…és még egymillió lépés

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
…és még egymillió lépés
Műfajismeretterjesztő
AlkotóRockenbauer Pál
Szakértők:
Alföldy-Boruss István (zene)
Dercsényi Balázs (műemlékek)
Juhász Árpád (geológia)
Paládi-Kovács Attila (néprajz)
Horánszky András és Milkovits István (növénytan)
ÍróRockenbauer Pál
RendezőRockenbauer Pál
NarrátorSinkó László
Főcím„Indulj el egy úton”
ZeneszerzőMuzsikás
Ország Magyarország
Nyelvmagyar
Évadok1
Epizódok18
Gyártás
VágóIlosvay Katalin
OperatőrStenszky Gyula
Szabados Tamás
Részenkénti játékidőkb. 45 perc
GyártóMagyar Televízió
ForgalmazóTelevideo (VHS)
Mokép Rt. (DVD)
Sugárzás
Eredeti adóTV-1
Ismétlések:
m2, m3,[1] m5, Duna TV, Duna World
Eredeti sugárzás1989. január 8. – 1989. május 6.
Státuszbefejezett
KorhatárKorhatár nélkül megtekinthető Korhatár nélkül megtekinthető
Kronológia
ElőzőMásfélmillió lépés Magyarországon (1979)
KövetkezőKerekek és lépések (1990)
További információk
Sablon • Wikidata • Segítség

Az …és még egymillió lépés Rockenbauer Pál nagysikerű gyalogos országjáró ismeretterjesztő televíziósorozatának második része volt, a Másfélmillió lépés Magyarországon című film folytatása. A stáb az Országos Kéktúra útvonalának bejárása után 7 évvel, 1986. augusztus 31-én újra elindult fölfedezni Magyarországot, ezúttal a Nyugat- és Dél-Dunántúl természeti és kulturális értékeit. A Kőszegi-hegységben lévő Szent Vid-hegytől – az előző túra végpontjától – 680 kilométert gyalogolva 42 nap alatt, október 11-én érkeztek meg Szekszárdra.

A film végigvezet az Alpokalja, Őrség, Göcsej, Dráva-mente, Belső-Somogy, Zselic, Mecsek és Tolna változatos tájain, bemutatva azok szépségeit, értékeit, az ott élő embereket, a hagyományos vidéki életformához kapcsolódó szokásokat, mesterségeket, tárgyi emlékeket, a falusi kultúrát, gazdálkodást és kisipart, a kézművesség és népművészet mestereit. Szót kapnak a fiatalabb nemzedékek is, a tradíciók őrzői és folytatói csakúgy, mint azok a helyi vezetők és vállalkozók, akik a városiasodás, a modernizáció és a gazdaságélénkítés támogatásában vagy éppen a turizmus fejlesztésében látták térségük felzárkóztatásának lehetőségeit.

A sorozat előzménye a Másfélmillió lépés Magyarországon, folytatása pedig az 1990-ben készült Kerekek és lépések, amelyben a stáb – ekkor már Rockenbauer Pál nélkül – az Alföldet járta be kerékpárral, s a Zemplénbe visszatérve bezárta a kört.

A természetjárást és honismeretet népszerűsítő három film a készítők szakmai profizmusával, giccs és hamis pátosz nélkül, tárgyilagosan és kiegyensúlyozottan mutatja be rendkívül gazdag körképben a késői Kádár-kor, majd a rendszerváltás időszakának vidéki Magyarországát, s mint ilyen, felbecsülhetetlen értékű kordokumentum.

Az …és még egymillió lépés videováltozatban is megjelent: a 18 részt a TELEVIDEO Kiadó a kilencvenes években 5 VHS-kazettán, majd az MTV Zrt. 2007-ben 5 DVD-n adta ki, a MOKÉP forgalmazásában. Az epizódok kb. 45 percesek. 2017-ben az MTVA is kiadta 4 DVD-n, de ezeken a lemezeken az epizódokat kb. 5-10 perccel megrövidítették (A MOKÉP által kiadott DVD lemezeken még eredeti, vágatlan tartalommal jelentek meg).

