Circuit Park Zandvoort

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Circuit Park Zandvoort
Zandvoort.svg
Adatok
Hely  Hollandia, Zandvoort
Épült 1939
Bezárták
Tervező
Versenyek DTM, Formula–1, Masters of Formula–3
Hossz 2.6 mérföld
Kanyarok 11
Abszolút pályacsúcs 1:19,880
(Luca Badoer, Ferrari, )
Versenyen futott pályacsúcs 1:19,880
(Luca Badoer, Ferrari, )
Elhelyezkedése
Circuit Park Zandvoort (Hollandia)
Circuit Park Zandvoort
Circuit Park Zandvoort
Pozíció Hollandia térképén
é. sz. 52° 23′ 20″, k. h. 4° 32′ 27″Koordináták: é. sz. 52° 23′ 20″, k. h. 4° 32′ 27″

A Circuit Park Zandvoort a közvetlenül az Északi-tenger mellett elhelyezkedő holland Zandvoort település mellett található versenypálya, amelyen 1952-től 1985-ig harmincszor rendeztek Formula–1-es versenyt.

Története[szerkesztés]

A pálya 1948-as tervezése nagy részben Johannes Hugenholtz nevéhez fűződik. Az egykori, alig 4,2 km hosszú létesítmény között – kisebb megszakításokkal – harminc alkalommal adott otthont a Formula–1 holland nagydíjnak. A korábbi vonalvezetés főleg gyors kanyarokból, illetve egy hajtűkanyarból állt, ami a célegyenes után következett. A pályát 1971 után már nem találták elég biztonságosnak, mivel az 1970. június 21-én megrendezett futam alatt Piers Courage balesetet szenvedett, és égő autójában meghalt. Annak ellenére, hogy Panorama néven új sikánt építettek, 1973. július 29-én a brit Roger Williamson is halálos égési sérülések következtében hunyt el. 1979-ben egy újabb sikánnal bővült a pálya. 1980. július 20-án a német Formula–2-es versenyző, Hans-Georg Bürger is meghalt a Formula-2 Európa-bajnokság versenyén. 1985-ben a Formula–1 végleg elbúcsúzott a zandvoorti pályától. A létesítményt 1998-ban építették át utoljára, és alakították ki mai, 4,26 km-es hosszát. A pályát jelenleg többek között a DTM-nek, a Túraautó-világbajnokságnak, az A1 GP-nek és néhány nemzeti versenynek szolgál otthonául.

Halálos balesetek a pályán[szerkesztés]

Piers Courage az 1970-es holland nagydíjon egy csatában elvesztette uralmát az autója felett és felborult, és autója kiégett. A pilóta halálos égési sérüléseket szenvedett. Az 1973-as holland nagydíjon a brit Roger Williamson falnak ment autójával és felborult, majd átcsúszott a pálya másik oldalára és a kocsi égni kezdett. David Purley szemtanúja volt a balesetnek, megállt, megvárta míg a többiek elmentek és átszaladt a pályán. Megkísérelte visszaborítani az autót, de nem sikerült. Segítséget kért a pályamunkásoktól de ők féltek, hogy felrobban. Purley elvett egy poroltót és próbálta eloltani az egyre nagyobb lángokat, majd amikor egy pályamunkás meg akarta őt akadályozni a tűz oltásában, arcon ütötte. Percekig tartó szenvedés után Purley feladta, és búsan elsétált. Hősiességéért később kitüntették. A következő versenyen nem állt rajthoz, sőt el sem utazott, ő vitte Roger Williamson koporsóját a temetésén. Purley 1985. július 2-án lezuhant repülőjével és meghalt.[1]

Különféle vonalvezetések, kanyarok[szerkesztés]

A pálya vonalvezetése az évek során többször módosult:

  • 1948-1973: 4,193 km (2,605 m)
  • 1973-1980: 4,226 km (2,626 m)
  • 1980-1989: 4,252 km (2,642 m)
  • 1989-1998: 2,526 km (1,57 m)
  • 1999 óta: 4,3 km (2,672 m)

A pályán a következő kanyarok találhatóak:

  • Tarzan (1)
  • Gerlach (2)
  • Hugenholtz (3)
  • Hunzerug (4)
  • Rob Slotemaker (5)
  • Scheivlak (6)
  • Masters (korábban Marlboro) (7)
  • Renault (8)
  • Vodafone (9)
  • Audi S (10 + 11)
  • Kumho (12)
  • Arie Luyendyk (13)

A legnagyobb szintkülönbség a pályán 15 méter.

A célegyenes egy A1GP-verseny alatt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Farkas Péter, Gerse József: Úgy kell nekik az adrenalin, mint nekünk az alvás. GP Hírek. Origo, 2014. január 4. (Hozzáférés: 2017. november 12.)

Források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Circuit Park Zandvoort témájú médiaállományokat.