„Csapó Vilmos” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
20. sor: 20. sor:


==Felhasznált források==
==Felhasznált források==
* [[Hermann Róbert]]: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
* [[Hermann Róbert]]: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, {{ISBN|9633273676}}
* Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: [[Liptai Ervin]]), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985, ISBN 9633263379
* Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: [[Liptai Ervin]]), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985, {{ISBN|9633263379}}
*{{ÚMÉL|1|1090–1091}}
*{{ÚMÉL|1|1090–1091}}



A lap 2017. augusztus 25., 21:46-kori változata

Csapó Vilmos
Csapó Vilmos emléktáblája Ozorán
Csapó Vilmos emléktáblája Ozorán
Született1798. december 4.
Dunaszentgyörgy
Meghalt1879. szeptember 3.
Dunaszentgyörgy
Állampolgárságamagyar
Szolgálati ideje1815-1830, 1848-1849
Rendfokozatahonvéd ezredes
Csatái1848–49-es forradalom és szabadságharc
A Wikimédia Commons tartalmaz Csapó Vilmos témájú médiaállományokat.

Tagyosi Csapó Vilmos (Dunaszentgyörgy, 1798. december 4. – Dunaszentgyörgy, 1879. szeptember 3.) honvéd ezredes az 1848–49-es szabadságharcban.

Életpályája

A nemesi származású tagyosi Csapó család sarja. Édesapja, tagyosi Csapó Pál (1768-1820), édesanyja, báró Dillon Rozália (1773-1830) volt. Tanulmányait a bécsi Theresianumban végezte, majd 1815-ben lépett a császári hadsereg 2. dragonyosezredébe. 1830-ban főhadnagyi rangjának megtartásával kilépett a hadseregből és Tolna vármegyei birtokán gazdálkodott. 1848. augusztus 24-étől a Tolna vármegyei nemzetőrségnél szolgált őrnagyi rangban. A megye nemzetőrségének mozgóvá tett 2. zászlóalja élén részt vett a délvidéki harcokban. Szeptember közepétől a Jellasics támadása miatt elrendelt népfelkelés Tolna vármegyei parancsnoka. Október 7-én az ozorai ütközetbenPerczel Mór és Görgei Artúr csapatai mellett – az ő egysége játszotta a legfontosabb szerepet. Október 16-án az Országos Honvédelmi Bizottmány ezredessé léptette elő és megbízta a Tolna megyei nemzetőrség parancsnokságával. 1849. június 21-étől ő lett a dél-dunántúli nemzetőrség és népfelkelés parancsnoka. A világosi fegyverletétel után elfogták és Aradon golyó általi halálbüntetésre ítélték. Az ítéletet később tíz év várfogságra változtatták. 1850. június 12-én kegyelmet kapott. Ezután haláláig birtokán gazdálkodott Tolna vármegyében.

Házasságai

Első nejét, zalabéri Horváth Erzsébet (1812-1835) kisasszonyt, 1831. február 13-án vette el Zalabéren. Neje halála után, feleségül vette 1837. február 25-én Mernyén a nedecei Nedeczky családból való Nedeczky Hedviget (1814-1879), nedecei Nedeczky Ferenc (1769-1835) táblabíró, Zala vármegyei másodaljegyző, árvaszéki elnök, és lomnicai Skerlecz Mária Klára (1777-1828) leányát.

Felhasznált források