Szind

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szind (Săndulești)
Szind.JPG
Szind látképe
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Rang községközpont
Beosztott falvak Koppánd
Polgármester Augustin Nicolae Duca (független), 2012
SIRUTA-kód 55320
Népesség
Népesség 611 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 56
Község népessége 1798 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 454 m
Terület 22,48 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szind  (Románia)
Szind
Szind
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 34′ 55″, k. h. 23° 43′ 30″Koordináták: é. sz. 46° 34′ 55″, k. h. 23° 43′ 30″
Szind weboldala
Az unitárius templom szemből
A görög katolikus templom

Szind (románul Săndulești vagy Sândulești, korábban Sând) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tordától nyugatra, a Tordai-hasadék keleti bejáratánál, az 3-as autópálya mellett fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első írásos említése 1176-ból maradt fenn Zind néven. További névváltozatai: Scint (1288), Stend, Zend és Send (1332-1335).[3] A hivatalos úton keletkezett román Săndulești a Sandu férfinév képzős alakja.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rómaiak az itt bányászott mészkőből és alabástromból építették a mai Torda helyén Potaissa városát. A kőbánya közelében római kori települést tártak föl.

Magyar lakossága a reformáció idején unitárius vallásra tért és később is megmaradt hite mellett. Unitárius lakóinak többsége 1775-ben jobbágy volt.[4] A 17. században válhatott román többségű településsé. Görög katolikus egyházközsége 1737-ben már létezett, és 1948-ig folyamatos volt működése.[5]

A 1920. században intenzíven művelték a falutól északkeletre lévő kőbányát. Innen származott a tordai építkezésekhez szükséges cement, az itt talált kaolint például a batizi edények gyártásánál használták. A mészkő szállítására az első világháború előtt iparvasutat építették Tordáig, amelyet egészen 1999-ig használták a mészkő szállítására. Hossza tíz kilométer, nyomtávja 760 mm-es volt. Az 1940-es évekig hajtányok is közlekedtek rajta.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1850-ben 1002 lakosából 799 román, 156 magyar és 46 roma volt, 473 görög katolikus, 136 unitárius és 10 római katolikus vallású.
  • 2002-ben 642 lakosából 581 volt román és 56 magyar nemzetiségű; 536 ortodox, 25 unitárius, 23 református, 18 pünkösdista, 11 görög katolikus, 8 római katolikus és 6 baptista vallású.[6]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Unitárius temploma a 13. században épült, eredetileg román stílusú.
  • A Szent Mihály és Gábriel arkangyalok görög katolikus templom késő gótikus alapfalai a 15. században épültek, melyekre 1702-ben fatornyot és tetőszerkezetet ácsoltak. Az ortodoxok már 1976 óta nem használták. 2005-ben a piciny görög katolikus egyházközségnek adták vissza, amely felújíttatta.[7]
  • A Bors család kúriája.
  • A falutól északkeletre nagy területen a jelenleg nem működő kőbánya helyezkedik el, mellette vezetnek a Túri-hasadék és a Tordai-hasadék közötti turistautak.
  • A kőbánya északnyugati oldalán fakadó forrást magyarul Szent László-forrásnak, románul Izvorul Alexandru Macedonnak ('Nagy Sándor-forrás'-nak) nevezik és helyi legenda tapad hozzá.
  • „Büdösvíz” (kénes forrás).
  • A falutól délkeletre, a római kori régészeti lelőhely közelében halastó.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kőbánya további hasznosítását tervezik.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Unitárius parókia

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Janitsek Jenő: Szind helynevei. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1987, 2. sz.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szind témájú médiaállományokat.