Lovran
| Lovran | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Horvátország | ||
| Megye | Tengermellék-Hegyvidék | ||
| Község | Lovran | ||
| Jogállás | város | ||
| Polgármester | Alan Sanković[1] | ||
| Irányítószám | 51415 | ||
| Körzethívószám | (+385) 051 | ||
| Testvérvárosok | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 3527 fő (2021. aug. 31.)[2] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 16 m | ||
| Terület | 21 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 17′ 30″, k. h. 14° 16′ 35″45.291667°N 14.276389°EKoordináták: é. sz. 45° 17′ 30″, k. h. 14° 16′ 35″45.291667°N 14.276389°E | |||
| Lovran weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lovran témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Lovran (olaszul: Laurana) város és község Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Liganj, Lovran, Lovranska Draga, Medveja és Tuliševica települések tartoznak hozzá.
Fekvése
[szerkesztés]Fiume központjától 15 km-re délnyugatra a Tengermelléken, az Isztriai-félsziget északkeleti részén fekszik.
Története
[szerkesztés]Lovran a rómaiak óta ismert település. Az egyik első település volt az Isztriai-félsziget keleti partján, noha ennek látható nyomai nem maradtak. A római uralom előtt területe a libur nép hazája volt, majd a rómaiak után a keleti gótok és a bizánciak uralma következett. A város neve először a 7. században bukkan fel egy névtelen szerző Ravennában írt Kozmagrafia című művében. A szlávok a 7. században érkeztek ide, azután a frankok uralma következett. A 9. században a horvát fejedelmek már a „dux Liburniae” Liburnia hercege címet is viselték. A 11. században IV. Krešimir horvát király idejében a terület I. Ulrik weimar-orlamündei őrgróf foglalta el és ettől fogva a német-római császár uralma alá tartozott. 1116-ban az isztriai területek egészen Fiuméig az aquileai pátriárka és vazallusai a duinói grófok igazgatása alá kerültek. Abu Abdalláh al-Idríszi a szicíliai normann király szolgálatában álló arab történetíró 1153-ban az akkori ismert világot leíró „A vágyakozónak gyönyörködtetése – A világtájak átszelése” (arabul Nuzhat al-musták fi l-ihtirák al-áfák) című művében Lovrant (Al-Wranah) már nagy és gazdaságilag fejlett kereskedelemmel rendelkező városként írja le.[3] 1399-ben a duinói grófok kihalása után a Walsee grófi család birtokába jutott. Az 1489-ben kelt pazini urbárium szerint Lovran már a Pazini grófság része volt, mely elkülönült a szomszédos kastavi uradalomtól. 1578-ban a pazini urbárium szerint 160 háztartása és mintegy 800 lakosa volt. A 16. és 17. században a török támadások, valamint az uszkókok és Velence közötti harcok miatt a várost védőfalakkal vették körül. Egészen 1537-ig Petar Kružićnak Klissza uszkók védőjének haláláig Lovran a klisszai erődöt fegyverrel és hadianyaggal ellátó hajók fő kikötője volt. Lakossága 1599-ben és 1614-ben élte át a legnehezebb időket amikor a velenceiek kétszer is felgyújtották, majd 1616-ban teljesen elpusztították. Valvasor krajnai történetíró a Krajnai Hercegségről írott 1689-ben kiadott főművében (Die Ehre deß Herzogthums Crain) Lovrant fontos tengeri és kereskedelmi központként írja le, melynek környéke szőlőültetvényekben, olajfákban és nagy szemű gesztenyében gazdag.[3] A 17. és 18. században Lovran fejlett hajózással és kereskedelemmel rendelkező kikötőváros volt, élénk kereskedelmi kapcsolatban Dalmáciával, Velencével, Anconával és Senigalliával. Botter pólai püspöknek a 18. század elején kelt egyházlátogatási okirata szerint Lovrannak ekkor 2900 lakosa volt. A rövid francia uralom után a város Isztria tartomány részeként újra Habsburg fennhatóság alá került. A hajózás virágzása a Kvarneren kedvezően hatott Lovran fejlődésére is és nagy jövedelmeket adott a hajótulajdonos családoknak. A vitorlás hajók 19. század végi letűnése után a város viszonylag gyorsan váltott a turizmus gazdasági kiaknázására. Bár az Észak-Adria főbb kikötőit elveszítette, a szomszédos Abbázia ekkor fejlődött új turisztikai és üdülőközponttá és ez Lovrant is ilyen irányú fejlődésre késztette. A régi városmag és a Fiume felé menő út körül számos szálloda és a pihenést szolgáló magán nyaraló épült, melyeket rendezett parkok és kertek vettek körül. A turizmus fellendülése magával hozta a szőlészet és borászat, a gyümölcs- és zöldségtermesztés, valamint a halászat és más, a turizmussal összefüggő gazdasági ágak fellendülését. 1885-ben megépült a Lovrant a Matulji vasútállomással összekötő út, majd valamivel később az Abbáziával és Fiuméval összekötő új főút is.[3] A város már a századfordulón igen divatos nyaralóhelynek számított az Osztrák–Magyar Monarchia elit társadalmi köreiben. Az oktatás a településen kezdetben egyházi vonalon indult meg. Az oktatás olasz és német nyelven zajlott. Lovran iskoláját 1819-ben említik először, amikor háromosztályos iskola működött itt. 1838-ban olasz nyelven folyt az oktatás. 1855-ben nyílt meg az első horvát nyelven oktató iskola, ennek az 1863/64-es tanévben nyolcvan diákja volt. Az új iskola épülete 1877-ben nyílt meg, horvát tanítási nyelvvel, majd 1884-ben a helyi olaszok kérésére olasz nyelvvel bővült. Az első világháború elején Lovranban három iskola működött horvát, német és olasz tanítási nyelvvel.[4] Jó A településnek 1857-ben 1484, 1910-ben 1409 lakosa volt. Az I. világháború után az Olasz Királyság szerezte meg ezt a területet, majd az olaszok háborúból kilépése után 1943-ban német megszállás alá került. 1945 után a területet Jugoszláviához csatolták, majd ennek széthullása után a független Horvátország része lett. A településnek 2011-ben 3283, a községnek összesen 4056 lakosa volt.
