Tokió
| Tokió (東京都, Tōkyō) | |||
 |
|||
|
|||
| Egyéb jelképek | |||
| Fa | ginkófa | ||
| Virág | szakura | ||
| Madár | dankasirály | ||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Japán |
||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 13 185 502 fő (2011)[1] +/- | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | JST, UTC+9 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Tokió
Pozíció Japán térképén
|
|||
| é. sz. 35° 41′ 22″, k. h. 139° 41′ 30″ | |||
| Tokió weboldala | |||
Tokió (japánul 東京, 
kiejtése✩, Hepburn-átírással Tōkyō) Japán közigazgatási központja, a japán kormány és a császár székhelye. Egyike Japán 47 prefektúrájának, nem egyetlen városként kormányozzák. Hozzávetőlegesen 12 millió ember – az ország lakosságának 10%-a – él Tokióban, míg a Nagy Tokió Agglomerációban 33-36 millióan laknak, és ezzel ez a világ legnépesebb urbanizált területe.
Tokió a Kantó régióban, a legnagyobb japán szigeten, Honsún fekszik. Központjának koordinátái 35° 41' ÉFSZ, 139° 46' KFH. Területe Ogaszavara szigetéig terjed, amely a Csendes-óceánon 1000 km-re délkeletre található.
Mint az ország politikai, üzleti, gazdasági, oktatásügyi és kulturális központja, Japánon belül Tokióban van a legtöbb cég központja, gazdasági intézménye, egyeteme és főiskolája, múzeuma, színháza, vásárló és szórakoztató létesítménye. Rendkívül fejlett tömegközlekedéssel rendelkezik, ez főleg a vonatra és a metróra vonatkozik.
Az Economist Intelligence Unit 2011-es rangsora szerint a világ 18. legélhetőbb városa.[2]
Tartalomjegyzék |
Történelem[szerkesztés]
Előtérben a Nidzsubasi híddal
Tokió felemelkedése két emberhez köthető: Tokugava Iejaszu sógunhoz és Meidzsi császárhoz. 1603-ban, miután Japán addig háborúban álló részeit egyesítették, Tokugava Iejaszu Edóba (a mai Tokió) helyezte székhelyét. Emiatt a város nagyon gyors fejlődésnek indult, és hamar a világ egyik legnagyobb településévé vált. Lakossága már a 18. században elérte az 1 milliót. Spontán módon vált Japán fővárosává, még ha a császár Kiotót jelölte is ki a birodalma központjává.
263 évvel később a sógunátust megdöntötte két déli prefektúra (Csósú és Szacuma) és visszaállították a császári hatalmat. 1869-ben a névleges vezető, a 17 éves Meidzsi császár Edóba költözött, és a várost átnevezte Tokióra (a tokió szó jelentése „Keleti Főváros”). A város már ekkor politikai, gazdasági és kulturális központ volt, valamint a császár is ide helyezte a székhelyét, így Tokió az ország valódi fővárosává válhatott. Az Edo-kastélyból lett a tokiói császári palota.
Tokiót kétszer rázta meg hatalmas katasztrófa, melyből alig sikerült felépülnie. Először a nagy kantói földrengés 1923-ban, majd a második világháború. Az 1945-ös tokiói bombázás majdnem olyan pusztító volt, mint a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák együttvéve. Egész kerületek váltak a földdel egyenlővé. Manapság már nem nagyon lehet ezeknek a nyomait látni a városon, de a lakók még mindig viselik a megrázkódtatás nyomait.
A háború után Tokiót nagyon fejlett földalatti- és vonathálózattal építették újjá, amit az 1964. évi nyári olimpiai játékokon mutattak be a világnak. A hetvenes években tovább fejlődött a város, megépült a Sunshine 60 felhőkarcoló és az új, sokszor vitatott repülőtér, a Narita (a városon kívül). A népesség a környező területeket is beleszámítva 11 millió főre duzzadt. A város földalatti- és vonathálózata a világ legforgalmasabb ilyen jellegű rendszere lett, miután egyre több ember költözött Tokióba. A 80-as években a lakásárak az egekbe szöktek egy spekulációs ingatlan-buborék miatt: sokan nagyon meggazdagodtak, de a 90-es években a buborék kipukkadt, bankok és magánemberek tömege vesztette el minden pénzét emiatt. Ezután gazdasági recesszió következett, így az 90-es éveket „elveszett évtized”-nek nevezik, és ez a recesszió ma is tart.