Története[szerkesztés]

A Másfélmillió lépés... folytatásának gondolata már 1981-ben felmerült, a sorozat televíziós vetítésének sikere után. Baranyából is szorgalmazták a Dél-dunántúli Kék hasonló koncepciójú filmes bemutatását, de a „hét szűk esztendő” (ahogy Rockenbauer nevezte az 1980–86 közötti időszakot) nem kedvezett a megvalósításnak.

A munkaterv szerint az új sorozat címe „...és még félmillió” lett volna, eredetileg ugyanis jóval rövidebb túrát tűztek ki (az MTV alig akarta megadni a forgatási jogot, a szükséges anyagi és technikai fedezetet, Rockenbauer lelkesedése is fogytán volt), de aztán a részletes tervezés során egyre újabb kanyarokkal és kitérőkkel bővült az útvonal, hogy minél többet lehessen bemutatni a délnyugati országrész kevéssé ismert tájai, természeti, kulturális és néprajzi értékei közül.

Ezt a sorozatot is alapos terepbejárás előzte meg. Először Rockenbauer maga járta végig 1985-ben az – akkor még fele olyan hosszúra tervezett – útvonalat, majd 1986 tavaszán a stáb két tagjával gyalogolta újra és mérte fel a már véglegesített, majdnem 700 km-nyi távot.[2][3]

A stáb[szerkesztés]

Sinkó László, aki a film narrátori szerepében kíséri végig a stábot, személyesen nem minden forgatási napon tudott részt venni.

Egyes szakaszokon a meghívott szakértők, továbbá egyéni és szervezett turisták, kirándulók, diákcsoportok, olykor helybeliek is csatlakoztak a stábhoz.

Címdal[szerkesztés]

A főcímben felhangzó dallam és szöveg az Indulj el (egy úton) című népdal némileg módosított szövegű változata, melyet a Muzsikás együttes játszott.

„Indulj el egy úton, én is egy másikon,
Hol egymást találjuk, egymásnak se szóljunk.
Aki minket meglát, mit fog az mondani?
Azt fogja gondolni, idegenek vagyunk.”

Epizódok[szerkesztés]

I. A nyugati határszélen

  • A bronzkori várostól Savariáig
  • Szombathelytől Jákon át...
  • Körmendtől az Őrség felé
  • Őrségi tájak

II. A távoli Zalában

  • Kacskaringó Vasban, Zalában
  • A Zala völgyében
  • Göcsejben
  • Megy a csapat Kanizsára

III. Somogy homokján, Zselic dombjain

  • Az ismeretlen Belső-Somogy
  • Somogyország déli tájain
  • Belépünk a Zselicbe
  • Pusztuló, éledő zselici falvak

Megjegyzés: Az egykori társaság nem a mai térképen feltüntetett tájat járta be, hanem Nagykanizsától délnek tartott, egészen a Dráváig, s a folyó mentén haladt Barcsig. A Barcsi-ősborókás érintése után fordultak északnak, Kaposvár felé. Innentől kis eltérésekkel a mai útvonalat követték.

IV. A Mecsekben

  • A Nyugati-Mecsekben
  • A Mecsek derekán
  • A Keleti-Mecsekben
  • Hegyek, völgyek, mesteremberek

V. Tolnában

  • Tolnai dombokon
  • Az utolsó lépések

A filmben felbukkanó települések[szerkesztés]

I. A nyugati határszélen: Velem, Bozsok, Torony, Ondód, Sé, Olad, Szombathely, Nárai, Ják, Egyházasrádóc, Körmend, Halogy, Ivánc, Hegyhátszentmárton, Kondorfa, Szalafő, Őriszentpéter, Nagyrákos, Kerkáskápolna, Magyarföld, Magyarszombatfa, Gödörháza, Velemér

