Múzeumkert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Múzeumkert
Pollack Mihály fő műve a Magyar Nemzeti Múzeum épülete légifotón.jpg
Elhelyezkedése
Ország Magyarország
HelyszínBudapest
Múzeumkert (Budapest)
Múzeumkert
Múzeumkert
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 28″, k. h. 19° 03′ 46″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 28″, k. h. 19° 03′ 46″
Általános adatok
Típusaközpark
A Magyar Nemzeti Múzeum weboldala

A Múzeumkert a Budapest VIII. kerületében található Magyar Nemzeti Múzeumot övező park.

Fekvése[szerkesztés]

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Ezen az 1896-os, a Palotanegyedet ábrázoló térképen jól látszik a Nemzeti Múzeum, és a körülötte lévő angolpark kialakítású Múzeumkert

A Múzeumkert Budapest VIII. kerületében, de közvetlenül a Belváros mellett található. Nyugatról a Múzeum körút (mely elválasztja a Belvárostól), délről a Múzeum utca, keletről a Pollack Mihály tér és a kerület Palotanegyednek nevezett része, északról a Bródy Sándor utca határolja.[1]

A 18. századig Pest városfala a mai Kiskörút vonalában húzódott, rajta kapukkal és rondellákkal. Ezen a területen kívül csupán szántóföldek, gyümölcsösök, házikertek voltak. Egy 1775-ből származó térképen is megfigyelhető, hogy a Múzeumkert helyén még csupán fás terület volt ekkoriban, viszont a mai Bródy Sándor utca és Baross utca nyomvonala már jól kivehető.[2] Egy 10 évvel későbbi térképen épületek állnak a kert helyén, az egyik széles lépcsősorral bír hátra, a kertje felé.[3] Újabb nyolc év múlva, 1793-ban Pest–Buda–Óbuda térképén[4] már igen részletesen látszik a múzeum és a kert helyén eredetileg állott villa barokk kertje széles, fasorral díszített központi útjával, mely a villa mögötti ovális térről indult hátrafelé, a mai Pollack Mihály tér felé, és amely mellett balról is jobbról is 1-1 újabb út vezetett a villától, és mindhárom utat keresztben metszett egy negyedik út. A két szélső úton szökő- vagy díszkutak állhattak. Ugyanakkor a térképen az is látszik, a villa és a korábbi kert nem foglalta el a mai Múzeumkert teljes területét, a Bródy Sándor utca felőli oldalon házak és köztük nagyobb üres terek álltak.

Gróf Széchényi Ferenc, a múzeum megalapítója

Egy 1823-ból származó katonai térképen a Múzeumkert helyén két udvaros épület látható mögötte fás területtel, a Bródy utca felé házakkal.[5] 1830-ban készült az egyik olyan térkép, melyen már utcanevek is láthatóak voltak.[6] A múzeum előtti utat a német nyelvű térképen Land Strassénak, vagyis Országútnak hívták, a Bródy Sándor utca neve Stadt Gut Gasse volt, a mai Múzeum utca egy névtelen köz volt, és a mai Pollack Mihály tér is név nélkül szerepel a térképen. A múzeum elnagyoltan, csak egy négyszögletes tömbként van ábrázolva, amelyből L alakban hátranyúlik a lovarda épülete. Egy hét évvel későbbi térkép ugyanígy ábrázolja a múzeumot, de a mögötte lévő utcának már nevet ad: Fünflerchen Gasse, vagyis Ötpacsirta utca.[7] Az 1854-es Pest–Buda térképen már a felépült Nemzeti Múzeum látható.[8] A Stadt Gut Gasse új neve Br. Sándor Gasse, a névtelen köz megkapta a Museum Gasse nevet. A Múzeumkert Sándor utcai és Múzeum utca sarkainál, a múzeum háta mögött egy-egy L alakú kisebb épületet is mutat a térkép. 1867 és 1872 között kataszteri térképsorozat készült Pestről, amelyre későbbi változtatásokat is rávezettek.[9] Ezen már magyar utcanevek szerepelnek: Múzeum útza, Ötpacsirta útza, Fhg. Sándor útza, és mivel a térképre több változást is felvezettek, látszik, hogy a korábbi Országút utcát részekre bontották, a Múzeumkert előtti részt Múzeum körútnak nevezték el, majd az első világháború alatt átnevezték Mehmet szultán útra. A térképen a Múzeumkert angolpark jellegű kialakítása is tökéletesen látható, a múzeum mögötti kertészházzal egyetemben. Egy 1895-ös térképen[10] az Ötpacsirta utca új neve Eszterházy utca, és a múzeum főhomlokzata előtt már jelöli az Arany-szobor helyét is.

Budapest 1918 és 1946 közötti állapotáról újabb kataszteri térképsorozat készült.[11] Ezen részletesen fel vannak tüntetve a múzeumkerti szobrok elhelyezkedései is, a Főherceg Sándor utcát pedig ekkor már Bródy Sándor utcának hívták.

A könnyebb olvashatóság miatt ebben a cikkben a továbbiakban a parkot övező utcákat már a mai nevükön nevezzük meg.

Megközelítése[szerkesztés]

A Nemzeti Múzeum megépültekor, körülötte a „múzeumpuszta”. Még nem állnak a múzeumot ma körülvevő paloták, így az épület nagy tömegével uralja a környéket

A Múzeumkert kitűnő belvárosi elhelyezkedésénél fogva gyalogosan, autóval és közösségi közlekedéssel is jól megközelíthető, utóbbi használata esetén, a 2019. szeptemberi menetrendeket alapul véve,[12] a szinte karnyújtásnyira lévő Kálvin térről gyalogosan (M3-as és M4-es metró, illetve M3-as metrópótló busz, 47-es/47B/48-as/49-es villamos, 15-ös/115-ös busz, 83-as troli) nem több mint egy perc alatt; az Astoriától gyalogosan (M2-es metró, M3-as metrópótló busz, 47/47B/48/49-es villamos, 9-es busz, 5-ös/7-es/8E/15-ös/133E/178-as busz) körülbelül ötperces sétával érhető el. Könnyen megközelíthető még a 4-es/6-os villamos Rákóczi téri megállójától is mintegy 10 perc sétával.

