Sopronkeresztúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Deutschkreuz szócikkből átirányítva)
Sopronkeresztúr (Deutschkreutz)
A Nádasdy-várkastély
A Nádasdy-várkastély
Sopronkeresztúr címere
Sopronkeresztúr címere
Közigazgatás
Ország  Ausztria
Tartomány Burgenland
Rang mezőváros
Járás Felsőpulyai járás
Alapítás éve 1245
Polgármester Manfred Kölly (LBL)
Irányítószám 7301
Körzethívószám 02613
Forgalmi rendszám OP
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 3102 fő (2016. jan. 1.)
Népsűrűség 91 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 192 m
Terület 34,1 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sopronkeresztúr (Ausztria)
Sopronkeresztúr
Sopronkeresztúr
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 36′ 06″, k. h. 16° 37′ 41″Koordináták: é. sz. 47° 36′ 06″, k. h. 16° 37′ 41″
Sopronkeresztúr weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sopronkeresztúr témájú médiaállományokat.

Sopronkeresztúr (1899-ig Németkeresztúr, németül: Deutschkreutz, horvátul Kerestur, héberül Zelem) mezőváros Ausztriában, Burgenland tartományban, a Felsőpulyai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Soprontól 12 km-re délnyugatra, Kópházától 6 nyugatra, Felsőpulyától 19 km-re északkeletre fekszik. A települést korridorvasút köti össze Sopronon keresztül Béccsel a Sopron–Kőszeg-vasútvonal révén, az ütemes menetrendben közlekedő vonatoknak Sopronkeresztúr vasútállomás a végállomása.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét a Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt templomáról kapta. (Régen ugyanis a keresztfát is úrként szólították).

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már a kőkorszakban, majd később a hallstatt-korban is lakott volt. 1856-ban Teichäckern nevű határrészén hatszobás, mozaikpadlós római villát ástak ki.

1245-ben "Terra nomine Bujuslou iuxta aquam Icoa" alakban IV. Béla adománylevelében említik először. Keresztúr néven 1274-ben tűnik fel először "Kurustur" alakban, tehát ekkor már állt temploma is. 1288-ben "Poss. Buguzlou", 1346-ban "Kerezthur al. nom. Bogyzlow", 1356-ban "Dorf Chreucz", 1370-ben "villa Kereztur", 1373-ban "Poss. Keresthur", 1429-ben "Kerezthwr al. nom Bodizlo", 1454-ben "Poss. Keresthwr alias Crux", 1492-ben "Opidum Kerestwr" néven szerepel a korabeli forrásokban.[1] 1619-ben nevezik először "Nemeth Kereztur" néven. Eredeti neve Bogyiszló volt, későbbi nevét a "Szent Kereszt Felmagasztalása" tiszteletére szentelt templomáról kapta. Részben a Fraknói grófok, részben a Kanizsaiak birtoka volt. Mezővárosi rangját 1340-ben kapta.

Egykori vára a Frauenbrunnbach-patak fölé emelkedő Schlossbergen állott. A középkori lakótornyot sánc és árokrendszer övezte. Kastélyát 1492-ben a Kanizsaiak építették lovagvárnak, 1560-ban és 1625-ben a Nádasdyak átépítették. Ma emeletes épület négy saroktoronnyal. Falai között 1681-ben I. Lipót császár is megszállt. 1945-ben súlyos károkat szenvedett.

1584 és 1643 között a város temploma a protestánsoké volt. 1707-ben határában ütközött meg Vak Bottyán kuruc serege Nádasdy Ferenc császári csapataival. Itt működött 1598 és 1605 között Manlius János híres nyomdája.

1671-től Sopronkeresztúr egyike volt a Várvidék hét zsidók lakta településének. Híres talmud iskolájában a világ minden részéről tanultak zsidó fiatalok. Sopronkeresztúr a mai Ausztria egyetlen települése, melynek önálló zsidó neve is volt (Zelem, azaz kép). A zsidó lakosság száma 1857-ben elérte az 1230 főt. Az Anschlusst követően a németek a zsidó lakosságot elhurcolták, majd 1941-ben a zsinagógát is lerombolták.

