Borosd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Borosd (Weingraben)
Borosd címere
Borosd címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
Tartomány Burgenland
Rang község
Járás Felsőpulyai járás
Irányítószám 7372
Körzethívószám 02617
Forgalmi rendszám OP
Népesség
Teljes népesség363 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Népsűrűség40 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság415 m
Terület9,2 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Borosd (Ausztria)
Borosd
Borosd
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 30′ 50″, k. h. 16° 21′ 45″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 50″, k. h. 16° 21′ 45″
A Wikimédia Commons tartalmaz Borosd témájú médiaállományokat.

Borosd (németül: Weingraben, horvátul: Bajngrob) község Ausztriában, Burgenland tartományban, a Felsőpulyai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Felsőpulyától 13 km-re nyugatra a Lánzséri-hegység déli lábánál fekszik.

Története[szerkesztés]

A Várvidéknek ez a része már a történelem előtti időkben is lakott volt. Az i. e. 2. században kelták éltek itt, akik már vaskohászattal is foglalkoztak. A római korban a terület Pannónia tartományhoz tartozott, majd a népvándorlás idején is lakott maradt. A germán törzseket avarok és szlávok követték. 800 körül Nagy Károly e területet az Ostmark tartományhoz csatolta és bajor, valamint frank telepesekkel telepítette be. A magyarok a 10. század elején terjesztették ki uralmukat erre a vidékre, mely a 12. században a lánzséri váruradalomhoz került.

Határában találhatók annak a "castrum de Leva" azaz Léva váraként említett várnak a maradványai, melyet két 1277-ben és 1282-ben kelt oklevélben is említenek, de további sorsa nem ismert

A település a 16. század közepén keletkezett, telepítője valószínűleg Császár Miklós volt, aki 1562-ben lett Lánzsér ura és aki délről menekült horvátokat telepített ide. Borosd és a szomszédos Császárfalu bár horvát lakossága csökkent, ma is horvát nyelvszigetet alkot a Felsőpulyai járásban. 1612-ben a település az uradalommal együtt az Esterházy család birtoka lett. 1647-ben megnyílt a szomszédos Császárfalu iskolája, ahol Borosd gyermekei is tanultak. A kuruc háborúk megkímélték a települést és a napóleoni háborúkat is épségben átvészelte, azonban 1831-ben súlyos kolerajárvány pusztította. 1848 után lakói ismert sertéskereskedők voltak a Monarchia vásárain, de sokan éltek a mezőgazdaságból, kézművességből, erdei munkákból is.

Vályi András szerint "VEINGRÁBEN. Horvát falu Sopron Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Tsászárfalvához közel, és annak filiája, Sopronhoz 3 6/8 mértföldnyire; határja hegyes, 2 nyomásbéli, rozsot leginkább, árpát, zabot, és pohánkát is terem, szőleje nints, réttye tsekély, erdője elég van."[2]

Fényes Elek szerint "Weingraben, német falu, Sopron vmegyében, Sopronhoz délnyugotra, Ausztria szélén 3 1/4 mfd. 350 kath. lak. Van 300 h. sovány földje, 24 h. rétje, 500 h. tölgyes, fenyves uradalmi erdeje. Birja herczeg Eszterházy."[3]

1910-ben 570, túlnyomórészt horvát lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Felsőpulyai járásához tartozott, majd 1921-ben Ausztriához került. 1971-ben Császárfalu és Borosd egy nagyközségben egyesült, 1991-óta ismét önálló község lett. 2001-ben 389 lakosából 207 német és 168 horvát volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A község határában az erdőben egy sziklás hegygerincen egy kisebb várhely található, melyet a népnyelv "Ödes Schoss" néven ismer. A várhelyet széles árok övezi. A történészek a vármaradványokat a 13. századi oklevelekben említett Léva várával azonosítják. A vár még a középkorban elpusztulhatott, története, sorsa ismeretlen.
  • A várromtól nem messze egy ismeretlen eredetű templomrom is található.
  • Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt római katolikus temploma.
  • A község területén 13 millió éves, Közép-Európában egyedülálló növényi és rovar fossziliákat találtak, melyek 47 különböző fajtól származnak.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Einwohnerzahl 1.1.2018 nach Gemeinden mit Status, Gebietsstand 1.1.2018. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.