Kray Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kray Pál
Pal Kray.jpg
Született 1735. február 12.
Késmárk
Meghalt 1804. január 19. (68 évesen)
Pest
Nemzetisége magyar
Fegyvernem gyalogság
Csatái napóleoni háborúk
Kitüntetései Katonai Mária Terézia-rend lovagi és parancsnoki keresztje

Krajovai és topolyai báró Kray Pál (Késmárk, 1735. február 12.Pest, 1804. január 19.) magyar katonatiszt, az osztrák császári hadsereg tisztje, majd tábornoka, 1788-tól) a hétéves- és az utolsó török háború, a francia forradalmi háborúk és a napóleoni háborúk hadvezére.

Származása, ősei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kray család a morvaországi I'rcrau városából származik, az 1630-as években került Késmárkra. Kray Tamás sógora, Klösz Jakab réven 1662-ben kapott nemesi levelet. Kray nagyapja, Jakab a város főbírája lett, majd Rákóczi bizalmas embere, a fejedelem hűséges támogatója. Nagyatyját, Jakobot 1709-ben II. Rákóczi Ferenchez való hűségéért Heister tábornagy lefejeztette. Atyja III. Károly király török háborúiban huszárkapitányként harcolt. Pál a szegénysorsú kapitány tehetséges fiaként született Késmárkon, Szepes vármegyében, 1735. február 12-én. Gróf Csáky Miklós hercegérsek támogatásával Bécsben matematikát tanult, 1753-ban kadét lett a Haller gyalogezredben. Pál atyja, ifj. Kray Jakab visszaszerezte az elveszett családi birtokokat. Mindhárom fiát a császár szolgálatába, katonai pályára adta.

Pályafutása Mária Terézia és II. József háborúi idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy gyalogezredben harcolta végig Mária Terézia háborúit. Különösen kitűnt Glatz ostrománál, ahol elsőnek hatolt be a porosz várba.1758-ban hadnagy, 1763-ban kapitány a Nádasdy gyalogezredben. 1778-ban őrnaggyá léptették elő. II. József császár uralkodűsa idején, 1782-ben a bártfai út- és hídépítési munkálatok irányításával bízták meg. 1783-ban már alezredesi rangot kapott. a 2. székely gyalogezredben. 1784-ben az 1. oláh gyalogezred vezénylőezredese, az erdélyi Hora-Kloska-féle lázadás leverésében részt vett, neki adták át helyi románok a két elfogott lázadót. 1790-ben vezérőrnagy.1788-89-ben vívott háború alatt sokszorosan kitűnt bátorságával, képességeivel. Ezredével az erdélyi mellékhadszíntéren a Vulkán-szorost (a Zsil-völgyét) a túlerőben lévő törökök támadásaival szemben megvédelmezte, sőt a mai Románia területére is behatolt, ahol Krajovát elfoglalta. Az itt vívott harcokban tanúsított vitéz magatartásáért 1789-ben kapta meg a Mária Terézia-rend lovag-keresztjét a „krajovai” előnévvel. A következő évben tábornokká lépteték elő. A harcokban teljesen kimerült, ezért 1791-ben kénytelen volt a tényleges szolgálatból kiválni. Pestre költözött.

A francia forradalmi és napóleoni háborúk idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hadjárat első éve a francia határ mentén osztrák vereséggel zárult. Ekkor a Habsburg birodalmi haderő új vezérének, Koburg tábornoknak és József nádornak felszólítására az 59 éves Kray tábornok ismét kardot kötött az oldalára. 1792. október 24-én gyenge dandárjával kivédte Jourdan francia tábornok 15 000 főnyi seregének támadását. Október 30-án rajtaütéssel foglyul ejtette a franciák 5 zászlóalj, 1 huszárezred és 14 ágyú erejű csapatát. Az 1793. évi hadjáratban kivívott sikereiért 1794-ban Kray tábornok elnyerte a Katonai Mária Terézia-rend parancsnoki keresztjét.

Kitüntette magát a famarsi, wissembourgi, charleroi-i, fleurusi csatákban. Wetzlar-t megvédte Kléber ellen és döntő szerepet játszott Károly főherceg ambergi és würzburgi győzelmében. Az 1796. évi németországi hadjáratban, szeptember 19-én Jourdan seregének utóvédiét Altenkirchennél megverte, ekkor a franciák egyik tábornoka, Marceau súlyos sebesüléssel fogságba esett és itt meg is halt. Holttestét a lovagias Kray tábornok teljes katonai tiszteletadás mellett adta át a francia seregnek, amelynek vezére ezt a következő levélben köszönte meg: „Egész seregemben nagy figyelmet keltett az Ön nagylelkű viselkedése Marceau tábornokkal szemben. Ez, Tábornok úr, Önt és azt a nemzetet tiszteli meg, amelyhez Ön tartozik, s én ezért ezennel kifejezem Önnek elismerésemet”.

