Beck Ö. Fülöp

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Beck Ö. Fülöp
Beck Ö. Fülöp.jpg
Született
1873. június 23.
Pápa
Elhunyt
1945. január 31. (71 évesen)
Budapest
Gyermekei Beck András
Beck Judit
Foglalkozása szobrász
éremművész
Iskolái Magyar Képzőművészeti Egyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Beck Ö. Fülöp témájú médiaállományokat.
A Nyugat első számának címlapja, Beck Ö. Fülöp Mikes Kelemen emlékérmével
Szecessziós váza

Beck Ö. Fülöp (teljes nevén Beck Ötvös Fülöp, illetve Beck Ödön Fülöp[1][2]; Pápa, 1873. június 23.Budapest, 1945. január 31.) magyar szobrász, éremművész, Fémes Beck Vilmos éremművész, szobrász bátyja, Beck András szobrász és Beck Judit festő apja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tízgyermekes családban született, Beck Pál és Gold Ernesztin fiaként. 1888 és 1893 között a budapesti Iparművészeti Iskola ötvös szakán tanult mintázást Loránfi Antalnál. Néhány hónapra Bécsbe utazott. 1894-ben ösztöndíjjal Párizsba került, majd 1895-ben az „École des Beaux-Arts”-on F. Ponscarme növendéke volt.

Párizsból pályázott a millenniumi kiállítási emlékérem megalkotására, amit meg is nyert. 1897-ben Münchenben a Glaspalastban rendezett kiállítást. Az Iparművészeti Múzeumban 1898-ban bemutatott első gyűjteményes éremkiállításán először szerepelt nálunk az érem önálló műfajként. 1900-ban ezüstérmet nyert a párizsi világkiállításon, majd Olaszországban és Németországban járt tanulmányúton. 1906-ban Milánóban nagydíjat nyert. Ekkoriban figyelme egyre inkább a szobrászat felé fordult. 1907. január 31-én Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött a nála 12 évvel fiatalabb Bárdos Laurával, Bárdos Károly és Brachfeld Vilma lányával.[3]

1910-től Gödön épített műtermében maga faragta robusztus erejű, zárt tömegű szobrait 1914-ben mutatta be az Ernst Múzeumban, első önálló kiállításán. 1915-ben készült el élete egyik főműve, az Aphrodite.

1917. június 30-án feleségével az izraelitáról a református vallásra tértek át, Beck Fülöp a keresztségben az Ödön utónevet nyerte.[4]

1919-ben a Tanácsköztársaság megbízásából pénzmintákat készített és kinevezték a főiskola tanárává. 1922-ben ismét gyűjteményes anyaggal jelentkezett az Ernst Múzeumban. 1927-ben neki ítélték a Szinyei Merse Pál Társaság nagydíját. Épületplasztikával is foglalkozott (Corvin Áruház reliefjei, 1926). Az 1930-as években több síremléket mintázott (pl. Fellner-emlék, 1932).

1944-ben, az ország német megszállása után sárga-csillagos házba költöztették, ahonnan megszökött. A nyilas uralom idején feleségével együtt bujkálni kényszerült,[5] egy barátja házának pincéjében húzódott meg. 1945. január 31-én onnan tűnt el, nyomtalanul.

Műveiből 1946-ban a Szépművészeti Múzeum emlékkiállítást rendezett. Emlékiratait Rippl-Rónai Józsefével együtt jelentették meg (Budapest, 1957).

Stílusa a posztimpresszionizmushoz kapcsolódott, de hatott rá a szecesszió is.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felállításra került legjelentősebb művei:

  • Állatreliefek (1911)
  • Szent Sebestyén (1914)
  • Király György-síremlék
  • Baumgarten-síremlék (1928)
  • Pápai hősi emlékmű (1931)
  • Liszt Ferenc-emléktábla (1935)
  • Ifjúság kútja (1938)
  • Kölcsey-emléktábla
  • Vasöntő munkások (1943)

Érmei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ismertebb mellszobrai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Társasági tagságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Heitler László: Beck Ö. Fülöp - Corvina, (Budapest, 1969)
  • Mikes Ildikó: Beck Ö. Fülöp iparművészeti munkássága IM évkönyve (Budapest, 1967)
  • Csengeryné Nagy Zsuzsa: Magyar Nemzeti Galéria Érmeállagjegyzék II/a (Budapest, 1963)
  • Csap Erzsébet - Kontha Sándor: Magyar Nemzeti Galéria Szoborállagjegyzék I/a (Budapest, 1959)
  • Zádor Anna: Beck Ö. Fülöp Emlékezései - Művészettörténeti értesítő (Budapest, 1958)
  • Vayer Lajos: Beck Ö. Fülöp emlékezései - Kortárs,(Budapest, 1958)
  • Rippl-Rónai és Beck Ö. Fülöp emlékezései (Budapest, 1957)
  • Kállay Ernő: Beck Ö. Fülöp Emlékkiállítás katalógusának előszava Szépművészeti Múzeum (Budapest, 1947)
  • Kárpáti Aurél: Beck Ö. Fülöp - Szabad Művészet (Bp., 1947. 9-10. sz.)
  • Bölönyi György: Egy nagy szobrász Tovább. (Bp., 1947. október 17.)
  • Pogány Ö. Gábor - Gombosi György: Beck Ö. Fülöp Magyar Könyvbarátok Diáriuma 1939. I-II.
  • Gombosi György: Beck Ö. Fülöp - Ars Hungarica sorozat, (Budapest, 1938)
  • Farkas Zoltán: der Bildhauer Ö. F. Beck- Fórum 1934. 2. sz.
  • Procopius Béla: Huszar, procopius, medaillen und Plakatenkunst in Ungarn (Bp., 1932)
  • Karl Domanig: Der Medallieur Ph. Ö. Beck. Mittelungen det Österr. Ges für Münz u. Medallienkunde. Jan. 1911. Bd. VII. nr1.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Beck Ödön Fülöp, Magyar életrajzi lexikon
  • Művészeti lexikon. 1. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1965. Beck Ö. Fülöp l. 187. o.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kezébe került a régi magyar ötvösség képviselőjének, Kecskeméti Ötvös Péternek az ötvösségről írt könyve, s hatására illesztette nevébe az ö-betűt. Nevét egy időben Beck ötvös Fülöpnek is írta. „Akkor még hittem ebben a pályában, és az ötvös jelzővel felemelve képzeltem magam” írja visszaemlékezéseiben. (Beck Ö. Fülöp emlékezései. Bp.. 1957, 186. o.)
  2. Petőfi Irodalmi Múzeum Magyar Életrajzi Index
  3. A házasságkötés bejegyezve a Bp. VI. ker. állami házassági akv. 98/1907. folyószáma alatt.
  4. A budapesti Kálvin téri ref. egyház által 626/1917. sz. alatt kiállított bizonyítvány szerint.
  5. Emlékkönyv. HDKE - Holokauszt Emlékközpont. (Hozzáférés: 2014. március 22.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]