Nagyszénás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Szenasi (vitalap | szerkesztései) 2019. október 14., 17:18-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Híres nagyszénásiak: Évszám)
Nagyszénás
A Március 15. tér a Kulturális Központtal
A Március 15. tér a Kulturális Központtal
Nagyszénás címere
Nagyszénás címere		 Nagyszénás zászlaja
Nagyszénás zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Alföld
VármegyeBékés
JárásOrosházi
Jogállásnagyközség
PolgármesterNyemcsok János (PEN)[1]
Irányítószám5931
Körzethívószám68
Testvértelepülései
Lista
Szerbia Magyarcsernye
Románia Illyefalva
Magyarország Magyarszentmiklós
Népesség
Teljes népesség4416 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség51,28 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület95,56 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 41′, k. h. 20° 40′Koordináták: é. sz. 46° 41′, k. h. 20° 40′
Nagyszénás (Békés vármegye)
Nagyszénás
Nagyszénás
Pozíció Békés vármegye térképén
Nagyszénás weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyszénás témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk a településről szól. Hasonló címmel lásd még: Nagy-Szénás.

Nagyszénás nagyközség Békés megye Orosházi járásában.

Fekvése

A Körös–Maros közében, Szarvas és Orosháza között terül el, utóbbi településtől mintegy 14 kilométernyire északra.

Megközelítése

Története[3]

A település az 1990-es években ünnepelte fennállásának 900. évfordulóját. Alapításának pontos dátuma nem ismert, hiszen a létezéséről tanúskodó első írásos emlék csak évszázadokkal később kelt, viszont a helyiek úgy gondolták: a millecentenárium éve kiváló alkalmat kínál a visszatekintésre. Arra, hogy itt már a XI. század végén is volt élet, már régóta utaltak bizonyos jelek, azonban a bizonyosság 1994-ben született meg: a község helytörténeti munkacsoportjába tömörült lelkes lokálpatrióták kezdeményezésére folytatódott az a régészeti feltáró munka, amely az 1940-es évek végén abbamaradt. Ennek során egy román kori templomot, illetve egy hozzá tartozó temetőt találtak a szakemberek a település határában, mely a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a XI. század második, illetve a XII. század első felében épülhetett. A templomot két-három évszázaddal később újjáépítették, majd a XVI-XVII. század fordulóján elpusztították. Többről a leletek nem tanúskodnak, ugyanis magát a korabeli falut még nem sikerült feltárni.

Az első említések a faluról

A településről szóló első írásos emlék 1403-ból való: Zsigmond király ebben az évben ajándékozta Maróthy János macsói bánnak Fehérváron Zenaseghazt. A beiktatást az aradi káptalan végezte egy esztendővel később. Zenaseghaz/Szénásegyház nevének eredetére több elképzelés is létezik. Ezek közül a legvalószínűbb, hogy a templom építtetőjét nevezték Szénásnak. Ugyancsak elképzelhető lehetőség, hogy – utalva megélhetésükre és hitükre – a széna és az egyház szót használták névadásra a korabeli lakosok. 1461-ből származó leírások szerint a Maróthy-család az akkor meglévő Zeleméres községet próbálta meg visszaszerezni. A krónika azt is feljegyezte, amikor viszály tört ki a megye két birtokos családja, a Maróthyak és az Ábránffyak között, ennek során szénási jobbágyok is részt vettek a korabeli Kétsoprony éjszakai lerohanásában. Ismert az akkori bíró neve is: Bánya Lukács.

Amikor 1476-ban kihalt a Maróthy-család, a falu a király tulajdonába került, majd 1490 táján Corvin János Várkonyi Mihálynak adományozta. Később a föld – nem tudni, milyen körülmények között – visszakerült az udvarhoz, 1506-ban pedig II. Ulászló Corvin János özvegyének, Frangepán Beatrixnak és lányának, Corvin Erzsébetnek ajándékozta. Haláluk után Brandenburgi György lett az új földesúr.

A feltárt adatok egyértelművé teszik, hogy a 16. században a gyulai várhoz tartozó Szénás volt a térség legjelentősebb faluja, 1559-ben például közel száz jobbágy és húsz zsellér élt itt családostól. Azt is tudjuk, hogy a földeken búzát, árpát és kölest termesztettek, sőt Szénás úgynevezett asztagrakó hely volt, vagyis ide hordták a környékről is az összeszedett gabonatizedet, s a falu bírája volt a felelős ezért.

