Telegdi-Roth Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Telegdi-Roth Károly
Életrajzi adatok
Született 1886. november 14.
Budapest
Elhunyt 1955. szeptember 28. (68 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Budapesti Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület geológia
Kutatási terület kőszénföldtan
Szakintézeti tagság Földtani Intézet (1909–1929)
Őslénytani Intézet (1947–1955)
Munkahelyek
Műegyetem tanársegéd
ELTE tanszékvezető tanár
Akadémiai tagság MTA; l. 1931–1949, visszaállítva 1989

Telegdi-Roth Károly vagy Telegdi Roth Károly (Budapest, 1886. november 14.Budapest, 1955. szeptember 28.) magyar geológus, paleontológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Budapesten végezte el egyetemi tanulmányait, majd a Műegyetem ásványföldtani intézetének tanársegédjeként dolgozott Schafarzik Ferenc mellett. 1909 és 1929 között a Földtani Intézetben volt geológus. 1926-tól a Debreceni Egyetem ásványföldtan szakos nyilvános rendes tanáraként dolgozott. 1936 és 1945 között az Iparügyi Minisztérium egyik vezetőjeként irányította a bányászati kutatási osztály tevékenységét. 1947-től egészen haláláig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen az őslénytan tanáraként működött, miközben az Őslénytani Intézet vezetője is volt.

Jelentős kutatásokat végzett a kőszénföldtan területén, elsősorban az esztergomi, dorogi, tokodi és tatabányai szénmedence, valamint a komlói kőszéntelep 1946 és 1949 közötti geológiai feltárásában játszott jelentős szerepet. Fontos érdemeket ért el Magyarország kőolajtermelésének tudományos kutatásában és gyakorlati kivitelezésében, valamint a gyöngyösoroszi érckutatás korszerű felelevenítésében. A bauxit magyarországi feltárásában is szerepet vállalt: a gánti, az Alsópere-pusztai és a nyirádi bauxit felfedezése és a bányászat megindítása is az ő nevéhez fűződik.

1931-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, azonban 1949-ben megvonták tagságától. 1989-ben állították vissza tagságát. 1952-ben a föld- és ásványtudományok kandidátusa lett. Tagja volt az 1930-ban a Pénzügyminisztérium rendeletére alapított geológiai tanácsadó bizottságnak. A Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagja is volt, 1940 és 1941 között annak elnökeként dolgozott. 1954-ben a szervezet tiszteleti tagjává választották.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A Rézhegység északi oldala (a Földtani Intézet 1911. évi jelentése, Budapest, 1912)
  • A Rézhegység északkeleti és déli oldala (a Földtani Intézet 1912. évi jelentése, Budapest, 1913)
  • Az esztergomvidéki szénterület bányaföldtani viszonyai (Rozlozsnik Pállal és Schréter Zoltánnal, Budapest, 1922)
  • A Dunántúl bauxittelepei (Földtani Szemle, Budapest, 1923)
  • Az Alpok szerkezete és keletkezése mai megvilágításban (Magyar Földrajzi Évkönyv, Budapest, 1927)
  • Magyarország geológiája. I. rész (Pécs, 1929)
  • Földgáz és petróleum Magyarországon (Földtani Értesítő, Budapest, 1937)
  • A Kárpátok kialakulása (Földtani Értesítő, Budapest, 1938)
  • Ősállattan (egyetemi tankönyv, Budapest, 1953)

Források[szerkesztés]