„1984-es Formula–1 világbajnokság” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő |
|||
1 193. sor: | 1 193. sor: | ||
== Fordítás == |
== Fordítás == |
||
*{{Fordítás|en|1984 Formula One World Championship|oldid=920394676}} |
*{{Fordítás|en|1984 Formula One World Championship|oldid=920394676}} |
||
==Jegyzetek== |
|||
{{jegyzetek}} |
|||
==Források== |
==Források== |
A lap 2019. november 15., 21:04-kori változata
1984-es FIA Formula–1 világbajnokság | |||
Niki Lauda, az 1984-es szezon világbajnoka | |||
Egyéni világbajnok | |||
Niki Lauda | 72 | ||
Konstruktőri világbajnok | |||
McLaren | 143.5 | ||
Az 1984-es Formula–1-es szezon volt a 38. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1984. március 25-étől október 21-éig tartott, tizenhat versenyen keresztül.
Az egyéni világbajnoki cím a szezon során a két McLaren-es csapattárs, Niki Lauda és Alain Prost versenyévé vált. Prost ugyan hét versenyt nyert meg, Lauda pedig csak ötöt, mégis utóbbi lett a világbajnok, méghozzá a sportág történetében rekordnak számító, mindössze félpontos különbséggel. Ez volt Lauda harmadik világbajnoki címe. Ő 1977 után nyert ismét, míg a McLaren 1974 után lett újra konstruktőri bajnok.
Teo Fabi személyében utoljára fordult elő a sport XX. századi történetében, hogy egy versenyző egyszerre induljon a Formula-1-ben és az Indianapolis 500 nagydíjon. Ezt legközelebb 2017-ben Fernando Alonso csinálta meg.
Tizenhat éves egyedülálló sikersorozat után a Ford-Cosworth motorokat kiszorította a turbófeltöltős motorok sora. Az 1967-es Formula–1 holland nagydíjon debütáló Cosworth motorokkal 155 nagydíjat nyertek meg a különböző csapatok.
Átigazolások
- A Brabham megtartotta a négyhengeres, most már 900 lóerős BMW-motort, vele együtt a világbajnoki címvédő Nelson Piquet-t. Riccardo Patrese helyére az olasz testvérpár, Teo Fabi és Corrado Fabi ültek be, váltva egymást, mert Teo egyidejűleg a CART-ban is versenyzett. Beszélték, hogy John Watson vagy a fiatal Roberto Moreno is aláírt volna, de a főszponzor - a Parmalat - inkább egy olasz versenyzőt szeretett volna.
- A Tyrrell vadonatúj párossal kezdett, Martin Brundle és Stefan Bellof mellett azonban Stefan Johansson és Mike Thackwell is szerepet kaptak. A Tyrrell volt az egyetlen csapat, akik az idénynek 530 lóerős V8-as Cosworth-szívómotorral vágtak neki.
- A Williams megtartotta Keke Rosberget és Jacques Laffite-ot. Motorjuk az előző szezon utolsó futamán már bevetett V6-os turbó Honda volt, 800 lóerővel.
- A McLaren kizárólagos jogot kapott a 750 lóerős TAG-Porsche turbómotorok használatára, amelyek a megelőző évben debütáltak. A francia Alain Prost csatlakozott a csapathoz előző évi második helyezése után, mellette pedig a kétszeres világbajnok Niki Lauda volt a másik versenyző. Noha a motor nem volt annyira erős, mint a riválisoké, az üzemanyagtakarékossága és a remek aerodinamikájú kasztni kompenzálta a hiányosságokat.
- A Lotus nagy reményekkel vágott neki az idénynek Renault turbómotorjaival és előző évi felállásukkal: Elio de Angelis és Nigel Mansell voltak a versenyzői.
- A kiábrándítóra sikeredett 1983-as szezonbefejezést követően a gyári Renault-csapat nemcsak a versenyzőit, de a tervezőmérnökét is lecserélte. Új pilótái Patrick Tambay és Derek Warwick lettek, a motor pedig egy 800 lóerős turbó erőforrás.
