Mezőszilas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mezőszilas
Légi fotó a Droppa-kastélyról
Légi fotó a Droppa-kastélyról
Mezőszilas címere
Mezőszilas címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeFejér
JárásSárbogárdi
Jogállásközség
PolgármesterSteidl János (független)[1]
Irányítószám7017
Körzethívószám25
Népesség
Teljes népesség1989 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség31,85 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság139[3] m
Terület64,97 km²
Földrajzi nagytájAlföld[4][5]
Földrajzi középtájMezőföld[4][5]
Földrajzi kistájKáloz–Igari-löszhátak[4][5]
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 49′ 04″, k. h. 18° 28′ 28″Koordináták: é. sz. 46° 49′ 04″, k. h. 18° 28′ 28″
Mezőszilas (Fejér vármegye)
Mezőszilas
Mezőszilas
Pozíció Fejér vármegye térképén
Mezőszilas weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Mezőszilas témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Mezőszilas község Fejér vármegyében, a Sárbogárdi járásban. 1942 előtt Szilasbalhásnak hívták.

Fekvése[forrásszöveg szerkesztése]

Fejér vármegye déli részén található a 64-es főút mentén, az észak-déli irányban húzódó Bozót patak völgyében; Sárbogárddal a 6306-os út kapcsolja össze.

Története[forrásszöveg szerkesztése]

A településen és környékén a legrégibb idők óta élnek emberek. Alsóbogárd-pusztán őskori földvár nyomaira bukkantak. Az időszámítás előtt e tájat a kelta eraviscus nép lakta. Kelta sírok kerültek elő a Józan-hegy lábánál. Később a rómaiak uralma alá tartozott a területet. Ebben az időben Fortiana néven kisebb római telep/őrállomás volt e helyen. Az őrállomás mellett két római kori villát is találtak a régészek.

A római birodalom bukása után hunok, majd Kr. u. 600 körül az avarok éltek a területen, de gepidák, gótok és longobárdok nyomait is feltárták.

A falu házai között például Honfoglalás kori és 11. századból származó sírok is a felszínre kerültek.

Az egykori források szerint a mai település Szilas és Balhás helységek összeépülésével jött létre. A két település különélése a 14. századtól a 18. század elejéig követhető nyomon.

Szilas[forrásszöveg szerkesztése]

Szilas nevét 1436-ban említették először az oklevelekben Zylas alakban. 1536-tól rövid ideig Zylas egy Szilasi Boldizsár nevű személy birtoka lett. Később 1564-ben Mezezylas, 1570-ben Mezeozylas, 1588-ban Me­ző Szijlas, 1590-ben Mezewsylas, 1617-ben Mező Zylas, 1688-ban Sillas, 1701-ben pedig Szylass néven szerepelt a különböző forrásokban.

Az 1540-es évektől a falu a török hódoltság területe. Szilas ekkor a simontornyai szandzsák­hoz tartozott. Szilas a 16. század végén a tizenöt éves háború követ­keztében elnéptelenedett. 1775-ben Szilas mint puszta volt említve, melyet Nicky Kristóf birtokolt.

Balhás[forrásszöveg szerkesztése]

Balhást a Bozót-patak nyugati partján fekvő helyként említették az iratok, mint lakott helyet. Nevét egy 1346-ban kelt oklevél említette először, ekkor Lackfi István erdélyi vajda kapta zálogba Balphas falut, majd 1397-ben Zsigmond király oklevelében szerepelt, mely szerint Bolhach falut a Kanizsaiaknak adományozta.

Az 1540-es évektől Balhás is a török hódoltság területéhez és a simontornyai szandzsák­hoz tartozott, majd a tizenöt éves háború idején a falu Szilassal egyidőben elnéptelenedett. 1636-ban Bolhást Szili György, Kenessey István és fiai kapták királyi adományként. 1697­-ben Lipót király Bolhást a Losonczi és a Kenessey családok­nak adományozta. Újjáépítését 1713-ban kezdték meg, Bél Mátyás az 1730-as évek első felében készült Veszprém vármegyei leírásában Szilas másképpen Bolhás néven említi. A települést 2 mérföldes körben puszták vették körbe. Magának a falunak 3 birtokosa volt, a Kenesseyek, a Losoncziak és a Roboszok, közülük a legnagyobb birtokkal Kenessey István Archiválva 2020. június 18-i dátummal a Wayback Machine-ben (1677/78-1750) rendelkezett, akinek a faluban elég alkalmas és tisztes tartózkodásra való háza volt. A közbirtokosok az 1740-ben újratelepített falut három részre osztották. Ez a felosztás lehet az alapja az 1773-tól használt Alsó-, Közép- és Felső-Bolhás névnek. A három Bolhást csupán csak egy kis köz választotta el egymástól. A II. József kori katonai leírás (1782-85) szerint a három Szilason néhány magánházon kívül egy kőfallal bekerített templom állt, és a falu útjait épnek és jól járhatónak tünteti fel. 1828-ban már ismét egy néven, Bolhás alakban jegyzik ezt a települést.

