Georg Rukavina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Georg Rukavina
(Juraj Rukavina Vidovgradski)
Georg Rukavina.jpg
Született 1777. március 21.
Ternovác
Elhunyt 1849. szeptember 9. (72 évesen)
Temesvár
Állampolgársága osztrák
Foglalkozása tiszt
Kitüntetései Order of St. George, 3rd class
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Georg Rukavina témájú médiaállományokat.

Georg Rukavina, Georg Rukawina (Ternovác, 1777. március 21.Temesvár, 1849. szeptember 9.) császári és királyi táborszernagy, a 61. sorgyalogezred tulajdonosa, az 1848–49-es szabadságharcban a temesvári várat védő császári csapatok parancsnoka.

Pályafutása[szerkesztés]

Határőrtisztként végigharcolta a napóleoni háborúkat. 1844-ben altábornagyi rangban Temesvár parancsnokává nevezték ki, az 1848. március 15-ei forradalom ebben a beosztásban érte. Nem rokonszenvezett a forradalommal, de az október 3-ai császári manifesztumig nem lépett fel ellene. Mikor a manifesztum híre eljutott Temesvárra, felmondta az engedelmességet a magyar kormánynak és ostromállapotot hirdetett. A temesvári vár császári oldalra állása a szabadságharc folyamán mindvégig súlyos problémát jelentett a magyar katonai vezetésnek. A mintegy nyolcezer fős helyőrség állandó fenyegetést jelentett mind a Délvidéken, mind az Erdélyben harcoló csapatok hátában és jelentős segítséget tudott nyújtani a szintén császári oldalra állt aradi helyőrségnek is. A magyar ostromsereg kellő erő hiányában nem csak a várat nem tudta hatékonyan ostromolni, de sokszor még az ostromzárat sem tudta fenntartani. Az erősség körül a magyar ostromzár május 15-e körül zárult, de hatékony ostromra csak 1849. július 1., az aradi vár kapitulációja után került sor. A magyar csapatok ekkor megszüntették a vár vízutánpótlását, hamarosan súlyos éhínség és járvány pusztított a védők között. Ha a magyar hadvezetés távol tudta volna tartani az ellenséges főerőket a vártól, a kapituláció hamarosan bekövetkezett volna. A szabadságharc döntő csatáját azonban éppen Temesvár alatt vívták, amelynek utolsó szakaszába bekapcsolódtak az így felszabadított vár védői is.

Rukavina hősies kitartásáért megkapta a Katonai Mária Terézia-rendet, azonban az ostrom utolsó időszakában kapott betegségébe rövidesen belehalt. Utóda a temesvári parancsnoki beosztásban Warensberg altábornagy lett.

Források[szerkesztés]

  • Csikány Tamás: Várharcok az 1848–49-es szabadságharcban (Hadtudomány, 2002/1)
  • Hermann Róbert: 1848–1849 – A szabadságharc hadtörténete, Korona Kiadó, Budapest – 2001, ISBN 9639376213
  • Révai nagy lexikona

Külső hivatkozás[szerkesztés]