Nagydisznód
| Nagydisznód (Cisnădie, Heltau) | |||
 | |||
| Nagydisznód látképe | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Erdély | ||
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Szeben | ||
| Rang | város | ||
| Községközpont | Cisnădie | ||
| Beosztott falvak | Kisdisznód | ||
| Polgármester | Gheorghe Huja (Szociálliberális Unió), 2012 | ||
| Irányítószám | 555300 | ||
| Körzethívószám | 0x69[1] | ||
| SIRUTA-kód | 143735 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 21 562 fő (2021. dec. 1.)[3] +/- | ||
| Magyar lakosság | 108 (0%, 2021)[4] | ||
| Község népessége | 22 277 fő (2021. dec. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 80,38 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 454 m | ||
| Terület | 277,13 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 42′ 46″, k. h. 24° 09′ 03″45.712778°N 24.150833°EKoordináták: é. sz. 45° 42′ 46″, k. h. 24° 09′ 03″45.712778°N 24.150833°E | |||
 | |||
| Nagydisznód weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagydisznód témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Nagydisznód (románul Cisnădie, németül Heltau, szászul Hielt) város Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.
Fekvése
Nagyszebentől 15 km-re délre, a Csindrel-hegység lábánál fekszik.
Nevének eredete
Német neve vagy a Halde ('lejtő') és az Au ('berek') szavak összetétele, vagy magyar nevével párhuzamos jelentésű (Halte középfelnémet 'disznólegelő').[5] A román név a középkori magyar Gyisznajó névből keletkezett, mely eredetileg patakját jelölte. Történeti névalakjai: Riuetel (1204), Ruetel (1223), Gyznoyo és Helta (1323), Diznow (1366), Helthena (1395), Helthaw (1428), Disznód (1733), Csiznedie mare és Nagy Disznód (1781),[6] Csiznedia (1826)[7] és Csisznedie (1839).
Története
A 13. századtól szász lakosságú település. 1323-ban már civitasként említik. A 14. században 24 heltaui diák járt a bécsi egyetemre. 1438-ban, 1442-ben, 1457-ben, 1490-ben és 1493-ban a török pusztította.
1475-ben kovácsai megkapták a sarlóárusítás monopóliumát a Királyföldön. Ettől kezdve három évszázadon át az itt készült sarlókról és kaszákról volt híres. Ez az iparág a 18. század végén, főként a medgyesi kovácsok konkurenciája miatt hanyatlott le.
1513-ban említették először takácscéhét, amelyet később I. Rákóczi György privilégiumokkal látott el. Ugyancsak a 16. században alakult nyerges- és fazekascéhe is.
1658-ban a tatárok sikertelenül ostromolták templomerődjét és csak 1300 tallér és ékszerek fejében vonultak el a városból.
.JPG)
.jpg)
A 18. századi gyapjúkonjunktúra idején földrajzi helyzete Erdély legfontosabb takácsközpontjává tette. 1750-ben 383 családfőjéből 230 volt takács és itt dolgozott az erdélyi takácsok több mint fele. A 19. század első felében ötszáz céhes mester foglalkozott a posztókészítéssel és szövéssel. Az erdélyi posztótermelés egyharmadát adta és az évi átlagosan 1 millió 250 ezer kilogramm gyapjúból[8] itt készítették a posztót ("szűrvég") a debreceni cifraszűrhöz – évi 200 ezer szűrre elegendőt.[9] 1838-ban manufaktúrái 1400 fonómunkást foglalkoztattak a szomszédos, főként román falvakból. Az 1857-es népszámlálás szerint lakosságának 35%-a volt idegen illetőségű. 1806-ban nyert ismét vásártartási jogot. Vásárai nemcsak a gyapjú felvásárlására jelentettek alkalmat a takácsoknak, de itt árusították híres savanyúkáposztáját (Hêiltner Krojt) és ízletes cseresznyéjét is. Egy század végi angol útirajzírónő említést tesz rendellenesen magas férfi lakóiról.[10]
1841 és 1862 között tizenkét tűzvész pusztította. 1888-ban a gyapjúszövő társaság (a takácscéh utóda) alapította textilipari szakiskoláját, amelyet 1894-től a magyar állam is támogatott.[11] Ez volt az egyetlen ilyen iskola az akkori Magyarországon. 1894-ben indult meg a Nagyszeben–Nagydisznód vasútvonal és 1896-ban a códi vízerőműből bevezették az elektromos áramot. 1916. szeptember 20-a és 26-a között a német és román csapatok környékén vívták az ún. nagyszebeni csatát.
Szebenszékhez, 1876-tól Szeben vármegyéhez tartozott. 1879-ig járásszékhely volt, majd 1904-ben ismét egy akkor alakított járás székhelyévé tették.[12]
1931-ben a brassói Wilhelm Scherg cég állított fel benne posztógyárat. 1944-ben 176 kisebb-nagyobb textilipari műhelye működött, 503 szövőszékkel és 36 850 orsóval. Főként szőnyegeket, ruhákat és ágyhuzatokat állítottak elő, a gyapjú mellett selymet és gyapotszálat is feldolgoztak.