A Pollack Mihály tér alatt mélygarázs található, melyet a Magyar Nemzeti Múzeum üzemeltet.[13] A Bródy Sándor utca és a Múzeum körút sarkánál található egy MOL Bubi bérkerékpár-állomás is.[14]

A múzeum[szerkesztés]

A múzeumot Széchényi Ferenc alapította, a mai épület felépítése előtt a múzeum első gyűjteményeit a telken akkor álló épületekben helyezték el.[15]

A múzeum mai épületét Pollack Mihály tervezte, 1837 és 1847 között épült fel.[16]

A kétszintes épület klasszicista stílusú, téglalap alakú, két belső udvart ölel körül.[16] Főbejáratát nyolc korinthoszi oszlop és timpanon keretezi, amelynek szobrai a Magyarországot megszemélyesítő Pannóniát és körülötte a Tudomány és a Művészet szimbolikus alakjait ábrázolják.[16] Pannónia szobrán a magyar címer látható.[17] A szobrokat horganyból készítették Raffaello Monti milánói szobrász modellje alapján.[17]

A park története[szerkesztés]

A múzeum homlokzatának timpanonja és korinthoszi oszlopfői

A múzeum és a park területe a 18. század közepén Klobusiczky Ferenc kalocsai érseké volt.[18] Az érsek franciakertet alakíttatott ki az akkor ötholdas területen, ahol a főnemesi lovasbemutatókat tartották.[19] Később ez a hagyomány élt tovább a múzeum helye mögött létesített lovardával, amely az építés megkezdéséig működött.[19] Az 1700-as évek utolsó harmadában Batthyány József hercegprímás villája állt itt, körülötte a Batthyány-kerttel.[20] Ezt társas adakozásból származó 125 000 forintért vásárolták meg 1813-ban, az 1808. évi VII. törvénycikk alapján létrehozandó Magyar Nemzeti Múzeum számára.[17][20][15] A múzeum alapítói törvényi (tűzoltói) előírások miatt voltak kénytelenek megvásárolni ezt a területet, mivel az előírások csak térre engedélyeztek közgyűjteményi épületet.[19] A múzeum építését csak jóval később, 1837-ben kezdték meg, és 1846-ban fejezték be.

Mivel a telek a Pollack Mihály tér felé lejtett, a a múzeum pincéjének kiásásából származó földdel tették vízszintessé, egyben eltakarták az ott korábban állt épületek maradványait.[15] Pollack Mihály ötlete volt már a múzeum épületének megépítése közben, hogy a kertjét parkosítsák. Elképzelése az volt, hogy a múzeumot 3 oldalról vaskerítés venné körül, a negyedik, Pollack Mihály tér felőli oldalon pedig árkádos lapidárium került volna a kőemlékeknek; a múzeum két oldalánál, a Bródy Sándor utcai és a Múzeum utcai bejáratoknál kisebb épületekben laktak volna a múzeum udvarosai, a kertet az angolkertek mintájára fákkal és cserjékkel telepítették volna be.[18][21] Az 1838-as pesti árvíz elpusztította a fák negyedét, a múzeum építése miatt pedig a maradék növényzetet is ki kellett vágni.[22][19]. A múzeum építésére eredetileg megszavazott 500 000 forint végül nem lett elég sem a belső díszítésre, sem a kert kialakítására, csak az épület előtti kerítésrészt és járdát építették meg.[19][21] 1847 szeptemberében a múzeumigazgatónak külön kérvényeznie kellett, hogy a kaputól a múzeum bejáratáig futó utat lekövezzék.[21] 1848 elején Muszely Károly pesti műkertész nyújtott be terveket a park kialakítására, de a pár hétre rá kitört forradalom miatt a tervek nem valósulhattak meg.[21]

A múzeum lépcsőfeljáróját két oldalról övező oldalfalak közül a bal oldalin állva szóltak az ifjúság vezetői az összegyűlt tömeghez 1848. március 15-én. Ismertették és felolvasták a kiáltványukat és a 12 pontos követelésüket.[17] Történészek kutatásai szerint azonban – a közhiedelemmel ellentétben – Petőfi Sándor itt már nem szavalta el versét, a Nemzeti dalt, hanem csak a nyomtatott szöveget terjesztették, illetve Petőfi átadott egy példányt Kubinyi Ágoston múzeumigazgatónak.[17][21] A kertet a forradalom alatt nemzetőrök őrizték, de a korábbi katonai őrszolgálat is megmaradt. 1849. július 11-én az utolsó csapatok innen indultak Arad felé.[21]

Kialakítása a 19. században[szerkesztés]

Pollack Mihály, a múzeum tervezője

A szabadságharc után a múzeum 4. igazgatója, Kubinyi Ágoston tett lépéseket a park létrehozására. Az állam anyagi segítség helyett lakbéradót vetett ki a múzeumra.[21] Marschan József vállalkozó felajánlotta, hogy a Múzeumkert Bródy Sándor utcai oldalán 300 000 forint tőkével megépít egy kétemeletes üzletházat, ahol iparcikkeket és élelmiszert egyaránt lehetett volna kapni. Marschan az épületet a múzeumétól 19 méterre építette volna fel, és a bevételből 8000 forintot ajánlott volna fel a múzeum számára, de Kubinyi nem fogadta el az ajánlatot.[21] Mivel más módon nem jutott pénzhez, Kubinyi hangversenyeket rendezett és adományokat gyűjtött.[18] Ipolyi Arnold felhívást intézett a vidékhez, melyben adományok megtételére szólított fel.[15] Az adományozók között volt Egressy Sámuel nótaköltő és kiskunsági földbirtokos, aki 200 (más forrás szerint 100)[23][15] forint mellett 200 facsemetét is felajánlott.[24] Lacházai parasztok 12 szekéren ezer facsemetét ajándékoztak.[23] Sina Simon bankár igen szép hársfákat küldött gödöllői birtokáról, és az akkor még József főherceg birtokában lévő Margit-szigetről is érkeztek fák.[19]

Hangversenyek a kertért[szerkesztés]

