Kossuth Lajos tér (Budapest)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kossuth Lajos tér
Országház a Rákóczi szoborral 2014.jpg
Közigazgatás
Település Budapest
Városrész V. kerület, Belváros-Lipótváros
Létrejötte 19. század
Földrajzi adatok
Kossuth Lajos tér (Budapest)
Kossuth Lajos tér
Kossuth Lajos tér
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 25″, k. h. 19° 02′ 50″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 25″, k. h. 19° 02′ 50″
Kossuth Lajos szobra a téren
Rákóczi Ferenc szobra a téren
Gróf Tisza István szobra

A Kossuth Lajos tér az Országházzal együtt a magyar államiság egyik szimbolikus helye és hazánk modernkori történelmének egyik fontos tanúja, amely túlmutat fizikai határain és méltán nevezhető a „nemzet főterének”.

1987. december 11-én az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) Világörökség Bizottsága felvette a világörökségi listára a Budai Várnegyedet és a budapesti Duna-part Margit hídtól Szabadság hídig terjedő látképét, amelynek fontos eleme a Steindl Imre által tervezett Országház is.

2012. január 1-től a Kossuth tér Magyarország egyetlen kiemelt nemzeti emlékhelye, amelynek része az Országház épülete, a Kossuth tér, a Néprajzi Múzeum és a Földművelésügyi Minisztérium épülete is.

A 2-es metró Kossuth Lajos téri állomása

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kossuth Lajos tér Budapesten, az V. kerületi Lipótvárosban helyezkedik el. A tér nem szabályos alakú, amely építéstörténete során mindig nehézségek elé állította a tervezőket és kivitelezőket.

A tér elnevezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tér újkori, rendezett alakja Hild János 1804-ben készített rendezési tervén tűnik fel először. Az építész a mai tér déli részére piacot tervezett, míg az északi részt parcellákra osztotta. A tervezett piac helyett azonban egy gödrös szeméttelep alakult ki, amelyet Pest városa 1844-ben kezdett feltölteni. Valószínűleg innen származik neve: Tömő tér, bár ennek egyéb magyarázata is lehet.

A parcellázásra szánt területen az 1820-as években kikötő létesült, amely változatos nevekkel szerepelt: Városi Fészer tér, Hajókászati tér, Schiffauswindsamt Platz, Städtischer Auswind Platz. A teret egy 1837-es térkép szerint a Királyi Hajóhivatal (k. k. Schiffamt), illetve egy királyi katonai társzekértár (k. k. Milit. Fahren Depot) foglalta el.

A Tömő tér elnevezést 1853-től kezdték használni Stadt Schopper Platz német formában.

Az Országház építésének idején, 1898-ban nevezték át a teret az elegánsabb Országház térre. Újabb átnevezésére az 1. világháborút követő forrongó időkben tettek kísérletet. 1918. november 19-én Krúdy Gyula javaslatára Köztársaság térre keresztelték át, mivel itt kiáltották ki 1918. november 16-án a köztársaságot. Az elnevezés alig több mint egy évig volt érvényben, amikor újra visszakapta előző nevét. 1927-ben Kossuth Lajos születésének 125. évfordulóján avatták fel a téren Horvay János Kossuth-emlékművét. Az évfordulóhoz és az emlékmű-avatáshoz kapcsolódóan nevezték át a teret Kossuth Lajos térre.

A tér épületeinek alapadatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cím Helyrajzi szám Építtető/jelenlegi tulajdonos Tervező Építés ideje Egyéb címek
Kossuth Lajos tér 1–3 24894 Országház Steindl Imre 1885–1902
Kossuth Lajos tér 4. 24697 Wellisch Alfréd

/Igazságügyi Minisztérium

Wellisch Alfréd 1911 id. Antall József rakpart rakpart 10.
Kossuth Lajos tér 5. 24710/2 Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete/

Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala

? 1901–1902 Garibaldi u. 2.
Kossuth Lajos tér 6–8. 24710/3 és 4 MTESZ-ház/

Országgyűlés Hivatala

Pintér Béla 1969–1972
Kossuth Lajos tér 9. 24711 Rimamurányi-Salgótarjáni Vasművek Rt Hübner Tibor,

Gyenes Lajos

1936–1937
Kossuth Lajos tér 10. 24712 Blitz Miksa és Albrecht Malvin Révész Sámuel,

Kollár József

1928–1929

Vértanúk tere 1., Nádor utca 38.

