Sopronbánfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sopronbánfalva
Sopronbánfalva1.jpg
Közigazgatás
Település Sopron
Városhoz csatolás 1950
Korábbi rangja nagyközség
Irányítószám 9400
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Elhelyezkedése
Sopronbánfalva (Magyarország)
Sopronbánfalva
Sopronbánfalva
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 40′ 38″, k. h. 16° 33′ 07″Koordináták: é. sz. 47° 40′ 38″, k. h. 16° 33′ 07″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sopronbánfalva témájú médiaállományokat.
Mária Magdolna templom
1. világháborús, katonai temető

Sopronbánfalva (németül Wandorf) 1950 óta Sopronhoz tartozó egykori község. Kertvárosnak vagy Sopron-Kertvárosnak is nevezik.[1]

Elhelyezkedése[szerkesztés]

A Sopront Brennbergbányával összekötő út mellett fekszik. A helyi autóbuszvonalak közül a 3-as, a 3Y, a 10-es, és a 10Y jelzésű járatok érintik Bánfalvát.[2]

Története[szerkesztés]

A falu környékét a kelták majd a rómaiak is lakták. A 6. századtól bajor és frank törzsek telepedtek le a területen, ettől kezdve a németség a legmeghatározóbb népcsoport. Legrégebbi ismert említése 1277-ből való, Zovány vagy Zuány néven.[forrás?] A Mária Magdolna templom a 13. században épült A pálos rend építtette a kolostort a falu mellett, ami a rend feloszlatása után a premontreieké lett. A reformáció idején a lakosok evangélikusok lettek, az ellenreformáció idején azonban sokan visszatértek a katolikus hitre. A Trianoni békeszerződés a falut Sopronnal együtt Ausztriának ítélte, de a Nyugat-magyarországi felkelés során létrehozott Lajtabánság kikiáltásával válsághelyzet alakult ki. A határt kijelölő hatalmak meghátrálásra kényszerültek, ami határrevízióra adott lehetőséget. Az ekkor kiírt Soproni népszavazás végeredménye nyomán a falu ismét Magyarországhoz került.

A második világháború után a településen élő németek jelentős részét is kitelepítették. Sopronbánfalva a 20. század folyamán fokozatosan egybeépült Sopronnal, és 1950-ben a városhoz csatolták, melynek azóta is része.[3]

Látnivalók[szerkesztés]

Nevezetes bánfalviak[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  • Csermelyi József 2015: Német zsoldosvezérek, magyar remeték. In: Micae Mediaevales IV, 43-58.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]