Nagybátony

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Nagybátony
Nagybátony vasútállomás
Nagybátony vasútállomás
Közigazgatás
Település Bátonyterenye
Irányítószám 3070
Népesség
Teljes népesség ismeretlen
Elhelyezkedése
Nagybátony (Magyarország)
Nagybátony
Nagybátony
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 58′ 29″, k. h. 19° 49′ 13″Koordináták: é. sz. 47° 58′ 29″, k. h. 19° 49′ 13″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagybátony témájú médiaállományokat.

Nagybátony egykor önálló község, mely 1984-ben egyesült Kisterenyével Bátonyterenye néven. Az 1950-es megyerendezésig Heves vármegye Pétervásári járásához tartozott, azután Nógrád megye Salgótarjáni járásához. 1970-ben nagyközséggé nyilvánították. A Zagyva folyó völgyében fekszik a 21-es főút és a Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonal mellett. 1965-ben hozzácsatolták Maconka községet.

Leírása[szerkesztés]

Heves vármegye monográfiája szerint "Nagybátony. A pétervásári járásban, a Mátra hegység éjszaki lábánál elterülő völgyben, a Zagyva folyó közelében fekszik. A Rátót nemzetség ősi birtoka. 1231-ben Bachon néven említik az oklevelek. A Rátót nemzetségen kívül az egri püspöknek is voltak itt birtokai a XIII. század második felében, de ezeket II. Endre egri püspök 1295-ben Marzsó fia Pós comesnek adta cserébe Bátorért. 1487-ben Alsó-Bathon néven, az 1549. évi adóösszeírásban Bathon néven szerepel, ekkor Losonczy István birtoka. Az 1552. évi adóösszeírás szerint 5, 1554-ben 2, 1564-ben 9 portája volt. 1589-90-ben azok közé a helységek közé tartozott, melyek az egri vár fenntartására szolgáltatták be a főpapi tizedet. Az 1647. évi összeírásban 2 1/2, az 1675. évi összeírásban 1 3/4 portával van felvéve. 1686-ban 1 1/4 portája volt. 1693-ban Bátor néven fordul elő az összeírásban, ekkor Sztáray Ferencz birtoka. A XIX. század első felében az Almássy család, továbbá Gyürky Pál, özv. Baloghyné, Mitusovics és a Czobor családok bírtak itt földesúri joggal. Jelenleg néhai Almássy István kiskorú örököseinek és báró Solymosy Jenőnek van itt nagyobb birtoka. A helység temploma 1735-ben épült. 1744-ben, 1815-ben, 1836-ban és 1882-ben nagy tűzvész pusztított a helységben, a mikor a község legnagyobb része, a templom és a lelkészlak is leégett. A község területe 7189 k. hold, lakóházak száma 152 és a lakosság 1193 lélek, a kik közül 9 német, 5 tót, 2 oláh, 1 egyéb, a többi magyar; vallásra nézve 24 protestáns és 33 izr. kivételével róm. katholikusok. A határban egy várrom látható, a mit Ágasvárnak neveznek. A község határában lévő kőszénbánya és kőbánya állami kezelésben van. A község postája, távíró és vasúti állomása helyben van. E helységhez tartozik Pusztatiribes, Almássy István örököseinek birtoka, az Almássyak ősi kastélyával, melyet Almássy János épített a XVIII. században, továbbá Alsólengyend, Felsőlengyend és Kisbátony.[1]

Nevezetes személyek[szerkesztés]

Itt születtek[szerkesztés]

Egyéb nevezetes személyek[szerkesztés]

  1. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Nógrád vármegye.