II. A távoli Zalában: Velemér, Szentgyörgyvölgy, Kógyár, Felsőszenterzsébet, Kerkafalva, Pusztaszentpéter, Felsőcsöde, Csöde, Pankasz, Kisrákos, Szaknyér, Hegyhátszentjakab (Vadása-tó), Zalalövő, Nagyfernekág, Salomvár, Zalacséb, Kávás, Ebergény, Zalaegerszeg, Babosdöbréte, Milejszeg, Pálfiszeg, Csonkahegyhát, Becsvölgye (Kislengyel, Vargaszeg), Petrikeresztúr (Vörösszeg, Győrfiszeg), Zalatárnok, Szentkozmadombja, Rádiháza, Söjtör, Tófej, Gutorfölde-Újhegy, Szentpéterfölde, Bázakerettye, Kistolmács, Borsfa, Valkonya, Obornak, Homokkomárom, Nagykanizsa

III. Somogy homokján, Zselic dombjain: Nagykanizsa-Miklósfa, Surd-Szőlőhegy, Belezna, Őrtilos-Szőlőhegy, Zákány, Somogybükkösd, Pátró (most: Nemespátró), Ágneslak, Csurgónagymarton, Csurgó-Szőlőhegy, Csurgó, Berzence, Somogyudvarhely, Vízvár, Babócsa, Komlósd, Drávaszentes, Barcs, Szulok, Kálmáncsa-Emlékmajor, Kálmáncsa, Lad, Dióspuszta, Magyarlukafa, Somogyhárságy, Kishárságy, Visnyeszéplak, Szilvásszentmárton, Patca, Szenna, Kaposszerdahely, Kaposszentjakab, Kaposvár, Zselickislak, Simonfa, Gálosfa, Ibafa, Györgymajor, Kán, Gorica, Hetvehely

IV. A Mecsekben: Abaliget, Orfű, Kővágószőlős, Kővágótöttös, Cserkút, Bakonya, Pécs, Pécsbánya, Mánfa, Árpádtető (Béta-akna), Zobákpuszta, Kisújbánya, Püspökszentlászló, Pécsvárad, Zengővárkony, Kisújbánya, Óbánya, Mecseknádasd

V. Tolnában: Mecseknádasd, Apátvarasd, Ófalu, Bátaapáti, Mórágy, Kismórágy, Zsibrik, Mőcsény, Szálka, Grábóc, Szekszárd

A filmben megszólaló személyek[szerkesztés]

A bronzkori várostól Savariáig (1986. augusztus 31.)

Szombathelytől Jákon át... (1986. szeptember 1–2.)

  • Horváth Sándor, a Savaria Múzeum néprajzkutatója, Vasi Múzeumfalu, Olad (Gyenes K. riportja)
  • Skultéti Rozália nyugdíjas, Nárai
  • Doma Balázs szatócs és vevője, Nárai
  • Dercsényi Dezső művészettörténész, Ják (Gyenes K. riportja)
  • Tauber Péter igazgató, Szövetkezeti Gépipari Közös Vállalat GT Fémipari Üzeme, Ják (Gyenes K. riportja)
  • Pegán László fafaragó, Egyházasrádóc-Kissároslak

Körmendtől az Őrség felé (1986. szeptember 2–3.)

  • Madáchy Károly ny. tanár, iskolaigazgató, helytörténész, Körmend
  • Nagy Zoltán igazgató, Cipőmúzeum, Körmend
  • Szántó László patkoló- és gyógykovács, Körmend (Rockenbauer P. riportja)
  • Komjáthy Kálmán szobafestő, néprajzi gyűjtő, Körmend (Gyenes K. riportja)
  • Dercsényi Balázs művészettörténész, Ivánc
  • Horváth Sándor, a Savaria Múzeum néprajzkutatója, Szalafő-Pityerszer
  • Pető Imre kosárfonó, Szalafő-Papszer (Gyenes K. és Heincz L. riportja)
  • Vörös Netti néni (ének és beszéd), Szalafő-Alsószer (Gyenes K. riportja)

Őrségi tájak (1986. szeptember 3–6.)

Kacskaringó Vasban, Zalában (1986. szeptember 6–8.)