Kossuth Lajos tér 11. 24891 Földművelésügyi Minisztérium Bukovics Gyula 1885–1887 Alkotmány utca 1., Kozma Ferenc utca 2., Báthory utca 2–4.
Kossuth Lajos tér 12. 24898 Kúria/Néprajzi Múzeum Hauszmann Alajos 1893–1896 Szalay utca 1. Vajkay utca 2., Alkotmány utca 2.
Kossuth Lajos tér 13–15. 24919 Magyar Állami Kőszénbányák

Rt. Nyugdíjintézete

Málnai Béla 1927–1928 Falk Miksa utca 2.
Kossuth Lajos tér 16–17. 24918 ? Révész Sámuel,

Kollár József

1911
Kossuth Lajos tér 18. 24915/1 Bauxit Ipari Rt. Preisich Gábor, Vadász Mihály,

Verő Imre

1937–1938 Balassi Bálint u. 2/a., id. Antall József rakpart 12/a.

Épületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Országház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tér legfontosabb épülete a Steindl Imre által tervezett neogótikus stílusú Országház, amelynek építéséről az állandó országház építéséről szóló 1880. évi LVIII. törvénycikk rendelkezett. Az építkezés 1885-ben kezdődött meg, és 1902-ben adták át az épületet, de a belső munkálatok még 1904-ig folytak.

Igazságügyi palota[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miniszterelnökség a Kossuth téren - 2015

A tér első épülete a Földművelés-, ipar-, és kereskedelemügyi minisztérium eklektikus stílusú épülete volt, amelyet Bukovics Gyula tervezett. Ez volt Magyarországon az első olyan épület, amelyet minisztériumnak épült és átadástól, 1887-től a mai napig a mezőgazdaságért felelős minisztérium székhelye.

Az épületbe a korábban említett intézményeken kívül helyet kapott még az igazságügyi minisztérium, a Főügyészség, a Földtani Intézet, az Országos Statisztikai Hivatal, az Országos Mintapince, a Borászati Kormánybiztosság, a Vasúti Központi Telekhivatal és a Bányakapitányság is. Az igazságügyi minisztérium csak 1918. november 30-án költözött el innen.

Az épületet többször korszerűsítették és bővítették.

Az épület árkádsora alatt a magyar mezőgazdaság jeles egyéniségeinek állított szobrok láthatók.

Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Országházzal szemben, a tér keleti oldalán található a Hauszmann Alajos által tervezett neoreneszánsz stílusú Igazságügyi Palota (Kúria). Az építkezést 1893-ban kezdték meg, és zárókövét a Millennium évében, 1896-ban, I. Ferenc József magyar király jelenlétében helyezték el. Az épületben a Magyar Királyi Kúriát, a Budapesti Királyi Ítélő Táblát, a Budapesti Főügyészséget és a Koronaügyészséget helyezték el.

A palota külső figurális díszei között a legfeltűnőbb Senyei Károlynak a főhomlokzat középrizalitját koronázó diadalszekere (triga). A többi alkotást is a kor legnagyobb magyar művészei készítették: Fadrusz János, Zala György, Róna József, Donáth Gyula. A központi csarnok mennyezetfreskóját Lotz Károly készítette. A nagy csarnokban volt látható eredetileg Stróbl Alajos Justitia-szobra, amely ma a Markó utcai Kúria épületének előcsarnokában található.