1572-ben a király a Pozsony megyei Felsőszécsényből származó Szénásy Istvánnak adományozta a falut. Két évvel később a régi tulajdonos egyik leszármazottja, Várkonyi Aba Gáspár jelentkezett jussáért, melyet a király meg is ítélt a számára. Hosszú pereskedés kezdődött, amelynek a török dúlása vet véget. Az utolsó feljegyzés 1578-ból származott, ekkor még Szénás létező település volt, tehát sem a keletkezéséről, sem elpusztításáról nem állnak rendelkezésre hiteles források, ugyanis az utolsó feljegyzés még létező településről ír. Történetírók egybehangzó véleménye szerint a tizenöt éves háborúval (1593–1606) hozható kapcsolatba a hanyatlás és a pusztulás: 1596-ban Szolimán pasa seregei hatalmas pusztítást vittek végbe a Körös déli oldalán, később tatár segédcsapatok is csatlakoztak a török seregekhez. Minden bizonnyal ezekben az években néptelenedett el Szénás, melynek későbbi sorsáról csak annyit tudunk, hogy a 17–18. században pusztaként emlegették.

1720-ban – a többi Békés megyei pusztával együtt – az uralkodó báró Harruckern János Györgynek adományozta, aki bérlőknek adta ki a földet. 1798-ban a Harruckern család tagjai közel 20 ezer hold földet adtak át a Károlyi-családnak és csak mintegy 1500 holdat tartottak meg maguknak. Később ez a föld is gazdát cserélt: 1860-ból már a Bolza családot jegyezték tulajdonosként.

Nagyszénás a XVIII. századtól

SZÉNÁS. Szabad puszta Békés Várm. földes Urai B. Rudnyánszky, és több Uraságok, fekszik Sz. Andráshoz közel, mellynek filiája.  
(Vályi András: Magyar országnak leírása 3. kötet, Buda, 1796–1799)

Az új Szénás alapítása a Károlyiak nevéhez fűződik: 1818-ban a régi, úgynevezett mihálytelki gazdaság területén 200 telekből álló napszámos falut alapítottak. Minden telek 825 négyszögöl belső jobbágytelekből és tizenkét hold szántóföldből állt. 1854-ben alakult meg a mai Nagyszénás, amely húsz évvel később, 1874-ben váltotta meg magát. 1850-ben alakult meg Kisszénás, másként Lajosszénás, mely a későbbiekben beolvadt az akkor még Nagykurtics (Nagy Kurtyts) néven emlegetett Nagyszénásba. Fennmaradt viszont régi pecsétje, melyen sarló és búzakalász látható, illetve az 1879-es évszám. Ebben az időszakban alakultak ki Nagyszénás határrészeinek elnevezései: Apponyiráta, Cifra, Érparti major, Geszti-major, Malmos, Mihálytelek. Lakóinak száma a múlt század derekán 1744 fő, negyven évvel később 2817 fő volt. Az I. világháborút követően már több mint hatezren éltek a településen.

Arról, hogy a szénásiak miként és milyen számban vettek részt az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, kevés adat áll rendelkezésre. Irattári források szerint Nagy- és Kisszénásról együttesen 19 legény állt be honvédnak. Más Békés megyeiekhez hasonlóan ők is Hódmezővásárhelyre kerültek, a 30. honvéd zászlóaljhoz. Az ezt követő időszakra a meghatározó helytörténeti munkákban is csak feltételezéseket találunk. Egyedül annyi vehető bizonyosra, hogy a szénási újoncok nem maradtak együtt, különböző alakulatokhoz osztották szét őket. Egy részük valószínűleg Kiss Ernő tábornok valamelyik hadosztályában harcolt a magyar szabadságért. A forradalom és szabadságharc leverése után Károlyi Györgyöt is elfogták és súlyos pénzbüntetésre ítélték hazafias magatartásáért.

A már említett napszámosfalu alapítói között számos olyan családot fedezhetünk fel, akik Orosházáról települtek át. Ekkor még a vallásgyakorlásnak nem alakultak ki a megszokott formái, azaz az itteni embereknek nem volt papjuk és templomuk sem. Annyi azonban bizonyos, hogy az itt élőket Orosházán anyakönyvezték, amiről a gondosan megőrzött iratok tanúskodnak.