Vályi András szerint " KERESZTÚR. Német Keresztúr. Elegyes német, és zsidó Város Sopron Várm. nem meszsze hozzá vagyon eppen azon nevű 4 szegű Vár, 4 kis Tornyokkal, a’ zsidóknak sinágógájok, földes Ura H. Eszterházi Uraság, lakosai katolikusok, és zsidók, feksik Soprontól 1 2/3 mértföldnyire, a’ hol piatzozása van, földgye hegyes, és lapályos, határja jó termékenységű, igen jó, és erőss bora terem, vagyonnyai jelesek, el adásra alkalmatos módgyok van." [2]

Fényes Elek szerint " Német-Keresztúr, (Deutsch-Kreuz), német m. v. Sopron vmegyében, Sopronhoz 1 1/4 mfdnyire, 1442 kath., 796 zsidó lak., paroch. templommal és synagógával. Határa átaljában jó, s leginkább buzát, rozsot terem. A majorsági föld nem tudatik; urbéri szántóföld van 1777 hold, rét 159 h., szőlőhegy 1929 h., erdő 226 hold. Van itt egy patak, s egy savanyuviz-forrás, melly az egész vidéket, különösen Sopron városát kellemes itallal látja el. A helységtől 1/4 órányira van egy nagyszerü vár, négyszegletre épitve, s minden szegleten tornyokkal ékesitve. Hajdan gr. Nádasdy családé volt; most a várossal egyetemben h. Eszterházy Pál tulajdona." [3]

1908. november 5-én adták át a települést érintő Sopron–Kőszeg-vasútvonalat, majd 2001-ben villamosították a mezővárosig tartó szakaszt.

1910-ben 3333 lakosából 2963 német és 312 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Soproni járásához tartozott.

1936-ban egyesült Küllő Sopronkeresztúrral.

A második világháborúból több, mint 300 sopronkeresztúri hősi halottat tartanak nyilván. 1944-ben több száz magyar zsidót deportáltak a településre, a keleti fal (Ostwalls) megerősítése érdekében. A zsidók nagy arányban haltak meg a kimerültségtől, az alultápláltság és betegségek következtében. A zsidó temetőben 286 budapesti zsidó nyugszik egy tömegsírban.[4] A szovjet csapatok 1945. március 29-én léptek a község területére.

A községtől északra szabadtéri fürdő épült, amely nyári szezonban üzemel.

1985-ben megnyílt a határátkelőhely Kópháza felé, ami hazánk 2007-es schengeni egyezményhez való csatlakozásával elvesztette jelentőségét.

Gazdasága[szerkesztés]

Sopronkeresztúr Szabadbáránd/Großwarasdorf; Haracsony/Horitschon, Locsmánd/Lutzmannsburg, Doborján/Raiding, Alsópéterfa/Unterpetersdorf és Sopronnyék/Neckenmarkt községekkel alkotják az osztrák Kékfrankos hazáját. Az őshonos szőlőkultúrában meghatározó és termelt szőlőfajták: cabernet sauvignon, merlot és a zweigelt. A Rezső-forrásra (Rudolfsquelle) az osztrák Juvina cég épített palackozó üzemet.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Kastélyát 1492-ben a Kanizsaiak építették lovagvárnak, 1560-ban és 1625-ben a Nádasdyak átépítették. Nádasdy Ferenc lefejezése után 1676-ban a kastély az Esterházy család kezébe került és ezáltal egyre jobban elvesztette a kulturális jelentőségét, úgy hogy gyakorlatilag csak egy gazdasági udvar szerepét töltötte be. A korábban egy vizesárokkal körülvett reneszánsz kastély két szintjét egy négyszögletű belső árkádokkal épített négyszárnyú együttes képezi. A négy alacsony saroktorony, melyeknek egyikében a kastély kápolnája kapott helyet, előre ugranak az egykori vizesárokba. Az épület 1945-ben súlyos károkat szenvedett. 1952-ben egy részét veszélyessége miatt le kellett bontani. Figyelemreméltóak a kiváló észak- olaszországi mesterek kezenyomát viselő stukkódíszek. 1971-óta kulturális örökség védelem alatt áll.
  • A Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. században már állt. 1674-ben késő barokk stílusban építették át és lőréses védőfallal vették körül. 14 regiszteres orgonája 1820-ban épült. Mai főoltárát 1826-ban építették. A templomot 1865-ben, 1974-ben és 1994-ben renoválták.

Híres emberek[szerkesztés]

Infrastruktúrája[szerkesztés]

A Sopronnal való összeköttetést biztosító, villamosított vasúti pálya a GYSEV vasúttársaság üzemeltetése alatt áll. A villamosított pályarész technikai kivitelezése magyar szabvány szerint készült. A villamosítás szerkezeti elemei szintén magyar kivitelezésüek.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Deutschkreutz mezőváros hivatalos honlapja