A 2. világháborút követően az épületben nyílt meg 1949-ben a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, majd 1957 áprilisában nagyobb részét a Magyar Nemzeti Galériának utalták ki, az Alkotmány utcai szárny pedig a Párttörténeti Intézeté lett. A Galéria 1972–1975 között felköltözött a várpalotába. Felszabaduló helyiségeit a Néprajzi Múzeum kapta meg, amely 1973-ban kezdett beköltözni, s jelenleg is az épület nagy részét használja.

Az épületben a tervek szerint – visszakapva eredeti funkcióját – a Kúria fog működni, a múzeum pedig más helyre fog költözni.

Wellisch-ház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Igazságügyi Minisztérium Kossuth tér 4. szám alatti mai épületegyüttese eredetileg két szomszédos telekre külön-külön épült épületből áll. Az Országház térre eső telken Wellisch Alfréd építész tervezett és épített eklektikus stílusú bérház 1911-re készült el.

A II. világháború során a Kossuth téri homlokzat két sarkán álló kőből faragott kupolák és a tetőszerkezet megsérültek. Ezeket azonban az újjáépítés során nem állítottak vissza eredeti állapotukban, hanem egy újabb emeletet húztak fel az épületre.

Az épületet 1950-ben államosították, és ide került az Építésügyi Minisztérium (majd ennek utódjai 1990-ig működtek itt). Ekkor a Wellisch-házat a mögötte lévő épülettel egyesítették, amely korábban a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság ötemeletes nyugdíjintézeti palotája volt. Az épületek között a tűzfalak megbontásával biztosították a közvetlen átjárást.

Az épületet 1990-ben vette használatba a Miniszterelnöki Hivatal. 2014-től az Igazságügyi Minisztérium központi épülete.

2013-ban Steindl Imre Program keretein belül az utca felőli oldalakon mind a tetőt, mind a homlokzati kontúrt az eredeti állapotnak megfelelően állították helyre, vagyis visszabontották a ráépített emeletet is. A saroktornyok gombakupolái, a hangsúlyos fiatornyok és a gerincdíszítés titáncink lemezből készültek. A két épületet tónusában közel álló, de eltérő színre festették a felújítás során, ugyanakkor a nyílászárók egységes színe kifejezi az épülettömb funkcionális egységét.

Kossuth Lajos tér 5.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egykori Géza (1956-tól Garibaldi) utcai háromemeletes, belsőudvaros, századfordulós stílusban készült épületet a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete építette 1902-ben. 1952-ben költözött ide a Találmányi Hivatal, amelynek jogutódja, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala ma is itt működik.

A déli térfal: Kossuth Lajos tér 9., 10. és MTESZ-épülete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kossuth Lajos tér déli térfala négy építési telket, illetve három épületet foglal magába.

Az 1920-as évek végére az Országházat körülölelő építészeti terek közül már csak a déli térszakasz állt üresen. Ekkor a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a tér építészeti harmóniája érdekében megbízta Hültl Dezső műépítészt, hogy a térszakaszra egy egységes, mind a négy felépítendő épületet magába foglaló homlokzatot tervezzen. Így született meg 1928-ban az a neoreneszánsz homlokzati terv, amely részben a második világháború, részben az azt követő kommunista diktatúra művészetszemlélete miatt csak a szimmetriatengelyéig készülhetett el.

1929-ben a Kossuth Lajos tér déli térfalának sarkán felépült az első bérpalota, amely szerkezetileg és belső kialakítását tekintve a Révész Sámuel és Kollár József építészpáros alkotása. A Rákóczi-szobor felavatásának évében –1937-ben – Hübner Tibor és Gyenes Lajos tervezők munkájaként a 9. házszám alatti épülettel tovább épült a térszakasz.

Az ún. MTESZ-házat (Kossuth Lajos tér 6–8) 1972-ben adták át a déli térfal még egyetlen üres telkén felépítve. Közkeletű elnevezését arról kapta, hogy itt működött a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ). A vasbeton pillérvázas szerkezetű épület tervezője Pintér Béla. Az épületben található meg a metró bejárata.

