Huszt (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Huszt szócikkből átirányítva)
Huszt (Хуст)
Hust panorama.jpg
Huszt címere
Huszt címere
Huszt zászlaja
Huszt zászlaja
Közigazgatás
Ország  Ukrajna
Terület Kárpátalja
Rang területi jelentőségű város
Polgármester Volodimir Kascsuk
Irányítószám 90400
Körzethívószám +380 3142
Népesség
Teljes népesség 28 438 fő (2011)[1] +/-
Magyar lakosság 1 700
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 164 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Huszt (Ukrajna)
Huszt
Huszt
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 10′ 27″, k. h. 23° 17′ 23″Koordináták: é. sz. 48° 10′ 27″, k. h. 23° 17′ 23″
Huszt weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Huszt témájú médiaállományokat.

Huszt (ukránul Хуст (Huszt), németül Hus(s)t) területi jelentőségű város Ukrajnában, Kárpátalján, a Huszti járás székhelye.

Fekvése[szerkesztés]

A város Nagyszőlőstől 24 km-re északkeletre, a Nagy-ág és a Husztica patak tiszai torkolatánál épült. Körösös és Túlnagyágtelep tartozik hozzá.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a Husztica patak nevéből származik, az pedig a szláv husztka (= kendő) főnévből a völgykatlan formájáról ahol fekszik.

Története[szerkesztés]

A református templom Huszton
A városháza

1329-ben Huszth alakban említik. Várát 1090-ben Szent László építtette a kunok ellen. A tatárjárás után 1318 körül állították helyre. A település 1329-ben kiváltságokat kapott.

1458-ban ide záratta Mátyás a lázadó Szilágyi Mihályt. 1514-ben a helyi parasztok elfoglalták. 1526-ban Erdély része lett. 1546-ban Ferdinánd serege foglalta el, 1594-ben a települést a tatárok elpusztították, de a várat nem tudták bevenni. 1644-ben I. Rákóczi György, 1657-ben a lengyelek, 1661-62-ben a török és tatár seregek ostromolták. Huszt várában hunyt el 1667. május 13-án gr. Rhédey Ferenc erdélyi fejedelem, Máramaros vármegye főispánja. A kurucok előtt a vár 1703. augusztus 17-én kapitulált, akik itt kiáltották ki Erdély függetlenségét. 1711-ben az osztrákok vették be, utolsóként a magyar várak közül. A megrongálódott várat 1766. július 3-án villám sújtotta és leégett, majd 1798-ban egy újabb vihar a tornyát is ledöntötte, azóta rom.

A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Huszti járásának székhelye volt.

A csehszlovákiai autonóm Kárpátalja székhelye lett 1938-ban, miután a korábbi székhely Ungvár az első bécsi döntéssel magyar közigazgatásba került.

1939 március 14-én, Csehszlovákia szétesése után itt jelentette be államfőként Avgusztin Volosin Kárpátalja függetlenségét. Az új állam fővárosa Huszt lett, ám a város másnap magyar megszállás alá került, vezetői zömmel Romániába menekültek. Huszt ezt követően 1944-ig ismét Magyarország része, a Máramarosi közigazgatási kirendeltség székhelye (1944. október 24-én foglalták el a szovjet csapatok).

Népessége[szerkesztés]

1910-ben Husztnak 10 292 lakosa volt, melyből 5230 ruszin, 3505 magyar és 1535 német lakos.

2001-ben 31 900 lakosából 28 500 ukrán (és ruszin), 1700 magyar, 1200 orosz és 100 cigány volt.

Lakossága 2011. január 1-jén 28 438 fő volt.

Közlekedés[szerkesztés]

A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.

Látnivalók[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

A huszti zsinagóga

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]