A rendszerváltás Magyarországon (avagy rendszerváltozás, vagy rendszerváltoztatás) szűkebb értelemben Magyarország történelmének azon korszakát jelöli, mely során a magyar állam az egypártrendszerrel és annak kulturális, ideológiai relációival szakítva demokratikus állammá vált, s felszámolva az államszocialista rendszert, békés úton átalakult egy demokratikus, pluralista, köztársasági berendezkedésű állammá. A rendszerváltást alapvetően az 1989-es évhez kötik, mivel ebben az évben történtek a legjelentősebb, legemblematikusabb események ezzel kapcsolatban (a Magyar Köztársaság kikiáltása, Nagy Imreújratemetése, Kádár János halála), de mind az azt megelőző, mind az azt követő években számos lényeges mozzanat játszott szerepet ebben az eseménysorozatban.
A rendszerváltás Magyarországon tágabb értelemben olyan eseményt jelöl, mely során a magyar társadalom szerkezete egy adott formáról egy másikra váltott (avagy változott) vagy békés (pl. őszirózsás forradalom), vagy erőszakos úton (pl. 1848–49-es forradalom és szabadságharc).
1988. május 22-én az MSZMP Központi Bizottságának ülésén az idős és nyilvánvalóan gyengülő egészségű Kádárt felmentették, helyére Grósz Károly miniszterelnököt választották meg a párt főtitkárává, ezzel egyértelművé vált, hogy a Kádár-korszak hamarosan véget ér, bár Kádár az MSZMP elnöke tiszteletbeli tisztséget megtarthatta. 1988 novemberében Németh Miklós lett a miniszterelnök, aki kormányával fentről irányított békés átmenetre (a korábban elindult „reformfolyamatok” betetőzéseként) törekedett, felgyorsítva az ehhez szükséges jogszabályi változtatásokat.
Pozsgay Imre 1989. január 28-án 1956-ot népfelkelésnek nevezte. 1989. június 16-án Nagy Imrét és mártírtársait a Hősök terén újratemették. Egyes vélemények szerint az esemény jelentette a Kádár-rendszer igazi végét, bár Kádár csak július 6-án halt meg (temetésén szintén jelentős tömeg vett részt).
1989 tavaszán ellenzéki szervezetek és pártok tömörültek az EKA-ba (Ellenzéki Kerekasztal), hogy közösen képviseljék az álláspontjukat a hatalommal szemben. Az EKA tárgyalásokat folytatott az MSZMP-vel (Magyar Szocialista Munkáspárt). Az alkotmányt az országgyűlés fogadta el, de a tényleges döntés a Nemzeti Kerekasztal keretein belül zajlott. Az EKA megállapodást írt alá a hatalommal. 1989.szeptemberére az MSZMP-ből kivált az MSZP. 1989. október 23-án kikiáltották az új köztársaságot.
1990 tavaszán tartották meg az első szabad választásokat, melyet az MDF nyert meg. A 2. helyet az SZDSZ szerezte meg, de mivel az MDF nem tudta meg szerezni a parlamenti helyek többségét, így másik két konzervatív pártot kellett bevonni a kormányba. Antall József vezetésével egy jobbközép koalíciós kormány alakult, amely az MDF, FKGP (Független Kisgazdapárt), és a KDNP (Kereszténydemokrata Néppárt) koalíciójával alakult meg.
Göncz Árpádot választották meg köztársasági elnöknek (1990-2000). Sólyom Lászlót pedig az Alkotmánybíróság elnökének. Ő 2005-2010 között töltötte be Magyarország köztársasági elnöki posztját.
1989-ben a Szovjetunió elkezdte csökkenteni a Magyarországon tartózkodó hadereje létszámát. Gorbacsov belátta, hogy a közép-európai országok a demokratikus útra lépnek, így nem látta szükségét a szovjet katonák további magyarországi állomásoztatásának. 1991. június végére az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarország területét.
1984 októberében az Új Forrásban megjelenik Nagy Gáspár „Öröknyár” c. verse, amelyben Nagy Imre kivégzett miniszterelnökre utalva írja: „nem szabad feledni, a gyilkosokat néven nevezni.” A lapot betiltják, Nagy Gáspár nem publikálhat.
1986. február 25-én Gorbacsov meghirdeti az SZKP XXVII. kongresszusán a peresztrojkát, a politikai-gazdasági rendszer átalakítását.
1986. március 15-én este a Lánchídra vonuló békés fiatalokat feltartóztatta és megverte a rendőrség. Az incidens „Lánchídi csata” néven híresült el (mely természetesen nem azonos az 1918-as eseménnyel).