A MTESZ-házat hamarosan teljesen felújítják, és homlokzatát a tér stílusához illeszkedő formában alakítják ki.

MÁK-palota/Málnai-ház (Kossuth Lajos tér 13–15. sz.)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Málnai Béla által tervezett Magyar Állami Kőszénbánya Részvénytársaság Nyugdíjintézete Kossuth Lajos téri bérházát 1928-ban adták át.

Eredetileg egy emelettel magasabb lett volna az épület, de a hatóságok nem engedélyezték, hogy az az Igazságügyi Palota párkányzata fölé magasodjon. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa Hültl Dezső fővárosi építész javaslatait figyelembe véve határozta meg az épület arányait, az emeletek számát, a párkányok, rizalitok elhelyezkedését.

Az ötemeletes, három belső udvaros neobarokk épület díszítő elemei közül ki kell emelni a Jungfer Gyula műhelyében készült díszes kovácsoltvas kaput. A ház homlokzatán látható szobrokat Beck Ö. Fülöp készítette.

A MÁK-palota földszintjén nyílt meg 1931-ben a tér híres kávéháza, az Elysée.

Kossuth Lajos tér 16–17. sz.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hatemeletes, belső udvaros, századfordulós stílusban épült bérházat Révész Sámuel és Kollár József tervezte. Ugyanezen tervezőpáros nevéhez fűződik a Kossuth Lajos tér 10. alatti historizáló stílusban épült bérpalota is.

Az Országház kazán és bérháza (Balassi Bálint utca)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Országház ma is működő kazán- és bérháza a mai Balassi Bálint utca Országházhoz közeli szakaszán épült 1898-ban. Az Országház építését felügyelő miniszterelnök döntése alapján az Országház fűtűsét a Házon kívülről kellett megoldani, hogy a monumentális épületet ne csúfítsák el kémények és a fűtéshez szükséges szénmennyiség folyamatos rakodása és tárolása sem illett az elképzelt méltóságteljes környezetbe. Az épületet szintén Steindl Imre tervezte, aki ezáltal megalkotta az Országház 150 méter hosszú, ma is működő, és egyben Európa egyik első, legmodernebb gőz alapú távfűtési rendszerét.

A külső homlokzat mögött rejlő, az eredeti állapothoz képest egy emelettel bővített bérház korábban az Országház állandó dolgozóinak lakhelyéül szolgált, de mára több funkcióval is bővült. Itt található többek között az Országgyűlési Őrség állománya, az Országház központi levélelosztója és átvizsgálója is. A bérház mögötti telekrészen található a ma is működő, hatalmas korabeli szenespincékkel rendelkező kazánház.

Biarritz-ház/Amerikai ház/Bauxit-ház (Kossuth Lajos tér 18.)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nevezett épület egy öt épület-együttesből álló háztömb részét képezi. Az épületeket a korszak neves építészei tervezték, úgymint Preisich Gábor, Vadász Mihály, Fried Miksa, Breuer Imre és Verő Imre. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa a Kossuth Lajos tér építészeti arculatának megőrzése céljából előírta, hogy az együttes csak egységes homlokzattal épülhet fel. A homlokzati terveket Wellish Andor építész készítette.

A Bauxit Ipari Részvénytársaság által 1937–1938-ban épített ház a tömb első épülete volt. Legkorábbi közkeletű nevét, a „Bauxit-ház” elnevezést is ez alapján nyerte.

A ház elnevezésére és történelmére a földszintjén 1938-ban megnyílt Biarritz kávéház volt a legnagyobb hatással.

Az épület a környék több házához hasonlóan 1944-ben „csillagos házként” is működött.

1945-től az Egyesült Államok katonai missziójának székháza lett, mely által még ma is sokan „Amerikai-házként” ismerik.

Emlékművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gróf Andrássy Gyula szobra. Zala György szobrászművész 1906-ban felállított műve csak 1945-ig állhatott a téren

A Kossuth Lajos tér parkja történelmi korok mementója: itt található az országzászló és a forradalmi áldozatok öröklángja, a halála 200. évfordulójára készült II. Rákóczi Ferenc-szobor, a tér névadója, Kossuth Lajos tiszteletére születése 150. évfordulójára elkészült és 1952. szeptember 19-én felavatott Kossuth-szoborcsoport, az 1956-os Kossuth-téri sortűz áldozatainak jelképes sírja és emlékművük a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium falán.

A Dunaparton Kovács Béla és a József Attila szobor áll. Utóbbi helyén id. Andrássy Gyula emlékműve volt az első szobor a téren, ami 1906-tól 1945-ig állt. Helyére a költő alakja csak 1980-ban került. Gróf Tisza István 1934-ben emelt, 1945-ben ledöntött és 1948-ban eltávolított emlékművét 2014-ben úja felállították[1].

A Földművelésügyi Minisztérium előtt Nagyatádi Szabó István szobra látható. A tér északi részén pedig az 1975-ben emelt Károlyi Mihály szobor volt található, de a tér átrendezése miatt 2012. március 29-én elszállították innen a szobrot. Előbb egy kőbányai öntöde telephelyére szállították át,[2] majd szeptember 5-én Siófokon állították fel ismét a szobrot, mivel a szobor megalkotója siófoki származású.[3]

Kossuth Lajos-emlékmű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kossuth Lajos halálát követően azonnal megindult egy szoborállítási mozgalom. A szoborpályázatot a székesfőváros tanácsa 1903-ban írta ki, de az első alkalommal érvénytelennek nyilvánították. Az 1906-os második pályázat győztesét 1908-ban hirdették ki, amelyet Horvay János nyert el. A szobor készítése a világháború miatt is elhúzódott: a ruskicai márvány tervezett talapzat román hadizsákmány lett.

Az alkotást végül 1927. november 6-án avatták fel. A szobor főalakja Kossuth Lajos. A többi szoboralak az 1848-ban kinevezett első felelős magyar kormány tagjait ábrázolja. A szoborral szemben állva a következő személyiségek vannak megörökítve balról jobbra haladva: Esterházy Pál, Klauzál Gábor, Eötvös József, Széchenyi István, Batthyány Lajos, Szemere Bertalan, Deák Ferenc, Mészáros Lázár. A szobrok hátteréül szolgáló magas kőfal másik oldalán lévő szoborcsoport a szabadságharc kisembereit jelképezi: egy családjától búcsúzó katonát, egy dobos fiút, egy zászlót hordozó öregembert felnőtt fiával, valamint egy harcra kész és egy sebesült katonát. A kompozíció alatt Petőfi Sándor Élet vagy halál! című versének első sorai olvashatóak.

A 2. világháborút követő kommunista diktatúra idején Kossuth alakját nem találták elég forradalminak, ezért 1952-ben eltávolították és helyére Kisfaludi Strobl Zsigmond ideológiailag megfelelőbb alkotása került. Az eredeti szoborcsoport Dombóvárra került ahol az alakokat külön-külön felállítva a mai napig őrzik.

Az eredeti emlékműről készített minta alapján, ellenállóbb kőzetből újra faragták a szoborcsoportot, amelyet 2015. március 3-án avattak fel a téren.

