Ágyúnaszád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az SMS Panther ágyúnaszád, amely a második marokkói válság idején vált ismertté
Folyami naszád a Néphadseregben

Az ágyúnaszád kisebb méretű hadi hajó volt, csekély merüléssel.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetileg ezeket a partvédelem céljából építették és rendszerint csak egy, de nagy űrméretű, nehéz ágyúval látták el. Hogy az ágyúnaszádok képessége nagyobb tengeri utra fokozódjék s idegen partokon való hadműveletekre is használhatók legyenek, szükséges volt a hajótestet nagyobbítani és terjedelmesebb árbócozattal felszerelni, mint azt előzőleg csupán a partoknak védelme igényelte. E nagyobbítás képezte az átmenetet az úgynevezett cirkáló hajóknak építéséhez, melyből ama szükség és kényszer folytán, hogy a hajók a páncélos hajókkal is mérkőzhessenek, ismét a páncélos ágyúnaszádok keletkeztek. E páncélos ágyúnaszádoknak főfegyverét egy az előfedélzeten, vastag homlokpáncél mögött lévő nehéz űrméretű ágyú képezte. A harcképességnek további fokozása céljából ezek a hajók homlok-élükön még sarkantyút is kaptak, páncéljuknak általános vastagsága megnagyobbíttatott, ágyúfelszerelésük bővíttetett és az ily módon fegyverzetükben erősödött páncélágyúnaszádokat azután cirkálónak, páncél-koshajóknak nevezték. Miután kitűnt az is, hogy e hajóknak csekély merülése miatt a gépezet és kazán nem volt eléggé a víz alá süllyeszthető és ezért az ágyúgolyók romboló hatásának nagyon ki voltak téve, szükségessé vált egy domború páncél-fedélzetnek az építése. A páncél-fedélzet széle a hajóoldal falazatának mentén 1,4 m. a víz alatt, közepe pedig 0,25 m. a víz színe felett fekszik és a gépezetet és kazánokat befödi (hajók páncélfedélzettel). Hogy a modern kor egy hadihajóhoz kötött igényét, a menetgyorsaság fokozását is lehetővé tegyék, e hajók nagyobb, illetőleg erősebb gépeket kaptak és az újabb időben, az oldalpáncélzatnak rovására még torpedó lökőkészülékekkel is elláttattak. E hajók a torpedó, cirkáló-koshajók néven voltak ismeretesek és minden hadi tengerészettel bíró nemzet hajóhadában feltalálhatók. Ezeket a hajókat eredetileg a svéd Fredrik Henrik af Chapman tervezte.

Az ágyúnaszádok legnagyobb előnye az volt, hogy az egész ország területén gyorsan és olcsón meg tudták építeni őket. Irányításuk a csendes és sekély vizekben volt a legkönnyebb, az ellenséges hajóknak pedig kis célpontot jelentettek. Ugyanakkor rendkívül sebezhetőek voltak, akár egyetlen találat is elég volt elsüllyesztésükhöz. Viharos időjárás idején egyáltalán nem lehetett használni ezeket, a nagyobb hadihajók ellen pedig túl gyengék voltak. Kétféle változatban összesen több mint 200 darabot gyártottak: a bárkaszerű ágyúnaszád legénysége 76 fő volt, orrán és tatján pedig egy 18 vagy 24 font tömegű golyót kilövő ágyú volt. A kisebb, uszályhoz hasonló ágyúnaszád legénysége 24 fő volt, ágyújához pedig 24 fontos golyókat használtak.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Books-aj.svg aj ashton 01f.svg
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont!

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]