  • a stáb énekelve menetel Kerkafalva és Pusztaszentpéter között
  • Devecz Oszkár, Pusztaszentpéter egyetlen lakója
  • Rockenbauer Pál narrációja, Csöde
  • Németh Józsefné[4] Annus néni, gomba- és gyógynövénygyűjtő asszony, az Erdei Termék Vállalat helybeli felvásárlója, Csöde (Sinkó L., Gyenes K. és Rockenbauer P. riportja)
  • Kovács Béla ny. iskolaigazgató, Helytörténeti Gyűjtemény, Pankasz (Sinkó L. riportja)
  • Avas Jenő gazdálkodó, Kisrákos (Gyenes K., Sinkó L. és Rockenbauer P. riportja)
  • a stáb elköszön Orbán Róberttől és Sinkó Lászlótól a Vadása-tónál
  • Berke Lászlóné gondnok, zalalövői Tájház (Gyenes K. és Rockenbauer P. riportja)

A Zala völgyében (1986. szeptember 9–11.)

Göcsejben (1986. szeptember 11–12.)

  • Czugh János magyarszombatfai fazekasmester, Zalaegerszeg
  • Rákosa József plébános, Milejszeg (Gyenes K. riportja)
  • Pálfi Géza gazdálkodó és felesége, Pálfiszeg (Gyenes K. riportja)
  • Salamon Jánosné Eszti néni (ének és beszéd), Csonkahegyhát
  • Baki István kötélgyártó, Csonkahegyhát (Gyenes K. riportja)
  • Mileji László tanácselnök a stábbal, becsvölgyi és budapesti fiatalokkal (köztük Oborny Beáta és Bognár Attila)[5] a Malom Turistaházban, Kislengyel (Rockenbauer P. és Gyenes K. riportja)
  • Takó Bálint gazdálkodó és felesége, Becsvölgye-Vargaszeg
  • Péntek Elekné szatócs, Petrikeresztúr-Győrfiszeg (Gyenes K. riportja)
  • a csapat pihenőn helyi gazdáknál a Petrikeresztúr–Zalatárnok közötti szőlőhegyen

Megy a csapat Kanizsára (1986. szeptember 12–16.; a nagykanizsai kiállítás felvételei később készültek)

  • helybeli iskolások, Söjtör, Deák-kastély (Gyenes K. riportja)
  • Farkas Zoltán geológus, a Zalai Természetbarát Szövetség főtitkára Czigány Ernő szőlősgazdával és a csapattal, Gutorfölde-Újhegy
  • a csapat a kisvonaton (ének), Szentpéterfölde–Bázakerettye
  • Farkas Zoltán geológus, a Zalaegerszegi Olajipari Múzeum munkatársa, Bázakerettye
  • Kerecsényi Edit néprajzkutató, ny. múzeumigazgató, az „Erdő és ember Zalában” c. kiállítás rendezője, Thúry György Múzeum, Nagykanizsa (Rockenbauer P. riportja)[6]
  • Cseke Ferenc tanár, helytörténész, turisztikai szakíró a Thúry György Gimnázium diákjaival, Nagybakónak: Kőszikla-szurdok
  • Deák Jenő,[7] a Nagykanizsai Természetbarátok Egyesületének elnöke és Tomasics János gondnok, Postás kulcsosház, Nagykanizsa-Örömhegy

Az ismeretlen Belső-Somogy (1986. szeptember 17–18.)

  • Borsos Andrásné Bari néni (ének és beszéd), Nagykanizsa-Miklósfa (Gyenes K. riportja)
  • helyi lakos (emlékezés dr. Szentendrei Edgárra), Nagykanizsa-Miklósfa
  • Németh Attila operatőr, Mórichely
  • Szakáll Edit és családja, fenyőtermesztők, Zákány
  • Szakáll Miklósné Szmodics Rózsa, testvére Dömötörffy Józsefné Szmodics Borbála,[8][9] valamint Szomjas Károlyné tiszteletes asszony és Balassa Judit[10] (népviselet-bemutató, múlt és jelen, anekdoták, népdalok), Pátró (Gyenes K. riportja)
  • Deák Jenő,[11] a Nagykanizsai Természetbarátok Egyesületének elnöke, Ágneslak
  • a stáb a porrogszentkirályi Kardos János bácsi tanyáján, Horváth Ferenc porrogi képviselő és mások társaságában (beszéd, ének), Csurgó-Szőlőhegy (Gyenes K. riportja)
  • Dercsényi Balázs művészettörténész, Csurgó
  • Gál Endre tanácselnök, Csurgó
  • Horváth József csurgói középiskolai tanár, Berzence

Somogyország déli tájain (1986. szeptember 19–22.)

