Répcebónya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Répcebónya (Piringsdorf)
Répcebónya címere
Répcebónya címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
Tartomány Burgenland
Rang község
Járás Felsőpulyai járás
Alapítás éve1390
Polgármester Stefan Hauser (SPÖ)
Irányítószám 7371
Körzethívószám 02616
Forgalmi rendszám OP
Népesség
Teljes népesség 868 fő (2016. jan. 1.)
Népsűrűség54 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság343 m
Terület16,1 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Répcebónya (Ausztria)
Répcebónya
Répcebónya
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 27′ 00″, k. h. 16° 25′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 27′ 00″, k. h. 16° 25′ 00″
Répcebónya weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Répcebónya témájú médiaállományokat.

Répcebónya (németül: Piringsdorf, horvátul Piringštof) község Ausztriában, Burgenland tartományban, a Felsőpulyai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Felsőpulyától 17 km-re délnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

A települést 1390-ben "Bunya" alakban említik először. 1397-ben "Bugya", 1492-ben "Bwnnya", 1519-ben "Bwnya" néven szerepel a korabeli forrásokban. A középkorban vámja is volt, Léka várának uradalmához tartozott.[1]

Vályi András szerint " BONYA. Elegyes falu Sopron Vármegyében, fekszik Repcze vize mellett, Kőszögtöl két mértföldnyire, határja középszerű, valamint vagyonnyai is." [2]

Fényes Elek szerint " Bónya, németül: Piringsdorf, német falu, Sopron vgyében, Sopronhoz délnyugotra 4 1/4 mérfd., 420 kath. lak., paroch. egyházzal. – Van 9 7/8 egész telek után 296 2/8 h. szántóföldje, 106 1/8 hold rétje; erdeje nincs. Dombos határa sovány. Birja h. Eszterházy." [3]

1910-ben 944, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Felsőpulyai járásához tartozott. 1971-ben Alsórámóc, Répcefő és Répcebónya falvakat egy nagyközségben egyesítették, de 1991-ben Répcebónya újra önálló község lett.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Keresztelő Szent János és Szent Kálmán tiszteletére szentelt plébániatemploma 1745-ben épült.
  • A falu nagy kosárfonó hagyományokkal rendelkezik, melyet a Fonómúzeumban mutatnak be.
  • Háborús emlékkápolna.
  • Mária-oszlop.
  • ”Sulz” gyógyforrás

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.