Alexander Bach

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Alexander Bach
(Alexander von Bach)
Josef Kriehuber litográfiája Alexander Bachról, 1849
Josef Kriehuber litográfiája Alexander Bachról, 1849
Született 1813. január 4.[1][2]
Loosdorf
Elhunyt 1893. november 12. (80 évesen)
Schöngrabern
Állampolgársága
Foglalkozása
  • politikus
  • jogtudós
  • diplomata
Tisztség osztrák birodalmi gyűlés tagja
Kitüntetései
Sírhely Zentralfriedhof
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexander Bach témájú médiaállományokat.

Alexander von Bach báró (Loosdorf, 1813. január 4.Unterwaldersdorf, 1893. november 12.) osztrák politikus, ügyvéd.

Életpályája[szerkesztés]

Apja, Michael Bach polgári származású jogász volt. Testvérei August Bach, Otto Bach és Eduard Bach, politikus. Szülei révén magántanárnál tanulhatott. Az érettségi vizsga után Bécsben tanult az egyetem jogtudomány szakán. Felsőfokú tanulmányairól, hogy példát adjon, a családi kastélyban írta meg jogi dolgozatát.

Jó kapcsolatai révén a császári kamarában kapott állást. Apja 1842-ben elhunyt. Átvette tőle az irodáját és bővítette üzleti kapcsolatait. 1847-ben egy keleti expedícióra vállalkozott, ahová testvérével, Augusttal ment el.

Karl Ludwig von Ficquelmont miniszterelnök lemondása után a helyére ideiglenesen Franz von Pillersdorf báró került, 1848. április 25-én. Bach tagja akart lenni a Pillersdorf-kormánynak, de csak az azt követő Doblhoff-kormányba került be, ők azonban nem léptek túl semmilyen határt.

Ugyanezen év július 19-én I. Ferdinánd császár uralkodása idején Anton von Doblhoff-Dier báró lett a miniszterelnök. A császár engedélyével nevezte ki Bachot igazságügyi miniszternek. Kinevezéséről cikket közölt egy bécsi hírlap is, amelyben Bach a következő bölcsességet mondta: „A jog embere – egy igaz ember!” (Ein Mann des Rechts – ein rechter Mann!)

Úgy tűnt, hogy az új liberális kormány 1848 októberére összeomlik, 1848. október 21-én pedig megbukott. Von Doblhoff-Dier miniszterelnök utóda Johann von Wessenberg lett. A gyors váltás következménye az volt, hogy a két kormányt gyakran Wessenberg–Doblhoff-kormánynak is nevezték.

A harmadik bécsi forradalom következtében Wessenberg is megbukott. Az új miniszterelnök Felix zu Schwarzenberg lett, akit Windisch-Grätz juttatott posztjára. A Schwarzenberg-kormány új tagja Franz Seraph Stadion lett, aki a belügyminiszteri posztot töltötte be, így Bach újra igazságügyi miniszter lett. Stadion viszont megbetegedett, így Bach visszaállt a helyére 1849. július 28-án. Anton von Schmerling báró lett az új igazságügyi miniszter, Stadion pedig üzleti pályára lépett.

1855-ben a IX. Piusz pápával megkötött konkordátumot is ő írta alá.

1859-ben a porosz–osztrák–olasz háborúban Ausztria alulmaradt a solferinói csata során, ezért Bachot hibáztatták és kénytelen volt lemondani.

Ezek után Vatikánba küldték nagykövetnek, 1867-ben Rómában szolgált.

Kitüntetései[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  2. Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]