1988. január 1-jén bevezették az ÁFA-t, a személyi jövedelemadót (SZJA) és az állampolgári jogon járó, a világ összes országába érvényes „világútlevelet”, amivel megszűnt a korábbi, a szocialista és a tőkés országokba eltérő feltételekkel kapható „kiutazási engedélyek” gyakorlata. A világútlevél révén indult meg a tömeges árubeszerzési célú turizmus, amit az új vámszabályok is segítettek. (Az ennek következtében Ausztria felé erősen megélénkült bevásárlóturizmus a háztartási gépek iránti magas kereslet miatt "Gorenje-turizmus" néven került be a közbeszédbe. A korabeli árfolyamon 3000 HUF / 60 USD összegű egyéni valutakeret szűkössége miatt több generációnyi családok indultak útnak.[1])
1988. március 15-én 10-15 ezer fős tüntetés követelte a szabad választásokat. Demszky Gábort letartóztatják.Kádár János és Grósz Károly kézfogása 1986-ban
1988. május 20–22-én az MSZMPpártértekezlete. Grósz Károly és hívei elérték, hogy felmentsék Kádár Jánost pártfőtitkári tisztségéből, aki ugyan a párt elnöke maradt, de hatalma megszűnt. Utódja Grósz lett. Leváltották a Politikai Bizottság nagy többségét is. A pártértekezlet határozata kiállt az egypártrendszeren belüli, „a párt vezető szerepére épülő” szocialista pluralizmus mellett.
1988. június 16-án Nagy Imre volt miniszterelnök kivégzésének 30. évfordulóján Párizsban, a Père-Lachaise temetőben felavatták Nagy Imre és mártírtársai jelképes síremlékét. Magyarországon független csoportok megemlékezést tartottak a Batthyány-örökmécsesnél. A körülbelül 200 fős ünneplő tömeget a rendőrség erőszakkal feloszlatta.
1988. november 20-án a veszprémi egyetem aulájában megalakul az MDF megyei fóruma 500 fővel, Bíró Zoltán, Horváth Balázs, Paczolai Gyula és Szabó Tamás közreműködésével.
1988. november 24-én Németh Miklós lett a minisztertanács új elnöke. 5 nappal később SzegedenMSZMP-tagok kezdeményezték a párton belüli platformok, reformkörök megalakulását. Grósz Károly „frakciózás” címén elítéli a kezdeményezést.
1988. december 9-én Balatonfüreden megalakul az MDF balatonfüredi szervezete, vendég Bíró Zoltán a Hitel című lap főszerkesztője.
1989. február 6-án kerekasztal-tárgyalások kezdődtek Lengyelországban.
1989 február: Az MSZMP Központi Bizottságának február 10-11-ei és 20-21-ei ülésein elfogadják a többpártrendszert, amelyet március 29-én Grósz Károly jelent be.[2][3]
A Magyar Televízió épületének jelképes elfoglalására több tízezren érkeztek a Szabadság térre. A zsúfolásig megtelt téren a résztvevőknek először Cserhalmi György színművész olvasta fel a 31 független szervezet által aláírt 12 pontot. Ezután Csengey Dénes, a Magyar Demokrata Fórum elnökségének tagja lépett a mikrofonhoz. Bejelentette: a független politikai szerveződések, pártok ki akarják nyilvánítani, hogy a Magyar Televízió az egész nemzeté, s e tulajdonjogot a jövőben is érvényesíteni kívánják. […] Az MTV bejárata előtt gyerekek és fiatalok Szabad magyar televízió föliratú transzparenst feszítettek ki, ezzel jelezve a televízió jelképes elfoglalását.
– 1989. március 15. részlet az MTI egykorú tudósításából[5]
1989. június 13. és szeptember 18. között politikai egyeztető tárgyalások folytak az EKA és az MSZMP képviselői között az ún. sarkalatos törvények megalkotásáról. Ezeknek a törvényeknek az 1985-ben választott országgyűlés általi elfogadása teremtette meg a rendszerváltás jogi kereteit.
1989. október 7–10. Az MSZMP XIV., utolsó kongresszusán a küldöttek döntöttek a párt megszüntetéséről és Magyar Szocialista Párt néven új, demokratikusan működő párt alapításáról. Az MSZP örökölte az MSZMP vagyonát. Az átalakulást ellenzők Thürmer Gyula vezetésével 1989. december 17-én újjáalakították az MSZMP-t, melynek Központi Bizottságában tag lett a párt két korábbi politikusa, Grósz Károly és Berecz János.
