Faliszkuszi nyelv
| Faliszkuszi/faliszk ? | |
| Beszélik | A mai Olaszország Toszkána tartományának déli részén beszélték. |
| Terület | Itália |
| Beszélők száma | Még az ókorban beolvadt a közép-itáliai latin nyelvterületbe. fő |
| Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád itáliai ág latin–faliszkuszi csoport faliszkuszi nyelv |
| Írásrendszer | faliszkuszi |
| Hivatalos állapot | |
| Hivatalos | — |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-1 | — |
| ISO 639-2 | — |
A faliszkuszi, faliscusi vagy faliszk nyelv (latinul lingua Falerica) az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágának latin–faliszkuszi csoportjába tartozó ókori nyelv, amelyet Itália középső részén, a mai Toszkána déli felén beszéltek a latinok közvetlen szomszédságában. Legközelebbi rokona a latin nyelv, sőt, gyakran nem is tekintik külön nyelvnek, hanem lényegében felfogható úgy is, mint a latin egyik változata.[1] Saját írást használtak, amely – az oszk és az umber íráshoz hasonlóan – az etruszk közvetítéssel a görögből származott, és nagyon közel állt a latin íráshoz.
Jellemzői
A latinhoz képest hangrendszerében régi indoeurópai vonásokat őrzött meg. Ilyen például az indoeurópai [bh], amely [f]-ként folytatódott a faliszkusziban, a latinban [b]-vé alakult, szintén [f]-ként valósult meg az indoeurópai [gh], amely a latinban h lett, majd később eltűnt. A latinhoz képest újító sajátosság, hogy eltűnt a szóvégi -s (akárcsak az olaszban és keleti újlatin nyelvekben).
Példamondat
Összehasonlításképpen egy rövid mondat faliszkuszi és latin nyelven:
| faliszkuszi: | Foied vino pipafo, cra carefo. |
| latin: | Hodie vinum bibam, cras carebo. |
| fordítás: | „Ma bort fogok inni, holnap nem lesz.” |
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
- ↑ A világ nyelvei, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999, p.607.
