Matulji

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Matulji
Matulji 0709.jpg
A községháza épülete.
Matulji zászlaja
Matulji zászlaja
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Tengermellék-Hegyvidék
Község Matulji
Rang falu
Polgármester Mario Ćiković
Irányítószám 51211
Körzethívószám (+385) 051
Népesség
Teljes népesség 3723 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 195 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Matulji  (Horvátország)
Matulji
Matulji
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 22′ 00″, k. h. 14° 19′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 22′ 00″, k. h. 14° 19′ 30″
Matulji weboldala

Matulji (olaszul: Mattuglie) falu és község Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Brdce, Bregi, Brešca, Jurdani, Jušići, Kućeli, Lipa, Male Mune, Mali Brgud, Mihotići, Mučići, Pasjak, Permani, Rukavac, Rupa, Ružići, Šapjane, Vele Mune, Veli Brgud, Zaluki, Zvoneće és Žejane települések tartoznak hozzá.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiume központjától 10 km-re északnyugatra a Tengermelléken, az Isztria-félsziget északi határán, az A7-es autópálya mellett fekszik. A községnek nincs tengeri kijárata, mivel egykor Abbáziához tartozott. Északon Szlovéniával határos, ahol két határátkelőhelye van Rupa és Pasjak.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Matulji az ókorban Liburniának nevezett területre esik. Ez a vidék a horvát Tengermellék legnagyobb részével együtt az állattenyésztéssel és hajózással foglalkozó libur nép hazája volt. A térség a többi illír területekkel együtt i. e. 59-től lett a Római Birodalom része. A horvátok a 7. században érkeztek ide, majd a 8. században Nagy Károly hódította meg a területet. A frankok hanyatlásával a 9. század közepére a horvát királyok visszaszerezték és egészen a 10. század végéig megtartották. A 12. században a Német-Római Birodalom része lett, majd a 15. századtól 1918-ig a Habsburg Birodalomhoz tartozott. 1857-ben a déli területek vasúti építkezései keretében megépült a Bécs – Trieszt vasútvonal, majd 1873-ban a Pivka – Fiume vonal is, mely mentén Matulj lett Abbázia vasútállomása. A vasút kiépítése a turizmus jelentős fellendüléséhez vezetett és megindult a település népességének gyors gyarapodása. Épületeinek nagy része a 19. század és a 20. század közepe között épült. A településnek 1857-ben 273, 1910-ben már 1202 lakosa volt. A szomszédos Abbázia a 20. század elejére az egyik legkedveltebb európai nyaralóhely lett. Matulji pedig 1908-ban a kiinduló állomásává vált a Matulji – Abbázia – Lovran villamos vonalnak. Az I. világháború nagy megtorpanást okozott a település fejlődésében. Az Olasz Királyság uralma alá kerülve periférikus helyzetbe került és lakosságának száma 1921-ig csökkent. Az 1920-as rapallói szerződés a kastavi területet megosztotta a Szerb – Horvát – Szlovén Királyság és Olaszország között. Matulji és a környező települések olasz fennhatóság alá kerültek, ezekből alakították ki 1921-ben Matulj községet. A fennmaradó területekből pedig Podgrad és Jelšane községekhez csatolták. Ebben az időszakban jöttek a karneváli maszkok is szokásba. Matulji 1945-ben Jugoszlávia része lett, melyből kiválva 1991-től vált Horvátország részévé.[2] 2011-ben a falunak 3723, a községnek összesen 11274 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
273 292 653 730 887 1202 845 1005 1580 1625 1887 2344 3379 3495 3570 3723
A plébániatemplom

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Krisztus Király tiszteletére szentelt plébániatemploma 1934-ben épült a régi templom helyén historizáló stílusban.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]