A település nevének alakulása a 18–19. században[forrásszöveg szerkesztése]

Az 1715. évi országos összeírásban már együtt szerepelnek („Bohas aliter Szilas”), az 1720. évi megismételt összeírásban viszont csak a „Balhas” nevet rögzítették. 1718-ban „Szilas aliter Bolhas” névvel említik, majd 1828-ban Bolhas falut és Szilas praediumot (puszta) különböztetik meg. 1851-ben Balhás Szilas, 1863-ban Szilas­-Balhás, 1898-ban Szilasbalhás névalakkal szerepel a forrásokban, egészen 1942-ig.

Szilas és Balhás a török idők után[forrásszöveg szerkesztése]

A török időkben elnéptelenedett Szilas és Balhás településeken együttesen az 1784-1785-ös népszámlálás adatai szerint 236 ház állt, a népesség száma ekkor 1739 fő volt, mely 386 családot jelentett.

Az újratelepített falu lakosságának többsége református volt, de már ezt megelőzően 1640-ben Balhásnak Herczegszőllősi János személyében lelkésze, 1745-­ben pedig már tanítója is volt: Győri János iskola­mester. Balháson 1749–1797 között kőtemplom és 1799-ben új iskola is épült, majd 1812-ben elkezdték az első községhá­za építését is. 1836-ban 2906 volt a település lakóinak száma.

A földművelés mellett az állattenyésztés – különösen a juhászat – volt számottevő a falu életében. Az 1828-as összeírás szerint a lakosság 9,3 %-a iparral és kereskede­lemmel foglalkozott. 1817-ben Balháson 18 takácsot, 6 csizmadiát, 3 szűrszabót, 2 asztalost, 1 szűcsöt, 3 német vargát és 4 kovácsot jegyeztek fel. Ezen kívül több helybeli családnak jövedelem-kiegészítést jelentett a fuvarozás is. Az 1824-ben Balháson lakó, vagy a település határában birtokkal rendelkező 121 nemesből 77 volt földbirtokos.

Az 1831-es kolerajárvány a faluban 140 áldo­zatot követelt. A járvány halottainak emlékére 1838-ban kőkeresztet állítottak a Kereszt-kertben.

1848. október 6-án tüzérségével az Ozora felé igyekvő Görgey is itt töltött el egy éjszakát a faluban. A győztes csata után a foglyok egy részét Szilasra kísérték. Közsé­günkben szállásoltak el nemzetőröket is, az épületben kolera ütött ki.

1857-ben Szilasbalhás területe 17.246 kh. volt. A köz­ség lakossága az 1850-es évek elején 2681 fő. Közülük 1713 református, 754 katolikus és 214 zsidó vallású. 1871-ben a település nagyközség címet nyert, megalakult a képviselő-testület. 1875-ben gyógy­szertár létesült a községben.

A millennium évében adták át a Budapest-Dombóvár közötti távíróvonalat, melynek egyik állomása Szilas volt. 1897-ben kezdték meg a Simontornya-Szabadbattyán közötti vasútvonal építését, amely eredetileg Szilast is érintette volna, azonban ezt a község vezetősége nem támogatta, a vasút így Szilast elkerülte.

1898-ban a képviselőtestület a falu nevét Szilasbalhásról Szilasfalvára szerette volna változtatni. A kérést azonban Veszprém vármegye Törvényhatósági Bizottsága elutasította. 1899-ben a község vásártartási jogot kapott.

Az 1800-as évek végén a faluban több társaskör, egyesület létesült. Ekkor alakult a Református, majd a Katolikus Dalárda, a Pol­gári Olvasókör, az Iparos Kör, az Iparos Temetkezési Egyesület, valamint a pénzgazdálkodást szolgáló, eredmé­nyesen működő Takarék Egylet. Ebben az időben épült a szilasi gőzmalom is, amelyet 1933-ban villamosítottak.

Az 1900-as évek első évtizedében a fellendülés tovább folyta­tódott:

A Huszár és Kenessey család birtokait a Huszár-kúria épületével együtt 1893-ban a Szécsi (Schoenberg) testvérek Kálmán és Illés vásárolták meg. Az agrárgazdász végzettségű, később kerámiagyárosként befutó Szécsi Illés itt letelepedve kezdte el kiépíteni a későbbi Droppa kastélyt. 1902 júniusában összesen 2000 holdat kitevő birtokaik nagy részét felparcellázták és kiárusították a falusi parasztság körében.[6] A Huszár-kúriát és az új kastélyt a birtok maradékával 1903-ban eladták Szabó Karolina (1858-1929) színésznőnek, aki Blaskovich Ernő szeretője volt.[7] A Szécsi-féle épületre ezután emeletet és két tornyot is húztak. Az építés költségeit az 54-szeres nyertes, verhetetlen ver­senyló, Kincsem versenyló gazdája, Blaskovich Ernő tápiószentmártoni földbirtokos viselte. Blaskovich halála után 1911-ben Szabó Karolina Droppa Károly (1863-1929) kiugrott tápiószentmártoni plébánoshoz ment feleségül és 1929-ben bekövetkezett halálukig éltek a kastélyban. Szabó Karolina a birtokot a két kastéllyal együtt Droppa két unokaöccsére Droppa Kálmánra és Bélára hagyta.[8]

A Sárga (Kenessey-Strommel) kastélyt is ebben az időszakban újították fel.