A hangversenyeket nem az akkor még nem is létező kertben, hanem a múzeum épületében tartották. Az elsőre 1852. március 24-én került sor a díszteremben, ahol négy évvel korábban az 1848-as országgyűléseket tartották. A fellépést lemondták a hivatásos művészek, ezért műkedvelők szerepeltek: előbb a „Kidőlt a fa mandulástól” kezdetű műdalt adták elő, majd Festetics Leó gróf, aki Liszt Ferenc barátja is volt, több darabot adott elő „physharmonikán, s ezen a közönség előtt kevéssé ismert hangszert a legmeghatóbb játékkal mutatta be.[23] Ezután szavaltak majd operaáriákat énekeltek, végül két fuvolán magyar dalokat adott elő a Doppler testvérpár.[23] A nagy sikerre való tekintettel a következő, ugyanazon évi április 12-i hangversenyen már Ludwig van Beethoven Leonóra-nyitányát adták elő nyolckezes átiratban, november 27-én pedig már az szerepelt a plakátokon, hogy „1. Nyitány „Teli" operából Rossinitól, Szabó József tanár úr által 16 kézre téve, Brauer úr vezérlete alatt előadják 4 zongorán Fáncsi, Latinovics, Péter, Sabdenau kisasszonyok és Fetter, Huber, Mildner, Them urak.” Az előadók mind neves pesti zenészcsaládok tagjai voltak.[23] Egy évvel később, 1853-ban peig arról értesült a közönség, hogy „Felsőbb engedelemmel a magyar nemzeti színház zenekar tagjai első karmesterük Erkel Ferencz úr vezérlete alatt folyó nov. 20-kán és dec. 8-kán, továbbá 1854-ki mart. 12-kén és ápril 9-én a nemz. múzeum teremében a mivelt világ nagyobb és középszerű városainak példájára négy philharmóniai hangversenyt szándékoznak tartani. Ezen hangversenyekhez, mellyeken csak classical zene a lehető tökélylyel adatik elő, az itteni jelesebb művészek közreműködése is igénybe fog vetetni.[23]

A hangversenyeken fellépett a Pesti Hangászegylet, a Filharmóniai Társaság, a Dalfüzér, Hollósy Kornélia és Markovits Ilka énekesnők, és itt tárogatózott Suk.[19] Erkel mellett Liszt is itt vezényelte 1858-ban az Esztergomi misét.[19] Az előadássorozatokra már bérletet is lehetett váltani.[23] A kert kialakítása után a rendszeres hangversenyek megszűntek.[23]

A kert első formája és a környék rendezése[szerkesztés]

Kubinyi Ágoston, a Nemzeti Múzeum 4. igazgatója, aki a Múzeumkertet kialakította

A gyűjtőíveken és a hangversenyek bevételéből összegyűjtött pénzt egy pesti polgárokból álló bizottság kezelte 1852-től, és az ebből származó 400 forinton az Orczy-park főkertésze, Petz Ármin készítette el az újabb terveket.[23][20]

A kertet ma övező paloták és bérházak akkor még nem léteztek, az építési területet palánkkal védték.[24] A múzeum udvara kopár volt (a korabeli sajtó „múzeumpuszta” néven említi), ahova a közeli Kálvin téren tartott piacról is gyakran beszöktek az elszabadult marhák és baromfik.[21][20] Hogy a kert minél hamarabb elkészülhessen, a hangversenyek mellett terménykiállítást is rendeztek, először 1851-ben. Alexander Bach titkosszolgálata nem vette jó néven a kiállítást, ezért a Hölgybizottság helyette növény- és gyümölcsbemutatókat tartott.[19] Ennek emlékére épült fel a kertészház a mai Pollack Mihály téri oldalon, vagyis a múzeum háta mögött 1852-ben, Wagner János tervei alapján.[20]

Petz Ármin tervét a kert kialakítására 1853. május 30-án nyújtották be engedélyezésre.[21]A Múzeum-kertet az 50-es években telepítették az én tervem alapján Gerenday egyetemi botanikustanár felügyelete alatt, azelőtt nem volt ott egyéb, csak néhány fa és szabad mező, általában azon a környéken azelőtt csak házikertek voltak néhány gyümölcsfával.”, írta Petz a Budapest parkjairól szóló kiadatlan művében.[24] Az engedélyt hamar megkapták, de a kivitelezés egyre csúszott, amit a korabeli sajtó egyre élesebben kritizált, így a Hölgyfutár 1854-ben, két számában is:[21]Bizon rég várunk már azután a muzeumi sétány után; de hiába! a türelem — sétányt bizon még sem terem.” „A muzeum terén már erősen — labdáznak a gyerekek; olvasóink bizonyára azt várták, hogy a «már erősen» után: «készül a sétány» következik, ebből azonban semmi sincs...

1855 szeptemberében újra elterjedt a hír, hogy a múzeum körüli udvart végre beültetik, mire a Budapesti Visszhang ironikusan csak annyit írt: „Tamás nagy hirre kapott, hogy egyszer nem hitt; de még nagyobbra tehetne szert, ha ezt meg elhinné.[21] Azonban november 24-én valóban elültették az első fákat, és a múzeum első kertésze, Kallina Henrik vezetésével folyó fatelepítés 2 év múlva fejeződött be.[20][21] Az ültetésről a Budapesti Hírlap azévi november 26-i száma is cikket írt: „Tegnapelőtt u. m. szombaton ment véghez a nemzeti múzeum udvarán állítandó kert vagy sétatér ugy mondható felavatása. Miután a szükséges földmunkálatok és földtöltések befejeztettek, az írt napon dél tájban történt több előkelő hivatalnokok (közöttük pestmegyei főnök Kapy Ede és pesti polgármester Krászonyi József urak,) tudósok és vendégek jelenlétében a város e részének diszére leendő sétatér első élőfáinak ültetése, mely alkalommal muzeumi igazgató cs. k. tanácsos Kubinyi Ágoston úr e kis ünnepély czéljának megfelelő beszédet mondott, minek végével a jelenlévők az elültetett fákat megöntözték. Ezt követte egy vídám s magyar vendégszeretettel fűszeres ebéd a nemzeti múzeumigazgató urnál, mire az említett társaság meghíva volt.[25] A fákat a Bródy Sándor utca–Múzeum körút sarkánál ültették el, és a feldíszített csemetéket a Kortsák József bádogosmester által külön erre az alkalomra készített díszes öntözőkannával locsolták meg.[25][21] A meghívott vendégek között ott volt Eötvös József és Podmaniczky Frigyes és báró Prónay Gábor is, Kubinyi pedig beszédében mindazok nevét felsorolta, akik a kert kialakításához pénzzel vagy facsemetékkel hozzájárultak.[25][21] A Múzeumkertnek ebben a sarkában, ahol az első fákat ültették, ma is áll néhány öreg példány, de nem lehet biztosan tudni, hogy ezek az első telepítésből származnak-e.[21]