1832-ben alakult meg az orosházi anyaegyház kisszénási filiája, azaz leányegyháza, lehetőséget nyújtva a hit helyben történő gyakorlására, illetve a születési és a halálozási adatok települési szintű regisztrálására. A bejegyzések szerint az első, így bejegyzett újszülöttet Birkás Mihálynak hívták, míg az elhunytak listája egy testvérpárral kezdődik: Sándor Juliannával és Sándor Gyulával. Hogy mi okozta halálukat, az sajnos nem derül ki a feljegyzésekből. Fennmaradt az első szénási egyházi szolga neve is, amit ezért szintén érdemes megjegyezni: Győri Imrének hívták, akivel később olyan elégedettek voltak elöljárói, hogy a szomszédos Bánfalva (ma Gádoros) filiáját is ő irányíthatta. Fontos róla tudni, hogy ő volt a település első tanítója is. Sajnos a helyi oktatás kezdeteiről nem állnak rendelkezésre megfelelő források, azonban egy dokumentum 1841-ben Győri Imre nevét már tanítóként is említi. Azt nem tudhatjuk, hogy volt-e egyáltalán iskola a régi Szénáson, az viszont egyértelmű, hogy a napszámosok gyermekei megismerkedhettek a betűvetés világával. Győri Imre viszonylag fiatalon, 1848-ban halt meg, őt Hanzel Mihály követte.

Igazi iskoláról csak évtizedekkel később, már az áttelepített Szénáson beszélhetünk: a fennmaradt írott források szerint 1877-ben merült fel először vasárnapi ismétlő iskola felállításának gondolata, majd a következő év elején megszületett a beleegyező egyházi döntés is. Az 1879-es első osztályt húsz-huszonöt kisdiák kezdte meg. 1884-ben épült fel az új iskola, melynek épülete ma is áll: óvoda működik falai között. Az 1890-es évek elején felmerült, hogy az iskolát át kellene adni a községnek. Erre azért került sor, mert a helyi gyülekezet elé kitűzték az anyaegyházzá válás célját, ami komoly megtakarítást igényelt. A község ugyan elutasította az egyház kérelmét, ám a közigazgatási bizottság határozatára mégis kénytelen volt átvenni az iskolát, oly módon, hogy az épület egyházi tulajdonban maradt. A falu elöljárósága viszont nem tudta fenntartani az intézményt, így az 1898-ban állami kezelésbe került. (Adalék a település iskolatörténetéhez: 1930-ban négy állami és két katolikus népiskola, három állami és két katolikus általános továbbképző, egy állami gazdasági továbbképző, valamint egy iparostanonc iskola működött itt, a kisebb gyermekeket pedig két óvodában készítették fel a tanulóévekre. Ezek túlnyomó része tanyasi iskola volt, melyek az évtizedek alatt becsukták kapuikat. Mára egy intézménybe tömörültek az iskolák, az óvodák száma pedig három.)

Az anyaegyház vágya a múlt század utolsó éveiben teljesült, s részben ennek gyümölcseként 1900-ban felépült az evangélikus templom. A katolikusoknak saját templomuk 1926-ig nem volt a községben, csak imaházuk. 1908-ig a Cifra majorban található kastélykápolnát használták a katolikus templom céljaira, lelkészségi templomként. A Károlyi család katolikus volt, ezért a Cifra majori birtok akkori tulajdonosa Károlyi Gyula (1837–1890), 1889-ben a katolikus lakosság kívánságára, egy nyilvános kápolnát hozott létre a kastélyban. Első lelkésze Toldy Péter ferences szerzetes lesz. Addig az anyakönyvezés Orosházán történik, de innentől kezdve helyben anyakönyveznek a lelkészek. Az első gyermek, akit itt kereszteltek, Dáni József uradalmi tiszttartó kisfia, Pál volt, az első temetés 1890. január 10-én Lukács Nagy András, aki 81 éves korában halt meg, és a közeli Bánfalván (Gádoroson) temették el, az első házasságkötés 1890. április 27-én Sipos István földműves és Kovács Julianna.

A régi iskola. Ma a Nagyszénási Czabán Samu Általános Iskola alsó tagozata

A Cifra majori különálló kápolna építési idejét nem tudjuk. Ez egy nyolcszögletű, kupolás épület volt, amely a birtok szélén, egy tisztáson állt. Neoklasszicista stílusban épült, Rudolf Kolbe tervei alapján. Ez a kápolna 1942-ig állt, akkor lebontották, mivel a birtok is megszűnt. A faluban lévő templom, 1908 után vágya lett a katolikusoknak. Széchenyi Miklós nagyváradi püspök tervezteti meg az első templomot, amelyet azonban halála miatt nem tudtak felépíteni. Ez egy kéttornyos templom lett volna. Végül 1925. október 18-án teszik le az új templom alapkövét. Nem kisebb személyiség, mint József nádor, főherceg, aki egyben az I. világháborús emlékművet is felavatta. Az építkezés ezután közadakozásból kezdődik el, illetve a nagyváradi székeskáptalan támogatásával. A templomépítést Horváth József lelkész indítja el és 1926. augusztus 15-én szentelik fel. A katolikus közösség legismertebb lelkésze Aranyi Imre apát -plébános, aki közel 43 évig szolgál majd a községben. Ez idő alatt a katolikus közösség gyarapodik, egy időben meghaladja az evangélikus közösség lélekszámát is. A történelmi egyházak mellett nazarénus, Hit Gyülekezete, Jehova Tanúi és adventista közösségek is működnek.

