„Csengőd” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Polgármesterei: már nem csonk
svg címer
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő
1. sor: 1. sor:
{{Magyar település infobox
{{Magyar település infobox
| név = Csengőd
| név = Csengőd
| címer = HUN Csengőd COA.jpg
| címer = HUN Csengőd COA.svg
| régió = Dél-Alföld
| régió = Dél-Alföld
| megye = Bács-Kiskun
| megye = Bács-Kiskun

A lap 2021. május 11., 10:50-kori változata

Csengőd
Csengőd címere
Csengőd címere
Csengőd zászlaja
Csengőd zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Alföld
VármegyeBács-Kiskun
JárásKiskőrösi
Jogállásközség
PolgármesterPivarcsi Csaba (független)[1]
Irányítószám6222
Körzethívószám78
Népesség
Teljes népesség2003 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség40,89 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület48,89 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 43′ 00″, k. h. 19° 16′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 43′ 00″, k. h. 19° 16′ 00″
Csengőd (Bács-Kiskun vármegye)
Csengőd
Csengőd
Pozíció Bács-Kiskun vármegye térképén
Csengőd weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Csengőd témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Csengőd község Bács-Kiskun megye Kiskőrösi járásában.

Fekvése

Csengőd a Kiskunsági Homokhátság egyik települése, a megyeszékhely Kecskeméttől közúton mintegy 50 kilométerre délnyugati irányban, az 53-as főútvonaltól 6 kilométerre északkeletre helyezkedik el. Csengőd vasútállomás Budapest és Kiskőrös felől érhető el (A Budapest–Kunszentmiklós-Tass–Kelebia-vasútvonalon található.). Kiemelt tájvédelmi körzete a Turjános, mely a Kiskunsági Nemzeti Park kezelésében áll. A Kolon-tó egy része is Csengődhöz tartozik.

Külterületi lakott helyek: Bucka, Kiscsengőd, Kullér, Tibold. A lakosság fő megélhetési forrását a mezőgazdaság, illetve azokhoz kapcsolódó feldolgozóipar jelenti.

Története

A Duna-Tisza közötti területen a magyar nép honfoglalása előtti időben szarmata-jazigok i. e. 4. – i. sz. 3. századig, hunok 4. században, ezt követően avarok éltek. Szarmata sírok a Kecskemét-kiskőrösi keskenyvágányú vasút építésekor, avar sírok a kiskőrösi vágóhíd mellett és a Szücsi dűlőben kerültek elő. Ezek a népek főleg nomád pásztorkodással foglalkoztak, tehát a jelenlegi Csengőd község területén hosszabb rövidebb ideig tartózkodhattak, mert a terület jelentős része füves puszta volt, így kiválóan alkalmas állattenyésztésre, Római emlékek kerültek elő a soltszentimrei Csonka-torony környékén: római eredetű agyagedények, kemencemelegítő cserepek, érmek, valamint sáncmaradványok. Római jelenlétre utalnak a toronyba épített keskeny téglák is.

A honfoglalás alkalmával a fejedelmi törzs a Csepel-szigetet, Fejér megyét, valamint a Dunától keletre fekvő területeket szállta meg. Árpád fejedelmet 907-ben bekövetkezett halála után fia Zsolt (Solt) követte a fejedelmi székben (907-947). Zsolt fejedelem szálláshelye a mai Solt község területén volt. A hagyomány szerint a fejedelem Csenged nevű vitéze és emberei telepedtek meg Csengőd község területén, s a település róla kapta nevét.

E területet később Solt központtal megyévé szervezték, majd miután megszűnt önállósága, Fejér megye solti széke néven tartották nyilván a középkorban. Az Árpád-házi királyok uralkodása idején e területhez tartozott Csenged, s a környező települések: Tabdi, Cebe stb.

Korabeli leírások szerint a tatárok elpusztították Kiskőrös, Cebe, Csengőd, Kaskantyú, Páhi, Tabdi településeket.

Csengőd lakott település 1408-ban szerepel oklevélben. Eszerint solti székhez tartozik Páhi, Akasztó, Szent Imre stb. településekkel együtt.

1444-ben I. Ulászló király eladományozza a gazdátlan, a királyi jogok eltitkolásával idegenek által elfoglalt Chenged Pest megyei pusztát.

A törökök 1526. április 11-én kelt Pósa I. levele Mihály kalocsai préposthoz, amelyben megírja a török pusztítását Zenthymre, Thetétlen, Vathkert, Kiskeres falvakban. Nincsenek arról feljegyzések, hogy a település mikor pusztult el. Az 1690-es összeírás sem említi az elhagyott, elpusztított települések között. I. Lipót császár és király vitézségükért a Wattayaknak ajándékozza Cebe, Csengőd, Kaskantyú, Bócsa, Tabdi, Tázlár pusztákat Kiskőrössel együtt. 1701-ben Wattay István és János tulajdona. Eléggé értéktelen, homokos terület. Az itt élő kevés lakó pásztorkodással foglalkozott. Wattay 1717-19-ben a Felvidékről hozott telepeseket Kiskőrösre.

