Porat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Porat
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Tengermellék-Hegyvidék
Község Malinska-Dubašnica
Jogállás falu
Polgármester Anton Spicijarić
Irányítószám 51511
Népesség
Teljes népesség 193 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 0 - 20 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Porat (Horvátország)
Porat
Porat
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 07′ 20″, k. h. 14° 29′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 07′ 20″, k. h. 14° 29′ 30″

Porat (olaszul: Porto di Malinsca) falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Malinska-Dubašnica községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Krk északnyugati részén Malinskától 4 km-re délnyugatra a tágas Malinskai-öböl déli végében, az azonos nevű kis öböl partján fekszik. A szigetnek ezt a részét, ahova Porat és a környező települések is tartoznak Dubašnicának hívják.

Története[szerkesztés]

A település, mely egykor kis halászfalu volt nevét kikötőjéről kapta. A 15. században ezen a helyen egy kis Mária Magdolna kápolna állt, melyet 1480-ban Frangepán VIII. János a ferences harmadrendnek adományozott. A kápolna mellett egy harmadendi remete élt. 1500-ban a szerzetesek a kápolna mellé kolostort kezdtek építeni, melyet idővel az igényeknek megfelelően bővítettek. A misézés régi horvát nyelven zajlott, ami nagyon népszerű volt a lakosság körében. A kolostort, mely utazók menedékhelyéül is szolgált többször érte kalóztámadás és egy alkalommal le is égett. Ekkor semmisültek meg azok a régi írások, melyek e helynek a gazdag múltjáról szóltak. Az új templomot 1557-ben szentelte fel Albert Dujmi püspök. A kolostor a 18. században nyerte el mai formáját. A kolostor templomát a 20. században megújították és ekkor nyílt a pincében az a múzeum, mely a ferences harmadrend itteni történetét és mindennapi életét mutatja be. A kolostor és temploma ma is a ferences harmadrend horvátországi tartományának a tulajdona. A II. vatikáni zsinat utáni liturgiai újításokig ezek az atyák, amint azt a régi glagolita írások is igazolják ószláv nyelven miséztek. 1850-ben a kolostorban nagy olajprés malmot építettek az olajbogyó gyorsabb és könnyebb feldolgozására, mely tevékenységnek mind a mai napig a kolostorban és a településen is igen régi hagyományai vannak.

A sziget 1480-tól közvetlenül Velencei Köztársasághoz tartozott. A napóleoni háborúk egyik következménye a 18. század végén a Velencei Köztársaság megszűnése volt. Napóleon bukása után Krk is osztrák kézre került, majd a 19. század folyamán osztrák uralom alatt állt. 1867-től 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. 1857-ben 83, 1910-ben 119 lakosa volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett. A II. világháború idején előbb olasz, majd német csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszlávia, majd az önálló horvát állam része lett. A település népessége a turizmusnak köszönhetően az utóbbi évtizedekben folyamatosan növekszik. A falunak 2011-ben 193 lakosa volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

Ferences kolostora és temploma a 16. század első felében épült késő gótikus stílusban. A templomot 1557-ben szentelték fel, ma Porat és a szomszédos Vantačići hívei járnak ide. Az újjáépített templom szárnyasoltárának képeit 1556-ban Gerolamo da Santa Croce festette. Középső képén Szent Mária Magdolna egész testét betakaró hosszú hajjal és angyalokkal, a jobb oldalon Nagy Szent Gergely pápa, a bal oldalon Keresztelő Szent János. Az oltár felső részén középen Szűz Mária a gyermek Jézussal, jobb oldalán Szent Kvirin a püspökség védőszentje, a bal oldalon Assisi Szent Ferenc. A szentélyt márvány diadalív választja el a templom többi részétől. A szentélyben 1730-ban készített márvány oltár látható. A templomnak két oldalkápolnája van a hozzá tartozó oltárokkal. A bal oldali kápolna oltárképén Szent Miklós püspök, a jobb oldalin Szent Rókus látható. Mindkét kép 1748-ban készült. A Szent Miklós kápolnát valószínűleg 1538-ban építették. Egyházi gyűjteményében a 15. századtól a 20. századig terjedő időszakból származó tárgyak, képek, szobrok, kegytárgyak, könyvek és miseruhák láthatók. A képek főként velencei eredetű barokk művek. A könyvek közül említésre méltó az ószláv nyelvű Levaković-breviárium, misekönyv, ószláv helyesírás, ötven zsoltár latin-ószláv fordítása, valamint 1608-ból származó glagolita kéziratok. A templomban és a kolostor átriumában kulturális rendezvényeket és klasszikus zenei koncerteket tartanak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
83 91 91 110 109 119 122 122 107 110 95 100 101 109 138 193

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]