Ugrás a tartalomhoz

Dunántúli-dombság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pagony (vitalap | szerkesztései) 2021. március 22., 11:16-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 84.3.9.1 (vita) szerkesztéséről InternetArchiveBot szerkesztésére)
Dunántúli-dombság
A Mecsek látképe, a dombság legmagasabb része
A Mecsek látképe, a dombság legmagasabb része
ElhelyezkedésKárpát-medence
Besorolásnagytáj
Fontosabb településekPécs, Kaposvár, Szekszárd
Földrajzi adatok
Terület11 350 km²
Vízterület4 km²
Legmagasabb pontZengő (682 m)
FolyóvizekDuna, Dráva, Kapos
RésztájegységekKülső-Somogy, Belső-Somogy, Mecsek, Villányi-hegység
A Dunántúli-dombság magyarországi területei
A Dunántúli-dombság magyarországi területei
A Wikimédia Commons tartalmaz Dunántúli-dombság témájú médiaállományokat.

A Dunántúli-dombság változatos felépítésű és felszínű magyarországi nagytáj.

Elhelyezkedése

A Dunántúli-dombság nyugat-keleti irányban a Zala völgyétől a Dunáig húzódik. A Dunántúli-dombság magában foglalja majdnem a teljes Dél-Dunántúli régiót, és átnyúlik a Nyugat-Dunántúliba is. Határait az Alpokalja, a Balaton, a Duna folyó észak-déli szakasza, és az országhatár jelöli ki. Területe: 11 350 km², ami Magyarország kb. 1/9-e. Abszolút helyzete az északi szélesség 45°48' – 46°56' és a keleti hosszúság 17°05' – 18°46'.

Földrajza

A terület nagyobb része lösszel, homokkal és agyaggal fedett dombvidék, de megtalálhatóak itt a középhegységek (kb 5%-a a Dunántúli-dombságnak) és a területének egyharmadában a síkságok is.

A felszíne az újharmadkori és negyedkori pleisztocén üledékekből (agyag, lösz, homok) keletkezett. A Mecsek és a Villányi-hegység mészkő anyagú.

A területen a csapadékosabb óceáni, és a meleg mediterrán hatás egyaránt érvényesül, így éghajlata kiegyensúlyozottabb az országos átlagnál. A Dunántúli-dombság nyugati fele csapadékosabb, kelet felé a csapadék mennyisége csökken, átlagos értéke 650 mm egy évben.

A nagytájak közül itt a legsűrűbb a folyóhálózat. Ezen vízfolyások hossza összesen 2214 km. Az állóvizek mennyisége is kimagasló. A terület 4%-át borítja vízfelület, szemben az országos 1%-os aránnyal. Ezeknek háromnegyedét mesterségesen hozták létre, a völgyek elárasztásával.

A Dunántúli-dombság kb 25%-át borítják erdők – ez körülbelül 200 ezer hektár. Főleg a gyertyános–tölgyesek, bükkösök, ezüsthársasok jellemzőek.

Területéhez tartozó megyék

és megyeszékhelyek

Főbb tájegységei

A Tapolcai-medence és tanúhegyei
Mecsek - Hármashegy

A Dunántúli-dombság területe négy középtájra tagolódik, ezek a Balaton-medence, Külső-Somogy, Belső-Somogy és a Mecsek és Tolna–Baranyai-dombvidék, ezeket további kistájak alkotják.

Balaton-medence

Részei a Kis-Balaton-medence, a Nagyberek, a Somogyi parti sík, a Balaton, a Balatoni-riviéra, a Tapolcai-medence és a Keszthelyi-riviéra.

Külső-Somogy

A Külső-Somogy területét északról a Balaton, keletről a Sió csatorna, délről a Kapos, nyugatról a belső-somogyi táj határolja. Három részre osztható: Nyugat-Külső-Somogy, Kelet-Külső-Somogy és Dél-Külső-Somogy.