Nagyszénás gazdaságának története szorosan összefügg a majorok történetével egészen e század derekáig. Mára már szinte nyomtalanul eltűntek ezek az egykori népes gazdasági központok. Szám szerint nyolc majort jegyeznek: Cifra, Malmos, Székes, Pálmatér, Mihálytelek, Lajosszénás, Kismajor és Kisszénás. Pálmatér és Kisszénás neve annak köszönhetően maradt fenn, hogy vasúti megállóhely őrzi nevüket. Lajos-majorban az utolsó cselédházakat is lebontották az utóbbi évtizedben, egyedül egy kút emlékeztet a hajdani gazdálkodás színhelyére. Közülük kiemelkedett a Cifra-major, mely a gróf Károlyi család pihenőhelyéül is szolgált (a kétszintes kastélyt ifj. Rimanóczy Kálmán tervezte) gyönyörű parkkal és erdővel övezve. A korabeli szénásiak elsősorban földműveléssel foglalkoztak, a gabona és a kukorica mellett meghatározó növény volt egyebek mellett a kender és a dohány is. Állattartásukról feljegyezték, hogy koruk legmodernebb technológiáját alkalmazták, például az önitatót és a tejmennyiség szerinti takarmányozást. A tulajdonviszonyokat elsősorban a nagybirtok jellemezte, de jellemző volt a törpebirtokosság is. A téeszesítést követően négy szövetkezet kezdte meg működését a faluban, melyek a hetvenes években egyesültek. 1944-ben szűnt meg a szénási aszalóüzem, majd az államosítás után a tégla- és cserépgyár, így számottevő iparról nem beszélhetünk.

Híres nagyszénásiak

Nagyszénás napjainkban

Polgármesteri Hivatal
Fájl:Nsz Parkfürdő.jpg
Az újranyitott Parkfürdő bejárata

Napjaink legfontosabb megélhetési forrása a mezőgazdaság: a legnagyobb munkaadó a holdingszerűen működő Október 6. Szövetkezet, illetve az azon belül működő korlátolt felelősségű társaságok. Ugyancsak jelentős munkaadó a TOOLEX Kft.,[4] a Tsz. volt vágóhídi épületében kialakított pulykafeldolgozó-üzem,[5] a megyei önkormányzat szociális otthona és rehabilitációs központja, illetve természetesen a nagyközségi önkormányzat. Számos gazda élt a kárpótlás adta lehetőségekkel és mára saját földjén gazdálkodik. A helyiek közül többen a közeli Orosházán vállalnak munkát. A település ellátásában mind több egyéni vállalkozó veszi ki részét. Nagyáruháza nincs ugyan a nagyközségnek, azonban szinte minden árucikk beszerezhető. A községtől északra található még a Nagyszénás repülőtér, mely legfőképpen permetező repülőgépeket foglalkoztat. A Parkfürdő 2015-ben nyitott újra. A föld mélyén rejlő termálvizet 1954-ben tárták fel a kőolajkutatók, majd az akkori tanács 1959-ben fogott hozzá a gyógyfürdő megépítéséhez. A létesítmény ma is az önkormányzat tulajdona. Az egészségügyi ellátásra nincs panaszuk a helyieknek: a korszerű, nemrégiben felépített központi orvosi rendelőben három háziorvos, egy gyermekorvos, két fogorvos és védőnői szolgálat áll a betegek rendelkezésére. A települést 1962 és 1998 között Kaczkó Mihály irányította, 1970-ben, az ő vezetése alatt kapott nagyközségi rangot. Az országban elsők között élt a helyi településvezetés a lakossági erő bevonásának lehetőségével még a hatvanas években, s ez a gyakorlat a mai napig eredményes Nagyszénáson. Beruházásaik sikeressége köszönhető még eredményes részvételeiknek a különböző központi pályázatokon. Az infrastruktúra – a minden igényt kielégítő szennyvízhálózat kivételével – kiépült: a belterületi utaknak szinte száz százaléka szilárd burkolattal fedett, villany-, gáz-, víz-, és telefonhálózatok szolgálják a helyiek komfortját. A helyi vezetésnek azzal a jelenséggel is meg kell birkóznia, hogy láthatóan csökken a lakosságszám: az 1950-es csúcsponthoz képest, amikor valamivel többen, mint nyolcezren éltek a faluban és a környező tanyavilágban, tíz évvel később már csak 7442-en éltek itt, s a folyamat – azaz a tíz évente ötszáz fős csökkenés – továbbra is meghatározó. Az önkormányzat úgy próbálja meg a kedvezőtlen tendenciákat ellensúlyozni, hogy kedvezményekkel teszi vonzóvá a fiataloknak a fészekrakást.