1989. november 21.Németh Miklós a Parlamentben bejelentette, hogy Magyarország bruttó külföldi adóssága az év végére eléri a 20 milliárd, a nettó adósságállomány pedig a 14 milliárd dollárt, az államháztartás összes adóssága 1100 milliárd forint lesz, egyúttal elismerte, hogy a vezetés még a 80-as évek közepén is hamis adatokat közölt az adósságállományról, attól tartva, hogy elriasztja a külföldi hitelezőket.
1990. március 25. és április 8. 43 év szünet után ismét demokratikus, szabad választások zajlottak le. Az MDF szerezte meg a legtöbb szavazatot, így Antall József alakíthatott kormányt. Ezután négy évente került sor országgyűlési választásokra.
1990. június 7. A Varsói Szerződés tagállamai a kelet-európai szocialista rendszerek bukása óta először tartottak csúcsértekezletet. Magyarország szerint meg kell szüntetni a szervezetet. Antall József bejelentette: 1991 végéig kilép a Varsói Szerződésből.
1990. október 26-án országszerte útlezárások kezdődtek egy jelentős benzináremelés hírére. A taxisblokád 3 nap múlva békésen, egy politikai kompromisszummal ért véget.
Az Erzsébet híd az EU-csatlakozás napján1991. június 19-énCsap irányába az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarország területét, amikor Viktor Silov altábornagy fekete Volga 3102 típusú autóján 15 óra egy perckor Záhonyt elhagyva, áthajtott a Tisza hídján.[7]
1994. március 31-én Magyarország benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz.
2012. január 1-jén hatályba lépett Magyarország Alaptörvénye, felváltva a Magyar Köztársaság Alkotmányát, vagyis az 1949. évi XX. törvényt, amelyet 1989-ben a rendszerváltás során nagy mértékben módosítottak.
Noha a rendszerváltás kifejezés Magyarországon a legtágabb értelemben véve az 1987–1990 között végbement (radikális) politikai és társadalmi változásokat jelöli, hasonlóan gyökeres és gyors politikai és társadalmi berendezkedés-változás több is lezajlott Magyarország történelme során. Az egyik legismertebb és talán legradikálisabb, „rendszerváltásnak” nevezhető esemény Szent István hatalomra jutása volt, mikor is Magyarország a korábbi törzsi berendezkedést rövid idő alatt felváltotta a királyság és a feudalizmus korabeli politikai rendszerével és egyúttal vallást is „váltott”; keresztény állam lett.
Hasonlóan radikális, a magyar politikai rendszert alapjaiban megváltoztató eseménysor ezt követően egészen az áprilisi törvényekig nem volt; az Aranybulla, illetve a Werbőczy István által összegyűjtött Hármaskönyv az addig is létező, csak le nem jegyzett szokásokat, íratlan törvényeket foglalta össze és írta le, illetve egészítette ki. Utóbbi egészen 1848-ig, egyes öröklési jogi részeit tekintve 1945-ig érvényben volt a joggyakorlatban. Az ország három részre szakadása csak a török uralom alá került területeken hozott rendszerváltást; az iszlám törvénykezés, a saría bevezetését és kizárólagos alkalmazását, valamint a török adminisztrációs és politikai rendszer bevezetését. Erdélyben és a Magyar Királyság fennmaradó részében ugyanaz a rendszer működött tovább, mint Buda török kézre kerülése (1541) előtt.
Az áprilisi törvények a Szent István óta létező familiáris rendszert egy polgári-parlamentáris berendezkedéssel váltották fel, a hatalom nagy részét az azt addig kizárólagosan gyakorló mindenkori magyar királytól egy felelős kormány kezébe utalva. A békés, ám radikális változást rövid időn belül egy forradalom követte, melynek bukásával Ausztria totális diktatúrát vezetett be Magyarország területén. A Bach-korszak kezdete az áprilisi törvényekhez hasonlóan szintén „békés” és radikális rendszerváltozást jelentett, melyet egy újabb radikális rendszerváltás, a kiegyezés követett. Az így kialakult dualizmust és vele a királyságot az első világháborút követő őszirózsás forradalom győzelméből született (első) Magyar (Nép)köztársaság kikiáltása söpörte el. Ezt hamar váltotta a Magyarországi Tanácsköztársaság, hogy azt ismét, ezúttal egy király nélküli királyság váltsa, a maga sajátos, az általa restaurálni kívánt rendszerhez nem túlzottan hasonlító berendezkedésével. Ezt a politikai rendszert a nyilas hatalomátvételt követő diktatúra számolta fel, mely a második világháborúba bukott bele. A háború után egy rövid, valóban demokratikus átmenet következett, amit második magyar köztársaságként tartanak számon, melynek a kommunisták erőszakos hatalomra jutása és a sztálinista diktatúra bevezetése vetett véget. Ezt az 1956-os forradalom törölte el, melynek bukása újbóli rendszerváltásként is értelmezhető. Ezt a Kádár-korszaknak nevezett politikai berendezkedést váltotta 1989. október 23-án a (harmadik) Magyar Köztársaság kikiáltása és a jelenleg is működő rendszer. A 2012-es Alaptörvény elfogadása után egyes vélemények szerint a harmadik Magyar Köztársaságot újabb rendszer váltotta fel (szimbolikusan az ország hivatalos nevét is Magyarországra változtatva), amellyel szemben az Orbán-kormány politikai ellenfelei retorikájukban gyakorta újabb „rendszerváltást" követelnek.