Belépünk a Zselicbe (1986. szeptember 23–26.)

Pusztuló, éledő zselici falvak (1986. szeptember 26–29.)

A nyugati Mecsekben (1986. szeptember 29. – október 1.)

A Mecsek derekán (1986. október 2–4.; a bánáti bazsarózsát bemutató felvételek 1987. májusban készültek)

A keleti Mecsekben (1986. október 5–6.)

  • Gyenes Károly narrációja, Gyopár kulcsosház–Hidasi-völgy–Csurgó–Márévár
  • Sáfár József, Gyopár kulcsosház környéke (Gyenes K. riportja)
  • Fórizs István „várkapitány”, Márévár (Sinkó L. riportja)
  • Gerőné Sándor Mária régész (Márévár történetéről), pécsi Kőtár
  • Lazáryék, a csapat tagjai, Iharos-kút környéke (Tolnai F., Sinkó L és Gyenes K. riportja)
  • Sáfár József és felesége a csapattal, Delelő-rét (Rockenbauer P. riportja)
  • Buzás Endre, a Cigány-hegyi kilátó tervezője a helyszínen (Rockenbauer P. és Sinkó L. riportja)
  • Péceli Endre orvos és ismerősei, Kisújbánya (Sinkó L. riportja)
  • Agátz József[18] idős helyi lakos, Kisújbánya (Gyenes K. riportja)
  • Réger Vilmos szőlősgazda (gesztenyesütés), Zengővárkony (Gyenes K. riportja)

Hegyek, völgyek, mesteremberek (1986. október 6–7.)

  • Lantosné Imre Mária néprajzkutató, Zengővárkony
  • Töttös Sándor szövőmester, népi iparművész, Zengővárkony (Gyenes K. riportja)
  • Bognár Jánosné Éva néni, helyi lakos (emlékezés Fülep Lajosra, ének), Zengővárkony (Gyenes K. riportja)
  • Kürthy György[19] fazekas, Óbánya (Gyenes K. riportja)
  • Teimel József fazekas és családja (beszéd és ének; borozás a stábbal, megszólal Rockenbauer Pál is), Óbánya (Gyenes K. riportja)
  • Lantosné Imre Mária néprajzkutató, Mecseknádasd
  • Hellenbrand János[20] kádármester, Mecseknádasd
  • Amrein Ferenc kőfaragó, szoborrestaurátor, Mecseknádasd (Gyenes K. riportja)
  • Auth Henrik kötélgyártó, Mecseknádasd (Gyenes K. riportja)
  • Schramm Antal német nemzetiségi tánccsoportjának bemutatója, Mecseknádasd

Tolnai dombokon (1986. október 8–10.)

Az utolsó lépések (1986. október 10–12.)

  • Geyer Henrik helyi lakos, Zsibrik (Juhász Á. riportja)
  • Elblinger Ferenc,[22] a stáb elé kerékpározó bonyhádi fiatalember, később középiskolai tanár és Podmaniczky-díjas helytörténész (megszólal Heincz László, Juhász Árpád, Rockenbauer Pál is), Szálka és Grábóc között
  • Gyöpös Miklós restaurátor, Grábóc (Gyenes K. riportja)
  • Bucsányi György és felesége, a Tolna Megyei Természetbarát Szövetség vezetői, Szekszárd előtt (Rockenbauer P. riportja)
  • Ordas Iván újságíró, a stáb szekszárdi kalauza, a város határában (Rockenbauer P. riportja)
  • Dercsényi Dezső művészettörténész, Szekszárd
  • Ordas Iván újságíró, Szekszárd
  • Rosner Gyula régész, Szekszárd
  • Prajda Vendel építész, Szekszárd (Sinkó L. riportja); a stáb tagjai kíséretükkel és vendéglátóikkal Prajdáék tanyáján (borozás, búcsúbeszélgetés – záróképsorok)

In memoriam[szerkesztés]

■ A túra alkalmával a Zengő környéke olyannyira magával ragadta Rockenbauer Pált, hogy kérésére családja ide, a híres zengővárkonyi szelídgesztenyésbe temettette el. Ez az ország legnagyobb, leghíresebb szelídgesztenye-ligeterdeje, sok száz évet megélt példányokkal.