1817-ben Wattay Ferenc és György örökli a birtokot, majd leányágon öröklődik tovább. Bérleti szerződéssel, a földesúri jogok fenntartásával a puszták Kiskőrös használatába kerültek.

A múlt században a jelenlegi község területén több majorság található. A községtől DNy-ra, 2,5 km távolságra építette úrilakát Radvánszky Antal. Ugyanitt volt majorsága is. A község belterületén volt Bethlen Béla és Sándor uradalma. Lakóépület volt a még jelenleg is működő öreg iskolaépület a katolikus templom mellett.

Ezekben a gazdaságokban végezték munkájukat nehéz körülmények között e puszták lakói. Számuk a szabadságharc idején 48 fő volt. A kiskőrösi evang. egyház anyakönyvében szerepelnek többek között Zahorszki béres (1843), Jarjabka béres (1843), Torgyik béres (1847), Göbölös béres (1869), mint Csengőd pusztai lakosok.

E gazdaságok termelési és jövedelmezőségi adatai nem állnak rendelkezésre. Ismerve azonban a község határában fekvő szántóföldek minőségét, aligha lehetnek kétségeink, hogy a néhány száz hold szántó nem biztosított magas jövedelmet. Jelentős bevételt inkább csak a marhagulya, a ménes, a juhnyáj és a sertéskonda jelentett. Az ingyenmunka az 1848. évi jobbágyfelszabadítással megszűnt. A bérmunka, bármilyen olcsó volt, megterhelte ezeket a gazdaságokat. Része lehetett a gazdasági helyzet alakulásában a század végén forgalomba hozott olcsó amerikai búzának is.

Pedig sokat javított a gazdaságok helyzetén az 1882-ben megnyitott Budapest-szabadkai vasútvonal. Csengőd vasútállomást kapott. Ezzel a személy és teherforgalom szinte korlátlan lehetőségekhez jutott. Feltételezhető, hogy az érdekelt nagybirtokosok latba vetették befolyásukat, összeköttetéseiket, hogy Csengődöt érintse a tervezett vonal, hiszen terményeik szállítása, értékesítése szempontjából döntő fontossága volt a vasúti közlekedésnek. A fent említett gazdasági helyzet döntően hozzájárulhatott a Bethlen uradalom felszámolásához. A birtok központja a kat. iskola és templom, valamint a park helyén volt, Bethlen Béla és Sándor tulajdonát képezte. Területe 3285 hold. A pusztát megvették falutelepítés céljából Baráth Gyula csengődi, Gauzer János, Kaszai István kalocsai, Lesták Ödön pataji lakosok. Kihirdették a birtok felosztását és 1200 ölenként 65 Ft-ért eladták 80 családnak, 1891-ben. A legtöbben Vadkertről érkeztek, de szép számmal jöttek a közeli községekből, valamint a távolabbi országrészekből is. A legtöbbjük magyar anyanyelvű volt, a vadkertiek, a paksiak és a kömlődiek német anyanyelvűek voltak, de beszélték a magyar nyelvet.

1853-ban Páhi községgé alakult több pusztából és nemesi birtokból. Csengőd puszta, Tabdi és Kaskantyú is hozzátartozott. Az 1871. XVIII. tc. Páhi községet nagyközségi rangra emelte. 1900-ban Csengőd Páhi községhez, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Kunszentmiklósi járásához tartozik. Lakóinak száma 807. Vasútállomása, postája, távírója van.

1907-ben a községháza, ahol a hivatalos ügyeket intézték, 14 km-re Kaskantyún volt. Csengőd lakói mozgalmat indítottak a közigazgatási székhely áttelepítése érdekében. A csengődiek – Orcsik Andrással az élükön – furfanggal többségre tettek szert a képviselő-testületben május 23-án, s a községháza bútorzatát, felszerelését, a jegyzőt Kaskantyúról Csengődre szállították.

Csengőd önálló községgé 1912-ben vált Orcsik András bíró, és Csaba József jegyző vezetésével. Ekkorra felépült az új községháza a Fő utcán.

Az új, önálló község vezetői nem voltak irigylésre méltó helyzetben. A legkülönbözőbb helységekből érkezett telepesekből kellett egy új faluközösséget létrehozni. Különböző anyanyelvű, különböző hagyományokon nevelődött emberek voltak. Ezeknek az embereknek a szó szoros értelmében a mindennapi létükért kellett nap mint nap megküzdeniük. Nyomasztotta őket az otthonteremtés, a megmaradás gondja. Ezeket az embereket kellett egymás és a törvények tiszteletére, az állammal szembeni kötelezettség teljesítésére késztetni.

1918-ban Csengőd nagyközségi rangot kap. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kunszentmiklósi járásához tartozik. Lakóinak száma 2313 fő.

