„Kék bálna” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
DenesFeri (vitalap | szerkesztései)
180 771 szerkesztés
DenesFeri (vitalap | szerkesztései)
180 771 szerkesztés
410. sor: 410. sor:


=== Egyéb veszélyforrások ===
=== Egyéb veszélyforrások ===
Hatalmas mérete, ereje és sebessége miatt, a kék bálnának nincs, vagy alig van természetes ellensége. A [[National Geographic Magazine]]ban van egy eset, melyben [[Baja California|Baja Californiánál]] egy kék bálnára kardszárnyú delfinek támadtak. Habár az orkáknak nem sikerült azonnal megölniük áldozatukat, a kék bálnára olyan mély sebeket ejtettek, amelyek aztán, feltételezhetően a bálna halálát idézték elő. A kék bálnák egy negyede visel, kardszárnyú delfinek által okozott sebnyomokat.
Hatalmas mérete, ereje és sebessége miatt, a kék bálnának nincs, vagy alig van természetes ellensége. A [[National Geographic Magazine]]ban van egy eset, melyben [[Baja California|Baja Californiánál]] egy kék bálnára kardszárnyú delfinek támadtak. Habár az orkáknak nem sikerült azonnal megölniük áldozatukat, a kék bálnára olyan mély sebeket ejtettek, amelyek aztán, feltételezhetően a bálna halálát idézték elő.<ref>{{cite journal
| author = Tarpy, C.
| title = Killer whale attack!
| journal = National Geographic
| year = 1979
| volume = 155
| issue = 4
| pages = 542–545 }}</ref> A kék bálnák egynegyede visel, kardszárnyú delfinek által okozott sebnyomokat.<ref name=Bortolotti/>

A kék bálnát az óriás hajók is megsebezhetik, vagy akár meg is ölhetik, amikor összeütköznek vele. Az állat a halászhálókba is begabalyodhat.<ref name="recplan98"/> A minnél erősebb óceáni hangzavar, amelyhez a [[szonár]]ok is hozzájárulnak, elfedik a bálnák közti társalgó hangokat.<ref name="Melcón2012">{{cite web|url=http://dx.doi.org/10.1371/journal.pone.0032681 |title=PLoS ONE: Blue Whales Respond to Anthropogenic Noise |publisher=Dx.doi.org |date= |accessdate=2012-08-13}}</ref><ref name="recplan98"/> Habár az ember betiltotta a kék bálna vadászatát, az emberi tevékenységek még mindig károsan hatnak az állatra, mivel hatalmas testében, nagy mennyiségű PCB halmozódik fel.<ref name="wheelock" />

A [[globális felmelegedés]] következtében, a [[gleccser]]ek és a [[permafroszt]] egyre gyorsabban olvad, minnél nagyobb édesvíz adagot öntve az óceánokba. Ha az édesvízmennyiség túl nagy értéket ér el, félő, hogy az óceánokban levő [[Tengeráramlatok|áramlások]], amelyek ez élőhelyeket tartják életben, megszűnnek.<ref>{{cite journal |last=Schiermeier |first=Quirin |year=2007 |title=Climate change: a sea change |journal=Nature (journal)|Nature |volume=439 |issue=7074 |pages=256–260 |url=http://www.nature.com/nature/journal/v439/n7074/full/439256a.html |doi=10.1038/439256a |pmid=16421539}} (subscription required); see also {{cite web |title=Atlantic circulation change summary |date=19 Jan 2006 |work=RealClimate.org |url=http://www.realclimate.org/index.php?p=187}}</ref> Mivel a kék bálna, vándorlásai során az óceán hőmérsékletére hagyatkozik (hideg vízből meleg vízbe és fordítva vándorol), a tengeráramlatok megszűnése vagy eltérítése, jelentősen befolyásolná az állat életét, meglehet létét is.<ref>{{cite journal |last=Schiermeier |first=Quirin |year=2007 |title=Climate change: a sea change |journal=Nature (journal)|Nature |volume=439 |issue=7074 |pages=256–260 |url=http://www.nature.com/nature/journal/v439/n7074/full/439256a.html |doi=10.1038/439256a |pmid=16421539}} (subscription required); see also {{cite web |title=Atlantic circulation change summary |date=19 Jan 2006 |work=RealClimate.org |url=http://www.realclimate.org/index.php?p=187}}</ref> Nyáron, a bálna a hideg övezetekben található meg, ahol a krill „mezőkben” táplálkozik, télen pedig, a trópusokon párzik és ellik.<ref>{{cite journal |last=Schiermeier |first=Quirin |year=2007 |title=Climate change: a sea change |journal=Nature (journal)|Nature |volume=439 |issue=7074 |pages=256–260 |url=http://www.nature.com/nature/journal/v439/n7074/full/439256a.html |doi=10.1038/439256a |pmid=16421539}} (subscription required); see also {{cite web |title=Atlantic circulation change summary |date=19 Jan 2006 |work=RealClimate.org |url=http://www.realclimate.org/index.php?p=187}}</ref>

Az óceánok hőmérsékletének megváltozása, a bálna táplálékát is érintheti. A felmelegedő vizek és a sótartalom csökkenése, jelentősen megváltoztathatja a táplálékul szolgáló krill előfordulási helyét és állomány sűrűségét.<ref>{{cite journal
| author = Moline, Mark A., Herve Claustre, Thomas K. Frazer, Oscar Schofield, and Maria Vernet
| title = Alteration of the Food Web Along the Antarctic Peninsula in Response to a Regional Warming Trend
| journal = Global Change Biology
| volume = 10 |issue=12
| year = 2004
| pages = 1973–1980
| url = http://www.blackwell-synergy.com.oca.ucsc.edu/doi/abs/10.1111/j.1365-2486.2004.00825.x
| doi = 10.1111/j.1365-2486.2004.00825.x}}</ref>

=== Múzeumokban ===
A [[Londoni Természettudományi Múzeum]]ban látható egy kék bálna csontváz és egy valósághű méretű model; mindkettő arról híres, hogy a világon az első ilyen kiállítások voltak. Manapság, egyéb múzeumok is elkezdtek kiállítani bálnacsontvázakat és modeleket, ilyen például [[Santa Cruz]]-i University of California (Kaliforniai Egyetem).


