Tabáni temető
| Tabáni temető | |
 | |
| A temető részlete 1933-ban | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Magyarország |
| Település | Budapest |
| Városrész | Budapest XII. kerülete |
| Cím | a mai Alkotás utca – Csörsz utca – Avar utca – Hegyalja út közötti terület |
| Létrejötte | 1796 |
| Megszűnése | 1885 (utolsó temetés: 1916, elbontása: 1930) |
| Híres halottak | A megszűnt Tabáni temetőben eltemetett személyek |
| Földrajzi adatok | |
| Területe | 19.759 négyszögöl = kb. 70.935 m² |
| Elhelyezkedése | |
 Tabáni temető
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 29′ 20″, k. h. 19° 01′ 38″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 20″, k. h. 19° 01′ 38″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tabáni temető témájú médiaállományokat. | |
A Tabáni temető, egyes helyeken Tabán–Krisztinavárosi temető[1] egy mára már megszűnt budapesti temetkezési létesítmény.
Története[szerkesztés]
A Tabáni temetőt 1796-ban nyitották meg a Csend utca – Avar-utca – Csörsz-utca – Budaörsi-út[2] (más források szerint a mai Alkotás utca – Csörsz utca – Avar utca – Hegyalja út)[3] közötti 19.759 négyszögölnyi területen. A temető földjét Seidl János Mihály budai polgártól vásárolta meg a budai tanács még 1786-ban 305 forintért,[2] más források viszont úgy tudják, hogy a telket ingyen adományozta a városnak egy Rittinger nevezetű budai polgár.[1] A temető 89 éven át üzemelt, 1885-ben szüntették be az általános temetkezéseket. Ezt követően azonban a városi tanács engedélyével alkalmilag egyesek engedélyt kaptak újabb temetésekre.[2] Az utolsó temetés 1916. április 11-én[1] történt, a temetőt véglegesen 1930-ban zárták be. A temető honvédsírjait már 1885-ben,[3] egyéb jelentősebb síremlékeit a szomszédos Németvölgyi temetőbe szállították át. A temető helyén ma park, játszótér és a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem sportpályái vannak.[4]
Érdekesség, hogy annak idején ide temették Buda 1849-iki bevételének magyar halottait (honvédek, katonatisztek) is.[1][2]
A tabáni temető mellett feküdt a tabáni görögkeleti (ortodox) temető, amelyet ugyancsak a németvölgyi temető megnyitásáig használtak.[2]
Nevezetes itt eltemetett halottak[szerkesztés]
- Virág Benedek (1754–1830) költő, műfordító és regényíró,
- Döbrentei Gábor (1785–1851) író és nyelvész,
- Fusz János (1777–1819) zenetudós,
- Lenhossék Mihály Ignác (1773–1840) és fia, Lenhossék József (1818–1888), a pesti egyetem bonctantanárai.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Budapest lexikon, i. m., L–Z, 478. o.
- ↑ a b c d e Fehér Jolán Antónia, i. m., 78-79. o.
- ↑ a b https://kultura.hu/egyedulallo-fovarosi/
- ↑ Archivált másolat. [2022. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. november 2.)
Források[szerkesztés]
- Fehér Jolán Antónia: Budapest székesfőváros temetőinek története, Budapest, 1933
- Budapest lexikon I–II. Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. ISBN 963-05-6409-2
- https://welovebudapest.com/cikk/2021/4/8/budapest-temetok-a-talpunk-alatt-reg-bezart-temetok-melyekre-budapest-epult Archiválva 2022. november 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
- https://kultura.hu/egyedulallo-fovarosi/
