Tribalj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tribalj
A Tribalji-tó
A Tribalji-tó
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Tengermellék-Hegyvidék
Község Vinodol
Jogállás falu
Polgármester Ivica Crnić
Irányítószám 51243
Körzethívószám (+385) 051
Népesség
Teljes népesség 610 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Terület 11,55 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tribalj (Horvátország)
Tribalj
Tribalj
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 13′ 15″, k. h. 14° 40′ 45″Koordináták: é. sz. 45° 13′ 15″, k. h. 14° 40′ 45″

Tribalj falu Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Vinodolhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Fiumétól délkeletre, a Drivenikből Grižanébe menő út mellett, a Crikvenicára vezető út kereszteződésében fekszik. A falutól nyugatra található a horgászok kedvelt pihenőhelye a Tribalji-tó.

Története[szerkesztés]

A római korban itt haladt át az Itáliából Split irányába menő kereskedelmi út. Az út közelében a Soplja-hegyen római őrtorony állt. Tribalj területén már a kora középkorban település volt, melyet valószínűleg a 8. században betelepülő horvátok ősei alapítottak. Ezt bizonyítja, hogy Stranče nevű településrészén ószláv temetőt tártak fel, melyet a 8. és 11. század között használtak. Templomát 1323-ban, 1412-ben és 1449-ben is említik, de önálló plébániává csak 1804-ben vált. Ekkor a templomot is bővítették. Iskolája már 1700-ban működött. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, a nők tejtermékek előállításával, Crikvenica háztartásainak tejjel és tejtermékekkel való ellátásával foglalkoztak. A településnek 1857-ben 833, 1910-ben 1187 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Novi járásához tartozott. A két háború között Jugoszlávia része volt. 1941 tavaszán olasz csapatok szállták meg és április 10-én német és olasz gyámság alatt létrejött a Független Horvát Állam. Tribalj csak 1943-ban lett önálló területi egység, addig a templomtól északra eső rész Drivenikhez, a tőle délre eső rész Grižane-Belgradhoz tartozott. 1943 őszén az olasz kapitulációt követően német csapatok szállták meg. 1945 áprilisában szabadult fel és ismét Jugoszlávia része lett. Vízierőművének építését még 1939-ben kezdték meg, de csak 1952. május 1-jén indult meg a működése. A mezőgazdaság és az állattartás ekkor háttérbe szorult, a lakosok közül sokan az erőműben kezdtek dolgozni. 2011-ben 610 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
833 997 1030 1107 1228 1187 1090 1084 795 898 785 710 627 625 612 610

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Mária látogatása Erzsébetnél (Sarlós Boldogasszony) tiszteletére szentelt temploma középkori eredetű, először 1323-ban említik. A hagyomány szerint helyén egykor egy kisebb Szűz Mária kápolna állt. Kertjében 9. századi óhorvát sírokat találtak. A templom 1804-ben plébániatemplom lett, ekkor átépítették és bővítették. Főoltára tiroli mester alkotása. Nemrég a homlokzatát renoválták. Búcsúünnepe július 2. melyet a tribaljiak „Jelisaftinának” neveznek. Ezen a napon a faluban népünnepélyt tartanak számos kulturális és művészeti programmal.
  • Stranča nevű határrészén 8. – 11. századi ószláv temetőt tártak fel. A sírokra 1902-ben a Tribaljba vezető út építésekor bukkantak. A régebbi sírokban főként használati tárgyakat, a későbbiekben ékszereket, fülbevalókat, függőket, nyakláncokat, gyűrűket találtak. A strančai temető a második leggazdagabb feltárt temető az országban, mely betekintést nyújt a horvátok őseinek anyagi és lelki kultúrájába. A leleteket a fiumei tengermelléki történeti múzeumban őrzik.
  • A Tribalji-tó különleges bájt nyújt a falu képének. Neki köszönhetően Tribalj a horgászok, sárkányrepülők, siklóernyősök kedvelt paradicsoma, de sokan kerékpározni, vagy éppen csak sétálni járnak ide.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]