== Jegyzetek ==
== Jegyzetek ==

A lap 2012. szeptember 14., 12:45-kori változata

 Ezen a lapon nagyobb átalakítás zajlik – lásd a cikk vitalapját!
Néhány napnál tovább ne hagyd ezt a sablont a cikken! A szerkesztési ütközések elkerülése érdekében a vitalapot használd javaslattételre!
Legutóbbi módosítás: 2012. szeptember 14.
Kék bálna
A faj mérete az emberhez viszonyítva
A faj mérete az emberhez viszonyítva
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Cetek (Cetacea)
Alrend: Sziláscetek (Mysticeti)
Család: Barázdásbálna-félék (Balaenoptiidae)
Nem: Balaenoptera
Faj: B. musculus
Tudományos név
Balaenoptera musculus
Linnaeus, 1758
Szinonimák
  • Balaenoptera gibbar Scoresby, 1820
  • Pterobalaena gigas Van Beneden, 1861
  • Physalus latirostris Flower, 1864
  • Sibbaldius borealis Gray, 1866
  • Flowerius gigas Lilljeborg, 1867
  • Sibbaldius sulfureus Cope, 1869
  • Balaenoptera sibbaldii Sars, 1875
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kék bálna témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kék bálna témájú médiaállományokat és Kék bálna témájú kategóriát.

A kék bálna[1] vagy óriás bálna (Balaenoptera musculus) az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Cetacea) rendjébe, ezen belül a sziláscetek (Mysticeti) alrendjébe[2] és a barázdásbálna-félék (Balaenopteridae) családjába tartozó faj.[3]

A kék bálna, a 30 méteres hosszával[4] és a 180 tonnás, vagy ennél is nagyobb testtömegével,[5] a valaha létezett legnagyobb állat.[6]

Teste hosszú és karcsú, többféle kékes-szürke árnyalattal. Testének felső része sötétebb, alsó része pedig világosabb.[7] A kék bálnának eddig három biztos alfaját állapították meg: a B. m. musculus-t az Atlanti- és Csendes-óceánok északi részein; a B. m. intermedia-t a Déli-óceánban és a B. m. brevicauda-t (ezt az alfajt, törpe kék bálnának is nevezik) az Indiai-óceánban és a Csendes-óceán déli részén. A három valószínű alfaj mellett, az Indiai-óceán egyik kék bálna állománya, meglehet, hogy egy negyedik alfajt alkot, melynek neve, B. m. indica. Mint a legtöbb sziláscet esetében, kék bálna legfőbb tápláléka, a kisméretű rákok, melyeknek gyűjtőnevük, krill, más néven világítórákok.[8]

A 20. század elejéig, még mielőtt az ember ipari mértékben mészárolni kezdte ezt a bálna-fajt, rokoniaval együtt, a kék bálna gyakori volt, a Föld összes óceánjában és nagyobb tengerében. Egy évszázad alatt, majdnem a kihalás szélére vadászták ezt a bálnát. Aztán 1966-ban, nemzetközi összefogással, védelmi intézkedéseket hoztak a kék bálna megmentéséhez. A 2002-es évben végzett kék bálna számlálás szerint, világszerte 5000-12 000 kék bálna létezik,[9] öt csoportba vagy állományba csoportosulva. Az újabb számlálások, amelyek a törpe alfajokat is jobban szemügyre vették, azt mutatják, hogy a korábbi példány szám jóval kisebb a mainál.[10] Mielőtt elkezdődött volna az ipari mértékű bálnavadászat, az Antarktisz vizeiben körülbelül 202 000-311 000, de valószínűbb, hogy 239 000 kék bálna élhetett.[11] Manapság a Csendes-óceán keleti részén, az Antarktisz vizeiben és az Indiai-óceánban, külön-külön körülbelül 2000 óriás bálna van. Az előbbi állományokon kívül, az Atlanti-óceán északi részén és a déli félgömbön, még két-két csoport létezik.

Rendszertani besorolása

A kék bálna, a barázdásbálna-félék családjába tartozik, abba a családba, amelynek tagja a hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae), a közönséges barázdásbálna (Balaenoptera physalus), a Bryde-bálna (Balaenoptera brydei), a tőkebálna (Balaenoptera borealis) és a csukabálna (Balaenoptera acutorostrata) is.[2] A tudósok szerint ez a cetcsalád, a sziláscetek többi családjától, körülbelül az oligocén kor közepén vált le.

A legtöbb rendszerező, a kék bálnát a Balaenoptera nembe helyezi, mint a nem 8 fajának egyikét. Egyetlen egy rendszerező, azonban a Sibbaldus nevű monotipikus nembe sorolja az állatot,[12] de ezt a besorolást mások nem fogadják el.[1] Az állat dezoxiribonukleinsavát (DNS) vizsgálva, azt láthatjuk, hogy a törzsfejlődés (philogenesis) szempontjából, a kék bálna közelebbi rokonságban áll a tőkebálnával és a Bryde-bálnával, mint a Balaenoptera nem többi fajával; szintén így közelebbi rokonságot mutat a hosszúszárnyú bálnával és a szürke bálnával (Eschrichtius robustus), semmint a csukabálnákkal (Balaenoptera acutorostrata és Balaenoptera bonaerensis).[13][14] Ha a további kutatások megerősítik ezeket a rokonsági kapcsolatokat, akkor a jövőben, a barázdásbálna-félék családját nagy mértékben átkell dolgozni.

A vadonban, legalább 11 kék bálna-közönséges barázdásbálna felnőtt hibridet vettek észre. Arnason és Gullberg kutatók szerint, a két bálna közti genetikai távolság, éppeg akkora, mint az ember és a gorilla közti távolság.[15] A Fidzsi-szigeteken dolgozó tudósok, azt állítják, hogy kék bálna-hosszúszárnyú bálna hibridet fényképeztek.