A kert útjainak első kavicsozását Gírókuty Ferenc műkertész vállalta saját költségén.[15] 1858-ban hoztak létre egy szabálytalan útvezetésű angolkertet, amely miután egyre inkább benépesítették szobrokkal is, hamar a pesti polgárok egyik kedvenc pihenőhelye lett.[18] Ebből az időből már több ábrázolás is fennmaradt a parkról.[18] A díszkerítést Ybl Miklós tervezte meg 1865-ben, és Kern István lakatosmester készítette el és a hagyomány szerint Ferenc József vállalta a költségeit.[18][21][15] Ugyanebben az évben a kertben felállítottak egy frissítőket árusító bódét is.[21] A Múzeumkert kialakításával párhuzamosan alakult a környék rendezése is. A múzeum mellett és mögött, a Bródy Sándor utcában illetve a Pollack Mihály téren főúri paloták, a Múzeum utcában pedig bérházak épültek. A kert méretét 1879-ben 264 négyszögöllel (950 m²-rel) csökkentették, a kerítést 15 méterrel beljebb helyezték; az elbontott Kecskeméti kapu és Hatvani kapu közötti pesti városfal részlegesen lebontották, és az így nyert területen új házsor épült az Országút mentén.[19][21][15] Az első szobor 1861-ben került a Múzeumkertbe: Kölcsey Ferencé, amelyet Somogy vármegye költségén állítottak fel. [19] Ezt követte a század végéig Berzsenyi Dániel, a belvederei Apollón másolata, Kisfaludy Károly, Kazinczy Ferenc és Arany János szobra.

A kertben az első néhány évben csak sétálni lehetett, az első 10 ágacska-típusú öntöttvas padot csak 1861-ben helyezték el Demidoff Kornélia grófnő adományából, majd később Buchwald-székek is álltak a kertben, amiken csak székjegyet fizetve lehetett helyet foglalni.[21] A parkot már a kezdetektől őrizték, előbb veterán 1848-as honvédek, majd az 1880-as, 1890-es évektől a solferinói és königgrätzi csaták volt katonái ügyeltek a rendre, akik molnárkék pantallót és szürke kabátot viseltek. A múzeum 1898-as szabályzata szerint „A kerti szolgák kötelessége első sorban ügyelni arra, hogy a közönség a kerti ültetvényeket, gyepeket és utakat meg ne rongálja, be ne szemetelje, s a muzeumi kertből, mint nyilvános üdülési helyről, minden gyanús külsejű vagy tisztátalan egyént, különösen csavargókat és koldusokat távol tartsanak, Az ilyeneket, vagy a károsítókat a kertből azonnal kiutasítani kötelesek, ellentállás esetén pedig, akár a muzeumi napos-szolga, akár a legközelebbi állomáson levő rendőr közbenjárását vehetik igénybe.[21] A Múzeum körút felőli oldalon álló őrházakat ifjabb Wagner János tervezte és építette 1895-ben.[20][15] Valószínűleg 1892-ben, az akkori pestisjárvány után alakítottak ki öntözővezetékeket a kertben.[15] A parkban a már akkor is jelentős ókori emlékek közül jónéhányat elhelyeztek: koporsókat, sírtáblákat, mérföldköveket, amik Gyúróból, Dunaalmásról és Óbudáról származtak.[15]

A parkból induló temetések sorát 1861-ben nyitotta meg Teleki László gyászszertartása, akit május 10-én százezres tömeg kísért utolsó útjára a Múzeumkertből indulva.[21] A legnagyobb temetés Kossuth Lajosé volt 1894-ben, amikor a múzeum lépcsőjét nem csak teljesen beborították a koszorúk, de a kertbe is csak a kiválasztottak juthattak be.[21] A 19. században itt tartották még Palóczy László és Dósa Elek búcsúztatását is 1861-ben illetve 1867-ben.[21]

A 20. században[szerkesztés]

A Múzeumkert az első világháború alatt

A második világháború előtt[szerkesztés]

A század elején újabb szobrokkal bővült a Múzeumkert. Felállították az alapító, Széchényi Ferenc szobra mellett Kisfaludy Sándor emlékművét, Rómer Flóris, Hampel József és Pulszky Ferenc közös szobrát.

1912-ben harmincezres politikai nagygyűlést tartottak a kertben és környékén.[21] 1914. július 23-án egy az egész országon átsöprő igen erős viharban a kert növényzete erősen megsérült, a szél gyökerestől döntötte ki a fákat.[21] 1919. március 31-én a kávéházi pincérek sztrájkja idején a velük szolidaritást vállaló zenészek vonultak itt fel, és még ugyanebben az évben szocialista ifjúmunkás népgyűlést is tartottak itt.[21] 1920-ban tüntetés volt a kertben a trianoni békeszerződés becikkelyezése ellen.[21] A múzeumépületen 1923 és 1928 között végzett átalakítást Lechner Ödön, aki beépítette a tetőkertet.[19] Az 1930-as években újabb szobrokat avattak: Alessandro Monti, Herman Ottó és Giuseppe Garibaldi szobrát.

A második világháború alatt, részben emlékezve a kert kialakítása idején rendszeresen megtartott koncertekre, részben külföldi példákat követve 1938 és 1944 között évente hat hangversenyt szerveztek a múzeumban Kresz Géza rendezésében „Múzeumi matinék” néven, ahol rögtön a nyitó előadáson Dohnányi Ernő, valamint Székelyhidy Ferenc és kamarazenekara léptek fel.[23][26]

A század első felében több jeles személyiséget is a kertben ravataloztak fel: Hieronymi Károlyt 1911-ben, Kossuth Ferencet 1914-ben, Görgei Artúrt 1916-ban, Justh Gyulát 1917-ben, Ady Endrét és Eötvös Lorándot 1919-ben, Bem Józsefet 1929-ben, Klebelsberg Kunót 1932-ben és Zichy Jánost 1944-ben.[21] Szintén a múzeum lépcsőjén ravatalozták fel az 1921-es királypuccs, azaz a budaörsi csata halottait.[21]

A második világháború alatt, 1944-45 telén a Nemzeti Múzeumban és pincéjében lelt menedékre több mint 100 ember, a múzeumi dolgozók családtagjai. A kertben is folyó harcok során az épület több találatot kapott és a szovjet katonák is kárt okoztak. A harcokban néhányuk elesett, és a múzeum akkori igazgatója, Fettich Nándor naplója szerint őket a kertben temették el, sekély sírokba vagy bombatölcsérekbe. A következő tavasszal a holttestek egy részét exhumálták, és katonai temetőbe szállították, de a 2018-as felújítás során is találtak emberi maradványokat a kertben.[27]

1945 után[szerkesztés]