Tokiót sokszor erős földrengések rázták meg 1703-ban, 1782-ben, 1812-ben, 1855-ben és 1923-ban. Az 1923-as, a Richter-skála szerinti 8,3-as erejű földrengés 142 000 embert ölt meg.
Földrajz és közigazgatás[szerkesztés]
amelyet 1964. október 1-je óta használnak. A lobogón található nap egy stilizált kandzsi írásjegy, amely a város fejlődését szimbolizálja.
243 méter magas, 1991-ben készült el.
A Tokió prefektúra három nagy részből tevődik össze: 23 kerületből (a volt Tokió város), Tamából (Nyugat-Tokió) és a szigetekből.
Tokió szárazföldi része a Tokiói-öböltől északnyugatra fekszik, kelet-nyugati irányban 90 km-ig, észak-déli irányban 25 km-ig húzódva. Keleten a Csiba, nyugaton a Jamanasi, délen a Kangava és északon a Szaitama prefektúra határolja. A szárazföldi részt két részre, speciális kerületekre és Tamára oszlik.
A Tokió prefektúra magába foglalja még a Csendes-óceánban fekvő két szigetcsoportot, az Izu-szigeteket, amelyek majdnem párhuzamosan fekszenek az Izu-félszigettel, valamint az Ogaszavara-szigecsoportot, amely több mint 1000 km-re található Japán fő szigeteitől.
A japán törvények értelmében Tokió metropoliszként (to, 都) van megjelölve. Közigazgatási felosztása megegyezik a többi prefektúrájáéval. Bár egy tucat rész fekszik kisebb területen, ezek is városnak vannak minősítve. Ide soroljuk a 23 kerületet, amelyek 1943-ig Tokió várost alkották, de most különálló, önkormányzó, polgármesterrel, városi tanáccsal és városi jogokkal rendelkező részekként vannak elismerve. Ezen kerületek mellett Tokió körülfog még 26 további várost (市 -shi), öt települést (町 -chō vagy machi) és kilenc falut (村 -son vagy -mura), ezek mindegyike saját önkormányzattal rendlekezik. A lakosok által választott fővárosi és önkormányzati gyűlést a Tokiói Fővárosi Önkormányzat irányítja, amelynek székhelye Sindzsuku kerületben található.
Tokió kerületei[szerkesztés]
A 23 kerület (特別区, tokubecuku, szó szerint 'különleges kerületek') régebben Tokió várost alkotta, de ez 1943. július 1-jén egybeolvadt a Tokió prefektúrával (東京府, tókjófu), és így elvesztette törvényhatósági jogát. A kialakult város kerületekre lett felosztva, melyek mindegyike rendelkezik önkormányzattal, választott polgármesterrel és tanáccsal.
A 2003. szeptember 1-jei adatok szerint a 23 kerület összesített népessége 8,34 millió fő, népsűrűsége 13 416 fő/km².
A kerületek[szerkesztés]
- Adacsi, Arakava, Bunkjó, Csijoda, Csúó, Edogawa, Itabasi, Kacusika, Kita, Kótó, Meguro, Minato, Nakano, Nerima, Óta, Sibuja, Sinagava, Sindzsuku, Suginami, Szetagaja, Szumida, Taitó, Tosima.
Nyugat-Tokió (Tama)[szerkesztés]
Tokió kerületeitől nyugatra, a metropolisz kisebb városokból és falvakból áll, amelyek ugyanolyan jogokkal rendelkeznek mint Japán többi települései. Amíg ezeknek a városoknak a többsége csak „alvó városként” funkcionál a Tokió központjában dolgozó munkásoknak, néhányuk rendelkezik üzleti és ipari központokkal. Összefogó néven ezt a területet Tamának, ill. Nyugat-Tokiónak nevezik.
Szigetek[szerkesztés]
A Tokióhoz tartozó szigetek összterülete kb. 406 km². Lakossága folyamatosan csökken, 2005. szeptember 1-jén 26 000 fő – a népsűrűség 65 fő/km² – volt.
Ez a terület természeti kincsekben és tengeri nyersanyagokban igen gazdag. Mindemellett azonban a szigetek kicsik, földrajzilag izoláltak, pénzügyileg gyengék és javítaniuk kell az életszínvonalt, fejleszteniük kell a tengeri és légi közlekedést valamint az orvosi ellátást.
Tokióhoz két szigetcsoport tatozik: az Idzu-szigetek és az Ogaszavara-szigetek. Az Idzu-szigetek amely egy vulkanikus szigetcsoport. A szigetek mind a 9 tagja része a Fudzsi-Hakone-Idzu Nemzeti Parknak, néhányukat az Edo-korszakban börtönként használták. Az Ogaszavara-szigetek (vagy Bonin-szigetek) 1000 km-re délre fekszenek Tokió központjától. A szigetcsoportot kb. 30 kisebb sziget alkotja, melyek közül csak Csicsi-dzsima és a Haha-dzsima lakott.