Az óriás állatról, az első leírást, a skót orvos, Robert Sibbald készítette, leírását 1694-ben, a „Phalainologia Nova” című könyvébe foglalta. 1692 szeptemberében, Sibbald Firth of Forthnál, egy 23,4 méteres, partra vetett kék bálnát talált, amelyről a következőket írja: „fekete, szarvszerű lemezei voltak” és „a két nagy lyuk a piramis alakjához hasonlított”.[16]

A fajnév, musculus a latin nyelvből van, és jelentése valószínűleg „izmos”, de „kis egeret” is jelenthet.[17] Carl von Linné, aki tudományosan megnevezte az állatot, 1758-ban a „Systema Naturae” című könyvében,[18] biztos ismerte ezt, emiatt ironikusan kétértelmű névvel látta el az állatot.[19] Herman Melville, a „Moby Dick” című regényében, „kénes fenekűnek” nevezi, ezt a bálnafajt, mivel a bálna testének alsó részén narancsszínű-barna vagy sárga foltozás van; ez a kovamoszatoknak köszönhető. Ezt a bálnát, korábban a következő nevekkel illették: Sibbald barázdásbálnája - mivel az állat első leírását, a skót orvos, Robert Sibbald készítette, nagy kék bálna és nagy északi barázdásbálna; ezeket a neveket, manapság már nem használják. A kék bálna megnevezést először, szintén a Moby Dickben használja Melville, de nem add magyarázatot hozzá. Az állat angol neve, blue whale, a norvég blåhval szóból ered. Ezt a norvég szót, Svend Foyn norvég bálnavadász alkotta meg, miután tökéletesítette a szigonyágyút. 1874-ben, Georg Ossian Sars norvég biológus, ezt a megnevezést fogadta el, az állat közönséges nevének.[16]

Alfajai

A szakértők 3-4 alfajt tartanak számon:

  • Balaenoptera musculus brevicauda - más néven törpe kék bálna, az Indiai-óceánban és a Csendes-óceán déli részén megtalálható példányok[20]
  • Balaenoptera musculus intermedia - a Déli-óceánban élő kék bálna
  • Balaenoptera musculus musculus - az Atlanti- és Csendes-óceánok északi részén élő állományok
  • Balaenoptera musculus indica - az Indiai-óceánban; habár a B. m. brevicaudánál hamarább levolt írva, meglehet, hogy a két csoport ugyan annak az alfajnak tagjai[1]

Előfordulása

A bálnavadászat betiltása óta, még nem sikerült, kideríteni, hogy világszinten, a kék bálna állományok nőttek-e vagy stabilak maradtak-e. Az Antarktisz vizeiben, a legjobb felmérések szerint, az állomány 7,3 százalékkal nő évente, de ez a szám 1 százalékkal kisebb, mint a vadászat előtti évi nővekedés.[11] A bálnavadászat betiltása után, a szovjetek, illegálisan, még vadásztak a bálnákra. Feltételezések szerint, az izlandi és kaliforniai állományok nővekedésnek indultak, azonban ez a statisztika szempontjából, nem játszik fontos szerepet. A 2002-es évi, világszíntű felmérés szerint, világszerte 5000-12 000 kék bálna élt, azonban a felmérésnek hiányosságai is vannak, mivel előfordulási területének egyes részeiről érkező adatok, kisebb-nagyobb mértékben bizonytalanok.[9]

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN), már a Vörös lista megalkotása óta, Veszélyeztetett fajnak minősítette a kék bálnát. Az Amerikai Egyesült Államokban, a National Marine Fisheries Service (Nemzeti Tengeri és Halászati Szolgálat) az Endangered Species Act (a veszélyeztetett fajokról szóló) törvény értelmében, ezt az óriás állatfajt veszélyeztetettnek tekinti.[21] A legnagyobb ismert állomány, a B. m. musculus alfajhoz tartozik. A csoport tagjai a Csendes-óceán északkeleti részén élnek, Alaszkától kezdve, egészen Costa Ricáig, azonban a többségük, nyáron, Kalifornia vizeiben láthatók.[22] Ritka esetben, ennek a csoportnak, az egyes tagjai, átúsznak az óceán másik részére, Kamcsatkáig és Japán északi részéig.

Az Észak-Atlanti-óceánban két B. m. musculus állományt ismernek el. Az egyik, Grönland, Új-Fundland, Új-Skócia és a Szent Lőrinc-öböl között található meg. Ez az állomány, körülbelül 500 bálnából áll. A másik csoport, jóval keletebbre él. Tavasszal az Azori-szigetek környékén, míg július és augusztus között, Izland vizeiben fellelhető. Feltételezések szerint, a két vulkanikus sziget közti vándorút, a Közép-Atlanti hátság mentén húzódik. Izlandon kívül, a kék bálnát még megfigyelték a Jan Mayen-sziget és a Spitzbergák környékén is, bár az ilyen északi előfordulása, igen ritka. A tudósok, még nem fedezték fel, hogy ezek az állatok, hol töltik a telet. Az Észak-Atlanti-óceán összes állománya, együttvéve 600-1500 kék bálnát számlál. A Brit-szigeteknél az intenzív kutatás ellenére 1923 óta egy kék bálnát sem láttak.

A déli félgömbön az állományok két alfajt foglalnak magukba, antarktiszi B. m. intermediát és a kevésbbé tanulmányozott, indiai-óceáni B. m. brevicaudát. A környéken, a legutolsó számlálás szerint, amely 1998-ban történt, 2280 kék bálna élt,[23] ebből kevesebb, mint 1 százalék törpe példány volt.[24] 1996-ban, Madagaszkár déli vizeiben, 424 törpe kék bálnát számoltak,[25] de meglehet, hogy az Indiai-óceán több ezer példány is létezhet. Ha ez igaz, akkor a világszintű felmérések helytelenek, és valójában a kék bálna állomány jóval nagyobb, mint gondoltuk volna.[10]

A negyedik alfajt, a B. m. indicát, 1859-ben Edward Blyth fedezte fel, az Indiai-óceán északi részén. Mivel igen nehéz megkülönböztetni a B. m. brevicaudától, gyakran ennek az alfajnak a szinonimájaként használják. A Szovjetunió által közlött adatok – adatok, amelyek a bálnavadászatok során jöttek létre –, szerint a nőstények mérete inkább megegyezik a B. m. brevicaudáéval, semmint a B. m. musculuséval, bár a B. m. brevicauda és a B. m. indica közti eltérések nem is kicsik. A két alfaj eléggé elkülönülten él, továbbá a szaporodási időszakuk 6 hónappal eltér egymástól.[26]

A kék bálna alfajainak vándorútjai, csak alig ismertek. Például, törpe kék bálnákat figyeltek meg az Indiai-óceán északi részén, Omán, a Maldív-szigetek és Srí Lanka vizeiben; ezek lehet, hogy helybéli állatok.[26] Továbbá a chilei és perui állatok saját állományt alkothatnak. Egyes antarktiszi kék bálnák, a telet a Dél-Atlanti-óceán keleti részén töltik, azonban ugyanezeknek a példányoknak a hangja hallható Peruban, Nyugat-Ausztráliában és az Indiai-óceán északi részén is.[26] 2007-ben Chilében, a Corcovado-öbölben levő Chiloé-sziget környékén egy új táplálkozó helyet fedeztek fel, itt 326 kék bálna gyűlt össze táplálkozni. A chilei Cetacean Conservation Center (Ceteket Védelmező Központ), a chilei haditengerészet támogatásával együtt, megpróbálják védett hellyé tenni az új táplálkozó területet. Persze kutatások is folynak közben.[27]

