„Santiago Ramón y Cajal” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a clean up, replaced: két éves → kétéves AWB |
|||
5. sor: | 5. sor: | ||
|képaláírás = |
|képaláírás = |
||
<!--Életrajzi adatok --> |
<!--Életrajzi adatok --> |
||
|ismeretes mint = az idegrendszer [[szövettan |
|ismeretes mint = az idegrendszer [[szövettan]]ának úttörő kutatója |
||
|nemzetiség = [[spanyolok|spanyol]] |
|nemzetiség = [[spanyolok|spanyol]] |
||
|állampolgárság = |
|állampolgárság = |
||
46. sor: | 46. sor: | ||
|wikicommons = |
|wikicommons = |
||
}} |
}} |
||
'''Santiago Ramón y Cajal''' ([[Petilla de Aragón]], [[1852]]. [[május 1.]] – [[Madrid]], [[1934]]. [[október 17.]]) spanyol orvos, [[Patológia|patológus]], [[Szövettan|hisztológus]]. 1906-ban [[Camillo Golgi |
'''Santiago Ramón y Cajal''' ([[Petilla de Aragón]], [[1852]]. [[május 1.]] – [[Madrid]], [[1934]]. [[október 17.]]) spanyol orvos, [[Patológia|patológus]], [[Szövettan|hisztológus]]. 1906-ban [[Camillo Golgi]]val megosztva [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjban]] részesült az [[idegrendszer]] szövettanának feltárásáért. |
||
==Élete== |
==Élete== |
||
[[Fájl:Ramón y Cajal por Izquierdo Vives 1874 Museo del ejercito Toledo.jpg|bélyegkép|balra|Ramón y Cajal katonaorvosként Kubában (1874)]] |
[[Fájl:Ramón y Cajal por Izquierdo Vives 1874 Museo del ejercito Toledo.jpg|bélyegkép|balra|Ramón y Cajal katonaorvosként Kubában (1874)]] |
||
Santiago Ramón y Cajal 1852. május 1-én született egy kis [[ |
Santiago Ramón y Cajal 1852. május 1-én született egy kis [[navarra]]i faluban, Petillában, Justo Ramón Casasús és Antonia Cajal gyermekeként. Apja orvos volt, akit gyakran irányították át egyik faluból a másikba; így amikor Santiago kétéves volt [[Larrés]]ba (szülei szülőfalujába) költöztek, utána pedig [[Luna (Spanyolország)|Lunába]] (1855), [[Valpalmas]]ba (1856) és [[Ayerbe|Ayerbébe]] (1860). 1870-től apja a [[Zaragozai Egyetem]] anatómiatanára lett. Lázadozó, a fegyelmet nehezen tűrő kamasz lett belőle. Tizenegy évesen bezárták, mert egy saját készítésű ágyúval megrongálta a szomszéd kapuját. Apja egy cipészhez és egy borbélyhoz is beadta inasnak és hogy fegyelmet tanuljon, de kevés sikerrel. Több elemi iskola után a középiskolát [[Huesca|Huescában]], egy egyházi iskolában végezte el. Santiago visszahúzódó, magányos fiú volt, de nagyon szeretett rajzolni, érdeklődött a filozófia és a természetjárás (különösen a hegymászás) iránt. 1868 nyarán apja elvitte egy temetőbe, hogy az emberi csontok rajzolása útján felkeltse érdeklődését az orvosi pálya iránt. Ebben sikerrel járt, Santiago beiratkozott a Zaragozai Egyetem orvosi szakára, ahol 1873-ban kapta meg a diplomáját. Röviddel ezután besorozták a hadseregbe, ahol katonaorvosként szolgált. 1874-ben [[Kuba|Kubába]] irányították át, ahol éppen a [[tízéves háború]] függetlenségi harcai folytak. Ramón y Cajal elkapta a [[Malária|maláriát]], majd a [[Gümőkór|tuberkulózist]] és 1875-ben súlyos betegen visszaszállították Spanyolországba. A [[Pireneusok]]ban lábadozott és miután egészsége helyreállt, a Zaragozai Egyetemen kezdett dolgozni anatómiai tanársegédként. |
||
Megtakarított pénzéből vásárolt egy mikroszkópot és patológiai kutatásokba kezdett; a gyulladásos szöveteket és az izomszálak szerkezetét tanulmányozta. 1877-ben Madridban megvédte doktori disszertációját. 1883-ban anatómiatanári állást kapott a [[Valenciai Egyetem |
