Kossuth híd (Budapest)
| Kossuth híd | |
 | |
| Az Országház és a Kossuth híd 1957-ben | |
| Elhelyezkedése |
 Magyarország, Budapest, I. és V. kerület |
| Áthidalt akadály | Duna |
| Szerkezettípus | acél rácsostartós híd |
| Funkció | közúti híd |
| Legnagyobb támaszköz | 80,30 m |
| Teljes hosszúsága | 400 m |
| Szélesség | 11,5 m |
| Sávok száma | 2×1 |
| Tervező | Mistéth Endre |
| Elhelyezkedése | |
 Kossuth híd
Pozíció Budapest térképén
| |
| é. sz. 47° 30′ 20″, k. h. 19° 02′ 33″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 20″, k. h. 19° 02′ 33″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kossuth híd témájú médiaállományokat. | |
A Kossuth híd a második világháborúban felrobbantott budapesti Duna-hidak részbeni pótlására felépített, a Kossuth tér és a Batthyány tér közötti egykori úgynevezett félállandó híd. 1946-tól 1956-ig működött, majd 1960-ban lebontották.
Története[szerkesztés]
A második világháború befejeztével Budapesten nem maradt ép híd, pótlásukat visszaépítésükig kishajó-közlekedéssel és pontonhidak építésével próbálták megoldani, melyek azonban a folyó téli jégzajlása miatt nem tudták folyamatosan biztosítani a kapcsolatot. Az első állandó híd a Kossuth Lajosról elnevezett híd volt, mely 1946. augusztus 20-áig, a Szabadság híd megnyitásáig egyben az egyetlen is volt.
A híd helyének kiválasztásakor egyértelmű volt, hogy az állandó hidak közül leghamarabb a Ferenc József hídon tudják visszaállítani a forgalmat. Ezért a Margit híd és a Lánchíd között kerestek megfelelő területet. A Batthyány tér–Báthory utca és a Pálffy tér (Bem tér)–Klotild utca (Stollár utca) közötti nyomvonalak között a kb. 100 méterrel rövidebb hossz döntött az előbbi javára.[1]
A pillérek építése 1945. május 16-án indult, a hidat a gyalogos forgalom számára 1946. január 15-én, az autóforgalomnak január 18-án nyitották meg.[2] A rekordgyorsaságú, mindössze nyolc hónapig tartó építkezés az újrakezdés szimbólumává tette a hidat.
Mistéth Endre[3] és Hilvert Elek kilencnyílású hidat tervezett, középen egy 80 méteres, mellette egy-egy 55 méteres, a két oldalon a folyó partjai mellett 3-3 darab 27,5 méteres nyílással. A híd az eredeti tervek szerint faszerkezettel készült volna, de végül a két parti nyílást leszámítva acélszerkezettel épült meg; 1954-ben ezeket is acélra cserélték. A kivitelezéshez szükséges vasat a háborús törmelékekből válogatták össze.[4]
A híd teherbírása korlátozott volt; egy idő után már nagyobb autóbuszok nem is hajthattak fel rá, végül már csak a gyalogosforgalom volt engedélyezett.
A hidat 10 éves élettartamra tervezték, ennek megfelelően elhasználódása miatt 1956-ban, mikor már nélkülözhetővé vált, forgalmát korlátozták, majd 1960-ban lebontották. A medertisztítási munkák 1963-ra fejeződtek be. A keszonoknak új felhasználást találtak, Kulcsnál partvédművekbe építették be őket.[4] A vasszerkezetből Kimlén és Feketeerdőn építettek hídat,[5] valamint a szegedi Dóm téren ebből készült a szabadtéri játékok nézőtere.[6] Helyét az egykori pesti és budai hídfőnél emlékkő jelöli.
A budai és a pesti hídfőhöz ideiglenes villamos-végállomás épült, előbbi a metróépítés miatt hamar megszűnt, de utóbbi miatt a villamosok a Rákóczi-szobrot megkerülték, sokáig a déli irányú 2-es villamos a Rákóczi-szobor és az Országház közt haladt el, bár a Kossuth téri, a híd miatt épült hurokvégállomás rég megszűnt már.
A Kossuth híd helyén 1973. augusztus 20-án, majd 2003. március 15-én pár napra pontonhidat építettek.
A Kossuth híd építéséről annak idején Háy Gyula színművet írt (Az élet hídja, 1951). Faludy György pedig már 1946-ban verset szentelt a hídnak (Kossuth híd,[7] 1946).
Keresztmetszete[szerkesztés]
A Kossuth híd irányonként egy forgalmi sávos volt, 7 méter keresztmetszeti szélességet biztosítva az autóknak, ezenfelül mindkét oldalon további 3,25 métert a gyalogosoknak.
Kossuth híd emlékérem[szerkesztés]
A köztársasági elnök által 1946-ban létrehozott díj, amivel a híd ünnepélyes átadásán jutalmazták az építőket. Az ünnepségen 84 ezüst és 650 bronzérmet adtak át. Az építésen dolgozó szovjet katonáknak kiosztott érmek száma ismeretlen, becslés alapján 100-150 db. Az érem 4,1 cm átmérőjű, 1,5 mm vastag. Előlapján körbefutó koszorú, az előtérben balra egy kalapácsra támaszkodó munkás, jobbra egy ásót tartó földmunkás, középen a híd és az Országház látható. Az alakok felett a Kossuth hídért 1946 felirat olvasható. Az emlékérmet Ferenczy Béni tervei alapján az Állami Pénzverő készítette.[8]
Képek[szerkesztés]
A Kossuth híd 1955-ben a Széchenyi rakpart felől nézve
A híd bontása 1960-ban
Emléktábla a pesti parton
Dunai partvédő mű Kulcsnál
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Széchy Károly: A budapesti Kossuth-híd építése. Tér és forma, XIX. évf. 1–3. sz. (1946) 12–14. o.
- ↑ Múlt-kor, 60 éve adták át a Kossuth hidat, 2006. január 18.. [2014. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 29.)
- ↑ Elhunyt Mistéth Endre, a Kossuth híd tervezője (magyar nyelven) (html). epulettar.hu[halott link]
- ↑ a b Információk és korabeli képek a Kossuth hídról (magyar nyelven) (html). www.geocaching.hu. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 18.)
- ↑ Hírek. Népszabadság, XXII. évf. 275. sz. (1964. nov. 24.) 10. o.
- ↑ Pünkösti Árpád: A szegedi statiszta. Népszabadság, XXVI. évf. 204. sz. (1968. aug. 31.) 11. o.
- ↑ http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=560&secId=49364&limit=50&pageSet=1
- ↑ Molnár József: A Kossuth-híd emlékérem. Hadtörténelmi Közlemények, XXXIII. évf. 2. sz. (1986) 327–331. o.
Források[szerkesztés]
- Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 708. o. ISBN 963-05-6410-6
- dr. Gáll Imre: A budapesti Duna-hidak. Budapest: Hídépítő. 1984. ISBN 963-218-690-7
- 60 éve adták át a Kossuth hidat (magyar nyelven) (html). mult-kor.hu. [2014. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 29.)