1919-ben a tanácskormány bukása után Koczóh Zoltán jegyző személyében igen jó felkészültségű szakember került a község élére. 25 éven keresztül végezte felelősségteljes munkáját. A proletárdiktatúra utáni rendszerváltozással, a földosztással, a gazdasági válsággal összefüggő feladatokat kellett közmegelégedésre elvégezni. A jogszabályokat végre kellett hajtani, de az emberek bizalmát is meg kellett tartani. Többször került összeütközésbe feletteseivel, mert a lakosság, a község érdekei nem vágtak egybe a járás vagy a megye elképzeléseivel. Többek között ez történt az akkor tervezett kövesutak építése ügyében is. Egy alkalommal állásából fel is függesztették. Somogyi György bíró nagyszerűen egészítette ki és segítette a jegyző munkáját. 1921-ben, mint köztiszteletnek örvendő személyiség került a község élére. Jómódú ember, 74 holdon gazdálkodott példamutatóan. 28 éven keresztül töltötte be ezt a nagy felelősséggel járó tisztséget. Vezetésük alatt a község a gazdasági válság ellenére jelentősen fejlődött gazdasági téren. A Strassburger és a Deutsch-Tibold uradalom parcellázásával jelentősen nőtt a kisgazdaságok száma.

Több száz hold szőlő és gyümölcstelepítésre került sor. Ebben az időben épültek a bel és külterületi iskolák: Tabdin, Kiscsengődön, Kullérban.

A falu az évek során egyre épült, szépült. Hagyománnyá vált az utcai előkertek létesítése, rendszeres gondozása. A tanács maga is fásítással igyekezett az összképet impozánsabbá tenni. Az utca rendjének biztosítása érdekében szükség volt bizonyos szabályrendeletek foganatosítására. Rendszeres járdatakarításra, télen hóeltakarításra kötelezték a háztulajdonosokat. Kötelezővé vált az útszéli árkok kaszálása. Tilossá vált a szennyvíz utcára vezetése.

Az újratelepítés óta 100 év telt el. Hála az ősök bölcs előrelátásának a vasút mellé jelölték ki jövendő lakhelyüket, széles, egyenes utcákkal. Itt építették fel szegényes házaikat, hogy védelmet nyerjen a család az időjárás viszontagságai ellen. Ezeknek a házacskáknak ma már nyoma sincs, mindössze néhány épület maradt fenn eredeti formájában.

Ezeket a kis házakat bővítették idők során, ha szorgalmuk, szerencséjük úgy hozta. Itt épültek fel a község intézményei. Ezek építésében a lakosság részt vett, de olyan szegény volt, hogy csak a fizikai munkát vállalta, a pénzt az állam vagy az egyház biztosította.

A község jelenlegi arculatát a 60-as évektől kezdődően vette fel. A lakosság ekkor került olyan anyagi helyzetbe, hogy a régi kicsiny vályogfalú, gyakran nádtetős házakat lebontsa, s helyettük a jelenlegi, sokat vitatott formájú, de tágas, egészséges házakat megépítse.

A község a 80-as évek végére részben saját fejlesztési alapjai, részben állami támogatás révén kialakította a legfontosabb intézményeket, közműveket, amelyek léte ebben az időszakban, Európának ebben a régiójában feltétlenül szükségesek.[3]

Közélete

Polgármesterei

  • 1990–1994: Égető Árpád (független)[4]
  • 1994–1998: Baltás István (független)[5]
  • 1998–2002: Baltás István (független)[6]
  • 2002–2006: Baltás István (független)[7]
  • 2006–2010: Baltás István (független)[8]
  • 2010–2014: Baltás István (független)[9]
  • 2014–2019: Lajter Ferenc (független)[10]
  • 2019-től: Pivarcsi Csaba (független)[1]

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
2059
2041
1968
1958
1997
2003
201320142018202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93,1%-a magyarnak, 4,4% cigánynak, 0,3% németnek, 0,2% románnak, 0,2% szlováknak mondta magát (6,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 62,5%, református 6,6%, evangélikus 8,6%, görög katolikus 0,3%, felekezeten kívüli 8,3% (10,8% nem nyilatkozott).[11]

Nevezetességei

  • Helytörténeti emlékház.
  • A falu határában van a Duna-Tisza közének egyik legrégibb templomromja.
  • Ugyancsak a közelben található a híres nótaköltő Dankó Pista felújított kúriája.
  • A település legnagyobb ünnepe az október közepén megrendezett hagyományos Falunapok, amelynek keretében több száz vendég érkezik a községbe.

Itt születtek, itt éltek

Jegyzetek

  1. a b Helyi önkormányzati választások 2019 - Csengőd (Bács-Kiskun megye). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 23. (Hozzáférés: 2019. október 23.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. Részletek Pivarcsi János – Csengőd község településtörténete c. művéből
  4. Csengőd települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  5. Csengőd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 3.)
  6. Csengőd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 7.)
  7. Csengőd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 7.)
  8. Csengőd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 7.)
  9. Csengőd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  10. A 2014-es választás eredménye. (Hozzáférés: 2015. január 28.)
  11. Csengőd Helységnévtár