A kék bálna állományok pontosabb felmérését, a Duke Egyetem emlősökkel foglalkozó tudósai támogatják. A bálna számláláshoz, több, mint 130 megfigyelő forrást vesznek igénybe, köztük az Ocean Biogeographic Information System—Spatial Ecological Analysis of Megavertebrate Populations-t (OBIS-SEAMAP) is.[28]

Megjelenése

Ennek a hatalmas állatnak a teste, hosszú és kúpszerű. A többi bálnáktól eltérően, amelyek tömzsibbek, a kék bálna hosszabbított testalkatot mutat.[2] Feje lapított és U-alakú. Egy jól kiemelkedő „taréj” húzódik az orrnyílásoktól a felső ajakig.[2] Szájának elülső része vastag. Nincs foga, helyette a szájpadlásáról eredő több száz (320) szilával szűri ki a tengervízből a planktont.[2] A szilája 100 centiméter hosszú és 55 centiméter széles. Torka igen szűk, ezért csak kisebb állatokat tud lenyelni. A toroktól kezdve, a testtel párhuzamosan, 70-118 barázda húzódik. A barázdák nővelik a száj térfogatát, vagyis az állat nagyobbat falhat, sőt a víz kinyomásában is szerepük van (erről többet a Táplálkozása szakaszban).

A hátúszója kicsi, csak merüléskor vehető észre.[2] Testhosszának a háromnegyedénél található meg. A hátúszó alakja, a különböző példányoknál eltérő, míg egyeseknél alig észrevehető, kis dudor, másoknál még sarlóalakú is lehet. Mikor a felszínre jönn lélegezni, a kék bálna vállát és orrnyílásait, a többi bálnától eltérően, magasabbra emeli; magasabbra, mint a közönséges barázdásbálna és a tőkebálna. A kutatók ezeknek köszönhetően különböztetik meg egymástól a bálnafajokat. Az Atlanti- és Csendes-óceánok északi részein élő állatok, merülés közben, magasra emelik farokúszóikat. Lélegzés közben és szélcsendes időben, a bálna egy, legfeljebb 12, de általában 9 méter magas páraoszlopot lövell ki, az orrnyílásain; ez 4-5 másodpercig látható.. Tüdőiben 5000 liter levegő fér el. A kék bálnának, ikerorrnyílásai vannak, amelyeket nagy, képződmények vesznek körül.[2]

Mellúszói 3-4 méter hosszúak. A felső részük szürke, vékony fehér sávval bekeretezve, alsó részük pedig teljesen fehér. A fej és a farokúszó, általában egyformán szürke. A bálna testének felső része és néha a mellúszók felső részei is, általában foltozottak. A foltozottság sűrűsége példánytól függően különböző. Egyes állatok egész teste palaszürkék, míg mások sötétkékek, szürkés-feketék, vagy feketék, az utóbbiakon sűrű a foltozottság.[2]

Mérete

Alighanem a valaha élt legnagyobb testű állat bolygónkon. Hossza a 30 métert, tömege pedig a 180 tonnát is meghaladhatja. Egy 25 méter hosszú kék bálna súlya megegyezik 30 elefánt vagy 150 szarvasmarha súlyával. A mezozoikum nevű földtörténeti időben élő legnagyobb Sauropoda dinoszauruszok sem érték el, ennek a bálnának a testsúlyát.[29]

A kék bálnát igen nehéz megmérni, hatalmas mérete miatt. Mint a legtöbb bálna esetében, amelyekre az ember vadászott, a kék bálnát sem mérik le egészben, hanem feldarabolva. Ez a mérési módszer, azonban nem tökéletes, mivel a feldarabolás során, nagy mennyiségű vér és egyéb folyadék vész el. Az elfolyt folyadékok ellenére, egy 27 méteres példány 150-170 tonna is lehet. Az USA-i National Marine Mammal Laboratory (Nemzeti Tengeri Emlősök Laboratórium) szerint, egy 30 méteres kék bálna meghaladhatja a 180 tonnás testtömeget is. A Laboratórium tudósai által, legpontosabban megmért kék bálna, egy nőstény példány volt, ez 177 tonnát nyomott.[9] Egészében véve, az északi állatok kisebbek, mint a déli félgömbön levő példányok.

Még nem ismert pontosan, hogy melyik volt a legnagyobb, valaha kifogott kék bálna példány, mivel az adatok többsége a 20. század első feléből származnak. Az adatokat pedig nem tudósok gyűjtötték, hanem az Antarktisz vizeiben vadászó bálnavadászok, akiknek nem voltak kézügynél a megfelelő műszerek. Az eddigi adatok szerint, a legsúlyosabb állat 190 tonnás volt.[30] A leghosszabb bálna címet, két nőstény birtokolja, az egyik 33,6 méter, a másik 33,3 méter hosszú volt, de egyikük esetében sem mérték le a testtömeget.[31] A Nemzeti Tengeri Emlősök Laboratórium - National Marine Mammal Laboratory által megmért leghosszabb kék bálna, egy 29,9 méteres nőstény volt; ezt a példányt a japánok fogták ki az Antarktisz vizeiből, az 1946-47 vadászszezon idején.[9] 1959-ben, a japánok vadászták a Csendes-óceán északi részén is a leghosszabb állatot, ez is egy nőstény volt, de valamivel kisebb, csak 27,1 méteres volt. Az Észak-Atlanti-óceán leghosszabb kék bálnája, egy 28,1 méteres nőstény volt, amelyet a Davis-szorosban fogtak meg.[16]

Hatalmas mérete miatt, az állatvilágban, a kék bálna szervei a legnagyobbak. A kék bálna nyelve, körülbelül 2,7 tonna súlyú.[32] Szája a megnyúlt barázdákkal együtt, képes 90 tonna táplálékot és vízet is befogadni.[8] Habár hatalmasat képes befalni, szűk torka miatt, a kék bálna képtelen labda méretű élőlényeknél nagyobbat lenyelni.[33] Az összes állat közül, ennek a bálnának van a legnagyobb szíve, körülbelül 600 kilogramm súlyú.[32] Aortája körülbelül 23 centiméter átmérőjű.[34] Életének első 7 hónapjában, a kék bálna borjú, naponta 400 liter tejet fogyaszt. A borjú hamar nő, 24 óránként 90 kilogrammot rak magára. A borjú születésekor, 2700 kilogramm súlyú, körülbelül akkora, mint egy átlag méretű, kifejlett nílusi víziló (Hippopotamus amphibius).[2]

Életmódja

A kék bálna általában magányosan, vagy egy másik társaságában él. Nem ismert, hogy a vándorló pár meddig marad együtt. Az olyan helyeken, ahol bőséges a táplálékkinálat, akár 50 kék bálna is összegyűlhet. A kék bálna a fajtársaival, nem alkot nagy, szoros családi kapcsolatokat, mint ahogy azt más bálnafajok esetében láthatjuk.

