Répcebónya
| Répcebónya (Piringsdorf) | |||
| A plébániatemplom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Tartomány | Burgenland | ||
| Rang | község | ||
| Járás | Felsőpulyai járás | ||
| Alapítás éve | 1390 | ||
| Polgármester | Stefan Hauser (SPÖ) | ||
| Irányítószám | 7371 | ||
| Körzethívószám | 02616 | ||
| Forgalmi rendszám | OP | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 832 fő (2023. jan. 1.) | ||
| Népsűrűség | 54 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 343 m | ||
| Terület | 16,1 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
| Répcebónya weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Répcebónya témájú médiaállományokat. | |||
Répcebónya (németül: Piringsdorf, horvátul: Piringštof) község Ausztriában, Burgenland tartományban, a Felsőpulyai járásban.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Felsőpulyától 17 km-re délnyugatra fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A települést 1390-ben "Bunya" alakban említik először. 1397-ben "Bugya", 1492-ben "Bwnnya", 1519-ben "Bwnya" néven szerepel a korabeli forrásokban. A középkorban vámja is volt, Léka várának uradalmához tartozott.[1]
Vályi András szerint " BONYA. Elegyes falu Sopron Vármegyében, fekszik Repcze vize mellett, Kőszögtöl két mértföldnyire, határja középszerű, valamint vagyonnyai is."[2]
Fényes Elek szerint " Bónya, németül: Piringsdorf, német falu, Sopron vgyében, Sopronhoz délnyugotra 4 1/4 mérfd., 420 kath. lak., paroch. egyházzal. – Van 9 7/8 egész telek után 296 2/8 h. szántóföldje, 106 1/8 hold rétje; erdeje nincs. Dombos határa sovány. Birja h. Eszterházy."[3]
1910-ben 944, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Felsőpulyai járásához tartozott. 1971-ben Alsórámóc, Répcefő és Répcebónya falvakat egy nagyközségben egyesítették, de 1991-ben Répcebónya újra önálló község lett.
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Keresztelő Szent János és Szent Kálmán tiszteletére szentelt plébániatemploma 1745-ben épült.
- A falu nagy kosárfonó hagyományokkal rendelkezik, melyet a Fonómúzeumban mutatnak be.
- Háborús emlékkápolna.
- Mária-oszlop.
- ”Sulz” gyógyforrás
Külső hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

