Alsórámóc

	Alsórámóc (Unterrabnitz)
	Szent Péter és Szent Pál római katolikus plébániatemplom
	Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Burgenland
Rang	Alsórámóc-Répcefő településrésze
Járás	Alsórámóc-Répcefő
Polgármester	Wilhelm Heißenberger (ÖVP)
Irányítószám	7371
Körzethívószám	02616
Forgalmi rendszám	OP
	Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
	Földrajzi adatok
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 47° 27′ 17″, k. h. 16° 22′ 35″Koordináták: é. sz. 47° 27′ 17″, k. h. 16° 22′ 35″
	Sablon • Wikidata • Segítség

Alsórámóc (németül: Unterrabnitz, horvátul: Donji Ramac, gradistyeiül Dolnji Ramac) Alsórámóc-Répcefő településrésze Ausztriában, Burgenland tartományban, a Felsőpulyai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Felsőpulyától 14 km-re délnyugatra, a Répce partján fekszik, az összevont község déli részét képezi.

Története[szerkesztés]

Rámóc települést 1279-ben "villa dicte Rebza" alakban említik először oklevélben, a neve később (Alsó-) Répcefőre (1398: „Rapchafey” családnévként, 1496: „Alsorepczefew”) változott. A mai névváltozat elsőként 1595-tól adatolható mint „Also-Ramoth”.^[1] A 14. század végén és a 15. század elején a „Rabchafey” azaz Rábcafőy család birtoka volt. Később több nemesi családnak, így a kirchschlagi Pottendorfer, a monyorókeréki Ellerbach, az alsólászlói Tábor családnak, valamint a lánzséri váruradalomnak is voltak itt birtokai. Ezután az Inkey és az Esterházy családok birtoka volt. 1772-ben már plébániája volt, templomát 1800-ban építették.

Vályi András szerint "RÁMOCZ. Rabnicz, Alsó, és Felső Rámocz. Két falu Sopron Vármegyében, földes Ura Felső Rámocznak H. Eszterházy; Alsónak pedig Inkey Uraság, lakosaik katolikusok, fekszenek Sopronhoz négy mértföldnyire, határbéli földgyeik hegyesek, és néhol soványak, vagyonnyaik középszerűek, fájok, erdejek van, harmadik osztálybéliek."^[2]

Fényes Elek szerint "Alsó-Rámócz, németül Unter Rabnicz, német falu, Sopron vmegyében, Sopronhoz dél-nyugotra 4 mfd., 55 kath. lak., paroch. egyházzal. Határa sovány, hegyes. Van 15 egész telke. F. u. hg Eszterházy."^[3]

1910-ben 571, többségben német lakosa volt jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Felsőpulyai járásához tartozott. 1971-ben Alsórámóc, Répcefő és Répcebónya falvakat egy nagyközségben egyesítették, de 1991-ben Répcebónya újra önálló község lett.

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1800-ban épült.
A falu délnyugati szélén áll az alsórámóci kastély. Az oromzatos kapuzat és az egykori felvonóhíd emelőszerkezete ma is látható. A községben minden évben itt rendezik a Répcevölgyi festőheteket. 1995-ben az alapítás 25. évfordulójára művészeti naptár is jelent meg a Répcevölgy településeiről.
2003-ban Alsórámócon egy kora középkori életet bemutató falumúzeumot alapítottak. A falu felett lévő fenyves melletti ártéri területen osztrák régészek az ásatások során talált épületek mintájára eredeti formájukban öt vályogtöméses, földbe süllyesztett lakóházat építettek fel. Láthatók itt az étkezéshez, a pihenéshez szükséges berendezések, de a mesterségek kialakulása előtti bőrkikészítés, a kovácsolás, a szövés-fonás, a kenyérsütés, a főzés kellékei, no meg korabeli fegyverek is.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I–II. 2. jav., bőv. kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988. ISBN 963 05 4567 5: I. kötet, 88. o.
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I–II. 2. jav., bőv. kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988. ISBN 963 05 4567 5: I. kötet, 88. o.

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[1]

[2]

[3]