■ Az ...és még egymillió lépésben végigjárt Velem–Kaposvár szakasz 1989-től vált a Kék út szerves részévé, „Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra” néven.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Kb. 5-10 perccel rövidebb kópiával.
  2. ↑ Rockenbauer Pál: Lehet egy millióval több? Turista Magazin (az OTSH és a MTSZ folyóirata), 1986. augusztus (97. évf. 8. sz.)
  3. ↑ Hegedős Mihály: Rockenbauer Pál romantikus búcsúja. Turista Magazin, 1986. november (97. évf. 11. sz.)
  4. ↑ teljes neve itt említve: Az erdő ajándéka. Lobogó 1979/41., 6–7. o.
  5. ↑ vezetéknevük az Ércnél maradandóbb… című filmben említve
  6. ↑ a riport nem a túra idején készült
  7. ↑ nevét a http://nava.hu/id/485182 hibásan tünteti fel
  8. ↑ http://nava.hu/id/2180906
  9. ↑ http://nepmuveszetmesterei.hu/index.php/dijazottak-neve/567-szakall-miklosne
  10. ↑ Szakáll Miklósné szíves közlése alapján (2006. április, Nemespátró)
  11. ↑ nevét a http://nava.hu/id/490324 hibásan tünteti fel
  12. ↑ itt Rockenbauerrel is készült egy hosszabb interjú a televízió Természetbarát c. műsora számára, de a filmbe nem került bele, említés sem esik róla (forrás: Megkésett búcsúszó. Turista Magazin, 1988. december, 18. o.)
  13. ↑ később Kékes Tóbiás néven a település polgármestere, ld. http://nava.hu/id/1127776/
  14. ↑ másképp Káizer, ld. http://www.kia.hu/konyvtar/bodor/bodor12.htm Archiválva 2017. február 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
  15. ↑ https://library.hungaricana.hu/hu/view/DunantuliNaplo_1979_08/?pg=141&layout=s
  16. ↑ Takáts Gyula naplójában így ír a kaposvári forgatásról: „IX. 26. Reggel értem jött a TV. Rockenbauer csinál egy műsort »Hétszáz kilométer gyalog Velemtől Zalán, Somogyon át Baranyáig.« Ehhez kellettem. A riporterrel Csokonairól beszélgettem a Dorottya-háznál és a Rippl-villánál első emlékeimről Rónaival kapcsolatban. Utána a Gyertyánosban ebédeltünk a túrázókkal. Szép délutánt töltöttünk a »Négytestvér« forrásnál.” (Takáts Gyula: Újabb évek Drangalagban 1985–1988. Pro Pannónia, Pécs, 2016)
  17. ↑ http://nava.hu/id/499340
  18. ↑ nevét a http://nava.hu/id/503434 hibásan tünteti fel
  19. ↑ http://nava.hu/id/503612
  20. ↑ nevét a http://nava.hu/id/503612 hibásan tünteti fel
  21. ↑ a narrációban „Bahán”
  22. ↑ Elblinger, Ferenc: Fák, erdők, parkok. Elbi blogja: A 13 legjobb hely a Keleti-Mecsekben. Fák, erdők, parkok. Elbi blogja, 2015. január 11. (Hozzáférés: 2021. július 3.) „Nehéz nekem Rockenbauerről meghatottság nélkül beszélnem. Kamaszkorom meghatározó filmélménye volt a Másfélmillió lépés... és a Még egymillióból is néhány száz lépést együtt tehettem meg vele teljesen véletlenül összetalálkozva a stábbal Szálka és Grábóc közt.”

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=…és_még_egymillió_lépés&oldid=26812763”