1912-ben 12 előfizetővel telefonhálózat létesült, egy év­vel később megalakult a Szilasbalhási Hitelszövetkezet. Ennek a nyugodt, békés állapotnak vetett véget az Első világháború. A község hősi halottainak száma 163 fő volt.

Szilas 1921-ben Veszprém vármegye negyedik legnagyobb lé­lekszámú nagyközsége volt 4568 főnyi lakossal.

1925-ben leplezték le az Első világháborús emlékművet. Az arté­zi kutat 1927-ben kezdték el fúrni, majd 1932-ben adták át. A község elöljárósága által szorgalmazott villanyvilá­gítási terv is 1932-ben valósult meg.

1935-ben a helyi lakosság adakozása és orszá­gos gyűjtés eredményeképpen katolikus templom építésbe fogtak, mely 1937-ben készült el. 1935-ben a MAVART rendszeres autóbuszjáratot indított. 1937-ben felépült a katolikus és 1942­-ben a református iskola és ez időszakban alapították az óvodát is.

A község vezetősége ismét kérte a falu nevének megváltozta­tását a következő névjavaslatok sze­rint: Mezőszilas, Nemesszilas, Nagyszilas és Szilasfalu. 1942-ben megszületett a döntés a névváltoztatásról, és a község a középkorban már használatos Mezőszilas nevet kapta.

A Második világháború idején 1944. december 5-től 1945. március 20-ig folytak harcok a község területén, a lakosság azonban a több mint 3 és fél hónapos harcok alatt sem hagyta el lakó­helyét.

1945 végén a község lakóinak száma a közeli pusztákkal együtt 4300 fő, a lakó­épületek száma 640 volt, területe ekkor 16.976 kataszteri hold. A földreform során 600 család jutott földterülethez.

A település az 1950-es megyerendezés előtt Veszprém vármegyéhez tartozott.

1950-ben a képviselő-testület szerepét a községi taná­cs vette át. A községet Fejér megyéhez csatolták. Ebben az időszakban kezdődött meg a puszták elcsatolása is Szilastól, és ez a folyamat 1979-ig tartott, ezért népessége, területe lényegesen csökkent. 1980-ban a népesség száma 2362 fő lett.

Közélete[forrásszöveg szerkesztése]

Polgármesterei[forrásszöveg szerkesztése]

  • 1990–1994: Kiss Géza (független)[9]
  • 1994–1998: Kiss Géza (független)[10]
  • 1998–2002: Kiss Géza (független)[11]
  • 2002–2006: Kiss Géza (független)[12]
  • 2006–2010: Magyar József (MSZP)[13]
  • 2010–2014: Magyar József (MSZP)[14]
  • 2014–2019: Magyar József (független)[15]
  • 2019-től: Steidl János (független)[1]

Népesség[forrásszöveg szerkesztése]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
2140
2109
2101
1980
2003
1989
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,1%-a magyarnak, 2,4% cigánynak, 0,2% németnek mondta magát (7,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 36,5%, református 30,6%, evangélikus 0,6%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 15,7% (16,1% nem nyilatkozott).[16]

Látnivalók[forrásszöveg szerkesztése]

Híres mezőszilasiak[forrásszöveg szerkesztése]

  • Droppa-kastély
    Droppa-kastély
  • Légi fotó a kastélyról
    Légi fotó a kastélyról

Jegyzetek[forrásszöveg szerkesztése]

  1. ↑ a b Mezőszilas települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Mezőszilas, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  4. ↑ a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. [2013. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  5. ↑ a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  
  6. ↑ Parcellázott nagybirtok. Magyar Nemzet, 1902. június 19. (21. évfolyam, 145. szám) p. 6.
  7. ↑ Budapest Főváros Levéltára VII.192 Rhorer Géza közjegyző iratai: 0679/1903
  8. ↑ Hirdetmény (11287), Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője, 1929. július 28. (63. évfolyam, 170. szám) p. 9.
  9. ↑ Mezőszilas települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  10. ↑ Mezőszilas települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 9.)
  11. ↑ Mezőszilas települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 24.)
  12. ↑ Mezőszilas települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 24.)
  13. ↑ Mezőszilas települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 24.)
  14. ↑ Mezőszilas települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 18.)
  15. ↑ Mezőszilas települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 12.)
  16. ↑ Mezőszilas Helységnévtár

Források[forrásszöveg szerkesztése]

További információk[forrásszöveg szerkesztése]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mezőszilas&oldid=26911227”