Megtakarított pénzéből vásárolt egy mikroszkópot és patológiai kutatásokba kezdett; a gyulladásos szöveteket és az izomszálak szerkezetét tanulmányozta. 1877-ben Madridban megvédte doktori disszertációját. 1883-ban anatómiatanári állást kapott a [[Valenciai Egyetem]]en. 1885-ben a [[kolera]]járvány leküzdésében mutatott erőfeszítéseiért a zaragozai hatóságok egy modern Zeiss mikroszkópot ajándékoztak neki. 1887 végén Ramón y Cajal Barcelonába költözött, ahol a szövettan professzoraként dolgozott, 1892-ben pedig a [[Madridi Egyetem]] ajánlott neki szövettan- és patológiaiprofesszori katedrát. Ramón y Cajal ezután Madridban dolgozott egészen 1934-es haláláig. 1879-től ő vezette a Zaragozai Egyetem anatómiai múzeumát, 1899-től a Nemzeti Közegészségügyi Intézetet és 1922-ben megalapította a Biológiai Kutatólaboratóriumot, amelyet halála után Cajal Intézetnek neveztek át. |
||
==Tudományos munkássága== |
==Tudományos munkássága== |
||
[[Fájl:Ramón y Cajal ca. 1884-1887 (autorretrato).jpg|bélyegkép|balra|Ramón y Cajal a laboratóriumban]] |
[[Fájl:Ramón y Cajal ca. 1884-1887 (autorretrato).jpg|bélyegkép|balra|Ramón y Cajal a laboratóriumban]] |
||
Ramón y Cajal tudományos tevékenységének döntő fordulata 1887-ben következett be, amikor a 35 éves tudós Madridba utazott továbbképzésre. A kiváló pszichiáter, [[Luis Simarro Lacabra]] mutatott neki néhány [[Golgi-festés|Golgi-módszerrel]] megfestett idegszöveti metszetet. Az ezüstfestést 14 évvel korábban fedezte fel az olasz [[Camillo Golgi]] és Simarro Párizsban tanulta meg módszerét. Ramón y Cajal akkor egy éve foglalkozott az idegrendszer szövettanával és megfelelő illusztrációkat keresett egy könyvhöz. A vizuális benyomások iránt mindig is érzékeny tudóst első látásra lenyűgözték a Golgi-festéssel létrehozott képek, melyek mellett a hagyományos szövettani festések teljességgel elégtelennek tűntek. Az idegsejtek "feketésbarnára színezve a legutolsó ágacskájukig utánozhatatlan tisztasággal látszottak az áttetsző, sárga háttéren. Minden olyan éles volt, mint egy tusrajz" írta később az önéletrajzában. |
Ramón y Cajal tudományos tevékenységének döntő fordulata 1887-ben következett be, amikor a 35 éves tudós Madridba utazott továbbképzésre. A kiváló pszichiáter, [[Luis Simarro Lacabra]] mutatott neki néhány [[Golgi-festés|Golgi-módszerrel]] megfestett idegszöveti metszetet. Az ezüstfestést 14 évvel korábban fedezte fel az olasz [[Camillo Golgi]] és Simarro Párizsban tanulta meg módszerét. Ramón y Cajal akkor egy éve foglalkozott az idegrendszer szövettanával és megfelelő illusztrációkat keresett egy könyvhöz. A vizuális benyomások iránt mindig is érzékeny tudóst első látásra lenyűgözték a Golgi-festéssel létrehozott képek, melyek mellett a hagyományos szövettani festések teljességgel elégtelennek tűntek. Az idegsejtek "feketésbarnára színezve a legutolsó ágacskájukig utánozhatatlan tisztasággal látszottak az áttetsző, sárga háttéren. Minden olyan éles volt, mint egy tusrajz" írta később az önéletrajzában. |
||
Késedelem nélkül megtanulta módszert és lázas munkába kezdett. Sorra készítette a preparátumokat a [[Retina|retinából]], a [[ |
Késedelem nélkül megtanulta módszert és lázas munkába kezdett. Sorra készítette a preparátumokat a [[Retina|retinából]], a [[kisagy]]ból, a [[gerincvelő]]ből és közben kisebb módosításokat is eszközölt a festés menetében. 1889 októberében a Német Anatómiai Társaság berlini konferenciáján bemutatta metszeteit és nagy sikert aratott velük, többek között a híres svájci hisztológus, [[Albert von Kölliker]] is Ramón y Cajal és az ő neuronelméletének támogatója lett. |
