Poljica (Krk)
| Poljica | |
-zvonik.jpg) | |
| Poljica harangtornya | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Tengermellék-Hegyvidék |
| Község | Krk |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Darijo Vasilić (PGS) |
| Irányítószám | 51511 |
| Körzethívószám | (+385) 051 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 83 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 130 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 05′ 05″, k. h. 14° 29′ 27″Koordináták: é. sz. 45° 05′ 05″, k. h. 14° 29′ 27″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Poljica (olaszul: Poglizza dei Morlacchi) falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Krkhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
A Krk-sziget Šotoventonak nevezett nyugati részén Krk városától 10 km-re északnyugatra, a sziget belsejében, a legközelebbi tengerparttól a Čavlena-öböltől 3 km-re fekszik. Az öböllel erdei út köti össze. Közvetlen közelében fekszenek Bajčići és Nenadići falvak.
Története[szerkesztés]
Területe a 15. század első feléig csak gyéren lakott volt. A Frangepánok, hogy fokozzák az adóból származó bevételeiket a 15. században velebiti vlachokat telepítettek ide, akik egy sajátos nyelvet az úgynevezett krki románt (krčkorumunjski) beszélték. A lakosság többségét azonban továbbra is horvátok alkották. A Frangepánok krki uralma 1480-ig tartott, amikor Velence tartva attól, hogy a Mátyás magyar király elfoglalja Frangepán VII. Jánost a sziget átadására bírta. Ezt követően Krk szigetét a Velence által kinevezett kormányzók, velencei nemesek igazgatták, akik viszonylagos önállóságot élveztek. A 16. század elején a török veszély miatt a kontinens területeiről számos menekült érkezett ide. 1797-ben a napóleoni háborúk egyik következménye a Velencei Köztársaság megszűnése volt. Napóleon bukása után 1813-ban Krk osztrák kézre került. Ausztria 1822-ben a Kvarner szigeteivel együtt elválasztotta Dalmáciától és Isztriával kapcsolta össze, mely közvetlenül Bécs irányítása alá tartozott. Népiskoláját 1848-ban alapították. 1867 és 1918 között az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. 1857-ben 39, 1910-ben 67 lakosa volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett. A második világháború idején előbb olasz, majd német csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszlávia, majd az önálló horvát állam része lett. 2011-ben 73 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal, főként földműveléssel, állattartással, kisebb mértékben olajbogyó termesztéssel, szőlőműveléssel foglalkoztak. Ma is a mezőgazdaság a legfontosabb megélhetési forrás, mások a közeli Krken és Malinskán dolgoznak. A településnek ma is jobbára a régen épített kőházai állnak, ezért a turizmus itt kevéssé fejlődött mint a közeli településeken.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 39 | 43 | 54 | 59 | 54 | 67 | 80 | 85 | 82 | 89 | 68 | 72 | 74 | 65 | 62 | 73 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- A település leglátványosabb műemléke az 1768-ban finoman faragott kövekből épített harangtorony, mely 29 méteres magasságával uralja a település és a környék látványát.
- Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt plébániatemploma[4] 1490 előtt épült gótikus stílusban. Szentélye 16. századi, oltárai és berendezése a 17. és 18. századból valók. A plébániatemplom egyhajós, nyugat-keleti irányban orientált, kereszt alaprajzú épület. Az ablakkeret glagolita keltezéséből ítélve 15. századi. A homlokzatot reneszánsz körablak díszíti. 16. végén vagy 17. elején. században új szentélyt építettek hozzá. A barokk korban a templom elejére előcsarnokot, majd két oldalkápolnát építettek. 1768-ban szabadon álló harangtorony épült, amelyet kőből építettek, és barokk díszítőelemekkel látták el. A 19. és a 20. század fordulóján a templomhajóban a historizmus jegyében új, íves ablaknyílásokat készítettek.
- A falu közelében a Čavlena-öböl felett található a sziget legnagyobb tölgyfája, melynek korát 400 évesre becsülik.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2722.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Poljica (Krk) című horvát Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
