„Csapó Vilmos” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a egyértelműsítés - Arad |
a helyesírás |
||
| 11. sor: | 11. sor: | ||
|szolgálati idő = 1815-1830, 1848-1849 |
|szolgálati idő = 1815-1830, 1848-1849 |
||
}} |
}} |
||
'''Csapó Vilmos''' |
Tagyosi '''Csapó Vilmos''' ([[Dunaszentgyörgy]], [[1798]]. [[december 4.]] – Dunaszentgyörgy, [[1879]]. [[szeptember 3.]]) honvéd ezredes az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharcban]]. |
||
==Életpályája== |
==Életpályája== |
||
Tanulmányait a [[bécs]]i [[Theresianum]]ban végezte, majd [[1815]]-ben lépett a császári hadsereg 2. dragonyosezredébe. [[1830]]-ban főhadnagyi rangjának megtartásával kilépett a hadseregből és [[Tolna vármegye]]i birtokán gazdálkodott. [[1848]]. [[augusztus 24.|augusztus 24-étől]] a Tolna vármegyei nemzetőrségnél szolgált őrnagyi rangban. A megye nemzetőrségének mozgóvá tett 2. zászlóalja élén részt vett a [[délvidék]]i harcokban. Szeptember közepétől a [[Josip Jelačić|Jellasics]] támadása miatt elrendelt népfelkelés Tolna vármegyei parancsnoka. [[október 7.|Október 7-én]] az [[ozorai ütközet]]ben – [[Perczel Mór]] és [[Görgei Artúr]] csapatai mellett – az ő egysége játszotta a legfontosabb szerepet. [[október 16.|Október 16-án]] az [[Országos Honvédelmi Bizottmány]] ezredessé léptette elő és megbízta a Tolna megyei nemzetőrség parancsnokságával. [[1849]]. [[június 21.|június 21-étől]] ő lett a dél-dunántúli nemzetőrség és népfelkelés parancsnoka. A [[világosi fegyverletétel]] után elfogták és [[Arad (Románia)|Arad]]on golyó általi |
Tanulmányait a [[bécs]]i [[Theresianum]]ban végezte, majd [[1815]]-ben lépett a császári hadsereg 2. dragonyosezredébe. [[1830]]-ban főhadnagyi rangjának megtartásával kilépett a hadseregből és [[Tolna vármegye]]i birtokán gazdálkodott. [[1848]]. [[augusztus 24.|augusztus 24-étől]] a Tolna vármegyei nemzetőrségnél szolgált őrnagyi rangban. A megye nemzetőrségének mozgóvá tett 2. zászlóalja élén részt vett a [[délvidék]]i harcokban. Szeptember közepétől a [[Josip Jelačić|Jellasics]] támadása miatt elrendelt népfelkelés Tolna vármegyei parancsnoka. [[október 7.|Október 7-én]] az [[ozorai ütközet]]ben – [[Perczel Mór]] és [[Görgei Artúr]] csapatai mellett – az ő egysége játszotta a legfontosabb szerepet. [[október 16.|Október 16-án]] az [[Országos Honvédelmi Bizottmány]] ezredessé léptette elő és megbízta a Tolna megyei nemzetőrség parancsnokságával. [[1849]]. [[június 21.|június 21-étől]] ő lett a dél-dunántúli nemzetőrség és népfelkelés parancsnoka. A [[világosi fegyverletétel]] után elfogták és [[Arad (Románia)|Arad]]on golyó általi halálbüntetésre ítélték. Az ítéletet később tíz év [[várfogság]]ra változtatták. [[1850]]. [[június 12.|június 12-én]] [[kegyelem|kegyelmet]] kapott. Ezután haláláig birtokán gazdálkodott [[Tolna vármegye|Tolna vármegyében]]. |
||
==Felhasznált források== |
==Felhasznált források== |
||
A lap 2016. május 25., 20:51-kori változata
| Csapó Vilmos | |
 | |
| Csapó Vilmos emléktáblája Ozorán | |
| Született | 1798. december 4. Dunaszentgyörgy |
| Meghalt | 1879. szeptember 3. Dunaszentgyörgy |
| Állampolgársága | magyar |
| Szolgálati ideje | 1815-1830, 1848-1849 |
| Rendfokozata | honvéd ezredes |
| Csatái | 1848–49-es forradalom és szabadságharc |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csapó Vilmos témájú médiaállományokat. | |
Tagyosi Csapó Vilmos (Dunaszentgyörgy, 1798. december 4. – Dunaszentgyörgy, 1879. szeptember 3.) honvéd ezredes az 1848–49-es szabadságharcban.
Életpályája
Tanulmányait a bécsi Theresianumban végezte, majd 1815-ben lépett a császári hadsereg 2. dragonyosezredébe. 1830-ban főhadnagyi rangjának megtartásával kilépett a hadseregből és Tolna vármegyei birtokán gazdálkodott. 1848. augusztus 24-étől a Tolna vármegyei nemzetőrségnél szolgált őrnagyi rangban. A megye nemzetőrségének mozgóvá tett 2. zászlóalja élén részt vett a délvidéki harcokban. Szeptember közepétől a Jellasics támadása miatt elrendelt népfelkelés Tolna vármegyei parancsnoka. Október 7-én az ozorai ütközetben – Perczel Mór és Görgei Artúr csapatai mellett – az ő egysége játszotta a legfontosabb szerepet. Október 16-án az Országos Honvédelmi Bizottmány ezredessé léptette elő és megbízta a Tolna megyei nemzetőrség parancsnokságával. 1849. június 21-étől ő lett a dél-dunántúli nemzetőrség és népfelkelés parancsnoka. A világosi fegyverletétel után elfogták és Aradon golyó általi halálbüntetésre ítélték. Az ítéletet később tíz év várfogságra változtatták. 1850. június 12-én kegyelmet kapott. Ezután haláláig birtokán gazdálkodott Tolna vármegyében.
Felhasznált források
- Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
- Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985, ISBN 9633263379
- Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 1090–1091. o. ISBN 963-547-414-8