||
[[Fájl:Purkinje cell by Cajal.png|bélyegkép|Ramón y Cajal rajza a macska [[Purkinje-sejt]]jeiről]] |
[[Fájl:Purkinje cell by Cajal.png|bélyegkép|Ramón y Cajal rajza a macska [[Purkinje-sejt]]jeiről]] |
||
Sok korabeli anatómus (leginkább [[Joseph von Gerlach]] (1820-1896) de maga Golgi is) úgy vélte, hogy az idegrendszer szálai folytonosak, egységes hálózatot alkotnak a testen belül. Ramón y Cajal határozottan ellenezte ezt a nézetet, vizsgálatai alapján azon az állásponton volt, hogy az idegrendszer milliárdnyi, egymással érintkező, de különálló [[ |
Sok korabeli anatómus (leginkább [[Joseph von Gerlach]] (1820-1896) de maga Golgi is) úgy vélte, hogy az idegrendszer szálai folytonosak, egységes hálózatot alkotnak a testen belül. Ramón y Cajal határozottan ellenezte ezt a nézetet, vizsgálatai alapján azon az állásponton volt, hogy az idegrendszer milliárdnyi, egymással érintkező, de különálló [[idegsejt]]ből ([[Wilhelm Waldeyer]] 1891-es elnevezésével neuronból) áll; kollégái hamarosan igazolták elképzelését. 1894 és 1904 között megírta fő művét, ''Az ember és a gerincesek idegrendszerének szövettaná''-a, amellyel megalapozta a modern neuroanatómiát. Részletesen leírta a központi és periferiális idegrendszert és művét ő maga illusztrálta olyan tökéllyel, hogy rajzai évtizedekig (sőt még ma is) megtalálhatóak voltak a szövettani tankönyvekben. |
||
Ramón y Cajal fedezte fel az általa a "dinamikus polarizáció törvényének" nevezett jelenséget, miszerint az információ elektromos polarizáció útján a rövid [[dendrit |
Ramón y Cajal fedezte fel az általa a "dinamikus polarizáció törvényének" nevezett jelenséget, miszerint az információ elektromos polarizáció útján a rövid [[dendrit]]eken érkezik a neuron sejttestébe és onnan a hosszú [[Axon (szövettan)|axonon]] keresztül továbbítódik a többi idegsejthez. Fontos megfigyeléseket tett az idegrendszer növekedésével és sérülés utáni regenerációjával kapcsolatban is. |
||
Santiago Ramón y Cajal és Camillo Golgi 1906-ban megosztott [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjban]] részesült "az idegrendszer szerkezetének kutatásáért". A két tudós csak Stockholmban találkozott először személyesen. Golgi még a díj átvételekor mondott beszédében (sőt haláláig) ragaszkodott az idegrendszer folyamatosságának elvéhez. |
Santiago Ramón y Cajal és Camillo Golgi 1906-ban megosztott [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjban]] részesült "az idegrendszer szerkezetének kutatásáért". A két tudós csak Stockholmban találkozott először személyesen. Golgi még a díj átvételekor mondott beszédében (sőt haláláig) ragaszkodott az idegrendszer folyamatosságának elvéhez. |
||
Tudományos munkáján kívül Ramón y Cajal tehetséges fényképész is volt, a spanyol tájakról, falvakról, emberekről, barátairól készített fotóit a madridi Cajal-múzeum őrzi. Több, a nagyközönségnek szánt könyvet is írt, megírta önéletrajzát (''Recuerdos de mi vida)'' egy aforizmagyűjteményt (''Charlas de Café'') és hogy milyennek képzeli a világot 80 év múlva (''El mundo visto a los ochenta años''). 1877-ben csatlakozott az Éjszaka lovagjai zaragozai [[Szabadkőművesség|szabadkőműves]] páholyhoz. Nézeteit illetően "a politikában liberális, a filozófiában evolucionista, a vallásban agnosztikus" volt. |