Korábbi Kossuth-szobor

A Kossuth téren először 1927-ben állítottak fel Kossuth-szoborcsoportot, ami Horvay János alkotása volt.[1] Ezt azonban a kommunista rendszerben túlzottan letargikusnak ítélték, Dombóvárra szállították (ma a szoborparkban látható), helyére 1952-ben új szoborcsoport került. Az új Kossuth Lajos-emlékmű balatonalmádi vöröskőből készült talapzata kb. 15 méter hosszú. A főalak 5 méter magas (Kisfaludi Strobl Zsigmond munkája), a 4 méter magas mellékalakokat – parasztasszony gyerekkel, levett süvegű paraszt, katona, munkás fegyverrel, diák karddal, csikós bő gatyában, fegyverrel – Kocsis András és Ungvári Lajos mintázták. Ez a szoborcsoport közelebb állt a kommunista ideológiához, amit a munkás-paraszt szövetség és a dolgozó értelmiség összefogása jelent, a mellékalakokban.

II. Rákóczi Ferenc szobra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Rákóczi Ferenc halálának 200. évfordulójához közeledve határozták el, hogy a fővárosban felállítják a fejedelem szobrát. A végül csak 1937-re elkészült szobrot Pásztor János készítette, aki a fejedelem korával harmonizáló, barokk stílusú művet alkotott. A szobor arca Mányoki Ádám híres portréja alapján készült. A Rákóczi-címerrel díszített svéd vörösgránit talapzatot Györgyi Dénes építész tervezte. A talapzat homlokzatán Rákóczi családi címere látható.

Jobb oldalán a „RECRVDESCVNT DIVTINA INCLYTÆ GENTIS HUNGARÆ VOLNERA” („Megújulnak a dicsőséges magyar nemzetnek régi sebei”) felirat olvasható.

A hátoldalon a „Halálának kétszázadik évfordulóján állította a magyar nemzet 1935” felirat olvasható.

Bal oldalán áll az ismert jelmondat: „Cum Deo pro Patria et Libertate” („Istennel a hazáért és a szabadságért”), amelyben a második világháborút követő felújítás során a „Cum Deo” szavakat nem állították helyre, így egészen 1989-ig enélkül volt olvasható a felirat.

Rákóczi szobra a tér 1945 előtt felállított szobrai közül egyetlenként a 2. világháború után is a helyén maradhatott.

A szobrot a tér rekonstrukciója során felújították.

Gróf Tisza István emlékműve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gróf Tisza István emlékművének újraavatása

A Tisza István Emlékbizottság 1928 tavaszán országos gyűjtést indított Gróf Tisza István mártír házelnök, miniszterelnök szobrának felállítására. A székesfőváros a szobor helyéül a Kossuth Lajos tér északi oldalán található parkot jelölte ki. A pályázaton Zala György és Orbán Antal terve nyerte el az első helyezést, így ők kapták meg a megbízást is. A talapzatot Foerk Ernő tervezte.

A Tisza tragédiáját szimbolizáló oroszlánt 36 m3 kőből faragták ki. Zala szavaival: „pyton-kígyótól megmart oroszlánt képzeltem Tiszának, akit a férfiasság, a nemes emberiesség mintaképének tartottam és az intrika marta meg.” Az emlékmű hátoldalán található gyászkoszorú átmérője 3 méter volt.

A szobrot 1934. április 22-én avatták fel.

A II. világháború alatt Budapest ostromakor az emlékmű megsérült, majd 1945 tavaszán ismeretlenek ledöntötték talapzatáról a szobor főalakját. Ezt 1945 nyarán szállították el és mintegy 18 mázsányi töredékét beolvasztották; az emlékművet magát azonban csak 1948 tavaszán bontották le véglegesen. Az önálló alkotásként is értelmezhető szoborcsoportjai közül a földművelőket ábrázoló rész Esztergomba került, ahol Magvető néven állították föl.

A másik mellékcsoport (A katona búcsúja) a Hűvösvölgyi úti laktanya udvarára került. Az épületegyüttes eladását követően a szoborcsoportot a keceli Pintér Művek haditechnikai gyűjteményében helyezték el.