1796-ban altábornagy, de az osztrák fővezér, Werneck tábornok által e hadjáratban elkövetett hibákért Krayt is haditörvényszék elé állították s kétheti fogságra ítélték. Károly főherceg közbelépésére ez a büntetés ugyan elmaradt, de az elkeseredett Kray nyugdíjaztatását kérte. Ezt elutasították s Krayt az olaszországi hadszíntérre helyezték át, hol önálló hadmüveleteket - hadsereg élén - bíztak rá 1798-ban. Veronánál, Mantuánál, Legnago-nál, és Magnanónál legyőzte a franciákat. Ekkor szerezte meg az „Itália megmentője” címet és az itt aratott győzelmei alapján jelölték még a franciák „a rettenetes Kray, a győzelem kedves fia” elnevezéssel.

1800-ban a gyenge egészségi állapota miatt és a bécsi intrikák miatt visszalépett Károly főherceg utódaként a németországi császári hadsereg főparancsnokává nevezték ki. Moreau tábornok hadserege ellen harcolt a Rajnánál. Moreau visszaszorította Kray csapatait, amelyek végül Münchenig hátráltak. Július 15-én a szemben álló felek fegyverszünetet kötöttek, s ezt erőik gyarapítására használták fel.

1801. július 31-én vonult nyugállományba. Pesten, 1804. január 19-én halt meg. A táborszernagy végakaratának megfelelően Báró krajovai és topolyai Kray Pál nagyszabású síremléke a budapesti Belvárosi Plébániatemplomban található. 1888-tól a 67. cs. és kir. gyalogezred az ő nevét viselte.

Az terjedt el ebben az időben róla, hogy ő volt az egyetlen európai hadvezér, aki képes volt legyőzni Bonaparte tábornok seregét.[1] „Semmilyen forrás nem bizonyítja, hogy Kray bármelyik csatában, mint vezető hadvezér győzte volna le Napóleont”, ezt valószínűleg későbbi diadalai miatt gondolták így.

Életrajzi elemek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A királyi elismerések alapján 1800-ban a Kray család a magyar arisztokrácia soraiba emelkedett. Pest szabad királyi városban, ahol ugyancsak rendelkezett házzal, 69 éves korában hunyt el. A család bárói ága 1852-ben kihalt, de a Kray Pál nagybátyjától, Jakabtól származó nemesi ágat, Kray István (1850-1932) személyében IV. Károly (1916-1918) 1918-ban bárói rangra emelte, szintén krajovai és topolyai predikátummal. A topolyai uradalom azonban 1913-ban Kray Mária (gróf Zichy Jánosné) halálával a Zichy családra szállt. Szakmai tevékenységének feszültségét szabadidejében ételreceptek gyűjtésének művelésével enyhítette.

Kray Pál számos, kiemelkedően pozitív jellemvonása, kortársai és beosztott katonái körében, de még a harctéren vele szemben álló francia parancsnokok között is népszerűvé tették. Katonai pályafutása során Kray szívén viselte beosztottjainak sorsát.

Családtagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kray Ferenc nyugalmazott őrnagy, Kray egyetlen, őt túlélt fia. Legidősebb gyermeke, Kray Antal főhadnagy 1789-ben hunyt el, Ferenc öccse, János, szintén katonatiszt, a rauzcni ütközetben esett el 1796-ban. A topolyai uradalom új gazdája sem sokkal élte túl apját: 1805-ben a családi birtokon vadászbalesetben halt meg. Kray Pál öccse, Kray Sándor 1817-ben hunvt el Eperjesen.

Sikerei, díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1789-ben elnyerte a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét, majd 1795-ben a parancsnoki keresztet. 1792. augusztus 9-én I. Ferenc király (1792—1835) „krajovai" predikátummal magyar báróságra emelte. 1800-ban, további hadi érdemeiért Kray 100 000 forint elengedése mellett megvásárolhatta a topolyai kamarabirtokot. Ugyanezen év végére az uralkodó a „topolyai" predikátumot adományozta számára.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]