Pearl Harbor-i csata
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| A Pearl Harbor-i csata | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A Pearl Harbor-i csata |
|||||||||
|
|||||||||
| Szemben álló felek | |||||||||
 Egyesült Államok |
 Japán Birodalom |
||||||||
| Parancsnokok | |||||||||
| Husband Edward Kimmel (Amerikai Haditengerészet) Walter Short(Amerikai Szárazföldi Erők) |
Nagumo Csúicsi (Japán Császári Haditengerészet) Fucsida Micuo(Az első hullám vezetője) Simazaki Sigekazu(A második hullám vezetője) |
||||||||
| Szembenálló erők | |||||||||
| 8 csatahajó 8 cirkáló 29 romboló 9 tengeralattjáró ~50 egyéb hajó ~390 repülőgép |
6 repülőgép-hordozó 2 csatahajó 2 nehézcirkáló 1 könnyűcirkáló 9 romboló 23 tengeralattjáró 5 törpe tengeralattjáró 8 tanker 441 repülőgép |
||||||||
| Veszteségek | |||||||||
| halott: 2,335 haditengerész és 68 civil sebesült: 1,143 haditengerész és 35 civil elsüllyedt: 4 csatahajó, 3 romboló és 2 egyéb hajó megrongálódott: 4 csatahajó és 3 cirkáló megsemmisült: 188 repülőgép megrongálódott: 155 repülőgép |
halott: 55 pilóta és 9 haditengerész hadifogoly: 1 haditengerész megsemmisült: 29 repülőgép elsüllyedt: 4 törpe tengeralattjáró |
||||||||
A Pearl Harbor-i csatában 1941. december 7-én a Nagumo Csúicsi tengernagy vezette japán flotta megtámadta az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetének Pearl Harbor-i (Hawaii-szigetek) támaszpontját.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előzmények
Japán 1940-ben elkerülhetetlennek tartotta az Egyesült Államokkal szembeni háborút. Úgy vélték, hogy elegendő nyersanyaggal rendelkeznek ahhoz, hogy folytassák a Kína elleni háborút, dél felé az európai országok gyarmatait elfoglalják és közben az USA-val is megküzdjenek.
Az USA nem nézte jó szemmel Japán hódító politikáját, ezért zároltata a területén lévő japán vagyont és fokozatosan megszüntette a Japánba irányuló kereskedelmet.
Jamamoto Iszoroku tengernagy volt a Pearl Harbor-i támadás megtervezője. A részleteket Genda Minoru dolgozta ki Fucsida Micuo parancsok segítségével.
[szerkesztés] Támadás
Az 1. japán flotta – amely hat repülőgép-hordozóból (Akagi, Hirjú, Kaga, Szórjú, Sókaku, Zuikaku), 2 csatahajóból (Hiei és Kirisima), 2 nehéz- és 1 könnyőcirkálóból, 9 rombolóból, 3 tengeralattjáróból és 8 tartályhajóból állt – 1941. november 26-án indult el a Kuril-szigetektől. A flotta előtt pár tengeralattjáró haladt, amelyek mini tengeralattjárókat hordoztak. Ezeknek a mini tengeralattjáróknak kellett Pearl Harbor kikötőjébe hatolniuk. A leleplezés elkerülése érdekében Jamamoto a megszokottnál északabbra fekvő útvonalat választott a flottának: a Kuril szigetekről induló flottának északi irányban el kellett kerülnie a Midway-szigeteket, hogy aztán észak felől közelítse meg Hawaiit. 1941 októberében a Taiyo Maru óceánjáró kísérletképpen végigment a tervezett útvonalon és közben egyetlenegy hajóval sem találkozott.
[szerkesztés] Előjelek
Két figyelmeztetés készenlétbe helyezhette volna az amerikai erőket. December 7-én reggel a kikötő bejáratánál egy amerikai járőröző romboló egy japán tengeralattjárót észlelt, melyet elsüllyesztett. Az elsüllyesztés tényét jelentette. Az egyik radarállomás 7 órakor északról közeledő repülőgépeket észlelt. A radarkezelők jelentették az információs központnak, amely ezt úgy értelmezte, hogy ezek a Kaliforniából erősítésként jövő B-17 Flying Fortressek, amelyeknek a megérkezését erre a napra vártak. A gépek, amit észleltek valójában a támadó japán repülőgépek voltak. Meglepő a tévedés, ha figyelembe vesszük, hogy a B-17-eseknek Kaliforniából érkeztek, ami nem északra, hanem keletre van. Ennek ellenére senki sem gyanakodott egy japán támadásra.