1946-ban kapott városi rangot. Ezután textiliparát államosították és egyetlen állami vállalatba vonták össze. 1960-ban az itt gyártott szőnyegeket a világ harminc országába exportálták. Már az 1950-es években megindult a szász lakosság kivándorlása Németországba, a világháborús hadifoglyok és a Szovjetunióba deportált, később Németországban letelepedett helyi származású férfiak családegyesítése formájában.
1993-ban itt alapították meg a bukaresti után Románia második SOS gyermekfaluját.
Lakossága
1850-ben 2361 lakosából 2202 német és 148 cigány nemzetiségű; 2194 evangélikus és 154 ortodox vallású volt. A cigányok voltak a város pásztorai.
1900-ban 3189 lakosából 2338 volt német, 592 román és 238 magyar anyanyelvű (164 fő katona); 2304 evangélikus, 453 ortodox, 153 református, 145 görögkatolikus és 122 római katolikus vallású.
2002-ben 15 303 főből 14 789 román, 293 német és 165 magyar nemzetiségű; 14 027 ortodox, 385 evangéliumi keresztény és 311 evangélikus vallású.
Látnivalók
- Az evangélikus erődtemplom. A háromhajós bazilika eredetileg a 13. század első feléből származik. Az apszisban román kori freskómaradványok láthatóak. Az 1493-as török támadás után késő gótikus stílusban átalakították. A szárnyasoltáron álló szobrot (Braller-madonna) Veit Stoss készítette 1520-ban. A 14. századi sekrestyében falában található Johannes Hutter 1638-ban elhunyt lelkész életnagyságú síremléke. A templom délkeleti végében az 1793-as fölújításkor rejtett apszist bontottak ki, amelybe veszély idején a kegyszereket rejtették. A templomot a 15. század végén látták el kettős védőfallal. A falak között vizesárok húzódott, a falgyűrűket tornyok és bástyák védték. A nyugati oldalon található bástya külső részében működött a városháza.
- A városmag házainak többsége a 18–19. században épült.
- A textilipari múzeum a posztógyártás múltját, eszközeit, a takácscéh emlékeit mutatja be.
- A város felett magasodó Bálványhegyen középkori vár nyomai. A vár már a 17. században is romos volt.
Híres emberek
- Itt született (talán 1510-ben) vagy innen származott Heltai Gáspár protestáns prédikátor, író, nyomdász, bibliafordító. Nagydisznódi származásáról neve (németül Caspar Helth) tanúskodik.
- Itt született 1774-ben Johann Bergleiter evangélikus püspök.
- Itt született 1904-ben Oskar Paulini író.
- Itt született 1907-ben Gustav Gündisch történész.
- Itt született 1944-ben Wanek Ferenc erdélyi geológus, egyetemi oktató.
- Itt született 1948-ban Karin Gündisch írónő.
Gazdasága
- Selyemgyár (1926 óta).[13]
- A Somarest gyár a Louis Vuitton luxusmárka számára állít elő cipőket.[14]
Testvérvárosai
Jegyzetek
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
- ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. május 31. (Hozzáférés: 2023. július 9.)
- ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
- ↑ Wanek Ferenc: Kiállítás-vezető. X. Bányászati, Kohászati és Földtani Konferencia (Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság)
- ↑ Victor Păcală: Monografia comunei Rășinariu. Sibiiu, 1915., 40–41. o.
- ↑ Abbildung der in den sächsischen Ortschaften bestehenden Viehbrandzeichen nach den einzelnen Stühlen und Districten geordnet. Hermannstadt, 1826
- ↑ N. G. V. Gologan: Cercetări privitoare la trecutul comerțului românesc din Brașov. București, 1928, 30. o.
- ↑ Györffy István: A cifraszűr. Bp., 1930, 125. o.
- ↑ Emily Gerard: The Land Beyond the Forest. Facts, Figures, and Fancies from Transylvania. Edinburgh – London, 1886, 2, 79. o.
- ↑ Szterényi József: Az iparoktatás Magyarországon. Bp., 1897, 528–530. o.
- ↑ Belügyi Közlöny 1904, 587. o.
- ↑ www.matasearomana.ro Archiválva 2010. március 31-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)
- ↑ Alexandra Lembke, 'Revealed: the Romanian site where Louis Vuitton makes its Italian shoes.' Guardian 2017. június 17.
Források
- Hermann Rehner (Hrsg.): Heltau. Hermannstadt, 1931
További információk
- A Nagydisznódról elszármazott szászok honlapja (németül)
- Az evangélikus gyülekezet honlapja, az erődtemplom ismertetésével (németül) (angolul)
- Régi képek Kis- és Nagydisznódról (németül)
- Az erődtemplom a "jupiter.elte.hu" oldalon[halott link]
- A templom kívül-belül (magyarul)
- A nagydisznódi szőnyeggyár egy 1968-as filmhíradón (románul)
Képek
-
A nagydisznódi lovassági kaszárnya a századelőn -
Ház a főutcán -
Városháza -
Szeben megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
.svg){kind=small}