Felsőpéterfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Felsőpéterfa (Oberpetersdorf)
Közigazgatás
Ország Ausztria
Rang Kabold része
Alapítás éve1222
Polgármester Klaus Schütz (SPÖ)
Irányítószám 7332
Körzethívószám 02618
Forgalmi rendszám OP
Népesség
Teljes népesség ismeretlen
Földrajzi adatok
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Felsőpéterfa (Ausztria)
Felsőpéterfa
Felsőpéterfa
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 37′ 00″, k. h. 16° 22′ 30″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 00″, k. h. 16° 22′ 30″

Felsőpéterfa (németül Oberpetersdorf, horvátul Gornji Peterštof, gradistyeiül Zgornji Peterštof) Kabold településrésze, egykor önálló község Ausztriában Burgenland tartományban a Felsőpulyai járásban.

Története[szerkesztés]

Területén már a történelem előtti időkben is éltek emberek. Ezt bizonyítják a Felsőpéterfa és Szikra között található kőkorszaki halomsírok és egy a Schwarzenbach felé eső határrészén talált kelta település maradványai.

A mai települést 1222-ben II. András király adománylevelében "villa Petri" néven, egy bizonyos Péter gróf falujaként említik először. Az oklevél pontosan körülírja az uradalom határait is. A falu eredetileg feltehetően a besenyő származású Osl nemzetség birtoka volt, amely a nyugati gyepűk védelme fejében kapott jelentős királyi adományokat. A település északi végében lévő magas dombon az Osliak emelhették azt a kisebb várat is, amelynek helyén ma az Árpád-kori templom áll. Feltételezik, hogy a vártorony egy részéből 1200 körül alakították ki a templomot.

A falut 1302-ben 200 dénárért Simon és Mihály Nagymartoni grófok vásárolták meg. Ekkor már Peturnymiti (Péternémeti) volt a helység neve. 1346-ban a szomszédos Mészveremmel együtt a Franknói grófok kaboldi uradalmának része lett.

1445-ben Fraknói Vilmos gróf a kaboldi uradalommal együtt Albert osztrák hercegnek adta zálogba, aki később megvásárolta és általa 1451-ben III. Frigyes német-római császár birtoka lett. 1452-ben a Weißpriach család kapta zálogba. 1529-ben és 1532-ben feldúlta a török. 1564-ben báró Devecseri Csóron Jánosé lett a kaboldi uradalom, majd 1585-ben a birtokot lányai között osztották fel. 1580 körül a falu lakói áttértek az evangélikus hitre. Felsőpéterfának Mészverem községgel volt közös lelkésze. Az első, akit ismerünk a vasvörösvári születésű Horn György. A Csóron család kihalásával 1638-ban Kabold uradalma Ipolykéri Kéry János birtoka lett. 1672-ben fia Kéry Ferenc az uradalom lakóit erőszakkal térítette vissza a katolikus hitre. 1683-ban Felsőpéterfát is feldúlták a Bécs ellen vonuló török hadat kísérő tatárok. 1704-ben az uradalmat Esterházy Pál herceg vásárolta meg és lényegében a mai napig Esterházy birtok maradt. Evangélikus iskolája 1888-ban épült.

Vályi András szerint " Felső Péterfalva. Német falu Sopron Vármegyében, földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Szigrabbnak szomszédságában, Sopronhoz 3 mértföldnyire; hegyes határja két nyomásbéli, rozsot leginkább, búzát, árpát, zabot, és pohánkát is terem, szőleje nints, erdeje van."[1]

Fényes Elek szerint " Felső-Péterfa, Ober-Petersdorf, német falu, Sopron vgyében, Sopronhoz keletre 3 mfd., Ausztria szélén, hegyes vidéken, 365 kath. lak. A majorsági föld mennyisége nem közöltetett; a lakosok birnak 289 h. sovány szántóföldet, 57 hold rétet, 120 h. erdőt. Schwarzbach nevű patakján egy deszkametsző malom van. Birja h. Eszterházy."[2]

Egykor neves fazekasfalu volt, 25 fazekasműhely működött a faluban. 1910-ben 436, túlnyomóan német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Soproni járásához tartozott. 1921-ben Ausztria Burgenland tartományának része lett.

Nevezetességei[szerkesztés]

A település egyetlen művészettörténeti szempontból jelentős épülete a magaslaton álló, védőfallal övezett Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus templom. A templom a 12. században épült, ezzel a környék legrégibb temploma. A jellegzetesen román kori templom egyetlen feltűnően széles hajóból áll, egyenes harántfallal, nyugati homlokfalán kis harangtoronnyal. Keleti végéhez a falon látható eredeti félköríves résablak helyzetéből következően utóbb toldották a sekrestyét. Hajóját sík mennyezet fedi, nyugati oldalán két pilléren nyugvó kegyúri karzat készült A főoltár mögötti ablak még eredeti, román stílusú. A főoltáron 18. századi szép Pieta látható. Berendezése az 1700-as évek első feléből származik.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  2. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.