Tudományos munkáján kívül Ramón y Cajal tehetséges fényképész is volt, a spanyol tájakról, falvakról, emberekről, barátairól készített fotóit a madridi Cajal-múzeum őrzi. Több, a nagyközönségnek szánt könyvet is írt, megírta önéletrajzát (''Recuerdos de mi vida)'' egy aforizmagyűjteményt (''Charlas de Café'') és hogy milyennek képzeli a világot 80 év múlva (''El mundo visto a los ochenta años''). 1877-ben csatlakozott az Éjszaka lovagjai zaragozai [[Szabadkőművesség|szabadkőműves]] páholyhoz. Nézeteit illetően "a politikában liberális, a filozófiában evolucionista, a vallásban agnosztikus" volt. |
||
71. sor: | 71. sor: | ||
*1906 - [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|Orvosi Nobel-díj]] |
*1906 - [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|Orvosi Nobel-díj]] |
||
*1914 - [[Francia Köztársaság Becsületrendje|Francia Becsületrend]] |
*1914 - [[Francia Köztársaság Becsületrendje|Francia Becsületrend]] |
||
A spanyol tudományos társaságokon kívül 1909-től tagja volt a brit [[Royal Society]]-nek. A [[Cambridge-i Egyetem|Cambridge-i]], a [[Würzburgi Egyetem|Würzburgi]] és az amerikai [[Clark Egyetem]] díszdoktorává választotta. Róla nevezték el a madridi egyetemi kórházat, a [[117413 Ramonycajal]] aszteroidát és a Cajal-krátert a Holdon. 1952-ben, születése 100. évfordulóján [[Francisco Franco]] spanyol államfő posztumusz márkivá nevezte ki. Az anatómiában az ő nevét viselik a [[Cajal-féle intersticiális sejt |
A spanyol tudományos társaságokon kívül 1909-től tagja volt a brit [[Royal Society]]-nek. A [[Cambridge-i Egyetem|Cambridge-i]], a [[Würzburgi Egyetem|Würzburgi]] és az amerikai [[Clark Egyetem]] díszdoktorává választotta. Róla nevezték el a madridi egyetemi kórházat, a [[117413 Ramonycajal]] aszteroidát és a Cajal-krátert a Holdon. 1952-ben, születése 100. évfordulóján [[Francisco Franco]] spanyol államfő posztumusz márkivá nevezte ki. Az anatómiában az ő nevét viselik a [[Cajal-féle intersticiális sejt]]ek, a sejten belüli [[Cajal-test]]ek és az agyban található [[Cajal–Retzius sejt]]ek. |
||
== Emlékezete == |
== Emlékezete == |
||
90. sor: | 90. sor: | ||
{{DEFAULTSORT:Ramon y Cajal Santiago}} |
{{DEFAULTSORT:Ramon y Cajal Santiago}} |
||
[[Kategória:Orvosi-fiziológiai Nobel-díjasok]] |
[[Kategória:Orvosi-fiziológiai Nobel-díjasok]] |
||
[[ |
[[Kategória:Spanyol Nobel-díjasok]] |
||
[[Kategória:Spanyol orvosok]] |
[[Kategória:Spanyol orvosok]] |
||
[[Kategória:1852-ben született személyek]] |
[[Kategória:1852-ben született személyek]] |
A lap 2017. február 25., 22:21-kori változata
Santiago Ramón y Cajal | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1852. május 1. Petilla de Aragón |
Elhunyt | 1934. október 18. (82 évesen) Madrid |
Sírhely | Almudena Cemetery |
Ismeretes mint | az idegrendszer szövettanának úttörő kutatója |
Nemzetiség | spanyol |
Házastárs | Silveria Fañanás |
Szülei | Antonia Cajal Amigas Justo Ramón Casasús |
Iskolái |
|
Iskolái | |
Felsőoktatási intézmény | Zaragozai Egyetem |
Pályafutása | |
Szakterület | patológia, anatómia |
Szakmai kitüntetések | |
Orvosi Nobel-díj (1906) | |
Santiago Ramón y Cajal aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Santiago Ramón y Cajal témájú médiaállományokat. |
Santiago Ramón y Cajal (Petilla de Aragón, 1852. május 1. – Madrid, 1934. október 17.) spanyol orvos, patológus, hisztológus. 1906-ban Camillo Golgival megosztva orvostudományi Nobel-díjban részesült az idegrendszer szövettanának feltárásáért.