Március 15-i ünnepség a kertben, 1991-ben

Az 1945-ös gyors rendbehozatal után 1952-ben volt nagyobb arányú fejlesztés a kerten, aminek a kezelését a következő évben vette át a múzeumtól a Fővárosi Kertészeti Vállalat.[15] A kert ekkor még a régi, háború előtti képét mutatta, a két főkapu között keramitkockás út volt, a sétányok vagy földesek voltak, vagy apró sóderrel voltak felszórva. A két kaputól az oldalbejáratokig bazalt-gránit burkolatú utak vezettek. A kertészházban a múzeum utolsó kertésze, Bezdegh Ferenc és családja lakott, mellette a hajdani üvegház kertészeti raktárként szolgált.[15] A kertben még álltak az Ágacska-típusú padok és a Buchwald-székek. A székjegyeket csak a háború után, 1947-ben szüntették meg. Az ezt követő években az utcákon már fölöslegesnek számító reklámpadokat helyezték el a Múzeumkertben, majd később fekete-sárgára festett írószer-, Tóth- és Szentendrei-típusú padokkal helyettesítették őket.[15]

1956-ban harci járműveket tároltak a kertben, viszont ennek ellenére csak egy kis fa dőlt ki, a járművek okozta talajhibákat a következő évben kijavították. 1957–58-ban a Kazinczy-szobor mellett egy könyvsátort állítottak fel, ahonnan helyben olvasásra lehetett könyveket kölcsönözni, a pavilont az Országos Széchényi Könyvtár üzemeltette.[21]. A parkban ekkor nyolc virágágyás volt, amikben egynyári virágok és részben kétnyáriak kaptak helyet, évelők nem voltak a parkban. A hátsó és az oldalsó kerítések mentén cserjék álltak, a fák pedig kissé sűrűen voltak ültetve. A háború előtti Múzeumi matinék folytatódtak, bemutatták Joseph Haydn A patikus című vígoperáját, és az 1960-as években is szerveztek néhány hangszertörténeti bemutatót.[23]

1961 nyarán egy vasárnap délelőtt „váratlanul” megjelent a Múzeumkertben a Pénzügyőr Fúvószenekar Józsa András karnagy vezetésével és a fák alatt játszani kezdett, mire a nézőközönség azonnal odasereglett.[23][28] A zenekar vasárnapi kerti hangversenyei éveken át folytatódtak, közben a közönség kérésére műsorközlőt is alkalmaztak, majd dobogót is kapott az együttes, és az idősebb zenehallgatók kedvéért a Fővárosi Kertészet padokat is beállított.[23] Nem volt ritka, hogy egy-egy alkalommal akár több mint ezer ember hallgatta a térzenét.[23] A zenekar műsorán klasszikus zene mellett népszerű könnyűzene, de alkalmi bemutatóknak is helyt adtak, így például az első űrrepülés emlékére elhangzott Gömöri Séta az űrben tánclépésben című műve.[23] A Pénzügyőr Zenekar mellett idővel más zenekarok is felléptek a kertben: különböző honvédzenekarok, a Belügyminisztérium Tűzrendészetének zenekara, a Vasas Művészegyüttes Szimfonikus Zenekara, az együttesekkel pedig olykor énekesek is felléptek, például Ercse Margit és Sümegh Zsuzsa.[23] Telente a hangversenyek a múzeum termeiben tartották.[23] A koncerteket ingyenesen lehetett látogatni, a fellépők minimális gázsit kaptak. Az 1960-as években 10 év alatt a nyári koncerteknek mintegy 250 000, a télieknek körülbelül 20 000 látogatója volt, összesen körülbelül 500 hangversenyt adtak.[23][28] A rendezvénysorozat az 1970-es években is folytatódott, a műsoron már Beethoven és Bartók jubileumi műsorok is szerepeltek, és a fellépők között volt Berkes Kálmán, Kincses Veronika, Kocsis Zoltán, Lux Erika, Ránki Dezső, Ladomerszky Margit és Gencsy Sári.[28] A térzene is folytatódott a kertben, ahol a közönség már nyomtatott műsort kapott, és egyre több különböző zenekar lépett fel: Ganz, Guttenberg, Pénzintézeti, Pénzügyőr, Vasas, Vasutas, KISZÖV, ÉDOSZ. [28] Amikor a Szent Korona hazakerült az Egyesült Államokból 1976-ban, a beltéri hangversenyek számára már nem jutott elegendő hely a múzeum falain belül, ezért az egész hangversenysorozatot átköltöztették a Várba.[28]

1973-ra szükségessé vált egy nagyszabású kertfelújítás.[18] Az új tervek gyökeresen megváltoztatták a korábbi elrendezést. A felújítást a Fővárosi Kertészet végezte, mintegy 100 millió forintból, a belső felújítás költségeivel együtt.[19] Csorba Vera tervei alapján készült el az átépítés 1977-ben, mely gyökeresen megváltoztatta az addig angolkertes kialakítást, ami helyett részaránytalan mértani szerkezetet alakítottak ki.[15] A növényállományt is megváltoztatták: több örökzöldet telepítettek, amik eddig szinte teljesen hiányoztak a kertből.[15] 1984-ben a kalocsai érsekség kertjéből áttelepítettek három kobusi liliomfát. 1976-ban felavatták Josef Wisowsky szobrát, a lengyel kormány ajándékát.[19]

1995-re a kert újból elhasználódott, illetve a múzeum alapításának bicentenáriumára készülődve teljes felújításnak akarták alávetni mind a múzeumot, mint a parkját. Addig az épületen több más múzeummal és gyűjteménnyel kellett osztoznia a Magyar Nemzeti Múzeumnak, de ezek kiköltözésével elindulhatott a rekonstrukció. A felújítás azonban pénzhiány miatt egyre tolódott, bár Antóczi Gusztáv vezetésével részfeladatokat elvégeztek, így a metróépítés következtében emelkedő talajvíz miatt az épület fala mellett pinceszinten szellőzőfolyosókat építettek, és a vízvezeték elavultsága miatt a kert önműködő öntözőberendezést kapott.[15]

2010-re jószerével már csak „végtelenül lestrapált”, ideiglenes parkolóul szolgáló Múzeumkert valódi felújítása maradt hátra és egy olyan bejárat létrehozása, ahol a műtárgyakat is biztonságosan lehet ki-be szállítani.[29] Azonban a rekonstrukció kezdetekor, 1996-ban létrehozott állandó kiállítás újra elavulttá vált, és a modern, 21. százai múzeumokkal szembeni követelmények is mást várnak már el az épülettől.[29]

21. század[szerkesztés]

A múzeum lépcsőjének 2004-es felújításakor végzett ásatásokon feltárták a múzeum helyén korábban állt palota maradványait.[30] Ezekből megállapítható volt, hogy Pollack Mihály ennek a korábbi épületnek a homlokzatára építette rá a lépcső alatti pince falait. Buzás Gergely régész bizonyította, hogy a korábban itt állt épületet legalább egyszer jelentősen átalakították. Az épületnek a barokkra jellemző rizalitja volt, valószínűsíthetően erkélye is, és átépítésekor kapott a főépületre merőlegesen két új szárnyat, ahol hosszú folyósokról nyíltak a helyiségek. Az egész épület alatt dongaboltozatos pince húzódott mintegy 3 méteres belmagassággal, ami túlfutott az épületen is.