- A Toleman, feltörekvő kiscsapatként leigazolta Johnny Cecotto-t és az újonc Ayrton Sennát, de emellett Stefan Johansson és Pierluigi Martini is szerepet kaptak. A motor maradt az előző évi négyhengeres Hart-turbómotor. Az évet Pirelli abroncsokkal kezdték, majd szezon közben Michelin gumikra váltottak.
- Az Alfa Romeo (melyet átvett az Euro Racing, a név megtartása mellett) elvesztette főszponzorát, a Marlborót, de helyette megkapta a Benettont. Új versenyzői Riccardo Patrese és Eddie Cheever lettek. Motorjuk az erős, de sokat fogyasztó V8-as Alfa Romeo-turbó maradt.
- A Ferrari továbbfejlesztette előző évi modelljét, melyet 850 lóerős V6-os turbómotor hajtott. Két versenyzője René Arnoux és az olasz Michele Alboreto voltak.
- A Ligier V6-os Renault turbómotorra váltott az előző évi Cosworth-szívómotorról. Versenyzői François Hesnault és Andrea de Cesaris lettek.
Összefoglaló
Az előzetes várakozások alapján mindenki az előző évi Brabham-Renault-Ferrari hármas harcára számított, melybe a McLaren, a Williams, és a Lotus esetlegesen beleszólhatott. Nagy meglepetésre a McLaren kiemelkedett ebből a mezőnyből, a kétszeres világbajnok Niki Lauda és a kilencszeres futamgyőztes Alain Prost uralták a mezőnyt.
Az újonnan bevezetett üzemanyag-szabályok a sebesség csökkentését szolgálták, így már csak 220 liter üzemanyagot használhattak a turbómotoros autók, a verseny közbeni tankolást pedig betiltották. Némi trükközésre adott módot, hogy csak az üzemanyagtartály mérete volt adott, de ha abba különféle trükkökkel, például fagyasztással több üzemanyag fért, az is szabályos volt. A TAG, amely ekkor a Williams szponzora is volt, egy megállapodás keretén belül a McLaren kizárólagos tervezője lett, és úgy alkották meg a Porsche-turbómotort, hogy a gyártó energiatakarékosság terén szerzett tapasztalatait is felhasználták.
A világbajnoki címvédő Nelson Piquet és a Brabham-BMW ideális páros voltak, kilenc pole pozíciót is szerzett, de az első hét futamon még pontot sem sikerült szereznie motorhiba és turbóhiba miatt, így le kellett tennie a címvédésről. Ennek ellenére a végsőkig küzdött, és a szezon végén is számtalanszor volt, hogy vezette a versenyt, amelyet aztán rendre valamilyen meghibásodás miatt vagy fel kellett adnia, vagy az üzemanyaggal spórolás miatt lassítania kellett. Helyette az idény a McLaren két versenyzője közti titáni küzdelemről szólt. Prost, akit a Renault csapattól az előző év végén kirúgtak (mert nyíltan kritizálta csapatát) főleg az időmérőkön volt nagyon gyors, de Lauda a versenyeken képes volt tartani vele a tempót. A két évvel korábban a Formula–1-be visszatérő Lauda úgy tűnt, semmit nem vesztett korábbi elszántságából és lendületéből, de Prost személyében emberére akadt. Az időmérő edzéseket nem is nagyon erőltette, inkább a versenystratégiára koncentrált. Megbízhatósága és folyamatos pontgyűjtögetése eredményezte azt, hogy végül ha mindössze fél ponttal is, de világbajnok lehetett. Ráadásul Denny Hulme után másodikként vitte ezt véghez úgy, hogy az idényben egyetlen pole-pozíciót sem szerzett.