„Tetszettek volna forradalmat csinálni!” – Antall Józsefminiszterelnök állítólagos megjegyzése az 1990-es évek elején a radikális MDF-es párttársainak szólt, és arra utalt, hogy a magyar átmenet békés, megegyezéses jellege következtében nem lehet végrehajtani az előző rezsim vezetőinek elszámoltatását. Antall szavai a közbeszédben folyamatosan visszatérő idézetté váltak, miután a korábbi rendszer vezetőinek és ügynökeinek teljes körű elszámoltatása azóta is várat magára.
A pesti humor a fogalmat mindjárt születése után kiforgatta, módszerváltásként, illetve gengszterváltásként emlegetve a rendszerváltozást – utalva ezzel a nómenklatúra hatalmat és vagyont átörökítő manővereire és a változással kapcsolatos tanult tehetetlenség csendes népi szkepszisére.[9] Az MSZMP XIV. kongresszusán történtekre pedig egy másik korabeli tréfa utalt: "Az MSZP-nek jutott a tőke, a Munkáspártnak pedig Marx."
A magyar rendszerváltás ábrázolása a művészetekben
↑Novák Zoltán - Az MSZMP budapesti reformköre / Negyedik rész: Az államszocializmusból a képviseleti
demokráciába való békés átmenet kérdései (I);
a Budapesti Reformkör viszonya az ellenzéki mozgalmakhoz
a kerekasztal-tárgyalások megindulásáig (Magyar Elektronikus Könyvtár)
Schmidt-Schweizer Andreas: Systemwechsel in Ungarn / Rendszerváltás Magyarországon / System Change in Hungary 1987-1990. Hamburg 2020 (németül/magyarul/angolul).
Schmidt-Schweizer Andreas: Themenmodul „Umbruch in Ungarn 1985-1990“. In: Herder-Institut (Hrsg.): Dokumente und Materialien zur ostmitteleuropäischen Geschichte (Online-Quellenedition). Marburg 2014-2024 <http://www.herder-institut.de>.
Schmidt-Schweizer Andreas: A rendszerváltás első „forgatókönyve. Magyarország, 1989. január-február. In: História, 31 (2009), H. 1, S. 28-31.
Schmidt-Schweizer Andreas: Politische Geschichte Ungarns 1985-2002. Von der liberalisierten Einparteienherrschaft zur Demokratie in der Konsolidierungsphase (= Südosteuropäische Arbeiten, 132). München 2007.
Róna-Tas Ákos: The First Shall Be Last? Entrepreneurship and Communist Cadres in the Transition from Socialism. In: American Journal of Sociology, 1994, 100,1: 40-69.
Sipos József (szerk.): Pártállambomlás, Csongrád megyei reformszocialisták 1988-1989 (Bába Kiadó, Szeged, 2009) ISBN 9789639881327
Gerhard Péter – Koltai Gábor – Rácz Attila – V. László Zsófia (szerk.): Rendszerváltás(ok) Magyarországon (Mundus, 2010) ISBN 9789639501430
Bayer József – Boda Zsolt (szerk.): A rendszerváltás húsz éve: változások és válaszok (L'Harmattan, 2009) ISBN 9789632362465
Bozóki András (szerk.): Tiszta lappal (A FIDESZ a magyar politikában 1988-1991), FIDESZ, 1992, ISBN 9630015293
Antall József, a rendszerváltoztató miniszterelnök; szerk. Cservák Csaba, Hoppál K. Bulcsú; NKE Közigazgatás-tudományi Kar Állam- és Társadalomelméleti Intézet–L'Harmattan, Bp., 2015 (Libri pro publico bono)
„...a második magyar ezerév kezdete...” – A magyar népképviselet újjászületése képekben (1990–1994). Szerk. Horváth József, Soltész István. Budapest, Országház Könyvkiadó, 2020.
.jpg)