Vándorláskor vagy amikor más bálnákkal érintkezik, 15-20 kilométert tesz meg óránként, de gyors meneküléskor óriási testével 37 km/óra, rövid időre pedig 50 km/óra sebességre is képes.[2] Táplálkozáskor lelassul 5 km/órára.

Táplálkozása

A kék bálna kizárólag lebegő világítórákokat, úgynevezett krilleket fogyaszt, azonban néha evezőlábú rákokkal (Copepoda) is táplálkozik.[35] A táplálékként szolgáló, zooplanktonban levő rákfajok, óceánokként változóak. Az Észak-Atlanti-óceánban: északi krill (Meganyctiphanes norvegica), Thysanoessa raschii, Thysanoessa inermis és Thysanoessa longicaudata;[36][37][38] az Észak-Csendes-óceánban: Euphausia pacifica, Thysanoessa inermis, Thysanoessa longipes, Thysanoessa spinifera, Nyctiphanes symplex és Nematoscelis megalops;[39][40][41] és az antarktiszi vizekben: Euphausia superba, Euphausia crystallorophias és Euphausia valentin. A jeges vízben több az oxigén és a széndioxid, mint a meleg vízben, ezért ott különösen gazdag az élővilág.

A kifejlett kék bálna, naponta 40 millió krillt fogyaszthat,[42] ez körülbelül 3600 kilogramm táplálékot jelent.[35] Amikor egy bálna gyomrát megvizsgálták, 425 kilogramm krillt találtak benne. A felnőtt állatnak naponta, körülbelül 1,5 millió kilokalória kell ahhoz, hogy életben maradhasson.[43]

Mivel a krill állandóan mozgásban van, a bálna kénytelen utánuk úszni. Nappal körülbelül 100 méteres mélységekben vadászik; csak éjszaka táplálkozhat a vízfelszínén, amikor a krill felfelé vándorol. A táplálkozási célú merülések, általában 10, néha 20 percig tartnanak; a rekord 36 perces volt.[44] Felbukkanáskor áttöri magát a planktonfelhőkön, és közben nagyokat "kortyol": száját félig bezárja, közben sziláin át, nyelve segítségével, kiszivattyúzza a vizet, ily módon szilasertéi között bőséges mennyiségű tápláló planktont fog fel. Krillvadászat közben, a kék bálna véletlenül kisebb halakat, egyéb rákokat és kalmárokat is lenyelhet.[45][46]

„Éneke”

Szaporodása és élete

A kék bálna szaporodási időszaka késő ősztől a tél végéig tart.[47] Az udvarlási szertartásról és a szaporodási helyekről, csak kevesett tudunk. Legvalószínűbb, hogy a párzás a meleg trópusi vizekben megy végbe, és itt is születnek meg az utódok. A borjak mivel csupán vékony réteg szigetelő bálnazsírral rendelkeznek, hidegebb vizekben nem tudnának életben maradni. A legtöbb nőstény csak háromévente lesz vemhes. A vemhesség 11-12 hónapig tart, ennek végén egy utód jön a világra.[47] Születésükkor mintegy 7 méter hosszúak, testtömegük 2,5 - 2,7 tonna. Tengeri emlős lévén, a kis bálna szoptatása is a tengerben történik. A borjú 380–570, általában 400 liter tejet szopik naponta. Az elválasztás 6-7 hónap után következik be, amikor már kinőttek a szilái, és a borjú kétszer akkora, mint születésekkor. Az ivarérettséget 5-10 éves korban éri el. Az északi félgömbön, a hím a 20-21 méteres, a nőstény a 21-23 méteres testhossz elérésekor válik ivaréretté.[48] A déli félgömbön pedig, a hím 22,6, a nőstény 24 méteresen lesz ivarérett.[49] A bálnavadászatok miatt, a kék bálna egyre kisebb méret elérésekor válik ivaréretté, és már nem éri el a korábbi hatalmas méreteit sem. Manapság az Antarktisz körül, az átlag hímek hossza 25, a nőstényeké 26,5 méter,[49] míg a Csendes-óceán északi részén az átlag felnőtt kék bálna hosszúsága 21,6, legfeljebb 24,4 méter,[50] bár 1979-ben, a kaliforniai Pescaderonál egy 26,5 méteres nőstény vetődött a partra.[51] Az előbbi méreteket, fényképek segítségével állapították meg a tudósok.

A nőstény kék bálnák újabban közönséges barázdásbálna hímekkel is párosodnak. Ez azért történik meg, mert ritkábban találkoznak fajtársbeli hímekkel. Egyelőre nem ismert, hogy az ebből a kapcsolatból született hibrid borjak felnőtt korukban szaporodóképesek lesznek-e (valószínűleg nem), azonban a kék bálnák számát ez a tényező is csökkenti.

A kutatók szerint, az állat akár 80 évig is elélhet,[31][47] bár pontos adatok erről nincsenek. A bálnavadászatok korában, senki sem jegyezte fel vagy tanulmányozta alaposan ezeket az állatokat. Valósághű adatokat, a kék bálna koráról, csak majd sok év múlva tudhatunk meg. A leghosszabb ideig figyelt példány, a Csendes-óceán keleti részén élt, ezt az állatot 34 éven keresztül figyelték a biológusok.[44] A kék bálna egyetlen természetes ellensége, a kardszárnyú delfin (Orcinus orca).[52] A kutatások szerint, a felnőtt kék bálnák 25 százalékavisel kardszárnyú delfinek által okozott sebnyomokat.[31] Az elhalálozási ráta, a vadászatok miatt, ismeretlen.