A posztamens tetejét díszítő kőoroszlánt 1948-ban, a forradalom centenáriumán a Hegyalja út végében, a hajdani tabáni temető helyén állították fel. A hatvanas években a terület rendezése során szobrot a Kiscelli Múzeum udvarára szállították, ahol az eredetileg is 12 darabból álló alkotást nyersanyagként fiatal művészeknek osztották ki. Így került az oroszlán feje egy fiatal szobrászművészhez, aki érintetlenül megőrizte, és ma is szentendrei háza kertjében tartja.

A Steindl Imre Program keretében az emlékművet majdnem eredeti formájában állítják helyre. A főalakot a Bencsik Alkotóközösség Kft. szobrásza, Elek Imre korabeli fotók alapján rekonstruálta. A két mellékcsoport felújítva és restaurálva került vissza a térre. A posztamens tetején lévő oroszlánt is újrafaragták.

Tisza István rekonstruált emlékművét eredeti helyére visszaállítva, 2014. június 9-én avatták fel.

1956-os emlékművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Országház egykori szellőzőalagútjában kialakított 1956-os tárlat nemcsak az 1956. október 25-i szörnyű sortűz áldozatainak állít emléket, hanem a többi, 61 magyarországi 1956-os sortüzet is bemutatja.

Az alagút kiszélesedő rotunda részében került kialakításra az emlékezés helye, amelynek közepén Makovecz Imre és Gömbös László alkotásai kapnak helyet. A szimbolikus sírt eredetileg 1991. október 25-én a Rákóczi-szobor közelében állították fel civilek. A tér rekonstrukciója következtében helyezték át ide az emlékművet.

A falon látható 300 fémtábla a máig ismeretlen számú áldozatok sokaságát szimbolizálja. Ezek között 71 darab gravírozott táblán azok neve szerepel, akik a kutatások jelen állása szerint a Kossuth téri sortűz áldozataiként vesztették életüket.

A sortűz emlékére 2001-ben az egyik túlélő, Callmeyer Ferenc építész tervei alapján, Kampfl József közreműködésével a Földművelésügyi Minisztérium déli árkádsoránál 143 darab öt centiméter átmérőjű bronzgolyót helyeztek el, stilizálva a becsapódó lövedékeket.

A tér rekonstrukciója keretében kialakított vizes medence falán a sortűz emlékére a következő Biblia idézetet helyezték el: „Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk” 2Kor 4,9

Gróf Andrássy Gyula szobra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gróf Andrássy Gyula lovas szobrának alkotója Zala György. A talapzat két oldalán egy-egy életnagyságú alakokat ábrázoló, egy méter mélységű domborművet helyeztek el. A Duna felé néző alkotáson I. Ferenc József 1867-es koronázási jelenete volt látható, amint Andrássy épp az uralkodó fejére helyezi a Szent Koronát. A tér felé néző domborművön Andrássy egyik legnagyobb diplomáciai sikerét, az 1878-as berlini kongresszust örökítették meg.

A tér első köztéri szobrának hat és fél méter magas, oravicai fehér márványból készült barokk stílusú talapzatát Foerk Ernő építész készítette. Andrássy Gyula szobrát I. Ferenc József magyar király jelenlétében avatták fel 1906. december 2-án.

Az első világháborút követően, a Tanácsköztársaság kommunista diktatúrája alatt, 1919. május 1-re Andrássy emlékművét elfedték: fából egy ókori görög stílusú épületet ácsoltak köré és két szobrot helyeztek rá. Az alkotás „A Munka dicsőségének temploma” elnevezést kapta. A diktatúra bukását követően a ráépítést eltávolították.

A szobor a 2. világháborúban súlyos, de nem helyrehozhatatlan sérüléseket szenvedett. Az ostrom alatt felrobbantott hidak helyett azonban 1945 nyarán itt kezdték el építeni a város egyetlen állandó hídját, amelynek útjában állt az emlékmű, ezért eltávolították azt a térről és a későbbiekben bronzanyagát más szobrokhoz olvasztották be. Helyére 1980-ban József Attila szobrát, Marton László alkotását állították.