Élete
Santiago Ramón y Cajal 1852. május 1-én született egy kis navarrai faluban, Petillában, Justo Ramón Casasús és Antonia Cajal gyermekeként. Apja orvos volt, akit gyakran irányították át egyik faluból a másikba; így amikor Santiago kétéves volt Larrésba (szülei szülőfalujába) költöztek, utána pedig Lunába (1855), Valpalmasba (1856) és Ayerbébe (1860). 1870-től apja a Zaragozai Egyetem anatómiatanára lett. Lázadozó, a fegyelmet nehezen tűrő kamasz lett belőle. Tizenegy évesen bezárták, mert egy saját készítésű ágyúval megrongálta a szomszéd kapuját. Apja egy cipészhez és egy borbélyhoz is beadta inasnak és hogy fegyelmet tanuljon, de kevés sikerrel. Több elemi iskola után a középiskolát Huescában, egy egyházi iskolában végezte el. Santiago visszahúzódó, magányos fiú volt, de nagyon szeretett rajzolni, érdeklődött a filozófia és a természetjárás (különösen a hegymászás) iránt. 1868 nyarán apja elvitte egy temetőbe, hogy az emberi csontok rajzolása útján felkeltse érdeklődését az orvosi pálya iránt. Ebben sikerrel járt, Santiago beiratkozott a Zaragozai Egyetem orvosi szakára, ahol 1873-ban kapta meg a diplomáját. Röviddel ezután besorozták a hadseregbe, ahol katonaorvosként szolgált. 1874-ben Kubába irányították át, ahol éppen a tízéves háború függetlenségi harcai folytak. Ramón y Cajal elkapta a maláriát, majd a tuberkulózist és 1875-ben súlyos betegen visszaszállították Spanyolországba. A Pireneusokban lábadozott és miután egészsége helyreállt, a Zaragozai Egyetemen kezdett dolgozni anatómiai tanársegédként.
Megtakarított pénzéből vásárolt egy mikroszkópot és patológiai kutatásokba kezdett; a gyulladásos szöveteket és az izomszálak szerkezetét tanulmányozta. 1877-ben Madridban megvédte doktori disszertációját. 1883-ban anatómiatanári állást kapott a Valenciai Egyetemen. 1885-ben a kolerajárvány leküzdésében mutatott erőfeszítéseiért a zaragozai hatóságok egy modern Zeiss mikroszkópot ajándékoztak neki. 1887 végén Ramón y Cajal Barcelonába költözött, ahol a szövettan professzoraként dolgozott, 1892-ben pedig a Madridi Egyetem ajánlott neki szövettan- és patológiaiprofesszori katedrát. Ramón y Cajal ezután Madridban dolgozott egészen 1934-es haláláig. 1879-től ő vezette a Zaragozai Egyetem anatómiai múzeumát, 1899-től a Nemzeti Közegészségügyi Intézetet és 1922-ben megalapította a Biológiai Kutatólaboratóriumot, amelyet halála után Cajal Intézetnek neveztek át.
Tudományos munkássága
Ramón y Cajal tudományos tevékenységének döntő fordulata 1887-ben következett be, amikor a 35 éves tudós Madridba utazott továbbképzésre. A kiváló pszichiáter, Luis Simarro Lacabra mutatott neki néhány Golgi-módszerrel megfestett idegszöveti metszetet. Az ezüstfestést 14 évvel korábban fedezte fel az olasz Camillo Golgi és Simarro Párizsban tanulta meg módszerét. Ramón y Cajal akkor egy éve foglalkozott az idegrendszer szövettanával és megfelelő illusztrációkat keresett egy könyvhöz. A vizuális benyomások iránt mindig is érzékeny tudóst első látásra lenyűgözték a Golgi-festéssel létrehozott képek, melyek mellett a hagyományos szövettani festések teljességgel elégtelennek tűntek. Az idegsejtek "feketésbarnára színezve a legutolsó ágacskájukig utánozhatatlan tisztasággal látszottak az áttetsző, sárga háttéren. Minden olyan éles volt, mint egy tusrajz" írta később az önéletrajzában.
Késedelem nélkül megtanulta módszert és lázas munkába kezdett. Sorra készítette a preparátumokat a retinából, a kisagyból, a gerincvelőből és közben kisebb módosításokat is eszközölt a festés menetében. 1889 októberében a Német Anatómiai Társaság berlini konferenciáján bemutatta metszeteit és nagy sikert aratott velük, többek között a híres svájci hisztológus, Albert von Kölliker is Ramón y Cajal és az ő neuronelméletének támogatója lett.