A partra vetett kék bálna esetek igen ritkák,[53] és mivel általában magányos állatok, tömeges partra vetéseket még nem jegyeztek fel. Amikor partra vetődik egy ilyen hatalmas állat, az emberek nagy számban köréje gyűlnek. 1920-ban, a skóciai Bragar (Isle of Lewis, Külső Hebridák) falu partjára egy kék bálna vetődött ki. A bálnát a bálnavadászok szigonyozták meg, de a szigony nem robbant el. Mint minden emlős esetében, a cetnél is a lélegzés a legfontosabb. Mivel sebesült volt, és akármikor lemerülhetett volna, megfulladva ezáltal, a bálna úgy döntött, hogy kijönn a partra. Ennek a bálnának, két csontját felálllították a szigeten levő főút szélére; azóta is turisztikai látványosságnak számít.[54]

A kék bálna és az ember

Vadászata

A kék bálnát nem könnyű megfogni és megölni. Sebessége és ereje miatt, a korai bálnavadászok kerülték az állatot, inkább nagy ámbráscetre (Physeter macrocephalus) és Eubalaena-fajokra vadásztak.[55] 1864-ben, a norvég Svend Foyn, gőzhajóját felszerelte, az általa alkotott, speciálisan nagy bálnák vadászatára szabott szigonyokkal.[2] Habár először, Foyn szigonyai nehézkések voltak és kevés sikerrel jártak, a bálnavadász tovább tökéletesítette a szigonyait. Sikeres találmányának köszönhetően, hamarosan több bálnavadász állomás jött létre norvégiai Finnmark megye partjain. Mivel a bálnavadászoknak több konfliktusuk is volt a helybéli halászokkal, 1904-ben az utolsó Finnmark megyei bálnavadász állomást is bezárták.

Hamarosan, a következő helyeken is elkezdődött az ipari mértékű bálnamészárlás: 1883-ban Izlandon, 1894-ben Feröeren, 1898-ban Új-Fundlandon és 1903-ban a Spitzbergákon. 1904-05-ben a Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigeteken is megölték az első kék bálnát. 1925-re elkészültek az oldalnyílásos gyárhajók, továbbá a vadászhajók is gőzhajtással működtek, így elkezdődött az antarktiszi és a környékbeli vizekben is a nagy mértékű bálnavadászat. Hatalmas mérete miatt a kék bálna a bálnavadászat virágzása idején az egyik fő zsákmány volt. Lemészárlása után hatalmas testét halzsírrá dolgozták fel az élelmiszeripar számára, míg a szilákat „halcsontként” hasznosították. Az 1930-31-es vadászszezon alatt, csak az Antarktisz vizeiből 29 400 kék bálnát öltek meg. A második világháború után, 1946-ban a kék bálna állományok jelentősen lecsökkentek, emiatt nemzetközileg létrehozták az első kvótákat, de ezek alig értek valamit, mivel akkorjában nem nagyon különböztették meg a különböző fajokat egymástól. A ritka fajokat, ugyanazzal az irammal irthatták, mint a közönséges, nagy állományokkal rendelkező fajokat.

1962-ben, az angol író és mérnők, Arthur C. Clarke a „Profiles of the Future” című könyvében, az első között volt, aki felhozta a figyelmet a kék bálna ügyében. Könyvében, Clarke, az állat nagy agyára hivatkozva a következőt írta: „nem ismerjük az általunk tönkretett élőlény igazi természetét”.[56]

1966-ban a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (International Whaling Commission, IWC) felfüggesztette e bálnafaj vadászatát, hogy megvédje a fajt a kihalástól.[57][58] Végül, az 1970-es években, a Szovjetunió leállt az illegális bálnavadászattal.[59] A kék bálna vadászatának betiltásakor, az Antarktisz vizeiben 330 000, a déli félgömb többi részén 33 000, a Csendes-óceán északi részén 8200 és az Észak-Atlanti-óceánban 7000 példány volt már leölve. A világ legnagyobb kék bálna állománya, amely az Antarktisz körül élt, a tilalom bevezetésekor, már csak 0,15 százalékban volt jelen.[11] A kék bálnákat és más bálnaféléket befolyásos szervezetek próbálják védeni.

Egyéb veszélyforrások

Hatalmas mérete, ereje és sebessége miatt, a kék bálnának nincs, vagy alig van természetes ellensége. A National Geographic Magazineban van egy eset, melyben Baja Californiánál egy kék bálnára kardszárnyú delfinek támadtak. Habár az orkáknak nem sikerült azonnal megölniük áldozatukat, a kék bálnára olyan mély sebeket ejtettek, amelyek aztán, feltételezhetően a bálna halálát idézték elő.[60] A kék bálnák egynegyede visel, kardszárnyú delfinek által okozott sebnyomokat.[16]

A kék bálnát az óriás hajók is megsebezhetik, vagy akár meg is ölhetik, amikor összeütköznek vele. Az állat a halászhálókba is begabalyodhat.[61] A minnél erősebb óceáni hangzavar, amelyhez a szonárok is hozzájárulnak, elfedik a bálnák közti társalgó hangokat.[62][61] Habár az ember betiltotta a kék bálna vadászatát, az emberi tevékenységek még mindig károsan hatnak az állatra, mivel hatalmas testében, nagy mennyiségű PCB halmozódik fel.[8]

A globális felmelegedés következtében, a gleccserek és a permafroszt egyre gyorsabban olvad, minnél nagyobb édesvíz adagot öntve az óceánokba. Ha az édesvízmennyiség túl nagy értéket ér el, félő, hogy az óceánokban levő áramlások, amelyek ez élőhelyeket tartják életben, megszűnnek.[63] Mivel a kék bálna, vándorlásai során az óceán hőmérsékletére hagyatkozik (hideg vízből meleg vízbe és fordítva vándorol), a tengeráramlatok megszűnése vagy eltérítése, jelentősen befolyásolná az állat életét, meglehet létét is.[64] Nyáron, a bálna a hideg övezetekben található meg, ahol a krill „mezőkben” táplálkozik, télen pedig, a trópusokon párzik és ellik.[65]

Az óceánok hőmérsékletének megváltozása, a bálna táplálékát is érintheti. A felmelegedő vizek és a sótartalom csökkenése, jelentősen megváltoztathatja a táplálékul szolgáló krill előfordulási helyét és állomány sűrűségét.[66]

Múzeumokban

A Londoni Természettudományi Múzeumban látható egy kék bálna csontváz és egy valósághű méretű model; mindkettő arról híres, hogy a világon az első ilyen kiállítások voltak. Manapság, egyéb múzeumok is elkezdtek kiállítani bálnacsontvázakat és modeleket, ilyen például Santa Cruz-i University of California (Kaliforniai Egyetem).