Prost mindazonáltal balszerencsésnek volt nevezhető, hogy ismét elveszítette a világbajnoki címért folytatott küzdelmet. Hét versenyt nyert meg, míg Lauda csak ötöt, a monacói nagydíj után pedig 4 és fél pontot veszített azzal, hogy az esőben félbeszakították a futamot. Ezt a félbeszakítást - amelyet Jacky Ickx kérésére rendeltek el, és a versenybírókkal meg sem tárgyalta a döntését - sokan vitatták; állítólag a Porsche érdekeltségi körében dolgozó Ickx akkor intette le a futamot, amikor a Porsche-motorral küzdő Prostnak még éppen esélye volt nyerni a feltörekvő Tolemanos Sennával szemben. A megszakításkor Senna haladt az élen, de mivel ilyenkor az előző körös eredményeket kell figyelembe venni, így csak második lett. A Toleman mérnökei szerint a felfüggesztés sérülése miatt egyébként be sem tudta volna fejezni a futamot normál körülmények között.
Idény közben a Tyrrell csapatot súlyos büntetéssel szankcionálták. A detroiti kelet-amerikai nagydíj után, ahol Martin Brundle második helyezést ért el, a versenybírák szennyeződéseket találtak a vízbefecskendező rendszerben, valamint becsomagolt ólomgolyókat az üzemanyagtartályban. Vizsgálatokat végeztek, melynek végén kiderült, hogy a csapat üzemanyagot tankolt verseny közben, amely attól az évtől kezdve egészen 1994-ig szigorúan tilos volt. Ennek következtében diszkvalifikálták őket és elvették addig szerzett 13 pontjukat - bár a versenyeken továbbra is indulhattak, amit az utolsó három futam kivételével meg is tettek. Sokan túlzásnak érezték a FISA döntését, és úhgy vélték, hogy az egész csak statuálás, amit azért tettek meg, mert az előző idényben a Brabham simán megúszott egy hasonló esetet, amikor bevallották, hogy az autójuk egy szabálytalan keverékű üzemanyag miatt könnyebb volt.
A McLaren dominált, a Formula–1 történetének addigi legnagyobb sikerszériáját aratta 12 futamgyőzelemmel, ebből négy kettős győzelem volt. Ennek köszönhetően nem volt nehéz a konstruktőri cím elnyerése sem, 86 pontos előnnyel a Ferrari előtt. A Brabham nyert még két versenyt, a Ferrari és a Williams pedig egyet-egyet. Ez utóbbi volt a Honda turbómotor első győzelme abból a 40-ből, melyet 1988-ig szereztek, illetve 17 év után az első Honda-motoros győzelem. Az amerikai nagydíjat először és utoljára tartották Dallasban, a 40 fokos texasi nyár ugyanis alaposan próbára tette a versenyzőket és a technikát is, az aszfalt pedig tönkrement. A problémák ellenére egy nagyon jó versenyt láthattak a nézők, még ha csak 7 autó is ért célba. Mivel az azt megelőző detroiti nagydíjon is csak hatan fejezték ve a versenyt, ezért ezt a két futamot Denis Jenkinson sportújságíró "roncsderbinek" nevezte.
Zolderben harmadszor és utoljára rendeztek belga nagydíjat. A pályán, ahol Gilles Villeneuve meghalt, Michele Alboreto aratott győzelmet, éppen Villeneuve 27-es rajtszámával. Szintén utoljára rendezték meg a francia nagydíjat Dijonban.