Az északi pince, ami az Arany-szobor mellett kezdődik és kifut a Múzeum körút alá is, jó állapotban maradt meg, mivel a múzeum építésekor nem töltötték fel teljesen földdel, csak elfalazták. Szélessége 5 méter, hossza 31 m, a Múzeumkert felőli végét szintén utólag húzott fal zárja le.[27] A pince környezetében 18-19. századi dísz– és konyhai kerámiákat találtak, amelyek feltehetően a Batthyány-villa konyhájáról származhatnak. Feltételezik, hogy az eredeti házat Batthyány Lajos építtethette, míg az átépítést a fia, Batthyány Tódor végeztethette el, valószínűleg 1767-ben. A feltárás során kiderült, hogy az épület nem egyszerűen majorsági központ lehetett, hanem nagyjából akkora palota, mint a |Károlyiaké nem messze a múzeumtól. A múzeum vezetősége kérésére a pincék megőrzése, további feltárása és felhasználása érdekében az ekkor tervezett mélygarázst nem a feltárás területén építették meg.[30]

A felújítás[szerkesztés]

2009-ben írt ki a múzeum éppen leköszönő igazgatója, Kovács Tibor nemzetközi pályázatot az 1995-ben kezdődött rekonstrukció harmadik ütemére.[29] Kovács a nyilatkozataiban az eredeti elképzelést körvonalazta, amelyben a kert megújulása mellett föld alatti parkoló, a műtárgyforgalom könnyebbé tétele, a látogatók számára új kényelmi terek kialakítása szerepelt. A valós kiírás azonban olyan homályosan lett megfogalmazva, hogy a hatvannál is több pályázó jó része azt olvasta ki belőle, hogy a terv az egész Nemzeti Múzeum újragondolása.[29] A pályázatot a zsűri döntése alapján Mányi István nyerte. Mányi az épület rekonstrukcióját befejezettnek tekintette, és a kívánt funkciókat a felszín alatt kívánta elhelyezni. Ennek a elgondolásnak a hírére botrány tört ki. A pályázat utólagos megvitatására kétestés vitát szerveztek a Kortárs Építészeti Központ szervezésében, melyen világossá vált, hogy a múzeum új igazgatója, Csorba László és helyettese, Rezi-Kató Gábor azt a megoldást támogatják, ami a tízmilliárd forintos költséggel felújított épületet a lehető legkevésbé bontja meg, mivel a teljes változatlanul hagyás nem lehetséges.[29] Mányi terveiben szerepelt a múzeum két udvarának befedése (amit addig a Műemlékvédelmi Hatóság mindig megakadályozott), valamint új bejáratot és közönségforgalmi tereket képzelt el, valamennyit az épület előtt, ám a föld alatt.[29] Más pályázók tornyokkal építették volna be az udvarokat, vagy az oldalbejáratokat tették volna meg fő bejáratokká. Mányi István terveit 2013 után, európai uniós forrásból szándékoztak megvalósítani.[29]

A kert felújítását végül 2018 januárjában kezdték el, miután történeti kutatásokat végeztek a kerttel kapcsolatban és megszerezték a szükséges engedélyeket a munkálatokhoz.[31] A felújítás terveit a TÉR-TEAM Kft. készítette el, a kivitelezés a Belvárosi Építő Kft. műve.[31] A felújítás célja a park történeti hitelességű helyreállítása, és a 21. századi követelményeknek megfelelő többfunkciós tér létrehozása. A tervek szerint 38 fát kivágtak volna, és 25 fa ültetését is tervezték, ezen kívül a már meglévő, de nem használt útburkolatok elbontásával összesen 8200 m² zöldfelület jött volna létre. Az elültetendő fák között ritkaságok is szerepeltek: vörös juhar, gingkó és magnólia. Tervezték a közműhálózat teljes felújítását, melynek során majdnem 3 km hosszú víz- és csatornacsövet kívántak lefektetni és megújítani tervezték a teljes elektromos hálózatot is. A kertbe öntözőhálózatot is telepíteni akartak és a modern követelményeknek megfelelően WiFi-hálózat kiépítése is szerepelt a tervek között. A park felújításának része, hogy restaurálják a kert szobrait, köztük az Arany-szoborral, melyet a talpazatával együtt állítanak helyre. A munkálatokkal 2018. nyarának végére szándékoztak végezni.[31]

A felújítással járó nagyarányú földmunkák lehetőséget adtak arra, hogy régészeti feltárásokat végezzenek a parkban. Elsőként önkéntesek közreműködésével fémkeresős felderítést végeztek.[27] A talált tárgyak többsége ún. „recens szemét” volt, (pl. söröskupakok), de találtak elhullajtott, mai korból származó magyar és külföldi pénzérméket is, mélyebb rétegekből pedig korábbi korszakok emlékei kerültek elő: lőszerhüvelyek, korábbi pénzek, puskagolyók, 19. századi fémgomb és egy vas palacsintasütő, ami valószínűleg az 1944–45 telén a múzeumban menedéket talált családok valamelyikétől kerülhetett a földbe. A fémkeresés mellett 20-40 cm-es mélységben egy 15-20 cm vastag, élénksárga réteget is megfigyeltek, amit a sétautak felszórt maradványának azonosítottak.