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Sablon:MSW3 Mead
  2. ↑ a b c d e f g h i j k American Cetacean Society Fact Sheet - Blue Whales. [2007. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 20.)
  3. ↑ Reilly, S.B., Bannister, J.L., Best, P.B., Brown, M., Brownell Jr., R.L., Butterworth, D.S., Clapham, P.J., Cooke, J., Donovan, G.P., Urbán, J. & Zerbini, A.N. (2008). Balaenoptera musculus. In: IUCN 2008. IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 7 October 2008.
  4. ↑ J. Calambokidis and G. Steiger. Blue Whales. Voyageur Press (1998). ISBN 0-89658-338-4 
  5. ↑ Animal Records. Smithsonian National Zoological Park. (Hozzáférés: 2007. május 29.)
  6. ↑ What is the biggest animal ever to exist on Earth?. How Stuff Works. (Hozzáférés: 2007. május 29.)
  7. ↑ FI - Species fact sheets. Fisheries and Aquaculture Department, Food and Agriculture Organization.
  8. ↑ a b c Jason de Koning and Geoff Wild: Contaminant analysis of organochlorines in blubber biopsies from blue whales in the St Lawrence. Trent University, 1997. (Hozzáférés: 2007. június 29.)
  9. ↑ a b c d Assessment and Update Status Report on the Blue Whale Balaenoptera musculus' (PDF). Committee on the Status of Endangered Wildlife in Canada, 2002. (Hozzáférés: 2007. április 19.)
  10. ↑ a b Alex Kirby. „Science seeks clues to pygmy whale”, BBC News, 2003. június 19. (Hozzáférés: 2006. április 21.) 
  11. ↑ a b c T.A. Branch, K. Matsuoka and T. Miyashita (2004). „Evidence for increases in Antarctic blue whales based on Bayesian modelling”. Marine Mammal Science 20, 726–754. o. DOI:10.1111/j.1748-7692.2004.tb01190.x.  
  12. ↑ Barnes LG, McLeod SA..szerk.: Jones ML et al.: The fossil record and phyletic relationships of gray whales., The Gray Whale. Orlando, Florida: Academic Press, 3–32. o. (1984). ISBN 0-12-389180-9 
  13. ↑ Arnason, U., Gullberg A. & Widegren, B. (1993. szeptember 1.). „Cetacean mitochondrial DNA control region: sequences of all extant baleen whales and two sperm whale species”. Molecular Biology and Evolution 10 (5), 960–970. o. PMID 8412655. (Hozzáférés: 2009. január 25.)  
  14. ↑ Sasaki, T. et al. (2011. március 4.). „Mitochondrial phylogenetics and evolution of mysticete whales”. Systematic Biology 54 (1), 77–90. o. DOI:10.1080/10635150590905939. PMID 15805012.  
  15. ↑ A. Arnason and A. Gullberg (1993). „Comparison between the complete mtDNA sequences of the blue and fin whale, two species that can hybridize in nature”. Journal of Molecular Ecology 37 (4), 312–322. o. PMID 8308901.  
  16. ↑ a b c d Bortolotti, Dan. Wild Blue: A Natural History of the World’s Largest Animal. St. Martin's Press (2008) 
  17. ↑ Simpson, D. P.. Cassell's Latin Dictionary, 5, London: Cassell Ltd., 883. o. (1979). ISBN 0-304-52257-0 
  18. ↑ Sablon:La icon Linnaeus, C.. Systema naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Tomus I, 10th edition of Systema Naturae, Holmiae: Laurentii Salvii, 824. o. (1758) 
  19. ↑ Blue Whale Fact Sheet. New York State Department of Environmental Conservation. (Hozzáférés: 2007. június 29.)
  20. ↑ Ichihara T. (1966). The pygmy blue whale B. m. brevicauda, a new subspecies from the Antarctic in Whales, dolphins and porpoises Page(s) 79-113.
  21. ↑ Endangered Species Act
  22. ↑ Blue Whale (Balaenoptera musculus): Eastern North Pacific Stock (NOAA Stock Reports, 2009), p. 178.
  23. ↑ Branch, T.A. (2007). „Abundance of Antarctic blue whales south of 60°S from three complete circumpolar sets of surveys”. Journal of Cetacean Research and Management 9 (3), 87–96. o.  
  24. ↑ T.A. Branch (2007). „Separating southern blue whale subspecies based on length frequencies of sexually mature females”. Marine Mammal Science 23 (4), 803–833. o. DOI:10.1111/j.1748-7692.2007.00137.x.  
  25. ↑ P.B. Best (2003). „The abundance of blue whales on the Madagascar Plateau, December 1996”. Journal of Cetacean Research and Management 5, 253–260. o.  
  26. ↑ a b c T. A. Branch, K. M. Stafford, D. M. Palacios (2007). „Past and present distribution, densities and movements of blue whales Balaenoptera musculus in the Southern Hemisphere and northern Indian Ocean”. Mammal Review 37, 116–175. o. DOI:10.1111/j.1365-2907.2007.00106.x.  
  27. ↑ R. Hucke-Gaete, B. Carstens, A. Ruiz-Tagle y M. Bello: Blue Whales in Chile: The Giants of Marine Conservation (PDF). Rufford Small Grants Foundation. (Hozzáférés: 2009. március 22.)
  28. ↑ The data for the blue whale, along with a species profile, may be found here [1]
  29. ↑ (spanyolul) Bonaparte J, Coria R (1993). „Un nuevo y gigantesco sauropodo titanosaurio de la Formacion Rio Limay (Albiano-Cenomaniano) de la Provincia del Neuquen, Argentina”. Ameghiniana 30 (3), 271–282. o.  
  30. ↑ Wood, Gerald. The Guinness Book of Animal Facts and Feats, 256. o. (1983). ISBN 978-0-85112-235-9 
  31. ↑ a b c Sears R, Calambokidis J (2002). „Update COSEWIC status report on the blue whale Balaenoptera musculus in Canada.”, 32. o, Kiadó: Committee on the Status of Endangered Wildlife in Canada, Ottawa..  
  32. ↑ a b The Scientific Monthly. American Association for the Advancement of Science, 21. o. (1915) 
  33. ↑ Blue Planet: Frozen seas (BBC documentary)
  34. ↑ Caspar, Dave: Ms. Blue's Measurements (PDF). Seymour Center, University of California, Santa Cruz., 2001. April. [2004. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. szeptember 1.)
