Lamberg Ferenc Fülöp

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lamberg Ferenc Fülöp
Josef Kriehuber litográfiája (1848)
Josef Kriehuber litográfiája (1848)
Született 1791. november 30.[1][2]
Mór
Elhunyt 1848. szeptember 28. (56 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága
Házastársa Caroline Gräfin Hoyos[3]
Gyermekei
  • Philipp Karl von Lamberg
  • Theresia von Lamberg
  • Heinrich von Lamberg
  • Franz Emerich von Lamberg
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Lamberg Ferenc Fülöp témájú médiaállományokat.

Gróf Lamberg Ferenc Fülöp (Franz Philipp von Lamberg) (Mór, 1791. november 30.Buda, 1848. szeptember 28.) császári-királyi altábornagy (k.k. Feldmarschallleutnant). Rövid ideig tartó, de jelentős szerepet játszott az 1848–1849 évi magyar szabadságharc történetében.

Élete[szerkesztés]

Karintiából származó nemesi családban született. Apja, gróf Lamberg Fülöp József (17481807), császári és királyi kamarás, földbirtokos, anyja, báró luzsnai és regliczei Luzsénszky Borbála (17711843) asszony volt.[4] Anyai nagyszülei, báró luzsnai és regliczei Luzsénszky György (17211773), nagybirtokos, és gróf karancsberényi Berényi Erzsébet (17351823) úrnő voltak. Apja, Lamberg Fülöp József gróf 1780. január 7.-én Mária Terézia magyar királynőtől, indigenátust, avagy magyar nemesség honosítást nyert.[5] A gróf Lamberg család fő vonala 1931-ben halt ki, mellékágai ma is élnek.

Lamberg Ferenc Fülöp gróf fiatal korában 1810-ben lépett be a Császári-Királyi Hadsereg (Kaiserlich-Königliche Armee). 1834-től vezérőrnagyi, 1842-től altábornagyi rangban szolgált. 1834-től a Magyarországon állomásozó császári-királyi csapatok vezérkari főnöke lett. Lamberg a császári-királyi tisztek között ritkán tapasztalható módon – közírói tevékenységet is folytatott. Eleinte a pozsonyi Hírnök című lapban publikált írásokat, később több könyvet is megjelentetett, német és magyar nyelven is. Legismertebb magyar nyelvű könyve, a Még egy Terra Incognita. Ismeretek 's tudnivalók az ausztriai birodalom nem magyar [nyelvű] tartományairól[6] című, 1841 márciusában Pozsonyban jelent meg. 1844-ben szóba került még magyar tudományos akadémiai tagsága is, de ez nem valósult meg.

Az első felelős magyar kormány megalakuláskor a magyarországi főhadparancsnokság (k.k. Generalkommando in Ungarn) pozsonyi hadosztályának parancsnoka volt. Az alakuló magyar hadseregnek égetően szüksége volt tapasztalt vezénylő tábornokokra, ezért Mészáros Lázár hadügyminiszter igyekezett őt rávenni a magyar kormány szolgálatára, de nem járt sikerrel. Mészáros emlékiratai szerint Lamberg „az új alkotmánynak inkább ellensége, mint barátja volt … arról a legnagyobb ellenszenvvel nyilatkozott”.

Jellasics fővárosba érkezésétől tartó, feldühödött forradalmi tömeg a pest-budai hajóhídon felismerte és kegyetlenül meggyilkolta Lamberget. Illusztráció, Mulattató Képesujság, 1848/37, október 7.

1848. szeptember 25-én az udvar – Jellasics horvát bán sikeres magyarországi előnyomulása miatt – Magyarország katonai parancsnokává és ideiglenes nádorává nevezte ki Lamberg Ferencet. A kinevezés magyar miniszteri ellenjegyzés nélkül történt, ezért szeptember 27-én a magyar országgyűlés érvénytelennek nyilvánította azt. A gróf hivatalának átvételére, a miniszteri ellenjegyzés megszerzése végett szeptember 28-án érkezett a magyar fővárosba. Találkozni akart a kormány tagjaival, és kissé naiv módon a neki járó katonai kíséret nélkül Batthyány Lajost kezdte keresni. Batthyány miniszterelnök viszont éppen őhozzá tartott, a hadsereg állomáshelyére – mert feltételezte, hogy Lamberg a magyarországi császári-királyi csapatok újdonsült főparancsnokaként először odamegy –, hogy a kinevezést a kormány fejeként ellenjegyezni tudja, ezért nem tartózkodott a fővárosban. A Jellasics fővárosba érkezésétől tartó, feldühödött tömeg a pest-budai hajóhídon felismerte és kegyetlenül meggyilkolta Lamberget, még a holttestét is meggyalázta.

Ezt követően írta Petőfi Sándor az egyik legradikálisabb költeményét.

Lamberg szivében kés, Latour nyakán 
Kötél, s utánok több is jön talán,
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép! 
Ez mind igen jó, mind valóban szép,
De még ezzel nem tettetek sokat –
Akasszátok föl a királyokat!… 
– Petőfi Sándor: Akasszátok föl a királyokat!

Lamberg halála új szakaszt nyitott a magyar szabadságharc történetében, mert végérvényesen kizárta a békés megegyezés lehetőségét. Közvetlen kiváltó oka volt annak, hogy az uralkodó – akihez ekkorra Lamberg halálhíre már megérkezett, a pákozdi csatavesztés híre azonban még nem – október 4-én feloszlatta a magyar országgyűlést, és Magyarország katonai és polgári kormányzójává Jellasics bánt nevezte ki.

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

Lamberg Ferenc Fülöp gróf feleségül vette Bécsben 1828. április 19.-én gróf Hoyos Karolina (*Bécs, 1811. május 3.–†Bécs, 1875. április 19.) kisasszonyt, akinek a szülei gróf Hoyos János Ernő (17791849), nagybirtokos, és gróf Maria Theresia von Schlabrendorff (17811862) voltak.[7] A házasságukból született:

  • gróf Lamberg Ernestine (18291874). Férje, temerini Szécsen Antal (18191896)
  • gróf Lamberg Karoline (18301883). Férje, gróf Alphons von Wimpffen (18281866)
  • gróf Lamberg Ferenc Irme (18321901). Neje, gróf Anna Maria von Lamberg (18371897)
  • gróf Lamberg Maria Theresia (Sarolta) (18331876). Férje, gróf Alphons von Mensdorff-Pouilly (18101894)
  • gróf Lamberg Terézia (18361913). Férje, gróf Franz Ludwig von Meran (18391891)
  • gróf Lamberg Fülöp (18381874). Neje, báró Marie von Wenckheim (18481900)
  • gróf Lamberg Henrik (18411929), lovas tábornok. Neje, herceg Eleonore zu Schwarzenberg (18581938)

Művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. Lamberg, Franz Philipp Graf (BLKÖ)
  3. p13517.htm#i135168, 2020. augusztus 7.
  4. genealogy.eu Lamberg gróf család
  5. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 51. kötet - 220 - 221. oldal
  6. Gr. Lamberg Ferenc: Még egy Terra Incognita. Ismeretek 's tudnivalók az ausztriai birodalom nem-magyar tartományairól.
  7. genealogy.eu gróf Hoyos család

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]