Žgaljići

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Žgaljići
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeTengermellék-Hegyvidék
KözségKrk
Jogállás falu
Polgármester Darijo Vasilić (PGS)
Irányítószám 51511
Körzethívószám (+385) 051
Népesség
Teljes népesség 55 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság105 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Žgaljići (Horvátország)
Žgaljići
Žgaljići
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 03′ 45″, k. h. 14° 29′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 03′ 45″, k. h. 14° 29′ 00″

Žgaljići (olaszul: Sgallicchio) falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Krkhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

A Krk-sziget Šotoventonak nevezett nyugati részén Krk városától 10 km-re északnyugatra, a sziget belsejében, a legközelebbi tengerparttól 3 km-re fekszik.

Története[szerkesztés]

A település nevét egykori lakóiról a Žgaljić családról kapta, melynek tagjai többségben ma is a sziget településein és Fiume környékén élnek.[2] Žgaljići valószínűleg a Šotovento egyik legrégibb települése, melynek Szent Lénárd kápolnáját már 1338-ban említik. A kápolnát Pietro Bembo krki püspök egyházlátogatásakor 1565-ben már romosnak mondják. Később, a 18. században anyagát az új bajčići kápolna építésére használták fel, mára nyoma sem maradt. A falu területe a 15. század első feléig csak gyéren lakott volt. A Frangepánok, hogy fokozzák az adóból származó bevételeiket a 15. században velebiti vlachokat telepítettek ide, akik egy sajátos nyelvet az úgynevezett krki románt (krčkorumunjski) beszélték. A Žgaljić család is valószínűleg murlakoknak nevezett vlachok közül került ki. A Linardići és Pinezići közötti területet ma is „Kambunnak” nevezik, mely szintén a krki románból származik és eredetileg mezőt jelentett. Kambun valamikor szintén falu volt, valószínűleg megfelel a mai Žgaljićinak.

A Frangepánok krki uralma 1480-ig tartott, amikor Velence tartva attól, hogy a Mátyás magyar király elfoglalja Frangepán VII. Jánost a sziget átadására bírta. Ezt követően Krk szigetét a Velence által kinevezett kormányzók, velencei nemesek igazgatták, akik viszonylagos önállóságot élveztek. A 16. század elején a török veszély miatt a kontinens területeiről számos menekült érkezett ide. 1797-ben a napóleoni háborúk egyik következménye a Velencei Köztársaság megszűnése volt. Napóleon bukása után 1813-ban Krk osztrák kézre került. Ausztria 1822-ben a Kvarner szigeteivel együtt elválasztotta Dalmáciától és Isztriával kapcsolta össze, mely közvetlenül Bécs irányítása alá tartozott. 1867 és 1918 között az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. 1857-ben 36, 1910-ben 43 lakosa volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett. A II. világháború idején előbb olasz, majd német csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszlávia, majd az önálló horvát állam része lett. 2011-ben 55 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal, főként földműveléssel, állattartással, kisebb mértékben olajbogyó termesztéssel foglalkoztak. Ma is a mezőgazdaság a legfontosabb megélhetési forrás és újabban inkább a falusi turizmus fejlődött.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
36 40 44 63 58 43 44 45 60 63 49 44 25 32 36 55

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A fordítás fő forrása a megfelelő horvát Wikipédia-szócikk.
Ez nem jelent semmi megkötést a további szerkesztések szempontjából, de a fordítás alapjául szolgáló szócikk tagolásának követése egyszerűsíti a további munkát. Például könnyebben elkerülhetők az ismétlések, könnyebben kiegészíthetők a hiányzó források. A magyar változatban található értelmi hiba esetén először érdemes az eredetiben megnézni, nem fordítási hibáról van-e szó.