A Nagyszénási Czabán Samu Általános Iskola felső tagozatának felújított épülete

Látnivalók

A nagyközségen belül

A Békési Úti Iskola emlékműve
A Vasútmenti Iskola emlékműve
Pálmatér major és a pálmatéri iskola emlékműve
Lajosszénás major és a lajosszénási iskola emlékműve
Cifra és Malmos majorok, a malmosi iskola és az ős Szénásegyháza emlékműve

A nagyközség külterületén

A Helytörténeti Csoport emlékművei

  • Taraji iskola emlékműve
  • Békési Úti Iskola emlékműve
  • Vasútmenti Iskola emlékműve
  • Pálmatér major és a pálmatéri iskola emlékműve
  • Székesi iskola emlékműve
  • Lajosszénás major és a lajosszénási iskola emlékműve
  • Székács major és a Székács-féle iskola emlékműve
  • Cifra és Malmos majorok, a malmosi iskola és az ős Szénásegyháza emlékműve

Egyéb

A környéken

Sport

A Nagyszénás SE jelenleg három szakosztállyal rendelkezik:

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
5063
5060
4979
4900
4832
4634
4759
4403
4403
4416
2013201420152016201720192021202220222023
Adatok: Wikidata

2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a egyéb (főleg szlovák) nemzetiségűnek vallotta magát.[8]

A 2011-es népszámlálás során [9] a lakosok 84,8%-a magyarnak, 0,3% németnek, 0,5% szlováknak mondta magát (15,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).

Vallási megoszlás

A vallási megoszlás a 2011-es népsz. során a következő volt [10]:

Címer leírása[11]

Az 1996-ban elfogadott községi címer alapját a múlt században elkészített úgynevezett "ős-címer" adta meg.

A címer leírása a következő: a címer álló, csücskös tárcsapajzs, 2/3-1/3 vízszintes pólyával vágott: felső kék mezejében arany színű álló kéve, vörös színű átkötéssel, előtérben heraldikailag jobbra forduló vörös ruhás hajlított kar, mely ezüst sarlót markol. A tárcsapajzs alsó, piros mezejében ezüst sávval keretezett fekete ekevas, heraldikailag balra mutató csúccsal. Az oromdísz: három ágú, arany színű leveles korona, grafikailag egyszerűsített változatban.

A címer színei: a vörös, kék, fekete, ezüst és arany. Ezek a színek az Árpád-házi királyok címereiben is megtalálhatók. A vörös szín az erőt, a ezüst szín a hűséget, a kék szín a békét jelképezi. A vörös ruhás kar az erőt, a sarló és búzakéve a mezőgazdaságot, az ekevas az összefogást jelképezi. Az arany színű, három ágú korona a megyéhez való tartozást szimbolizálja. Az ezüst sáv a település elődjének az Árpád-korból való eredeztetését fejezi ki.

Képgaléria

  • A katolikus templom bejárata
    A katolikus templom bejárata
  • Templombelső
    Templombelső
  • Oltárkép
    Oltárkép
  • Templombelső esküvői dekorációkkal
    Templombelső esküvői dekorációkkal
  • II. János Pál pápa szobra a katolikus templomban
    II. János Pál pápa szobra a katolikus templomban
  • Díszüveg ablak a templomban
    Díszüveg ablak a templomban
  • Díszüveg ablak a templomban
    Díszüveg ablak a templomban
  • Sárkányölő Szent György festménye a templomban
    Sárkányölő Szent György festménye a templomban
  • Sárkányölő Szent György nevére szentelt mellékoltár a templomban
    Sárkányölő Szent György nevére szentelt mellékoltár a templomban
  • Hálaadó táblák a templomban Szűz Mária szobra mellett
    Hálaadó táblák a templomban Szűz Mária szobra mellett

Jegyzetek

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nagyszénás&oldid=21808296”