Gazdaság[szerkesztés]
Tokió egyik gazdasági negyede
Tokióé a világ legnagyobb városi gazdasága: sok nemzetközi óriáscég, befektetési bank és biztosító társaság központja itt található, emellett Japán közlekedési, televíziós és információs központja is. GDP-je eléri a 1,315 milliárd dollárt, ami több mint Kanadáé, Dél-Koreáé és Mexikóé együttvéve.
A második világháború utáni gazdasági növekedés alatt sok cég a központját más nagyvárosokból, például Oszakából is Tokióba helyezte. Ezzel kezdődött el a népesség rohamos növekedése, és a lakásárak égbe szökése.
A tokiói tőzsde a második legnagyobb tőzsde a világon.
Demográfia[szerkesztés]
a Sibuja pályaudvar mellett.
Tokió a világ egyik legnagyobb városa, 23 kerületében több mint 8 millió ember lakik. Nappal a népesség 2,5 millióval megnő, a városba érkező munkások és diákok miatt, akik naponta utaznak be a központba. Ez legjobban a három központi kerületben, Csijodában, Csuóban és Minatóban érezhető, ahol a három rész összlakossága éjjel 300 000, nappal viszont majdnem 2 millió fő.
Tokióban 5 jelentősebb kisebbség él: kínaiak (120 331), koreaiak (103 191), filippinók (31 505), amerikaiak (18 043) és a britek (7 585).
| Terület szerint | Tokió prefektúra 23 kerület Nyugat-Tokió (Tama) Szigetek |
12,36 millió fő 8,34 millió fő 4 millió fő 27 000 fő |
| Kor szerint | Fiatalkorú (0-14 év között) Dolgozó (15-64 év között) Nyugalmazott (65 év felett) |
1,433 millió fő (12%) 8,507 millió fő (71.4%) 2,057 millió fő (16.6%) |
| Napszak szerint | Nappal Éjjel |
14,667 millió fő 12,017 millió fő |
| Nemzetiség szerint | Külföldi származású lakos | 353 826 fő |
| Év szerint | 23 kerület | 1875 – 595 900 fő 1935 – 5 875 667 fő 2005 – 8 336 612 fő |
Közlekedés[szerkesztés]
Tokió Japán legnagyobb belföldi és nemzetközi vasúti, közúti és légi csomópontja. A városi tömegközlekedés nagyrészt a tiszta és hatékony, bár néha zsúfolt földalatti- és vasúthálózaton zajlik, melyet több társaság üzemeltet. A buszok, villamosok és mágnesvasutak csak másodlagos szerepet töltenek be. A vasútállomások nem csak a közlekedés, hanem Tokió és Japán városi életének központjai.
A Tokió belvárosától néhány kilométerre fekvő Tokiói nemzetközi repülőtér („Haneda”) főként a belföldi, a Csiba prefektúrában található Narita nemzetközi repülőtér pedig a városba érkező nemzetközi forgalmat bonyolítja le.
A tokiói közlekedés legnagyobb része vasúton zajlik. A JR East működteti a legnagyobb vasúthálózatot Tokióban, magába foglalva a Yamanote-vonalat, amely körbejár a japán főváros központjában. A Tokyo Metro Co., Ltd. és a Tokyo Metropolitan Bureau of Transportation a város metróhálozatát, a fővárosi önkormányzat és a privát szállítók pedig a busz hálózatot üzemeltetik. A helyi, regionális és belföldi vasúti járatok a Tokió és a Sindzsuku pályaudvarról érhetők el.
Nevezetességek[szerkesztés]
Minató városrészben.
Templomok és szentélyek[szerkesztés]
- Szenszodzsi templom: buddhista teplom Aszakuszában, amely 645-ben épült, és ezzel Tokió legöregebb temploma.
- Meidzsi szentély: sintoista szentély Tokió szívében, amelyet Meidzsi császárnak és hitvesének, Soken császárnőnek szenteltek.
- Szengakudzsi templom: kis templom Minatóban, ahol a 47 ronin van eltemetve
- Jaszukuni szentély: sintoista szentély amely emléket állít a második világháborúban elesett japán katonáknak
- Zodzsodzsi templom: a templomot 1393-ban építették, mai helyére, Kantóba, 1598-ban került. Ez a buddhista Dzsodo szektafő temploma
- Ana Hacsimangu szentély: sintoista szentély Tokió Waszeda városrészében. Évente lovasíjász versenyeket rendeznek itt (Takato-na-baba).