  35. ↑ a b Detailed Information about Blue Whales. Alaska Fisheries Science Center, 2004. (Hozzáférés: 2007. június 14.)
  36. ↑ Hjort J, Ruud JT (1929). „Whaling and fishing in the North Atlantic”. Rapp. Proc. Verb. Conseil int. Explor. Mer 56.  
  37. ↑ Christensen I, Haug T, Øien N (1992). „A review of feeding and reproduction in large baleen whales (Mysticeti) and sperm whales Physeter macrocephalus in Norwegian and adjacent waters”. Fauna Norvegica Series a 13, 39–48. o.  
  38. ↑ Sears R, Wenzel FW, Williamson JM (1987). „The Blue Whale: A Catalogue of Individuals from the Western North Atlantic (Gulf of St. Lawrence)”. Mingan Island Cetacean Study, St. Lambert, Quebec., 27. o.  
  39. ↑ Sears, R (1990). „The Cortez blues”. Whalewatcher 24 (2), 12–15. o.  
  40. ↑ Kawamura, A (1980). „A review of food of balaenopterid whales”. Scientific Reports of the Whales Research Institute 32, 155–197. o.  
  41. ↑ Yochem PK, Leatherwood S.szerk.: Ridgway SH, Harrison R: Blue whale Balaenoptera musculus (Linnaeus, 1758), Handbook of Marine Mammals, Vol. 3:The Sirenians and Baleen Whales.. London: Academic Press, 193–240. o. (1980) 
  42. ↑ Afp.google.com Hunted, rammed, poisoned, whales may die from heartbreak too
  43. ↑ Piper, Ross (2007), Extraordinary Animals: An Encyclopedia of Curious and Unusual Animals, Greenwood Press.
  44. ↑ a b (Sears 1998)
  45. ↑ Nemoto T (1957). „Foods of baleen whales in the northern Pacific”. Sci. Rep. Whales Res. Inst. 12, 33–89. o.  
  46. ↑ Nemoto T, Kawamura A (1977). „Characteristics of food habits and distribution of baleen whales with special reference to the abundance of North Pacific sei and Bryde’s whales”. Rep. Int. Whal. Commn 1 (Special Issue), 80–87. o.  
  47. ↑ a b c Blue Whale - ArticleWorld. (Hozzáférés: 2007. július 2.)
  48. ↑ Klinowska, M.. Dolphins, Porpoises and Whales of the World: The IUCN Red Data Book. Cambridge, U.K.: IUCN (1991) 
  49. ↑ a b Evans, Peter G. H. (1987). The Natural History of Whales and Dolphins. Facts on File.
  50. ↑ Gilpatrick, James W., and Wayne L. Perryman. (2008). "Geographic variation in external morphology of North Pacific and Southern Hemisphere blue whales (Balaenoptera musculus)". J. Cetacean Res. Manage. 10 (1): 9-21.
  51. ↑ Blue whale skeleton at Seymour Center at Long Marine Lab
  52. ↑ J. Calambokidis, G. H. Steiger, J. C. Cubbage, K. C. Balcomb, C. Ewald, S. Kruse, R. Wells and R. Sears (1990). „Sightings and movements of blue whales off central California from 1986–88 from photo-identification of individuals”. Rep. Whal. Comm. 12, 343–348. o.  
  53. ↑ William Perrin and Joseph Geraci. "Stranding" pp 1192–1197 in Encyclopedia of Marine Mammals (Perrin, Wursig and Thewissen eds)
  54. ↑ The Whale Bone Arch. Places to Visit around the Isle of Lewis. (Hozzáférés: 2005. május 18.)
  55. ↑ Scammon CM. The marine mammals of the northwestern coast of North America. Together with an account of the American whale-fishery. San Francisco: John H. Carmany and Co., 319. o. (1874) 
  56. ↑ Arthur C. Clarke|Clarke, Arthur C. Profiles of the Future; an Inquiry into the Limits of the Possible. New York: Harper & Row, 1962
  57. ↑ Gambell, R (1979). „The blue whale”. Biologist 26, 209–215. o.  
  58. ↑ Best, PB (1993). „Increase rates in severely depleted stocks of baleen whales”. ICES J. Mar. Sci. 50, 169–186. o. DOI:10.1006/jmsc.1993.1018.  
  59. ↑ Yablokov, AV (1994). „Validity of whaling data”. Nature 367 (6459), 108. o. DOI:10.1038/367108a0.  
  60. ↑ Tarpy, C. (1979). „Killer whale attack!”. National Geographic 155 (4), 542–545. o.  
  61. ↑ a b Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) recplan98 nevű lábjegyzeteknek
  62. ↑ PLoS ONE: Blue Whales Respond to Anthropogenic Noise. Dx.doi.org. (Hozzáférés: 2012. augusztus 13.)
  63. ↑ Schiermeier, Quirin (2007). „Climate change: a sea change”. Nature (journal) 439 (7074), 256–260. o. DOI:10.1038/439256a. PMID 16421539.   (subscription required); see also Atlantic circulation change summary. RealClimate.org, 2006. január 19.
  64. ↑ Schiermeier, Quirin (2007). „Climate change: a sea change”. Nature (journal) 439 (7074), 256–260. o. DOI:10.1038/439256a. PMID 16421539.   (subscription required); see also Atlantic circulation change summary. RealClimate.org, 2006. január 19.
  65. ↑ Schiermeier, Quirin (2007). „Climate change: a sea change”. Nature (journal) 439 (7074), 256–260. o. DOI:10.1038/439256a. PMID 16421539.   (subscription required); see also Atlantic circulation change summary. RealClimate.org, 2006. január 19.
  66. ↑ Moline, Mark A., Herve Claustre, Thomas K. Frazer, Oscar Schofield, and Maria Vernet (2004). „Alteration of the Food Web Along the Antarctic Peninsula in Response to a Regional Warming Trend”. Global Change Biology 10 (12), 1973–1980. o. DOI:10.1111/j.1365-2486.2004.00825.x.  

Források

További információk





 Ez a lap már inaktív, viszont a laptörténetek olvashatóságához továbbra is szükséges. Ne használd, és a tartalmán ne változtass!
Ha kérdésed van a lap nyugdíjazásával kapcsolatban, a kocsmafalon tedd fel!
This Wikipedia page is currently inactive and is retained primarily for historical interest.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kék_bálna&oldid=12323662”