Versenyről versenyre
Brazília
Dél-Afrika
Belgium
San Marino
Franciaország
Monaco
Kanada
Kelet-Amerika (Detroit)
Amerika (Dallas)
Nagy-Britannia
NSZK
Ausztria
Hollandia
Olaszország
Európai nagydíj (Nürburgring)
Portugália
Nagydíjak
A bajnokság végeredménye
Versenyzők
Pontozás:
Helyezés | 1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7.-20. |
---|---|---|---|---|---|---|---|
Pont | 9 | 6 | 4 | 3 | 2 | 1 | 0 |
Helyezés | Versenyző | BRA |
RSA |
BEL |
SMR |
FRA |
MON |
CAN |
USE |
USA |
GBR |
GER |
AUT |
NED |
ITA |
EUR |
POR |
Pont |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1 | Niki Lauda | Ki | 1 | Ki | Ki | 1 | Ki | 2 | Ki | Ki | 1 | 2 | 1 | 2 | 1 | 4 | 2 | 72 |
2 | Alain Prost | 1 | 2 | Ki | 1 | 7 | 1 | 3 | 4 | Ki | Ki | 1 | Ki | 1 | Ki | 1 | 1 | 71.5 |
3 | Elio de Angelis | 3 | 7 | 5 | 3 | 5 | 5 | 4 | 2 | 3 | 4 | Ki | Ki | 4 | Ki | Ki | 5 | 34 |
4 | Michele Alboreto | Ki | 11 | 1 | Ki | Ki | 6 | Ki | Ki | Ki | 5 | Ki | 3 | Ki | 2 | 2 | 4 | 30.5 |
5 | Nelson Piquet | Ki | Ki | 9 | Ki | Ki | Ki | 1 | 1 | Ki | 7 | Ki | 2 | Ki | Ki | 3 | 6 | 29 |
6 | René Arnoux | Ki | Ki | 3 | 2 | 4 | 3 | 5 | Ki | 2 | 6 | 6 | 7 | 11 | Ki | 5 | 9 | 27 |
7 | Derek Warwick | Ki | 3 | 2 | 4 | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | 2 | 3 | Ki | Ki | Ki | 11 | Ki | 23 |
8 | Keke Rosberg | 2 | Ki | 4 | Ki | 6 | 4 | Ki | Ki | 1 | Ki | Ki | Ki | 8 | Ki | Ki | Ki | 20.5 |
9 | Ayrton Senna | Ki | 6 | 6 | NK | Ki | 2 | 7 | Ki | Ki | 3 | Ki | Ki | Ki | Ki | 3 | 13 | |
10 | Nigel Mansell | Ki | Ki | Ki | Ki | 3 | Ki | 6 | Ki | 6 | Ki | 4 | Ki | 3 | Ki | Ki | Ki | 13 |
11 | Patrick Tambay | 5 | Ki | 7 | Ki | 2 | Ki | Ki | Ki | 8 | 5 | Ki | 6 | Ki | Ki | 7 | 11 | |
12 | Teo Fabi | Ki | Ki | Ki | Ki | 3 | Ki | 4 | 5 | Ki | Ki | 9 | ||||||
13 | Riccardo Patrese | Ki | 4 | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | 12 | Ki | 10 | Ki | 3 | 6 | 8 | 8 |
14 | Jacques Laffite | Ki | Ki | Ki | Ki | 8 | 8 | Ki | 5 | 4 | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | 14 | 5 |
15 | Thierry Boutsen | 6 | 12 | Ki | 5 | 11 | NK | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | 5 | Ki | 10 | 9 | Ki | 5 |
16 | Eddie Cheever | 4 | Ki | Ki | 7 | Ki | NK | 11 | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | 13 | 9 | Ki | 17 | 3 |
17 | Stefan Johansson | Kiz | Kiz | NK | Kiz | 4 | Ki | 11 | 3 | |||||||||
18 | Andrea de Cesaris | Ki | 5 | Ki | 6 | 10 | Ki | Ki | Ki | Ki | 10 | 7 | Ki | Ki | Ki | 7 | 12 | 3 |
19 | Piercarlo Ghinzani | Ki | Vi | Ki | NK | 12 | 7 | Ki | Ki | 5 | 9 | Ki | Ki | Ki | 7 | Ki | Ki | 2 |
20 | Marc Surer | 7 | 9 | 8 | Ki | Ki | NK | Ki | Ki | Ki | 11 | Ki | 6 | Ki | Ki | Ki | Ki | 1 |