Parkok és Közkertek[szerkesztés]
Egyéb[szerkesztés]
Kultúra[szerkesztés]
Tokióban számos múzeum található. Az Ueno Parkban található a Tokiói Nemzeti Múzeum, amely Japán legnagyobb múzeauma, az ország legjelentősebb művészeti gyűjteménye; a Nyugati Művészetek Nemzeti Múzeuma és a Tokiói Fővárosi Múzeum, amely nagy mennyiségű japán, modern művészeti alkotást és csaknem 10 000 japán és külföldi filmet tartalmaz. Az Ueno Parkban található a Nemzeti Tudományi Múzeum és a városi állatkert. A Nedzu Múzeum Aojamában, az Edo-Tokió Múzeum Szumidában, a Országgyűlési Könyvtár, a Nemzeti Archívum és a Modern Művészetek Nemzeti Múzeuma a császári palota közelében fekszenek.
Múzeumok[szerkesztés]
- Tokió Nemzeti Múzeum
- Nyugati Művészetek Nemzeti Múzeuma
- Edo-Tokió Múzeum
- Tokiói Városi Teien Művészeti Múzeum
Színházak[szerkesztés]
- Kabuki-dza
- Nemzeti Noh Színház (Kokuricu Nohgaku-do)
- Nemzeti Színház (Kokuricu Gekidzso)
Modern építészet[szerkesztés]
- Tokyo Tower
- Rainbow Bridge (Szivárvány-híd)
- National Diet Building
- Yoyogi Olympic Pool (Yoyogi Olimpiai Uszoda)
- Tokyo Metropolitan Government Building (Tokiói Városháza)
- Tokyo Big Sight
- Tokyo Station
- Tokyo International Forum
- Tokyo Skytree (A világ második legmagasabb épülete, 634 méteres )
Tokió a médiában[szerkesztés]
Mint Japán legnagyobb városa és az ország legnagyobb televíziós és rádiós központja, Tokió számos japán filmben, sorozatban, mesében és mangában szerepel. A külföldön leginkább ismert műfaj a kaidzsu, amelyben a város nevezetességeit óriás szörnyek pusztítják el, mint például Godzilla. Nagy mennyiségű képregény és animációs film is játszódik Tokióban, köztük a Sailor Moon, az Azumanga Daioh, a Yu-Gi-Oh! vagy a Hi Hi Puffy AmiYumi, és ezek világszerte nagy népszerűségnek örvendenek.
A hollywoodi procuderek körében is közkedvelt Tokió. Számos film Tokióban játszódik, így például a Tokyo Joe, My Geisha, a James Bond - Csak kétszer élsz, a Kill Bill, a The Fast and the Furious: Tokyo Drift és az Elveszett jelentés.
Oktatás[szerkesztés]
a Tokiói Egyetemen.
Mint Japán oktatási központja, Tokióban számos egyetem, főiskola és szakiskola működik. A városban találhatók az ország legelőkelőbb iskolái, így a Tokiói Egyetem, a Keio Egyetem, a Hitocubasi és a Vaszeda Egyetem.
Egyetemek[szerkesztés]
Tokióban számos olyan egyetem van, melyben angol nyelvű oktatás folyik. Ilyenek a Nemzetközi Keresztény Egyetem, a Szofia Egyetem és a Japán Templom Egyetem. A városban egy sor állami egyetem is található. Ezek közül a legjelentősebbek az Orvostudományi és Fogászati Egyetem, az Elektronikai és Kommunikációs Egyetem, a Tokiói Tudományos Intézet és a Tokiói Egyetem. Csak egy nyilvános egyetem van Tokióban, ez pedig a Tokiói Városi Egyetem, a legnagyobb magánegyetemek a Ázsia Egyetem, a Tokiói Tudományos Egyetem, a Tojo Egyetem és a Szeidzso Egyetem.
a császári palotától nézve.
Testvérvárosok[szerkesztés]
|
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Population of Tokyo. Tokyo Metropolitan Government. (Hozzáférés: 2009. január 1.)
- ↑ Hol a legjobb és a legrosszabb élni? (magyar nyelven). InfoRádió, 2011. augusztus 30. (Hozzáférés: 2011. augusztus 31.)
További információk[szerkesztés]
- Angol nyelvű hivatalos weboldal
- [1] Keleti felhőkarcolók: Tokió képekben - Kitekintő.hu
|
|||||||
