Csukabálna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Csukabálna
Minke.jpg
A faj mérete az emberhez viszonyítva
A faj mérete az emberhez viszonyítva
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Cetartiodactyla
Rend: Cetek (Cetacea)
Alrend: Sziláscetek (Mysticeti)
Család: Barázdásbálna-félék (Balaenoptiidae)
Nem: Balaenoptera
Faj: B. acutorostrata
Tudományos név
Balaenoptera acutorostrata
(Lacépède, 1804)
Szinonimák
  • Balaenoptera davidsoni Cope, 1872
  • Balaenoptera minima (Rapp, 1837)
  • Balaenoptera rostrata (Fabricius, 1780)
Elterjedés
A csukabálna elterjedési területeA csukabálna elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Csukabálna témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csukabálna témájú kategóriát.

A csukabálna (Balaenoptera acutorostrata) az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Cetacea) rendjébe, ezen belül a sziláscetek (Mysticeti) alrendjébe és a barázdásbálna-félék (Balaenopteridae) családjába tartozó faj.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A déli félgömb tengereiben élő déli csukabálna (Balaenoptera bonaerensis) a modern rendszertan szerint külön fajnak számít. A közönséges csukabálnának három alfaja van, az atlanti-óceáni, az északi-csendes-óceáni és a törpe csukabálna. Mindkét csukabálna-faj a barázdásbálnák közé tartozik.

Testfelépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csukabálna a második legkisebb sziláscet. A kifejlett példányok testhossza 6,9-10,7 méter közötti, súlyuk 4-8 tonna, maximum 10 tonna. A hímek és a nőstények nagyjából azonos méretűek. Alkatában megfelel a közönséges barázdásbálnának, de zömökebb felépítésű. Rövid, felülnézetből háromszögletű feje van, hátának közepe mögött feltűnő, hátrahajló uszonyt visel. A csukabálnát a többi bálnától a mellső uszonyán levő fehér sáv alapján lehet legkönnyebben megkülönböztetni. A testük szürkés-fekete, a hasi oldalon fehér. 2-20 percenként vesz levegőt. Ilyenkor az állat teljes háta, a hátúszóval és a légzőnyílásokkal együtt, a vízfelszín fölé emelkedik. Mikor újra lemerül, a teste jellegzetesen meghajlik. A bálna becslések szerint 20–30 km/órával képes úszni. Szájában, egy-egy oldalon 240-360 szila található. A szájfenéktől a melltájékig 50-70 torokbarázda található. A csukabálnák 30-50, legfeljebb 60 évig élnek.

Egyedszám és elterjedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csukabálna az északi félgömb tengereiben él. Az Atlanti-óceánban élő alfaj egyedszáma egy 2004-es becslés szerint 184 000 körül van. A másik két alfaj egyedeinek számát 2005-ig még nem próbálták megbecsülni. A déli faj egyedszáma 760 000-re tehető. A bálnák megtalálhatók a sarkoktól az Egyenlítőig mindenfelé.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csukabálnák többnyire egyesével vagy néhány fős csapatokban járnak. Szívesen játszanak a hajók körül. Kilégzéskor páraoszlopuk alacsony és kevésbé markáns, főként, ha nem mélyről jöttek fel. Táplálék után vadászva nemritkán delfinekkel társulnak. Azt is megfigyelték, amint nagyobb bálnákat követtek, néha majdnem olyan benyomást keltve, mintha azok borjai lennének. Ez különösen akkor szokott megesni, amikor a bálnák telelőterületeikről nyári szállásuk felé tartanak. A csukabálnák ilyenkor vándorolnak a szubtrópusi vizekből az Északi-sarkvidék felé. Láthatóan csak a magasabb szélességeken táplálkoznak, telelőhelyeiken koplalnak.

Az állat nem specializálódott nagyon. A csukabálna a vízből sziláival kiszűrt apró rákok mellett kisebb heringeket és egyéb csapathalakat is fog. Ügyes úszó; szívesebben marad a felszín közelében. Táplálkozó területei többnyire a partok közelében fekszenek, ezért más bálnáknál gyakrabban figyelhető meg a hajókról.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csukabálna 6-8 évesen válik ivaréretté. A párosodás az Atlanti-óceán északi felének szubtrópusi vizeiben zjlik, az északra vonulás kezdetekor, február-márciusban. A nőstény 10 hónapig vemhes. A borjú születésekor 280 centiméter hosszú. Az ellések nagy része október és december közé esik. A csukabálnatehenek ekkortájt az Egyenlítő közelében tartózkodnak. Körülbelül egy hónap múltán indulnak el lassan északra borjaikkal együtt, hogy az arktikus vizeken töltsék a nyarat. A táplálkozó- és ellőhelyek így meglehetősen távol esnek egymástól. A csukabálna 5 hónapig szoptatja borját.

Vadászat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csukabálnát korabeli norvég írások szerint már i. sz. 800-ban is vadászták. A vadászat során a bálnákat sekély öblökbe csalták, és ott fertőzött szigonyokkal ölték meg. Ez a módszer egészen a 20. századig tartotta magát.

A bálnavadászok többnyire a nagyobb testű fajokat, például a kék bálnát és a tőkebálnát részesítették előnyben a kis termetű csukabálnával szemben. Azonban a fenti fajok populációja az 1970-es évekre jelentősen megfogyatkozott, így a nagy bálnavadász-társaságok figyelme a csukabálnára irányult. 1979-re már szinte csak ezt a fajt vadászták. 1904 és 2000 közt hivatalosan 116 568 csukabálnát lőttek ki, ennek jelentős részét a déli fajból.

Japán és Izland, bár korlátozottan, de még mindig folytatja a csukabálnák vadászatát, "tudományos célból". Sok természetvédelmi szervezet szerint ez valójában kereskedelmi célú bálnavadászatot takar. Emellett Norvégiában is vadásszák a fajt, 2005-ben 639, 2006-ban pedig 521 egyedet lőttek ki.

Megfigyelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a csukabálnák a sziláscetek közül viszonylag gyakoriak, így a bálna-megfigyelő turizmus kedvelt célpontjai. Ilyen hajótúrák indulnak például a skóciai Mull-szigetről vagy az izlandi Húsavíkból. A csukabálnák kíváncsiak, és gyakran felbukkannak a hajók környékén, azonban a hosszúszárnyú bálnával szemben soha nem lehet tőlük akrobatikus ugrásokat látni.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]