelep környezete fenol és széniszap-tározóvá változott. A töltéseken átszivárgó zagy 1963-ban szétterült az állami gazdaság területén. A talaj mérgezetté vált, ráadásul kipusztult a sziget teljes élővilága. Az 1970-es években nyárfaültetvényt telepítettek a szennyezett szigetre, remélve, hogy parkerdővé növekedhet, de 1979-re a telep ismét kipusztult. A területre 1987-ben érkezett utoljára mérgező anyag, ekkortól kezdve a természet a saját erejéből próbált regenerálódni.

2011-ben a Dunaújvárosi Önkormányzat az egykori Schalbert major területét visszaadta Kisapostagnak. A település tervei között szerepel a terület korábbi funkcióinak visszaadása. Lenne itt horgászcsónak-kikötő, cserkészbázis, tanösvény, illetve az északi részen még vadászterület is.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Áron József (független)[9]
  • 1994–1998: Áron József (független)[10]
  • 1998–2002: Schreiner Béla (független)[11]
  • 2002–2006: Schreiner Béla (független)[12]
  • 2006–2010: Schreiner Béla (független)[13]
  • 2010–2013: Schreiner Béla (független)[14]
  • 2013–2014: Nagy Attila (független)[15][16]
  • 2014–2019: Nagy Attila (független)[17]
  • 2019–2024: Nagy Attila (független)[18]
  • 2024– : Nagy Attila (független)[1]

A településen 2013. június 30-án időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) kellett tartani,[15] mert a helyi képviselő-testület április 3-án feloszlatta magát.[19] A választáson az előző polgármester is elindult, de 46,5 %-os eredményével alulmaradt egyetlen kihívójával szemben.[16]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
1385
1366
1374
1370
1458
1431
1426
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,7%-a magyarnak, 0,3% cigánynak, 0,4% lengyelnek, 1,2% németnek, 0,2% szerbnek mondta magát (16,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 24,9%, református 4,8%, evangélikus 8,3%, görögkatolikus 0,4%, felekezeten kívüli 27,7% (33,1% nem nyilatkozott).[20]

2022-ben a lakosság 91,4%-a vallotta magát magyarnak, 1% németnek, 0,5% cigánynak, 0,1-0,1% lengyelnek és szlováknak, 2,3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 15% volt római katolikus, 6,7% evangélikus, 5,2% református, 0,6% görög katolikus, 0,5% egyéb keresztény, 0,5% egyéb katolikus, 30,5% felekezeten kívüli (40,7% nem válaszolt).[21]

Testvértelepülések

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Kisapostag települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 10.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ Kisapostag, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
  4. ↑ a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. [2013. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  5. ↑ a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  
  6. ↑ A szlovákok "Tótok" a török kor elnéptelenedése utáni betelepüléskor kerültek Dunaegyházára
  7. ↑ Dunaiszigetek
  8. ↑ vecseireformátusok
  9. ↑ Kisapostag települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  10. ↑ Kisapostag települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 1.)
  11. ↑ Kisapostag települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 10.)
  12. ↑ Kisapostag települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 10.)
  13. ↑ Kisapostag települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 10.)
  14. ↑ Kisapostag települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 18.)
  15. ↑ a b Kisapostag települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2013. június 30. (Hozzáférés: 2020. június 15.)
  16. ↑ a b Nagy Attila lett Kisapostag polgármestere (magyar nyelven). hvg.hu, 2013. június 30. (Hozzáférés: 2013. július 1.)
  17. ↑ Kisapostag települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 12.)
  18. ↑ Kisapostag települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. május 24.)
  19. ↑ 2013. évre kitűzött időközi önkormányzati választások az időközi választás napja szerinti időrendben (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2013 (Hozzáférés: 2020. június 15.)
  20. ↑ Kisapostag Helységnévtár
  21. ↑ Kisapostag Helységnévtár

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kisapostag&oldid=27466413”