[szerkesztés] Az első hullám
Nagumo flottája december 7-én reggel Pearl Harbor-tól 440 kilométerre északra volt. 6 órakor 183 repülőgép szállt fel a hordozókról Fucsida Micuo vezetésével. Két óra múlva megkezték a támadást. 7.55-től 8.30-ig támadták a kikötőt és a szigeteken lévő repülőtereket. A meglepetés teljes volt. A támadás vasárnap reggel őrségváltáskor került sor. A 202 amerikai repülőgép negyede tudott csak felszállni, de a túlerőben lévő vadászgépekkel nem sokra mentek. A támadás teljesen elsöpörte a légvédelmet. Az ekkor érkező B-17-eseket a japán vadászgépek lelőtték.
[szerkesztés] A második hullám
A második hullám 170 gépe 7 óra 15-kor szállt fel. Azokat a hajókat támadták, melyek az első hullámban kevésbé sérültek meg. A támadás 9.45-kor fejeződött be. A japán gépek 10.30 és 13.30 között értek vissza a hordozókra.
[szerkesztés] A harmadik hullám
A japánok eredetileg terveztek egy harmadik hullámot is. Fucsida Micuo és a japán pilóták a harmadik hullámban az épen maradt hajókat és repülőket, illetve az üzemanyagtartályokat akarták támadni. De Nagumo tengernagy úgy gondolta, hogy már így is súlyos veszteségeket okoztak az ameriaiaknak, így a harmadik hullámot lefújta. Ez nem volt szerencsés döntés, mert az üzemanyagtartályok még épségben voltak, melyekről a japán admirális azt gondolta, hogy csak makettek és az igaziak a föld alatt vannak. Így a flottát Japán felé irányította. A pilóták nem örültek ennek a döntésnek.
[szerkesztés] Veszteségek
[szerkesztés] Japán
Japán csak 29 repülőgépet és 4 tengeralattjárót vesztett el.
[szerkesztés] USA
Négy csatahajó (USS Arizona, USS California, USS Nevada, USS West Virginia) elsüllyedt. A USS Oklahoma felborult. Három másik csatahajó (USS Pennsylvania, USS Maryland, USS Tennessee), valamint 3 cirkáló és 3 romboló súlyosan megsérült. 188 repülőgép megsemmisült. 2403-an meghaltak, 1178-an megsebesültek. A támadás idején a japánok fő céljai, a repülőgép-hordozók nem voltak a kikötőben.
[szerkesztés] Következmények
A támadás az amerikai csendes-óceáni flottát fél évre megbénította. Ez lehetővé tette, hogy Japán még 1941-ben megtámadja a Fülöp-szigeteket, Hongkongot, és Malajziát.
Az USA ezzel belépett a háborúba.
Husband Edward Kimmel tengernagyot, a csendes-óceáni amerikai flotta parancsnokát, illetve Walter Short tábornokot, a csendes-óceáni amerikai hadsereg parancsnokát menesztették. Kimmel helyére Chester Nimitzet, Short helyére pedig Douglas McArthurt nevezték ki.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Második világháború képekben - csendes óceáni front [1]
[szerkesztés] Forrás, irodalom
- Tim Newark: Sorsfordító ütközetek. 50 csata, amely megváltozatatta a történelem menetét, Zrínyi Kiadó, 2003, 104–107. old. ISBN 963–327–379-x
- Andrew Wiest – Gregory Louis Mattson: Harc a Csendes-óceánon Perl Harbortól Hirosimáig 1941–1945, Hajja & Fiai Könyvkiadó Kft, 2002, 28–51. old. ISBN 963932943–6
- N. N. Jakovlev: Pearl Harbor rejtélye, Kossuth Könyvkiadó, 1983, ISBN 963 2051 4