A megsemmisített szobrot korabeli tervek, fotók és dokumentumok alapján rekonstruálták. A főalakot 2015. május 5-én állították vissza eredeti helyére.

Nagy Imre-emlékmű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nagy Imre-emlékmű felállításának kezdeményezése Andrew Sarlós, ötvenhatos emigráns, kanadai üzletember nevéhez fűződik, akihez csatlakozott Demján Sándor és Fehér Béla, akik a költségek nagy részét is magukra vállalták. Az alkotás az ’56-os Emlékbizottság javaslatára került a Kossuth tér közvetlen szomszédságába, ahol végleges helyeként a Vértanúk terét jelölték ki.

A Varga Tamás által készített szobrot Nagy Imre születésének 100. és az 1956-os forradalom 40. évfordulójának évében, 1996. június 6-án avatták fel a Vértanúk terén.

Az új emlékmű átformálta a tér elnevezéséhez kapcsolódó értelmezést, mivel az az 1919-es kommunista diktatúra és az azt megelőző forradalom vértanúinak emlékére 1934-ben felállított, Füredi Richárd és Lechner Jenő által alkotott kompozíció után kapta a nevét 1936-ban.

Nagyatádi Szabó István emlékműve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyatádi Szabó István (1863–1924) kisgazda politikus, egykori földművelésügyi miniszter, a nevével fémjelzett földreform megalkotójának szobrát 1932-ban avatták fel. Alkotója Szentgyörgyi István.

A szobor talapzatán látható domborművön Nagyatádi Szabó és gróf Bethlen István miniszterelnök történeti kézfogását örökítették meg. 1922-ben szimbolikusan ezzel a kézfogással jött létre az a parlamenti erő, amely sikerrel tudta biztosítani a konszolidációhoz szükséges országgyűlési többséget.

A szobrot 1949-ben a kommunisták eltávolították a térről, de elkerülte a tér legtöbb szobrának sorsát: nem olvasztották be, hanem egy raktárban őrizték. A dombormű eltávolítását követően, a szoborral ellentétben, soha nem került elő. A rendszerváltást követően a szobrot 1990-ben állították vissza a térre.

A Lajta Monitor Múzeumhajó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lajta (eredeti nevén Leitha) monitor és testvérhajója, a Maros, az első két olyan folyami monitor volt, melyek nem az Egyesült Államokban készültek. A Lajtát 1868-ban kezdték építeni és 1871. május 17-én bocsátották vízre Újpesten. Az évek során többször jelentősen átépítették, korszerűsítették és fegyverzetét is megerősítették.

A hajó végigszolgálta első világháborút és a Tanácsköztársaság időszakát. 1919. június 24-én részt vett a kommunisták elleni ún. monitorlázadásban, amelynek sikertelenségét követően a legénység a hajóval a szerb vonalakig, Bajára menekült. 1921-ben, a trianoni békeszerződés értelmében a Lajtát leszerelték, később elevátorként, úszó munkagépként használták.

A hajótestet 1992-ben védetté nyilvánították, majd folyamatosan újították fel.

2010-től a Lajta Magyar Honvédség I. Tűzszerész és Hadihajós Ezredének tiszteletbeli zászlóshajójává jelölték ki.

2014. augusztus 15-étől a téli hónapok kivételével az Országház rakpartjához, a Látogatóközpont tengelyében horgonyozzák le a monitort, ahol vezetés mellett tekinthető meg.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A téren megáll a kelet-nyugati 2-es metró, a 2-es villamos, a 15-ös és a 115-ös busz, a 70-es és a 78-as trolibusz. Utóbbiak végállomása az eredetivel kb. 150 méterrel hátrább került, a Kozma Ferenc utcába. A metró föld alatti megállójában Teiresziasz szobra van felállítva.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Budapest teljes utcanévlexikona (Sprinter Kiadó, 2003, ISBN 9639469068)
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Lajos Kossuth Square című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kossuth Lajos tér (Budapest) témájú médiaállományokat.