21 | Jo Gartner | Ki | Ki | Ki | Ki | 12 | 5 | Ki | 16 | 0 | ||||||||
22 | Gerhard Berger | 12 | 6 | Ki | 13 | 0 | ||||||||||||
23 | François Hesnault | Ki | 10 | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | 8 | 8 | 7 | Ki | 10 | Ki | 0 | |
24 | Corrado Fabi | 9 | Ki | Ki | 7 | Ki | 0 | |||||||||||
25 | Mauro Baldi | Ki | 8 | Ki | 8 | Ki | NK | 8 | 15 | 0 | ||||||||
26 | Manfred Winkelhock | Kiz | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | 8 | Ki | 8 | Ki | Ki | Ki | NI | 10 | 0 | ||
27 | Jonathan Palmer | 8 | Ki | 10 | 9 | 13 | NK | Ki | Ki | Ki | Ki | 9 | 9 | Ki | Ki | Ki | 0 | |
28 | Huub Rothengatter | HN | NK | Ki | HN | 9 | HN | Ki | 8 | 0 | ||||||||
29 | Johnny Cecotto | Ki | Ki | Ki | HN | Ki | Ki | 9 | Ki | Ki | NK | 0 | ||||||
30 | Philippe Alliot | Ki | Ki | NK | Ki | Ki | NK | 10 | Ki | Ki | Ki | 11 | 10 | Ki | Ki | Ki | 0 | |
— | Stefan Bellof | Kiz | Ki | Kiz | Kiz | Kiz | Kiz | Kiz | Kiz | Ki | Kiz | Kiz | Kiz | 0 | ||||
— | Martin Brundle | Kiz | Ki | Kiz | Kiz | Kiz | NK | Kiz | Kiz | NK | 0 | |||||||
— | Mike Thackwell | Ki | NK | 0 | ||||||||||||||
— | Philippe Streiff | Ki | 0 | |||||||||||||||
— | Pierluigi Martini | NK | 0 | |||||||||||||||
Helyezés | Versenyző | BRA |
RSA |
BEL |
SMR |
FRA |
MON |
CAN |
USE |
USA |
GBR |
GER |
AUT |
NED |
ITA |
EUR |
POR |
Pont |
Konstruktőrök
Helyezés | Konstruktőr | Model | Motor | Gumi | Győzelem | Dobogós hely | Pole | Leggy. kör | Pont |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1 | McLaren-TAG | MP4/2 | TAG Porsche P01 | M | 12 | 18 | 3 | 8 | 143,5 |
2 | Ferrari | 126C4 | Ferrari 031 | G | 1 | 8 | 1 | 3 | 57,5 |
3 | Lotus-Renault | 95T | Renault EF4B | G | 6 | 2 | 47 | ||
4 | Brabham-BMW | BT53 | BMW M12/13 | M | 2 | 5 | 9 | 3 | 38 |
5 | Renault | RE50 | Renault EF4 | M | 5 | 1 | 2 | 34 | |
6 | Williams-Honda | FW09 FW09B |
Honda RA163E | G | 1 | 2 | 25,5 | ||
7 | Toleman-Hart | TG183B TG184 |
Hart 415T | P M | 3 | 1 | 16 | ||
8 | Alfa Romeo | 184T | Alfa Romeo 890T | G | 1 | 11 | |||
9 | Arrows-BMW | A7 | BMW M12/13 | G | 3 | ||||
10 | Ligier-Renault | JS23 JS23B |
Renault EF4 | M | 3 | ||||
11 | Arrows-Ford | A6 | Ford Cosworth DFV | G | 3 | ||||
12 | Osella-Alfa Romeo | FA1E FA1F |
Alfa Romeo 890T | P | 2 | ||||
13 | Spirit-Hart | 101 101B |
Hart 415T | P | |||||
14 | Spirit-Ford | 101C | Ford Cosworth DFV | P | |||||
15 | ATS-BMW | D7 | BMW M12/13 | P | |||||
16 | RAM-Hart | 01 02 |
Hart 415T | P | |||||
KIZÁRVA | Tyrrell-Ford | 012 | Ford Cosworth DFY | G |
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1984 Formula One World Championship című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.