2018 tavaszán a kert Kálvin tér felőli részén a Hadtörténeti Intézet és Múzeum valamint a Német Háborús-sírokat gondozó Népi Szövetség segítségével feltártak egy sírt, melyben 6 ember maradványait és használati tárgyait találták meg, továbbá előkerültek német és szovjet kézigránátok és éles lőszerek. Valószínűsíthető, hogy a hely a Fettich Nándor háborús naplójában leírt egyik „orosz tömegsírral” azonosítható.[27] A parkot Főkert gondozza.[32]

A park leírása[szerkesztés]

A park a múzeum mind a négy oldalát körülöleli, s vasráccsal van kerítve, nyolc bejárattal, kettő a Múzeum körút felől, egy-egy a Bródy Sándor utca és a Múzeum utca felől és négy a Pollack Mihály tér felől.[16]

A park élővilága[szerkesztés]

2018 előtt[szerkesztés]

A kertben az 1970-es évektől kezdődően erősen besűrűsödött a növényzet. Egy 1993-as felmérés[15] szerint akkor a kertben a természetes növénytakaró 43 rendszertani egységből állt, az egynyári dísznövények 20, a kétnyári dísznövények 3, az évelő dísznövények 7, a cserjék 55, a fenyőfélék 17, a lombosfák 33 és az állatok 39 rendszertani egységet képviseltek. Természetes növénytakaróként jelen volt a kertben többek között parlagfű, vérehulló fecskefű, százszorszép, fekete nadálytő, nagy csalán. Az egynyáriak között Kleopátra tűje, indiai virágnád, bársonyvirág, paprikavirág, a kétnyáriakat a nefelejcs, kerti árvácska és a százszorszép képviselte. Az évelők között megtalálhatóak voltak a tulipán, sárgaliliom, gyöngyvirág, japán szellőrózsa, a cserjék között borostyán, aranyeső, babérmeggy, közönséges jezsámen.

A kertben voltak figyelemre méltó növények, főleg fák, amik közül néhány már 2008-ban sem élt:[15] a múzeum Bródy utcai oldalbejáratánál állt egy óriási korai juhar, amit korhadás miatt kellett kivágni. A főbejárat bal oldalánál álló tiszafa elpusztult. Volt egy nagy fügefa a Pollack tér–Bródy utcai sarokrészen, ami már az 1929–30-as télen elfagyott, a kerítés menti amerikai sárgafát pedig kivágták, akárcsak az akkori játszótéren álló kőrisfagyalt. A Berzsenyi-szobor mellett álló kínai magyal kiszáradt.

A 2008-ban élő fák[15] közül említésre méltó egy török mogyoró, a Bródy utcai oldalon egy nagy bálványfa, mellette fekete dió és vasfa. Ritkaságnak számít a kocsibejárat közelében egy pireneusi tölgy, ami mellett egy páfrányfenyő is állt. A Washington-kő környékén néhány hegyi szilfa állt. A kert legnagyobb fái a platánok és a japánakácok voltak, alig kisebbek a juharok és a nyárfák. A kerítés mentén tiszafasövény húzódott és látható volt néhány malonyai tuja is.

Az állatvilágot, többek között, giliszták, háromféle csiga, lótücsök, fülbemászó, hangyák, tetvek, darazsak, méhek, legyek, pókok, galambok, fekete rigó, házi veréb, valamint kutyák és macskák képviselték.[15]

A kert Múzeum körút–Bródy Sándor utcai sarkánál lévő szegletében áll néhány öreg fa, amikről nem lehet tudni, hogy a kert első telepítésének időszakából származnak-e. Ezek között van zöld juhar, hegyi szilfa, magas kőris, bálványfa, fekete diófa, fehér vadgesztenye, csörgőfa és japánakác.[21]

Látnivalók a parkban[szerkesztés]

2018 előtt[szerkesztés]

A park számos szobrát és emléktábláját eltérő időpontokban állították fel, és némelyiket időközben át is helyezték. A Budapest 1918 és 1946 közötti állapotáról készült kataszteri térképsorozaton[11] látszanak a szobrok elhelyezkedései is, de a konkrét szobor megnevezése nélkül. Eszerint a kertben akkor 9 szobor és 7 síremlék kapott helyet. Egy 1937-es térképen 5 szobor helyét tüntették fel:[33] Arany János szobra a főhomlokzat előtt, Kazinczy Ferenc szobra a Múzeum körút és a Bródy Sádnor utcai sarokrésznél, Széchényi Ferencé a múzeum északi oldalánál, Kisfaludy Károly szobra az akkor még Eszterházy utca nevet viselő Pollack Mihály tér és a Múzeum utca által bezárt sarokrésznél, Berzsenyi Dániel szobra pedig a Múzeum körút és a Múzeum utca által határolt sarokrésznél volt.

2008-ban[15] a három régész közös emlékműve a Pollack Mihály tér és a Bródy Sándor utca sarkánál lévő parkrészen volt, mögötte a csorgókúttal. Az alapító, Széchényi Ferenc szobra a Bródy utcai oldalbejárattal szemben állt. A Forum Romanum-oszlop a főbejárat bal oldalánál állt, a Baháalláh-emlékmű pedig az Arany-szobortól jobbra. Alessandro Monti szobra szintén a Bródy utcai oldalbejárattal szemközt volt elhelyezve, és ekkor még létezett a korábbi játszótér is a Múzeum utca felőli oldalon.

A Múzeumkertnek vannak olyan szobrai és egyéb műtárgyai, amik a 2019-es felújítás után már nincsenek a kertben.[15]

  • Kacsás-kút: lebontották, és a múzeum pincéjében tárolják. Nevét a kút káváján álló kacsákról kapta.
  • Forum Romanum-oszlop: a római Forum Romanumról származó oszlop. Restaurálás miatt elszállítva.
  • Úttörő-emlék
  • Több római kori szarkofág és kő
  • Baháalláh emlékműve

2018 után[szerkesztés]

A 2018–19-es parkfelújítás során a szobrok elhelyezkedése némileg változott. A 2019. szeptemberi állapot szerint a parkban – a múzeum épületétől eltekintve – 18 szobor, emléktábla és egyéb megtekintésre érdemes látnivaló található.[16]