Sok korabeli anatómus (leginkább Joseph von Gerlach (1820-1896) de maga Golgi is) úgy vélte, hogy az idegrendszer szálai folytonosak, egységes hálózatot alkotnak a testen belül. Ramón y Cajal határozottan ellenezte ezt a nézetet, vizsgálatai alapján azon az állásponton volt, hogy az idegrendszer milliárdnyi, egymással érintkező, de különálló idegsejtből (Wilhelm Waldeyer 1891-es elnevezésével neuronból) áll; kollégái hamarosan igazolták elképzelését. 1894 és 1904 között megírta fő művét, Az ember és a gerincesek idegrendszerének szövettaná-a, amellyel megalapozta a modern neuroanatómiát. Részletesen leírta a központi és periferiális idegrendszert és művét ő maga illusztrálta olyan tökéllyel, hogy rajzai évtizedekig (sőt még ma is) megtalálhatóak voltak a szövettani tankönyvekben.
Ramón y Cajal fedezte fel az általa a "dinamikus polarizáció törvényének" nevezett jelenséget, miszerint az információ elektromos polarizáció útján a rövid dendriteken érkezik a neuron sejttestébe és onnan a hosszú axonon keresztül továbbítódik a többi idegsejthez. Fontos megfigyeléseket tett az idegrendszer növekedésével és sérülés utáni regenerációjával kapcsolatban is.
Santiago Ramón y Cajal és Camillo Golgi 1906-ban megosztott orvostudományi Nobel-díjban részesült "az idegrendszer szerkezetének kutatásáért". A két tudós csak Stockholmban találkozott először személyesen. Golgi még a díj átvételekor mondott beszédében (sőt haláláig) ragaszkodott az idegrendszer folyamatosságának elvéhez.
Tudományos munkáján kívül Ramón y Cajal tehetséges fényképész is volt, a spanyol tájakról, falvakról, emberekről, barátairól készített fotóit a madridi Cajal-múzeum őrzi. Több, a nagyközönségnek szánt könyvet is írt, megírta önéletrajzát (Recuerdos de mi vida) egy aforizmagyűjteményt (Charlas de Café) és hogy milyennek képzeli a világot 80 év múlva (El mundo visto a los ochenta años). 1877-ben csatlakozott az Éjszaka lovagjai zaragozai szabadkőműves páholyhoz. Nézeteit illetően "a politikában liberális, a filozófiában evolucionista, a vallásban agnosztikus" volt.
Elismerései
- 1901 - Katolikus Izabella-rend
- 1904 - Helmholtz-érem
- 1906 - Orvosi Nobel-díj
- 1914 - Francia Becsületrend
A spanyol tudományos társaságokon kívül 1909-től tagja volt a brit Royal Society-nek. A Cambridge-i, a Würzburgi és az amerikai Clark Egyetem díszdoktorává választotta. Róla nevezték el a madridi egyetemi kórházat, a 117413 Ramonycajal aszteroidát és a Cajal-krátert a Holdon. 1952-ben, születése 100. évfordulóján Francisco Franco spanyol államfő posztumusz márkivá nevezte ki. Az anatómiában az ő nevét viselik a Cajal-féle intersticiális sejtek, a sejten belüli Cajal-testek és az agyban található Cajal–Retzius sejtek.
Emlékezete
2013. május 23-án Budapest IX. kerületében, a Thaly Kálmán utca és a Vendel sétány kereszteződésének terén Bácskai János, Ferencváros polgármestere, Bartos Mónika, az Országgyűlés Magyar-Spanyol Baráti Tagozatának elnöke és Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektora jelenlétében felavatták mellszobrát Szentágothai János magyar anatómuséval együtt, akiről a teret is elnevezték.[1]
Családja
Ramón y Cajal 1879-ben házasodott össze Silveria Fananas Garciával. Négy lányuk (Fe, Enriqueta, Paula, Pilar) és három fiuk (Santiago, Jorge, Luis) született.
Santiago Ramón y Cajal 1934. október 17-én halt meg Madridban, 82 éves korában.
Források
- Life and Discoveries of Santiago Ramón y Cajal Nobelprize.org
- Santiago Ramón y Cajal Notable Names Database
- Santiago Ramón y Cajal Biography.com
- Santiago Ramón y Cajal Famous Scientists