Belső-Somogy

Részei a Marcali-hát, a Kelet-Belső-Somogy, a Nyugat-Belső-Somogy és a Közép-Dráva-völgy. A Belső-Somogy területét északon a Balaton, nyugaton a Zalai-dombság, délen az országhatár, keleten pedig a Külső-Somogy és a Zselic határolja

Mecsek és Tolna–Baranyai-dombvidék

Részei a Mecsek, a Baranyai-Hegyhát, a Völgység, a Tolnai-Hegyhát, a Szekszárdi-dombság, a Pécsi-síkság, a Geresdi-dombság, a Villányi-hegység a Dél-Baranyai-dombság és a Zselic.

  • Tolnai-Hegyhát: A Tolnai-hegyhátat nyugatról a Kapos, északról és keletről a Sió, délről a Völgység határolta.
  • Mecsek:Északról a Völgység, délről a Baranyai-dombság, keletről Szekszárdi dombság, és nyugatról a Zselic határolja.
  • Szekszárdi-dombság:Északról a Tolnai-Hegyhát, nyugatról a Mecsek és a Völgység, keletről a Duna, és délről a Baranyai dombság határolja.
  • Baranyai-dombság:Északról a Mecsek, délről a Villányi-hegység, keletről a Duna határolja.
  • Villányi-hegység:A Baranyai dombságtól délre húzódik.
  • Zselic:Északról a Külső-Somogy, nyugatról a Belső-Somogy, délről az Ormánság, keletről meg a Völgység és a Mecsek határolja.
  • Völgység:Északról a Tolnai-hegyhát, délről a Mecsek, keletről a Sió és a Szekszárdi-dombság határolja.

Gazdaság

Urán, a Mecsek fő ásványkincse

Mezőgazdaság

A Dunántúli-dombság mezőgazdasági hasznosítására tájegységenként igen eltérő. A csapadékosabb vidékeken, főleg a Zalai-dombság dús füvű legelőin a szarvasmarhatartás a jellemző. Keleten, a kedvező adottságú Tolnai-dombság mezőségi talajain a szántóföldi művelés a számottevőbb. A főbb termesztett növények: búza, kukorica, cukorrépa, rozs és burgonya. A Mecsek és a Villányi-hegység napos hegyoldalain megterem az őszibarack, az alma, a mandula, a füge, valamint jellemző a szőlő is.[1]

Ipar

A Dunántúli-dombság gazdag ásványkincsekben. Jelentős kőolaj- és földgázkészletek találhatók itt, valamint hasznosították a Mecsek területén található uránércet és feketekőszenet, de mára az összes bányát bezárták.

Az iparban jelentős az élelmiszeripar szerepe, több tejüzem, húsüzem, konzervgyár is épült. Kaposváron textilgyár is létesült. A kitermelt kőolajat a vegyipar dolgozza fel, nagyobb finomító található Zalaegerszegen, ahol üzemanyagot is előállítanak. Szekszárdon jelentős a mezőgazdasági gépgyártás.[1]

Jegyzetek

  1. a b A Dunántúli-dombság jellemzése[halott link] (Hozzáférés: 2011. augusztus 4.)

Irodalom

  • Pécsi-Sárfalvi: Magyarország földrajza. Akadémia Könyvkiadó, 1960.
  • Dr. Futó József: Általános természetföldrajz Tankönyvkiadó, 1984.
  • Ádám László, Marosi Sándor, Szilárd Jenő: A Dunántúli-dombság (Magyarország tájföldrajza), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981, ISBN 963-05-2025-7

Szakcikkek

  • Tóth Sándor: A Dunántúli-dombság és környéke szitakötő faunája, Natura Somogyiensis, 2010. 16. sz. 1-188. oldal (letöltés: [1])
  • Szabó Gergely: Adatok a Dunántúli-dombság nagylepke faunájához (Lepidoptera: Macrolepidoptera), Natura Somogyiensis, 2007. 10. sz. 331-339. oldal
  • Fazekas Imre: A magyarországi makrorégiók Cochylini faunája (Lepidoptera: Tortricidae), I. A Dunántúli Dombság, Állattani közlemények, 1995. (80. köt.) 1. sz. 35-56. oldal

További információk