Pecz Ármin (kertész, 1820–1896)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pecz Ármin
Pecz Ármin „A Kert” 1896. április 15.
Pecz Ármin „A Kert” 1896. április 15.
Született 1820. október 18.
Pest magyar
Elhunyt 1896. április 6. (75 évesen)
Budapest magyar
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása kertész, tájépítész
A Wikimédia Commons tartalmaz Pecz Ármin témájú médiaállományokat.

Pecz Ármin[1] (Pest, 1820. október 18. – Budapest, 1896. április 6.) kertész. Ifjabb Pecz Ármin (1855–1927) kertész és Pecz Samu (1854–1922) műépítész, műegyetemi tanár apja.

Életpályája[szerkesztés]

Pesten született 1820. október 18-án. Édesapja, a Sopronból Budapestre települt gyógyszerész, 1828-ban meghalt, így a hét kiskorú gyermekével magára maradt édesanya nehéz körülmények között nevelte. Kereskedelmi iskolai tanulmányai után 1837. március 1-jétől kezdte elsajátítani a kertészeti ismereteket a pesti Füvészkertben. 1840 májusában kertészsegéddé minősítették. Toszt Antalnak, a budai várkert udvari főkertészének[2] segédjeként 1840-től 1842-ig a Nádorkertben dolgozott. 1842. február 2-án Bécsbe utazott, s a Mühlbeck-féle kertbe szegődött el, ahol azonban csak nagyon mostoha feltételeket biztosítottak az alkalmazottaknak. 1843-ban rövid időre a bécsi Metternich kertben kapott állást, de még ebben az évben tovább vándorolt Poroszországba. 1843. december 4-től 15 hónap időtartamra Potsdamban, a királyi kertben tudott elhelyezkedni. Előmenetelére és ismereteinek bővítésére ez az időszak alapvető hatású volt. Itteni sokoldalú munkája közben a királyi képezdében hetente kétszer kerttervezésből is tudott órákat venni. 1845. március 2-tól Hamburgban, Reinhardt Bieker kereskedelmi kertészetében dolgozott. 1846-ban egy váratlan családi haláleset miatt hazajött. Nővére pesti vállalkozását átvette és kereskedelmi kertészetté bővítette. Sikeres működése eredményeképpen már 1847 őszén a Váci úton „Virág és növény kereskedő bolt”-ot nyithatott. 1848-ban Eötvös József a Ludoviceum területévé vált Orczy-park főkertészévé nevezte ki,[3] de a háborús viszontagságok kudarcai miatt (a kert többször elpusztult), főállása mellett már 1856-ban faiskolát alapított és kerttervek készítésével, kertformálással is foglalkozott. Anyagi sikerei eredményeképpen bővíteni tudta faiskoláját, melyet 1864-ben Kőbányára, a Gyömrői útra telepített. Magyarországon ekkor a legnagyobb területű és legszélesebb választékkal rendelkező kertészet az övé volt. Nemcsak hazai díszfákkal, hanem a külföldön ekkor dívó, keresett növényekkel, sőt gyümölcsfák termesztésével, értékesítésével is foglalkozott. Hirdetésein, szórólapjain kívül — felismerve ezek reklámerejét — sokszor szerepelt kiállításokon is, ahol számos díjat nyertek növényei. Szakmája érdekeinek képviseletére sem sajnálta idejét, a Magyar Országos Iparegyesület Kertészeti Szakosztályának elnöke, majd az Országos Kertészeti Egyesület egyik alapítója, s 1891–1895 között alelnöke volt.

Munkássága[szerkesztés]

Hazánkban elsőként létesített hatalmas törzsfagyűjteményt; a kereskedelmi kertészet és faiskolai termesztés egyik úttörője. Több mint 240 kerttervet készített s ezek nagyobb részét ő építette meg. Az ő nevéhez fűződik a Ludoviceum park átalakítása, a Múzeumkert tervezése, az Erzsébet sétány, a József nádor tér, az Eötvös tér, a Duna-parti korzók, az Üllői úti gyermekkórház kertje, a Közvágóhíd belső és külső kertje, az Iparcsarnok környé­ke, a Zerge utcai tanoda tornakertje stb. Készített tervet az Állatkertre is és felvetette — már az 1860-as években — egy Népkert gondolatát az Üllői úton, ezt azonban a székesfőváros nem fogadta el, s ekkor nem valósulhatott meg.

Fiai közül ifjabb Pecz Ármin folytatta apja tevékenységét, (aki később a Millenniumi kiállítás egyik rendezője volt), 1882. május 30-án adta át neki kertészetét.

Sírja a Fiumei úti temetőben található, feleségével és építész fiával együtt nyugszik.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A család vezetéknevét Petz formában írja sok forrás, korabeli hírlap, sőt a szakirodalom is. Kutatáskor erre az alakra is érdemes rákeresni.
  2. "Toszt Antal, Várkert", István nádor, cs. kir. főherceg udvari személyzetének Kertészeti osztályán főkertész. In: Budapesti utasító 1848 (Budapest, 1848.) Sz. kir. Buda városa, 115. oldal. [1]
  3. „A kert anyagáról értékes adatot szolgáltat 1848-ban Petz Ármin főkertész, aki leltárt készít a fűzfákról, a nyárakról és szilekről, a nympha barlangról – a vizes árokról, a fácánosról –, a lóval hajtott vízemelő gépről. Pontosan felsorolja a szökőkutat, a kerek és négyszegletes virágágyakat, a nagy üvegházat, ahol még mindig akad narancsfa és sok örökzöld, úgynevezett »újhollandi« növény. A szokásos garnitúra, az ananászház, a gyümölcs és spárgahajtató, a szaporítóház és melegágyi felszerelés sem hiányzik. A kert még sokáig nyilvános jellegű marad, és még mindig nevezetessége Pest városának; de a közönség lassan a Városligetet látogatja – a kertet kőfallal veszik körül.” Csorna Antal: A pesti Orczy-kert. In: Műemlékvédelem, 1962, 4. szám, 222–223. oldalak. [2]
  4. Budapesti Negyed 7. évf. 3. (25.) sz. (1999. ősz)

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  • Rosenbach Ferenc: idősb Pecz Ármin (Kertészeti Lexikon, 1895.)
  • Laposa József: Pecz Ármin idősebb Magyar agrártörténeti életrajzok II. (I–P). Szerk. Für Lajos, Pintér János. Budapest: Magyar Mezőgazdasági Múzeum. 1988. ISBN 963-7092-05-6   692-695. oldalak [3]
  • Gyászjelentése [4]

További információk[szerkesztés]