Ludwig von Wohlgemuth

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ludwig von Wohlgemuth
Ludwig von Wohlgemuth.jpg
Erdély kormányzója
Hivatali idő
1849. július 11. 1851. február 24.
Előd Vay Miklós
Utód Friedrich Karl zu Schwarzenberg

Született 1788. május 25.[1]
Bécs
Elhunyt1851. április 18. (62 évesen)[1]
Budapest

Foglalkozás politikus

Díjak Vaskorona-rend (Itáliai Királyság)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ludwig von Wohlgemuth témájú médiaállományokat.

Ludwig von Wohlgemuth (Bécs, 1788. május 25.Pest, 1851. április 18.) császári és királyi altábornagy. Az 1848–49-es szabadságharcban a császári csapatok egyik tábornoka. 1849–1851 között Erdély katonai és polgári kormányzója.

Tevékenysége[szerkesztés]

1805-ben zászlósként lépett a császári hadseregbe. Részt vett a Napóleon elleni háborúkban, 1809-től főhadnagyi rangban. 1814-től a bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémia matematika professzora volt. 1821-től vezérkari százados, 1831-ben őrnagy és egy zászlóalj parancsnoka lett. 1844-ben nevezték ki vezérőrnaggyá és egy észak-itáliai dandár parancsnokává. 1846-ban kapott nemesi címet. 1848-ban és 1849 elején részt vett az itáliai harcokban, érdemeiért megkapta a Lipót-rendet és kétszer a Katonai Mária Terézia-rendet. 1848 végén nevezték ki altábornaggyá.

1849 áprilisában helyezték át a magyarországi hadszíntérre és megbízták a császári tartalék hadtest megszervezésével. A császári hadsereg helyzete ebben az időszakban kritikus volt, ezért a megszervezett tartalékból és Felix Jablonowsky tábornoknak a váci ütközetből elmenekült hadosztályából megszervezett IV. hadtestet Wohlgemuth parancsnoksága alatt azonnal harcba vetették. A hadtest feladata az volt, hogy megakadályozza a Komárom felmentésére irányuló magyar támadást, az ellentmondásos utasítások miatt azonban nem tudta megakadályozni, hogy Klapka és Damjanich átkeljenek a Garamon, majd az április 19-ei nagysallói ütközetben vereséget szenvedett a honvéd haderőtől. Ő volt a császári csapatok parancsnoka a peredi csatában, amely a cári haderő beavatkozása folytán császári győzelemmel végződött. Hadtestével ezután részt vett a június 28-i győri ütközetben és a július első heteiben zajló komáromi csatákban.

A második komáromi csata napján, július 11-én nevezték ki Erdély katonai és politikai kormányzójává. Kormányzóként tevékenyen támogatta az osztrák centralizációs elképzeléseket. Tevékenyen részt vett Haynau táborszernagy elrettentő hatású megtorló tisztogatásaiban.[2] Váratlanul, hatvankét évesen hunyt el. Utóda 1851. április 29-től Karl Philipp zu Schwarzenberg herceg, táborszernagy (1802–1858), Karl Philipp zu Schwarzenberg tábornagy egyik fia lett.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]