A mai város
[szerkesztés]
Lovranban a turizmus még ma is jelentős. A tenger és a közeli Učka-hegység által egyaránt jótékonyan befolyásolt, kellemes mikroklímájánál fogva Lovran szinte minden évszakban kiváló pihenést biztosít az idelátogatóknak. A környék gazdag természetes növénytakarója, a városka mintegy 12 km hosszú tengerparti sétánya („lungomare”) és a Kvarner-öböl hegyvonulatai igazán változatos kikapcsolódási lehetőségeket kínálnak a vendégeknek - a gyalogtúrázástól, hegymászástól, kerékpározástól, kocogástól kezdve a vitorlázáson, úszáson, búvárkodáson és kajakozáson át egészen a vadvízi evezésig. Lovranban ér véget a Voloskóban induló sétaút. A város körül vezet egy sétaút a sziklafalon, ahonnan kitűnő rálátás nyílik az óvárosra. Ha elfáradunk, szép parkokban pihenhetünk, sziklákkal szabdalt öblöcskékben fürödhetünk. A régió kulturális és történelmi örökségben gazdag. Az idők folyamán többször elpusztult, de kicsiny városmagja fennmaradt. Lovran Budapest XVII. kerületének a testvérvárosa.[3]
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1484 | 470 | 644 | 621 | 847 | 1409 | 896 | 1122 | 1229 | 2419 | 2745 | 2989 | 3484 | 3640 | 3241 | 3283 |
Neves személyek
[szerkesztés]- Itt hunyt el 1914-ben Feszty Árpád magyar festőművész.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent György tiszteletére szentelt plébániatemploma[7] eredetileg román stílusban épült a 13. században. A 15. században új szentélyt építettek hozzá és gótikus hálóboltozattal fedték be. A templomot környékbeli mesterek késő gótikus falfestményei díszítik. A freskók 1470 és 1479 között készültek, és két mester munkáira különíthetők el. A boltozat és az oldalfalak felső része kastavi, míg az alsó rész isztriai mester műve. A templom mai barokk formáját a 18. században kapta, amikor két barokk kápolnával bővítették és összekötötték a harangtoronnyal.[8]
- A templommal szemben található a régi városháza, szintén középkori eredetű épület. Szent György fából faragott, a sárkányt legyőző szobra a város védőszentjeként a 19. században került a kapuzat fölé. Az épület homlokzatán neves helyi családok címerei láthatók.
- A Keresztelő Szent János-kápolna alapjait a 12. században rakták le. A kápolnában a névadó szent életét ábrázoló falfestmények láthatók.
- A Szentháromság-kápolna[9] körül volt egykor a régi városi temető. Az egyedülálló formájú kápolna eredeti gótikus ajtó és ablakkeretei máig fennmaradtak. A kápolnában található Gašpar Bekarić lovrani plébános 1595-ben faragott glagolita írásos sírköve. Konstanzi Albert mester alkotásainak tartott késő gótikus freskói a 15. században készültek. A gótikus faragott kőkapuzatába kora középkori díszítések vannak beépítve.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Načelnik Općine Lovran Alan Sanković: Sinčićeve optužbe neutemeljene, 2016. január 30. [2017. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 7.)
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d Povijest Lovrana (horvát nyelven). www.opcinalovran.hr. [2012. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
- ↑ Kultura Lovrana (horvát nyelven). www.opcinalovran.hr. [2013. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-343.
- ↑ a b Sakralni objekti (horvát nyelven). www.opcinalovran.hr. [2013. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-111.
További információk
[szerkesztés]
- Lovran község hivatalos honlapja (horvátul)
- Lovran turisztikai honlapja (angolul)
- Adriagate
- Videó