A főhomlokzat előtt[szerkesztés]
A múzeum első világháborúban elesett dolgozóinak emléktáblája
A Bródy Sándor utcai oldalon[szerkesztés]
A Pollack Mihály tér felőli oldalon[szerkesztés]
  • Kisfaludy Sándor gránit emlékműve, mely egy földgömbön álló kiterjesztett szárnyú sast ábrázol, amely a karmaiban lantot tart. (Petrovits Döme, 1848) A bajai szobrász alkotására „Magyar- és Erélyhon leányai” indítottak gyűjtést, de az 1848-as események miatt a talapzatra már nem jutott pénz, így csak 1903-ban állították fel a szobrot, melyet „Himfy-lantnak” is hívnak.[35][17]
  • Kertészlak
  • Alessandro Monti bresciai mellszobrának másolata (Kuzmik Lívia, 1931)[20] A szobron a név Monti Sándor alakban szerepel. Az 1970-es években a szobor még a Bródy Sándor utca felőli oldalon állt.[20]
  • Csobogó
  • Kisfaludy Károly márvány emléke, Ferenczy Istvánnak egyetlen köztéren álló alkotása, 1836-ban készült, de 1875-ben állították fel. Eredetileg magas talapzaton volt, Kisfaludy felé egy nőalak lantot és babérágat nyújtott.[17] A második világháborúban a szoborcsoport elpusztult, és csak Kisfaludy szobrát hozták helyre.[17]
  • Rómer Flóris, Pulszky Ferenc és Hampel József közös emlékműve római kori sírkövek mintájára készült sztélén (Hültl Dezső tervei alapján) három domborművű mellszobor, melyek Damkó József alkotásai (1916)[20]. Az 1970-es években a szobor a Bródy Sándor utca és a Pollack Mihály tér által alkotott sarokban volt.[17]
A Múzeum utcai oldalon[szerkesztés]

„A Múzeumban ősi szarkofág van,
kint a kertben orosz katonasír.
Kisfiú szalad kék mackóruhában,
s a krónikás egy tönkön verset ír.

Fölnéz, meglátja Arany János szobrát
és ceruzáját búsan elteszi.
Téli szél gyűri a légó-víz fodrát
s Toldi hő arcát hóval legyezi.”

Tóth Eszter: Múzeumkert[36]

A Múzeumkert a kulturális életben[szerkesztés]

Zömmel a Múzeumkertben játszódik Pásztor Árpád Muzi című ifjúsági regénye,amely az 1880-as évek gyerekvilágát mutatja be. Pásztor alakjáról mintázta Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk egyik szereplőjét, és a regény einstand-jelenete a Múzeumkertben játszódik.[21]

Mivel a Múzeumkert már az 1880-as évektől kezdődően szerelmi találkozóhely is volt, több film vagy cikk használta ilyen jelenetek színteréül, és korabeli sláger is született „A Múzeumkert előtt várlak én” címmel.[21]

Tóth Eszter 1945–46-ban írta meg 12 részből álló versciklusát, melynek mindegyik darabja budapesti helyszínekhez kötődik, az egyik helyszín a Múzeumkert.[36]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Google Maps: Múzeumkert. (Hozzáférés: 2019. szeptember 22.)
  2. mapire.eu: Budapest (1775) – Pest és környékének áttekintő térképe. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  3. mapire.eu: Budapest (1785) – Pest belterületének kataszteri térképe. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  4. mapire.eu: Budapest (1793) – Pest–Buda–Óbuda beépített területének várostérképe. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  5. mapire.eu: Budapest (1823) – Pest–Buda–Óbuda áttekintő katonai célú várostérképe. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  6. mapire.eu: Budapest (1830) – Pest–Buda beépített területének várostérképe. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  7. mapire.eu: Budapest (1837) – Pest–Buda–Óbuda áttekintő térképe a jelentős középületek rajzával és látképekkel (Vasquez). (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  8. mapire.eu: Buapest(1854) – Pest–Buda–belterületének várostérképe. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  9. mapire.eu: Budapest (1867–72) – Pest kataszteri térképsorozata az 1872–1920 közötti változások utólagos jelölésével. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  10. mapire.eu: Budapest (1895): Budapestest közigazgatási térképsorozata. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  11. a b mapire.eu: Budapest (1918–46): Budapestest kataszteri térképsorozata az 1918 és 1946 közötti időszakból. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  12. bkk.hu
  13. pollackgarazs.hu
  14. molbubi.hu
  15. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w MEK 110-118. oldal
  16. a b c d e f g BPÚC 151-152. oldal
  17. a b c d e f g h i j k l m n o p q BPÚP 158–162. oldal
  18. a b c d e f g  165. oldal
  19. a b c d e f g h i j k l m n BUD1977/12 26–27. oldal
  20. a b c d e f g h i j k BPL II. kötet, 155-156. oldal
  21. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad ae af ag ah BUD2006/3. 9–11. oldal
  22. BUD1970/4 40. oldal
  23. a b c d e f g h i j k l m n o p q r BUD1970/8 21-22. oldal
  24. a b c RAP 278. oldal
  25. a b c MNM A múzeumkertről
  26. BUD1981/10., 39. oldal
  27. a b c d MNM-3 Mit rejtett a Múzeumkert földje
  28. a b c d e BUD1981/10., 40–41. oldal
  29. a b c d e f g BUD2010/8., 22-24. oldal
  30. a b BUD2005/9., 31–32. oldal
  31. a b c MNM-2 A múzeumkert
  32. Archivált másolat. [2015. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 13.)
  33. mapire.eu: Budapest (1937): Budapest közigazgatási térképsorozata az épületek szintszámával és az újabb utcanevekkel. (Hozzáférés: 2019. szeptember 26.)
  34. intezet.nori.gov.hu
  35. BUD1978/9
  36. a b BUD2009/11., 10–12. oldal

Források[szerkesztés]

Könyvek[szerkesztés]

Folyóiratok[szerkesztés]

  • BUD1970/4: Zolnay László (1970). „Nagy-Budapest tája a korai középkorban”. Budapest 8. (4.).  
  • BUD1970/8: Volly István (1970). „Múzeumi Zenés Délelőttök”. Budapest 8. (9.).  
  • BUD1977/12: Korek József (1977). „A jubiláló Magyar Nemzeti Múzeum”. Budapest 15. (12.).  
  • BUD1978/9: Vértesy Miklós (1978). „A Múzeum körút”. Budapest 16. (9.).  
  • BUD1981/10-39: Király Péter (1981). „Múzeumi matinék”. Budapest 19. (10.).  
  • BUD1981/10-40: Volly István (1981). „Új kezdeményezések”. Budapest 19. (10.).  
  • BUD2005/9: N. Kósa Judit (2005). „Igazi legenda a Múzeumkertben”. Budapest 28. (9.).  
  • BUD2006/3: Debreczeni-Droppán Béla (2006). „A forradalom kertje – 150 éves a Muzi”. Budapest 29. (3.).  
  • BUD2009/11: Aradi Péter (2009). „Rendelt zenék Budapestről”. Budapest 32. (11.).  
  • BUD2010/8: N. Kósa Judit (2010). „Botrány a Muziban”. Budapest 33. (8.).  

Online[szerkesztés]

  • MNM-2: Magyar Nemzeti Múzeum: A Múzeumkert. mnm.hu. (Hozzáférés: 2019. november 15.)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]